(Verőcei kisbiró)

Vajon hogyan zajlottak ezek a közösség életére is kiható események?

Tragor Ignác váci helytörténetíró a XIX. század első felére tekintett vissza 1936-ban:

Érdekes volt Verőcén a bíróválasztás is. Ez rendszerint novemberben, még pedig többnyire Szent Erzsébet napján, történt. A közönség a váci püspöki uradalomtól meghatalmazott tiszt által ajánlott két katolikus és két református jelölt közül választotta meg bíráját. A megválasztottat páros rendben illetékes templomába kísérték. Ott letette az esküt és kiválasztotta segítőtársait: a kisbírót, az adószedőt, a mezőcsőszt, a vámbírót és a többieket. A bírót vallására való tekintet nélkül éveken át újból megválasztották. Az alsóbbrendű hivatalokat a két felekezet mindenkor egyenlő arányban osztotta fel hívei között.

1904-ben már a felsőbb politika is beleszólt a helyi dolgokba:

(Népszava, 1904)

A zebegényi biró a Pest felé is védte a községet:

(Budapesti Hírlap, 1893)

...és sokszor maga a tisztségviselő kapott bírálatot:

A zebegényi biró. Zebegény község képviselőtestülete f. évi március 23-án Fieszl János elnöklete alatt azt a határozatot hozta, hogy az iskola előtti téren a róm. kath. templom építésére felhalmozott nagymennyiségű követ a tulajdonos egyház nyolc nap alatt hordja el, mert vele a közlekedés és setét időben a személybiztonság és testi épség veszélyeztetve van. A követ a földmivelésügyi kormány ajándékozta a hitközségnek, a melynek egyes buzgó tagjai a követ a zebegényi kincstári bányából befuvarozták és az elöljáróság útmutatására az iskola előtti téren elhelyezték. Ez a kőtömeg egyszerre útjában áll a biró urnak és társainak, zavarja a közlekedést, pedig mellette halad az út a maga teljes szélességében; veszélyezteti a személybiztonságot, dacára annak, hogy a községi biró ott jár ki-be korán-későn a házába, melyen szemben a szabadon hagyott ut melletti téren van lerakva a szóban forgó kőanyag; veszélyezteti a testi épséget dacára annak, hogy nem gerenda, mely a lábak alá kerülhet, se nem sötétben lévő tárgy, miután a község az utcák kivilágítására áldoz és nem tehető fel, hogy a biró a lámpákat fel nem gyújtatja pláne sötét éjjeleken. Különben Zebegény igazán rossz karban tartott utain a lakosság annyira megszokhatta a turistáskodást, hogy ez a nemes célból összehordott kőanyag alig fog a szabadon hagyott útról letérő sport embereknek veszedelmül szolgálni. A fentemlitett határozat igazán fényes illusztrálására szolgál annak, hogy a jelenlegi zebegényi elöljáróság, de főleg a községi biró, ki alatt Zebegény községe, az anyagi tönk szélére jutott, mily szánandó szerepre vállalkozott, midőn a helyett, hogy a község belső zilált ügyeinek rendezésére fordítaná figyelmét, a kath, egyház bolygatására vállalkozik. Fiesz Jánosból idővel még zebegényi kis Bismark is lehet.

(ESZTERGOM X. évfolyam 1905)

A színdarab 1910-ben jelent meg először.

(Magyar Hírlap, 1929)

"Hát itt élek én már huszadik éve. Rózsahegyi Kálmán hozott ki a Sári bíró idejében. Azt mondta, hogy ez egy olyan szép hely, mint Svájc…Mikor a hajón jöttünk kifelé és látom a nagy szarmata síkságot, a Duna két partján, ami nekem mindennél szebb, mert hasonlít az én szülőföldemhez, éppen olyan ficcfás part, mint a Tiszahát, azt mondtam Kálmánnak: - Hát Kálmán, hol van már az a Svájc?...- Itt van, nézz körül!... Elnézelődtem... - Voltál te már Svájcban?... - Nem.... - Mer én voltam!... " Érdekes, hogy Karinthynak is ez az ország jutott eszébe a környékről, igaz, a hegyesebb tájáról: „Csónakon voltunk ma délután a visegrádi Duna-katlanban: a svájci tavak világára emlékeztet."

Szobon is elszabadultak az indulatok a választás kapcsán:

(Somogyvármegye, 1912)

Mihály bácsi, Verőce kisbirója 

Nógrádverőcéből virágos kertet akart csinálni: Megbukott! (1935)

Nógrádverőcén szombaton ment végbe a biróválasztás nagy izgalmak közt. Két jelölt mérkőzött: Heiniss Ferenc, a régi biró és Varga Antal ny. máv. főintéző. Itt nem közönséges elvek ütközéséről volt szó, ezért a verőcei biróválasztás nem is volt hétköznapi. Varga Antal, az új biró jelölt felforgató elveket hangoztatott, a község bennszülött lakossága szerint. Azt mondotta ugyanis, hogy Nógrádverőce foglalja el helyét a főváros nyaraló világában és virágoskert legyen belőle. Erre majd jönnek a budapestiek és a községnek nagy bevételei lesznek. Terveit pedig azzal is meg akarta valósítani, hogy a Községtől nem kér majd fizetést, pedig a bírót mindig' 300 pengővel fizették.

Verőce népe nagyon vegyes érzelmekkel fogadta a programot. A vége csak tetszett, hogy nem kell a bírónak fizetés, de a virágoskertnek már egyöntetűen ellentmondtak. Már a gazdanép. Elhíresztelték, hogy ha Varga Antal lesz a biró, ökrös szekérrel a virágok miatt nem lesz szabad Verőce utcáira lépni, ami roppant elkeseredést okozott. Ez a hangulat meg is nyilatkozott a biró választáson, melyet Helényi dr rétsági főszolgabíró személyesen vezetett, de szabad folyást engedett a többségi elv érvényesülésének. A választó gyűlésen először közfelkiáltással próbálta az eredményt megtudni, de oly izgatott volt a képviselőtestület, hogy kénytelen volt a titkos szavazást elrendelni, melynek eredménye az lett, hogy a volt biró 57 szavazata győzött az új biró jelölt 37 szavazata fölött. És ez a szavazás visszaadta a község népének a nyugalmat. Nógrádverőce ezután is a kies jelzőre és nem a virágos melléknévre fog hallgatni. Ha igy kell a fővárosiaknak, szívesen látják őket, de az őslakosságot ne háborgassák.

Váci Hirlap, 1935-02-27 / 17. szám

A verőcei kisbiró immár civilben (A fotók Daróczi János tulajdonai)

"Ahol állat van, ott légy is van, ahol pedig légy van, ott nincs nyaraló" - Nagymaros utolsó bírója, Maurer András így nyilatkozott az Ujság 1938. július 24-ei számában:

 

Győrffy Ákos dédapjának, az utolsó nagymarosi birónak nemcsak a dicsőség jutott a hivatással, hanem a szomorú vég is - döntenie kellett abban is, hogy melyik fiát küldi Málenkij robotra.

 

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)

(Vizimalom Visegrád mellett egy 1900 körüli felvételen)

A dunai hajómalmokon a kisbirtokosok terményét őrölték, akiknek nem volt gazdaságos 30 kilométernél messzebbre szállítani áruikat. A hajósok viszont állandó harcban álltak velük a viziút elzárása miatt... Vajon mikor jelentek meg az elsők, és mikor fejezte be működését az utolsó?

A dunai magyar hajómalmokra utalhat már IV. Béla egy adománylevele (1245) is, de az erőszakos elusztatásukat tanúsító okirat (1327) már egyértelmű bizonylat létezésükre.

Mátyás a következő rendeleteket adta ki:

(Molnárok Lapja, 1904)

A XVI. században írta Verancsics Faustus (https://hu.wikipedia.org/wiki/Verancsics_Faustus):

Magyarországon ezeket a Dunán felállított dereglyéket fűzfavesszőből font kötelekkel a folyó közepén levert gerendához szokták erősíteni, így nincs szükségük sem horgonyra, sem vaslánc­ra.

(História, 2004)

Mennyi hajómalom működött 1857-ben? (Budapesti Hírlap)

Igen érdekes adatot találunk a Dunán forgó lisztmalmokról. Birnak ez adat szerint Mocs 14, Suttő 8, Nyergesujfalu 11, Ebed 2, Esz­tergom 13, Párkány 1, Esztergam-Szentgyörgy-mezö 21, Helemba 1, Nagymaros 4, Verőcze 3, Vácz 37, Dunakeszi 1, Palota 6, Újpest 3, Buda 40, Budaujtelep 33, Budaországut 24, Pest a Margitszigetnél 21, Pest a táborkórháznál 45, Budatabán 14, Csepel 10, Promontor 16, Sziget Sz.-Miklós 21, Tétény 5, Érdtől fogva Kalocsáig eső helységek 292, Baja 50, Szeremle 5, Báta 5, Duna-Szekcső 14, Mohács 24, Darázs 5, Batina 16, Vörösmarth 10, Mo- nostorszegh 25, Kapuzsina 17 , Apatin 34, a szentendrei dunai ágban Kis-Oroszi 6, Bogdány 12, Pócs-Megyer 5, Monostor 1, Szentendre 9, Kaiáz 15, Kis-Ing 9, a ráczkevi Dunaág 86 hajómalommal. Ezeken kivül van még Érd és Kalocsa közt 47 váltó czövek; hol t. i. a viz kü­lönböző állása szerint kötnek a malmok. E sze­rint a főágban 851 , a szentendrei és ráczkevi ágakban 128, összesen 979 a hajómalmok száma, mely malmok őrlési képessége nagyon a vízál­lástól függvén, változó, középszámban évi 2,849,600 mérőre lehet tenni.

A Tragor Múzeum kiadványában a következőt olvashatjuk:

 A Duna Szob és Újpest közötti szakaszán a legnagyobb számban Vácnál működtek hajómalmok. A Szentendrei-ágon Szentendrénél, Kisoroszinál és Dunabogdánynál is őröltek hajómalomban, de a váci nagyságrendet – már a folyóágak eltérő szélessége miatt sem – nem érték el.  A váci hajómalmok már a hajóforgalmat is nehezítették, amely így inkább a Szentendrei-ágon zajlott. A hajósok és vízimolnárok között folyamatosan zajlott a harc a hajók verte hullámok, a rossz helyre vert karók, a malmok kivilágításának elmaradása miatt.

A váci hajómalmok valószínűleg már a középkorban is működtek, az első adat azonban csak 1546-ban, egy török összeírásban olvasható: ekkor 9 malom őrölt a Dunán. 1562-ben már 16 malom után fizettek adót. A váci vízimolnárok az őrlés mellett a famunkához is értettek. A hajómalmok javításán kívül valószínűleg hajóhidakat is építettek (Vácnál és Esztergomnál), mely a török csapatok mozgását könnyítette meg. A török kiűzése után a város pusztulásával együtt járt, hogy az életet adó gabona őrlése is jelentősen visszaesett: 1715-ben csak egy, a város malma működött. A 18. század közepére, a város fellendülését is mutatja, hogy ismét 16 vízimalom után fizetnek adót a molnármesterek. A Fegyház melletti szakaszon 4-5 sorba kötötték a malmokat – ez volt a malomrend. A váci molnárcéh 1771-ben alakult és 100 éven át működött, szabályozva a mesterek, legények és inasok életét.

A váci vízimolnároknál a mesterség apáról fiúra öröklődött. A molnárcsaládok többsége Vác Kisvác részén, a fegyház környékén lakott. Régi molnárfamília volt az Együd, a Kurdi, a Kozma, a Hevér, a Csereklye. Ünneplő viseletük világosszürke („molnárszürke”) zsinóros, ezüstgombos dolmányból és hozzá illő zsinóros nadrágból állt. A városi ünnepeken mindig felvonultak zászlajuk alatt és védőszentjük, Nepomuki Szent János ünnepét is mindig megtartották – annak ellenére, hogy legtöbbjük református volt. Nepomuki Szent János névnapjának előestéjén a többi „vizes” mesterrel (hajóssal, halásszal) együtt vízre szálltak. A vízimalmok csillag alakú gyertyás díszkivilágítást kaptak, sötétedés után pedig a molnárok és hajósok lampionokkal kivilágított ladikokon lecsorogtak a Buki-szigettől a révig, ahol ott tolongott a város lakossága, hogy élvezze a „Jánoseresztés” látványát.

A molnárok másik jeles ünnepe az újbúza előtti júniusi molnárbál volt, cigányzenével, tánccal, dunai halászlével és túrós-töpörtyűs molnárcsuszával.

A vízimalmok fénykorának a 19. század végén a hengermalmok létrehozása vetett véget (a váci Hengermalom Rt. 1889-ben alakult). A finomabb lisztet őrlő, egész évben működő hengermalom miatt egyre több vízimolnár adta fel a versenyt. Néhányan korszerűsítették a vízimalmuk őrlőszerkezetét, de a két világháború közötti évekre már csak 9, majd 3, az 1940-es évekre 1 vízimalom maradt a váci Duna-szakaszon. Az utolsó működő malom Hevér Istváné volt. A malmokból az utókorra alig maradt néhány fotó. Tárgyi emlék még annyi sem. Az utolsó malmok közül néhányat eladtak Bulgáriába, Csereklye Bálint malmát egy tavaszi jégzajlás pusztította el, 

http://muzeumvac.hu/blog/20/Hajomalmok-vizimolnarok.html

Érdekesség a Tanácsköztársaság idejéből:

(Dunkanyar, 1980/4. )

Nagymarosi Duna-part, kikötő, szemben Visegrád, a Salamon-torony és fenn a Fellegvár (1894)

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei (Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről). Eljutott a Dunakanyarba is, és persze még találkozott a vízimalmokkal...

Rendkívóli bevételek az 1908-as Állami költségvetésben: 

Erdélyi Mór cégének Uránia ismeretterjesztő diáján is szerepel hajómalom:

...és egy nódrádverőcei példány:

(Képek az első nógrádverőcei filmből - Balogh Béla: Az obsitos - 1917)

Az Astra filmgyár első nagyszabású műve Bakonyi Károly 1910-ben bemutatott, Kálmán Imre zenéjével kísért Obsitos című énekes színjátékának filmváltozata volt. A forgatókönyvet Balogh Béla írta. A filmet az első magyar filmoperatőr, Zsitkovszky Béla fényképezte. A külső felvételeket Fóton a Károlyi birtokon, Nógrádverőcén és Zebegényben készítették. Több jelenet egy hajómalmon játszódik.

A régi Dunaág jellemző objektumai a hajómalmok voltak. Ezek gondoskodtak a parti gazdák terményeinek őrléséről. Verőcén általában egy volt, ha a termés mennyisége megkívánta, akkor kettő. Az állandónak mondható malom tulajdonosa Roll István és utódai voltak, míg a Vácról ideiglenesen felhozott Csereklye-féle malomként volt ismeretes. A Roll-malom a Hock-villa magasságában volt a folyó sodorvonalában lehorgonyozva. A terményeknek a malomba juttatása egy nagyméretű molnárladikkal történt, amelyet zsákokkal megrakottan, csáklyákkal toltak kellő távolságra a folyón felfelé, majd a malomnak irányítva a malomladik orrát a ladik végén lévő villába illesztve a keresztfával allátott evezőt begyakorolt mozdulattal  a malom oldalához, a nyitott ajtóban álló vizimolnárhoz vitték a zsákokkal megrakott ladikot. Ezek kirakodáshoz legalább három izmos legény kellett, akik, ha ráértek, este harmőnikával varázslatos hangulatot keltettek a Dunán.

Florenc bácsi  a csónakgarázst gondozta a strandon, de neki is saját kabinos tutaja volt előtte. Vígkedélyű halászember volt, mindig nagy gyereksereg követte. Mesterműnek is beillő modell vízimalmot készített nekik, ami ott kerepelt a csónakkikötő védett vizein.

Dömösről Kerny István fotóművész tudósított:

1928 Vízimalom a Dunára telepítve Dömösnél, Kerny István (1879-1963) hagyatékából

Erről a fotóról pedig a váci malmoknál találtunk információt:

Az utol­só váci hajómalmot két molnár vettebérbe és vitte Dömösre. Ott 1941-ben egy vihar leszakította láncairól, majda hajókikötőhöz vetette, ahol felsze­relésével együtt elsüllyedt.

Az utolsó hajómalmot 1962-ben bontották szét. Tervbe volt véve, hogy Visegrádra kerül, de aztán a Szentendrei Skanzenbe szállították inkább - ahol raktárba került.

(Ország-Világ, 1962)

A malom végül eredeti helyén, Ráckevén kelt új életre 2007-ben:

Erről itt: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2012/05/ujra-orol-hullamsirba-merult-hajomalom.html

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)

Vajon mi mellett melegedtek a Dunakanyarban és mire használták még a kemencéket?

A kályhát, mint fűtőberendezést Svájc területén találták fel, innen terjedt el az Alpoktól északra és keletre. Fontos újítás volt ez a lakáskultúrában, mert az olcsón elkészíthető, és mégis látványos külsejű kályha nemcsak kellemes és tartós meleget biztosított, de közben a fűtött helyiség füsttelen is maradt

A 14. században a magyar királyi udvarban jelentek meg első kályhák, és egészen a 16. század közepéig a királyi udvar meghatározó szerepet játszott a fűtőberendezés elterjesztésében, az újabb divatok, stílusirányzatok átvételében és népszerűsítésében.

Az első magyarországi kályhák nyomát az 1323-ban Visegrádra költöző I. Károly király udvarából ismerjük. Ezek természetesen egyszerűbb szemes kályhák voltak. A fűtőberendezés tapasztott agyagfalába kerámia szemeket építettek be – ezáltal megnövekedett a fűtőfelület, és a kályha több meleget tudott leadni. Károly fia, I. Lajos király idejében már csempékből épített, gazdagon tagolt, attraktív kialakítású kályhákkal is találkozhatunk. A kályhákat készítő mesterek kiérlelt szaktudással érkeztek nyugatról, a Duna völgye felől, – feltehetően Ausztria területéről – és tevékenységük nyomán több kályha is fűtötte a királyi paloták és várak reprezentációs vagy magánhasználatú helyiségeit. Idővel több – stílusban és technikai kivitelben is eltérő – műhely készített kályhákat a király és az udvari divatot követő uralkodó elit számára. A visegrádi palota kályhái követendő mintául szolgáltak ebben az időszakban.

Az első csempés kályhát Visegrádon még az 1340-es években, Nagy Lajos uralkodásának kezdetén állíthatták fel. A fűtőberendezés alsó részét 20 x 20 cm-es négyzetes csempék alkották, rajtuk a középkori udvari kultúrához kapcsolódó jeleneteket ábrázoltak: például a fiait saját vérével tápláló pelikánt, az önfeláldozás allegóriáját. A többi csempéből csak töredékek maradtak fenn, ezek között találkozhatunk lovas alakos csempével (talán solymász lehetett?), csőrében gyűrűt tartó repülő hollóval, copfos lányalakkal. A kályha felső részén mintás agyagsávokkal keretezett fülkék sorakoztak, a belsejükben kézzel egyedileg formázott, divatos udvari viseletű szobrok sorakoztak. A testtöredékek mellett fennmaradt egy kürtöt fogó kéz is, egy másik fülke alján pedig láthatóak a főalak mellett álló négylábú állat mancsai is. A kályhák tetejét gombbal díszített oromcsempék sora és a kupolába épített hagymaszemek zárták le. (A kályha elméleti rekonstrukcióját Sabján Tibor készítette el 1998-ban.) A műhely több kályhát is készített a visegrádi palotába, közülük két kályha alapozása is napvilágra került az ásatások során.

Kocsis Edit: A királyi palota kályhái

https://archeologia.hu/content/archeologia/222/anjou-kalyha-javitott.pdf

Mátyás korabeli kemence és fürdő rekonstrukciója

 A kályhák és kemencék fűtését többnyire fával oldották meg. A Börzsönyben ennek gyűjtésére egy különleges eszközt használtak:

Gyalogszán: román szán húzása a fából készült hídon (Kemence, Pest m.)

Gyalogszán (Bernecebaráti, Pest m.)

Milyen kemencéket építettek a környéken?

Malonyai Dezső így számol be erről 1922-ben, "A palócok művészete" című írásában:

A szobában legelőször a kemence köti le figyelmünket. Ezen a vidéken is megtaláljuk a szénaboglyához hasonlító búbos kemencét (501), mely az Alföld felől terjedhetett idáig. E kemencét a pitvar falához a nyak, a kemence torka köti, s azon keresztül a konyha felől fűtik a kemence száját. Előtte van a kocik, a főzéshez szükséges tűz helye. A szobában lévő ke­mence szája olyankor szolgál be a szobába, ha beházasodások miatt egy-egy család szűkebb térre szorul. A száj mindig az ablak felé nyílik.
E vidéken jellegzetes a kürtős kemence (500, 502) és a búbos kemence (503); ezek négy- szögletes alapon épülnek, holott a búbos ke­mence alakja kerek.
A kürtös kemence elnevezés magyarázata, hogy a kemence szája fölé, mintegy félméter átmérőjű cső, kürtő borul. A kürtő hengeres (de hasábos is lehet) és fölfelé keskenyedik ; mindig függőlegesen vezeti föl a füstöt a padlásra. Alsó része mogyorófapálcából hajlított koszorú. A pad­láson a kürtő tervének megfelelő alaprajzban apró lyukakat fúrnak, ezekbe mogyorófapálcákat bocsájtanak s a pálcák végét a koszorúhoz kötözik; felső végük bunkós lévén, azok a padlás apró lyukaiban megrögződnek. A pálcák tehát a kürtő vázát, szárát alkotják, amit fűzvesszőkkel fonnak be s azután szárát sárral kívül-belül betapasztják. A kürtő szája fölé a padláson fűzvesszőből hosszúkás láda-forma kemencét fontak s egyik keske­nyebb oldalát, a füstjárásnak, nyitva hagy­ták; a füst a védtelen füstlyukon távozik, mert a régi palócháznak nem volt kéménye. A kiskemencét időnkint meg kellett a koromtól tisztogatni.
A kiskemence helyett a padláson végig egy füstvezető csövet fektettek. Tudnak arról is, hogy valamikor ezt magában a szobában, a mestergerenda fölött vezették, hogy ezzel is szaporítsák a meleget. Tűzbiztonság okából ma már mindenféle kürtőt elhagynak.
A sípos kemence kürtője nem függőleges, hanem rézsútos, tehát nem a padlásra, hanem a szoba falába vezet, s a füstöt a konyhában épített szabad kéménybe viszi. Mivel a szabad köményes ház későbbi fejlemény: a sípos kemence a kürtös kemencénél szintén ujabbi alakulás. A síp, sipka itt fólhenger, melynek lapos alapja tölgyfadeszka. Ennek kilyukkasztott széleibe fonják félkörösen a fűzfavesszőket.
Szeder Fábián a kürtőt ázittató néven említi, bizonyára azért, mert ez kiszívja a füstöt.
A kürtőbe kürtő-dugót szorítanak, hogy a meleg túlságos hamar el ne távozhassák. Ha vastűzhelyt állítanak a szpbába, akkor is be kell dugni a kürtőt, mert a tűzhely füstje a kemencébe jut s ha nem lenne dugó, betódulna a szobába is.
A kemence szájába úgy alul, mint fölül, szélesebb kő: a bábkő, pánkő  van építve, ami a lángot és a szikrát tartja vissza. 
Azt a részt, mely a tüzelőhelytől a kemence szájáig terjed: kemencenyaknak hívják.
Másutt a kemence oldalán két lépcső­zetes pártázatos hely volt. Az alsó: pártázat, a felső: kuckó. A pártázaton ültek a fonóleányok, a kuckón pedig a gyermekek húzódtak meg. 
A régiek szerint sok kemence belső szögletéhez már egy kis magasabb kandalló­féle volt ragasztva, amiben szárított fenyő forgácsot égettek a szoba megvilágítására olyankor, amikor nem akartak tüzelni.
Az olajmécs neve: szegényke. Elma­radottabb falvakban még használják, sőt sok helyt láttuk, hogy hasogatott gyertyánfa világával is beérik. A kemence közelében, a falban, több helyütt egy kis fülke van s egye­bek között ebben áll a fából készült sótartó is. Rendes palóc asszony szárazon tarto­gatja sóját.
Jó kemence mellett könnyű a telelés, tartja a közmondás. Sütnek, főznek rajta, szö­gében melegszik a gyermek, s éjjeli vacka is ott van. . .
Egy följegyzés szerint, a kemence padkáján az ágytól eltiltott vének alszanak, akik a papnak már ágybért sem fizetnek. Úgy látszik, ez az ágybér a had portáján állott ágyak száma után járt a tisztelendőnek. Az elaggott családtagok a téli nap legnagyobb részét is a kályha mellé húzódva töltik el. A kemence tetején szárítják a tökmagot, ami a gyerme­kek kedves csemegéje, de olajat is ütnek belőle. Itt szárad a rakottya fűzgallya, amit mennydörgéskor a küszöbön keresztbe kell tenni, hogy villámcsapástól megmenekedjék a ház.
A kemence tetején melegszik a kedves háziállat is, a cicelka, a macska.
A kemence olyan erős, hogy lakodalomban egész sereg gyermek csudálja tetejéről a vigasságot.
Ezek az ősi melegítő építmények is pusztulnak már, helyette vastűzhelyet állít a palóc. 

(Malonyai: A magyar nép művészete 5. - Budapest, 1922)

Lakóházhoz ragasztott kemence a falalja végében (Nógrád m.)

Miért terjedtek el az öntöttvas kályhák?

Bagolyvár, azaz a Madary-villa története Tóth László helytörténész leírásában: "Eredetileg egy mészégető ikerkemence volt, amelynek feltöltése a vasúti pálya felől történt. Az üzem a múlt század végén megszünt, és ekkor egy vállalkozó szellemű helyi lakos vette meg, és ismeretlen ambicióktól hajtva házat épített köré. Így egy nagyméretű villa jött létre, két szinttel, egy külső és belső megközelítő lépcsővel."

Szőnyi István: Akt zöld kályha elött

Cserépkályha a verőcei Gorka Múzeumban - Ilovszky Árpád felvételei

A legnagyobb értéket azonban a műhelyében található égetőkemencéje képviselte:

A jobb oldali képen látszik a műhely oldalában felhalmozott fa, amellyel égettek

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)

(Kisorosziban, 1920-as évek)

A festőművész a pesti monumentális munkák elvégzése után a Szentendrei-sziget településén találta meg alkotó békéjét. 

Lyka Károly művészettörténész így búcsúzott tőle az 1927-ben bekövetkezett halála után rendezett emlékkiállítás alkalmából:

(Uj Idők, 1928)

Az emlékktáblája felavatásakor a következő hangzott el életéről:

A művész kötődése e tájhoz és lakóihoz mély gyö­kerű. Az 1860. szeptember 20-án született Ujváry Ignác kora ifjúsága ezen a gyönyörű vidéken telt, mivel apja Dunabogdány orvosa volt. Itt nyílt szeme a szépségre, lelke az itt lakók őszinte emberségének, gazdag, sok­színű népi kultúrájának befogadására.
Az innen induló ifjú életének első jelentősebb állo­mását a tanítóképző jelenti. Majd a művészet iránti vonzalmának és tehetségének hatására a festészethez köti életét, s Budapesten Lotz Károly tanítványa, majd a Benczúr-mesteriskolában és később Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait, de eljutott Észak-Afrikába is.
Az ifjú festő pályakezdése szerencsésen egybeesik a történelmi kiegyezést követő magyar társadalmi-gaz­dasági fellendüléssel. Az ipar, a kereskedelem és a gaz­dasági élet sok területe virágzásnak indult és ez jóté­kony hatással volt a fokozatosan európai rangra emel­kedő magyar művészetekre is.
Ujváry Ignác első művészi sikerei már a millenniu­mot megelőző időszakban felhívták rá a figyelmet. Így pl. a főváros megvásárolja Sárosfürdő című díjnyertes képét.
A budapesti tárlatokon nagyobb kompozíciókkal sze­repelt, mint pl. a Szt. István szentté avatása című mű­ve. Gazdag alkotókorszak következett akkor, melynek eredményeképpen számos díjat és kitüntetést nyert.
Ebben az időben festette az egri Székesegyház oltár­képét, a budapesti Operaház előterének négy nagymé­retű kompozícióját, majd részt vett a Feszty-körkép megalkotásában is. 
(Dr. Scheer Béla - Dunakanyar, 1991)

(Vasárnapi Ujság, 1893)

A hasonló nagyszabású festményeken, magasban végzett munka nem volt veszélytelen:

(Budapesti Napló, 1898)

(Vasárnapi Ujság, 1898)

A világban sokfelé megforduló művész 1896-ban Kisorosziban megépíti műtermét. Az első festő, aki itt telepedik le. Ma már, a késő utódok közül többen is követték pél­dáját. A kisoroszi évek nem jelentettek a festő számá­ra visszavonulást, önmagába fordulást. De jelentettek a táj szépségének ihletésére született műveket, amelyek a hazaszeretet férfias-szemérmes szép vallomásai, erő­teljes ecsetkezelésű, friss, üde tájképek, életképek.

Műterméről Janák Vendel fotográfus készített felvételt.

(Falurészlet, 1907)

1908-ban már nagykiállítással jelentkezett:

(Vasárnapi Ujság, 1908)

A dunai mindennapokat is megörökítette:

(Hajóépítés a Dunán, 1912)

Hajóépítés a Dunaparton (1916) - MNG gyüjt.

Ez a festmény a kisoroszi műterme előtt készült:

1919-ben pedig a pesti műterméből közöltek tudosítást:

(Vasárnapi Ujság, 1919)

Ferenc nevű fia is képzőművész lett:

(Kisoroszi Dunapart)

Ujváry Ferenc (1898-1971): Budapesten a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, illetve édesapjától tanult. Egész életében szülőfalujában alkotott. Fényképészettel is foglalkozott, műtermet rendezett be otthonában.

(Kisoroszi, Ujváry műterem)

Az Ujváry-műterem felújítását többször is felvetették a közelmútban:

Ujváry műterme újratervezve (2019) - sajnos azóta sem kezdődött meg a felújítás: 

https://kisoroszi.blog.hu/2019/12/06/tobbfunkcios_kozossegi_ter_jon_letre_az_ujvary_muterem_felujitasa_soran_kisorosziban

Reméljük, sikerül méltó módon megőrizni és bemutatni az Ujváry család hagyatékát...

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)

"Ha Budapesten járunk, a posványos levegő kiöl minden reményt szíveinkből. De ha ide kijön a turista, újra megtisztul a szíve." - mondta Cholnoky Jenő földrajztudós a Naszály-kilátó megnyitásakor. Posztunkban a környéki hasonló célú építmények történetét gyűjtöttük össze...

Kilátó a Naszályon (1925) 

A kilátó karcsú testű, hatalmas torony, aljában palatetős menedékházzal, amelynek oldalából vezet a feljáró a toronyba. Az egész 22 méter magas. Maga a kilátó padlója 16 méter magas. Gyönyörű innen a kilátás. A négy sarkon táblák jelzik pontos iránymutatókkal, hogy mily irányban mi látható. Kát, hogy a köd nem akart oszlani s bizony a messze vidék panorámájától elestünk De a látottak is olyat ígérnek, amiért mindenki még sokszor meg fogja tenni ezt az utat. A kilátó palatetején óriási nemzetiszínű zászló lengett, a Tátra-asztal ajándéka, messze hirdetve a kilátó születésnapját. ...A Nagyszál viszonylagos magasságával (652 m), szerencsés fekvésével már a múltban is kedves kirándulóhelye volt a turistáknak, de sohasem volt hálás a hegy, mert a sűrű sövény megtépázta a turista ruháját s akik felfáradtak, a vélt kilátásban nem részesültek, mert a hegytető sűrűn benőtt erdővel van borítva. Néhány év előtt én is csalódva tértem vissza innen, mert a hegytetőt összebarangolva, csak hol itt, hol ott tudtam kitekin-teni egy-egy vidékre, de annál nagyobb vágyat éreztem arra, bárha körül lehetne tekinteni a hegyről a gyönyörű környező vidékre. Amikor osztályunk alig négyhónapos működése után a Nagyszáli kilátótorony megépítése iránti javaslatomat a választmány magáévá tette és azt az anyaegyesület választmánya jóváhagyta, megnyíltak a természetszerető szívek és jóakaró tárcák s íme, mikor osztályunk egyéves lett a torony már állott és kitisztított s újra jelzett utakon közelíthető meg. Hálás tisztelettel kell megemlékeznem mindenekelőtt azon terület tulajdonosa, Hannauer István megyéspüspök úr megértő támogatásáról, aki első kérésünkre nemcsak a területi engedélyt adta meg, hanem a torony építéséhez szükséges összes tölgyfaanyagot díjmentesen adományozta. Az építési terveket Hübschl Kálmán városi műszaki tanácsos úr önzetlen lelkesedéssel és nagy körültekintéssel szintén díjmentesen készítette el. De különösen hálás szívvel vagyok eltelve az ügynek leghathatósabb támogatója, dr. Krakker Kálmán polgármester úr, osztályunk elnöke iránt, aki minden akadály elhárítása, az anyagi eszközök előteremtése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki, személye egész súlyával támogatott, felmerült nehézségek alkalmával erősített és bátorított bennünket, mert bizony többször erre is szükség volt. A pénzadományokat Vác város, a Magyar Nemzeti Szö-vetség és anyaegyesületünk 3-3 millió koronával nyitotta meg, - majd a következő adományok érkeztek be. (Az adományokat lapunk más helyén közöljük.) - Az előirányzott összeg nem bizonyult elegendőnek, ezért anya-egyesületünktől 8 millió kamatmentes kölcsönt kértünk és kaptunk, azonban az összes költségek figyelembe vételével még hiányunk mutatkozik, amit a mai megnyitáskor szedett csekély belépődíj bevételéből vélünk fedezni. — A faanyagot a hegytövéből a helybeli I. honvédkerékpáros zászlóalj legénysége szállította fel a tetőre, ahol Dalkó Gábor ácsmester építette meg a tornyot. Sok megértő szív, sok lelkes természetszerető barát mozaikszerű áldozatkészségével hordtuk össze és állítottuk fel a kilátótornyot, amelyet a Váci Osztály nevében mély tisztelettel adok át Anyaegyesületünknek."

Kövi István: A Naszáli-kilátó felavatása (Turisták Lapja, 1925)

Cholnoky Jenő földrajztudós is ott volt a felavatásán

...és egy kilátó a túlpartról:

Kilátó a Nagyvillámon. Most, hogy a visegrádi Dunakanyar középpontjában emelkedő Hegyestető kérdése megoldódott és a MTSz bérlete révén e pompás kiránduló- hely a turistaforgalomba bekapcsolható, ismét előtérbe került a szemközti parton, a Visegrádi vár mögött magasló Nagyvillám felszabadításának ügye is. E kiválóan alkalmas kilátócsúcsról egyszerre 4—5 helyen gyönyörködhetünk a Dunának a hegytetők között előcsillanó ezüstszalagjában. A legszebb körséta kínálkozik nemcsak a vérbeli turisták, de a nyaraló-, kirándulóközönségnek is, ha a Salamon-tornyától elindulva a koronauradalmi erdőn át tervezett 2 km-nyi új turistaút kiépül a Nagy villámra s on­nan a Visegrádi fellegváron át vissza, a hajóállomáshoz. A MTSz tanácsa még 1926. őszén kérvénnyel fordult a földmívelésügyi miniszterhez, hogy Dr. Zsitvay Tibornak, a szöv. volt elnökének kezdeményezésére felépítendő kilátótoronyhoz és a hozzávezető úthoz területi engedélyt és természetbeni (faanyag) támogatást nyerjen. Magát az en­gedélyt sikerült is megszereznünk — akkor ez is nagy esemény volt! — egyebektől azonban a minisztérium erdészeti osztályának akkori vezetősége mereven elzárkózott, íme, néhány idézet az 1927. május 10.-én 42.800/1927. I. 3. sz. földm. min. rendelet­ből: „. . . tekintettel arra, hogy a szóbanforgó erdőrész a jövőben vadászatilag fon­tossá válhatik, kikötöm, hogy a tervezett s engedélyezett út csakis gyalogúiként hasz­nálható, . . . urijog elismerése cimen 10 P fizetendő ... és a kilátótoronyhoz sem most,sem idővel menház vagy vendéglő nem építhető ... a szövetségnek segítség engedélyezése iráni kérelmét nem találtam teljesíthetőnek. A min. rendeletéből Pfeiffer s. k. ” . . Sem most, sem idővel! Ez a korszakalkotó, prejudikáló miniszteri elhatározás, reméljük, nem éli túl annak a rendszernek uralmát, amelyben a leirat fogamzott. A MTSz elnök­sége máris felvette az elejtett fonalat és bízva abban, hogy 5 év alatt sok viz le­folyt már a Nagyvillám lábait nyaldosó Dunán, szeretett védnökünk meleg érdeklő­dése s támogatása mellett igyekszik a területi engedélyt gúzsba kötő lehetetlen fel­tételek módosítását kieszközölni. A szerpentin-sétaút Loványi erdőtanácsos tervei sze­rint 2230 m. hosszban 2—3 m. szélességgel épülne, hogy szükség esetén építési anyag fuvarozására is alkalmas legyen. 600 m.-es szakaszon egy meglévő út is felhasználható. A földmozgósítás kb. folyóméterenként 1% m3. Hozzávetőleges útépítési költség 5000 P és egy mély szakadék áthidalására kb. még 1000 P-nyi költséget igénylő műtárgy. A kilátótorony költségvetése még nem készült el. Védkunyhóra, menedékházra, ill. jóturistavendéglőre is szükség volna fenn. Egyébként melegen érdeklődik a tervek iránt a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete is és szándéka, hogy társadalmi s anyagi erejé­vel bekapcsolódik a terv megvalósításába, ha erre a szövetségtől felhatalma­zást nyer.

(Turistaság és Alpinizmus, 1932)

Nagy-Hideg-hegyi kilátó

Kilátók, mint háromszögelési pontok - az állványos gúlák:

(Geodéziai Közlöny, 1927)

Háttérben a Csóványos eredeti kilátója, 1950 (Fortepan/Gyöngyi)

Az 1960-as évektől kezdve a régi kilától tönkremeneteléről panaszkodtak a turisták. Szerencsére a 2000-es évektől újra a reneszánszukat élik, a Csóványoson például 2014-ben építettek újat: 

A geodéziai mérőtoronyból átalakitott kilátó a Csóványoson (2014)

Ennek kicsinyített mása Katalinpusztán található:

A leglátványosabb fejlesztés Prédikálószéken történt, ahonnan az egész Dunakanyar belátható:

A Pilisi Parkerdő Zrt. a Visegrádi-hegység 639 méter magas csúcsán, a Prédikálószéken adta át és nyitotta meg kilátóját a természetjáró társadalom előtt 2016 őszén. A beton alapon álló, 12 méter magas, 70 m2 bruttó alapterületű fa építmény három, felfelé haladva egyre szélesedő teraszáról fokozatosan nyílik meg az egész Dunakanyar panorámája. Az egyes szinteken a térségben jelentős szerepet játszó magyar királyok emlékét elevenítik fel a kézzel festett, egyedi tájékoztató táblák. Az új kilátó a kor követelményeinek megfelelő szolgáltatásokat is nyújt a látogatóknak: tetején két webkamerát helyeztek el, és környékén ingyenes Wi-Fi kapcsolat is elérhető. A kilátó mellett tűzrakóhely, valamint padok és asztalok is várják az ide látogatókat.

Történet:
A természetjárók körében nemcsak a fantasztikus panoráma miatt népszerű a Prédikálószék hegycsúcsa, hanem például az elérhető közelségben lévő, szintén rendkívül frekventált kirándulócélpontok, a Rám-szakadék és a Vadálló-kövek miatt is. Évente sok százezren döntenek úgy, hogy erről a csúcsról tekintenek körbe a térségre, vagy pihennek meg és piknikeznek egyet a rendelkezésre álló padokon és asztalokon.

A Pilisi Parkerdő Zrt. Koller József Ybl-díjas építész tervei alapján, 2016 tavaszán kezdett a Prédikálószékre megálmodott kilátó építésébe, és a helyszínen rendelkezésre álló közjóléti infrastruktúra további fejlesztésébe. A parkerdőgazdaság a tervezés során különös hangsúlyt fektetett egyrészt a hely korábbi állapotának megőrzésére (a kilátópont természetes képződményét ezért érintetlenül hagyta), másrészt az építés során a terület állat- és növényvilágának védelmére (a madarak költési időszakában és a növények vegetációs idejében, a természetvédelmi törvénnyel összhangban az építkezés szünetelt). A kilátó építése során környezetre veszélyes anyagot nem használtak fel.

https://parkerdo.hu/turizmus/latnivalok/predikaloszeki-kilato/

...tavaly pedig a Királyrét közeli Várhegyen adták át a legújabbat:

A Királyrét fölé emelkedő, a környező fák lombkoronaszintjéhez igazított kilátó, a Várhegy 359 méter magas csúcsának közelében épült. A torony faszerkezetű, 15 méter magas kilátó szintjéről csodás panoráma nyílik a Börzsönyre, a tetején pedig egy meteorológiai állomást és egy webkamerát is telepítettek az erdőgazdaság szakemberei.

https://nogradhont.hu/helyi-hirek/2020/10/megnyilt-a-kiralyreti-varhegy-kilato-a-latogatok-elott

Jó kirándulást!

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)

André Kertész fotója, 1917

A XIX. század első felének legnagyobb egyházi építkezése az esztergomi székesegyház volt. Vajon hogy ment végbe?

Amikor még nem a Bazilika uralta Esztergom látképét... Hoefnagel mester metszete, 1595. Fent balra: Bakócz Tamás, jobbra Szatmári György esztergomi érsek címere - A Bazilikát a Bakócz kápolnára építették, igaz, azt előbb szétszedték és elfordították.

• Győrffy Lajos: Az esztergomi bazilika története és leirása (Esztergom, 1886)

Kopácsy újonnan kinevezett prímás Pyrker János egri érsek ajánlatára az egri bazilikát tervező és felépítő Hild Józsefet bízta meg a munka további vezetésével. Hild egyszerűsítette az eredeti terveket. Felülvizsgálta az épületet, a hibásan fölrakott boltíveket lebontatta, majd befejezte a szentély boltozását, saját tervei alapján, vasszerkezettel építtette fel a megemelt és oszlopokkal körbefogott kupoladobot és a lanterna nélküli kupolát, melyre a keresztet Kopácsy prímás 1845. augusztus 18-án helyeztette fel. 1847-ben azonban Kopácsy az építkezések megtekintése során megfázott és rövidesen, 72 éves korában meghalt. Sírja a bazilika altemplomában látható Rudnay Sándoré mellett. Az új hercegprímás, a Pécsről érkező Scitovszky János (1849-1866) folytatta az építkezést, ekkor készült el az északi torony, valamint a 64 változatú 3483 sípból épített orgona is.

.
A Bazilika szobrainak kifaragására Ferenczy István gróf ajánlkozott, akinek Rudnay püspök 1822. szeptember 19-én kelt levelében így válaszolt:

Hazafiúi örömmel értettem, hogy Uraságod ama korunknak legjelessebb képfaragója Canova Antal oskolájában pallérozván művész talentomát, nemcsak magára betses érdemet, hanem édes Hazánkra is díszt hárított. És ugyan ezért annak idejébe szivesen fogok az Urnák Böjtmás hava 16-án költ levelében ajánlott munkájával élni. De az általam építtetni kezdett nagy Főtemplomnak belsejéről még mindeddig a rajzolat el nem készült. Addig is tehát csak azt adhatom tudtára, hogy a Templomnak Propyleumára 11 lépcső vezetend, melyek felett az kettős oszloprendeknek szélén két felől egy egy kerubim fog állani, s ennek magassága a piedestalon kívül 15 lábnyi lészen. . . . Tessék tehát ezeknek formáját kiművelt mesteri értelmével elhatározni, rajzolaton vagy inkább gipsz modelába mintegy 3 vagy 4 lábnyi nagyságban készíteni, hozzám küldeni, vagy személyesen elhozni.

 

(PROKOPP GYULA: Ferenczy István terve az esztergomi bazilika előcsarnokának szobraihoz)

A főoltárról így írtak:

(Családi Lapok, 1854)

 

Liszt Ferenc 1856-ban

„Az a hír, hogy az Eminenciád kegyes megbízásából, az esztergomi dóm felszentelésére írott misémet nem adják elő, számomra épp oly meglepő volt, mint amilyen szomorú. Függetlenül attól, hogy ilyen módon megfosztanak a megtisztelő feladattól, ezzel a magatartással engem, a nyilvánosság előtt, rendkívül érzékenyen érintő, művészi célkitűzéseimet és eredményeimet illető bírálat ér, úgy hiszem, érdemtelenül.” - írta Liszt Ferenc júliusban az esztergomi érseknek.

Mi volt ennek a levélnek a háttere?

(Sugár Viktor: Liszt Ferenc Esztergomi miséje)

Liszt mégis saját darabját vezényelhette augusztus 31.-én a bazilikában. Nem volt teljesen elégedett a bemutatóval, a templom akusztikája ugyanis nagyon rossz volt. A Hölgyfutár szeptember 2-án így számolt be a zenemű elhangzásáról: "Liszt miséje, e geniális szerzemény pedig a fényes ünnepélynek egyik legnagyobb értékét képezte. A kart maga a kitűnő zenész vezénylé. A műnek és művésznek végül igazságot szolgáltattak. "

https://hu.wikipedia.org/wiki/Esztergomi_mise

 

"1856. augusztus 31-én került sor a bazilika ünnepélyes felszentelésére (amely még ekkor sem volt teljesen kész), melyen részt vett Ferenc József császár, aki akkor még nem volt magyar királynak megkoronázva. Az ünnepségeken hangzott fel először Liszt Ferenc ez alkalomra komponált Esztergomi miséje (Missa Solemnis), melyet a zeneszerző vezényelt."

https://studhist.blog.hu/2017/10/04/az_esztergomi_bazilika_epitese_es_kulso_megjelenese

A felszentelésre kiadott emlékérem, 1856

(Vasárnapi Ujság)

Rossz föld, de megterem itt legalább a csend

virága, nyugtató lótuszom, s odalent

kertem az egész táj, hol óriás csiga

kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.

(Babits Mihály: Dal az esztergomi bazilikáról - részlet)

Ha egy Bazilika nem lenne elég... Kerny István 1917-ben készítette el ezt a trükkfelvételt Esztergomban. Valószínűleg már neki is elege lehetett az épület reklámcélra való túlhasználásából, ami azóta is jellemző...

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is: https://seta.dunakanyarkult.hu/

A területre jellemző kis telkek kialakusának jártunk utána. A szétszabdalt területek közös problémákat vetnek fel...

(Pesti Hírlap, 1932)

Surányi Miklós pócsmegyeri földbirtokos, a Felsőgöddel szemközti révállomás tulajdonosa kezdte a földjeit üdülőtelekként értékesíteni alig 25 kilométerre a fővárostól – az új üdülőtelep tehát a földbirtokosról kapta másodlagosan képzett nevét. A prospektusok a hegyek mögötti naplementével, ártéri erdővel, egy megelőlegezett dunai fürdő-, napozó- és csónakázóparadicsommal ígéretesnek tűntek, és a kis parcellák megfizethetők voltak a kisebb keresetű polgároknak, tisztviselőknek – akár még egy iskolai tanárnőnek is.

A Surányi-sziget történetének Heti Fortepan járt utána: https://tinyurl.com/wwa2df9v

Egy alkalmi nyári Hófehérke-előadás törpéi teljes számban felsorakozva Surányban

#209340 Fotó: Fortepan / Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia

A telekfelosztások története korábbra nyúlik, Leányfalun már az 1860-as években parcelláztak:

(Kiss Gábor: Leányfalu villái és villakertjei)

A Zebegény-újvölgyi telep kialakítására az 1920-as évek elejétől a téglagyár csődbe menése adott lehetőséget:

A Luppa-sziget kimérése Surányhoz hasonlóan az 1930-as években kezdődött:

Turista Magazin, 2017

Gróf Károlyi Mihály birtokából 1936-ban kezdődöen alakítottak ki weekend-telepet Kismaros mellett - a tervekben még bobpálya is szerepelt...

Kulturált vadon - 1936-os fejlesztés Kismaroson 
Ez a parcellázás hozta létre Börzsönyligetet...

Gróf Károlyi a Morgó-patak partján nagyméretű úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas strandfürdő építését kezdte meg 1943-ban - ez sohasem készült el:

Örömmel állapítható meg, hogy a főváros lakossága, felismerve vármegyénk táji szépségeit, mind nagyobb számban keresik fel a vendéglátásra beszervezett községeinket, sokan ott nyaralókat építve, huzamosabb tartózkodásra rendezkednek be.
E tekintetben igen nagy jelentőséggel birt gróf Károlyi Ferencnek szokolyai ingatlanán Börzsönyliget parcellázása, amely gyönyörű erdős hegyoldalakon, mintegy kétezer nyaralótelket parcellázott ki, az egész nyaralótelepet elsőrendű műutakkal hálózva be. Nagy áldozatokkal ugyanezen nyaralótelep részére a Morgó-patak partján nagyméretű úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas strandfürdő építését kezdte meg, amely előreláthatólag a jövő évben elkészül. E páratlan szépségű nyaralótelepen ezideig is már mintegy 70 nyaraló felépült, a telkek túlnyomórészben már elkeltek és így remény van arra, hogy az építőanyaghiány megszűntével hatalmas méretű kertváros bontakozik ki
e helyen, amely vármegyénk vendégforgalmát hatalmas lépéssel fogja előbbre vinni.

(Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve, 1943 )

Ez a büfé a Kismaros és Szokolya közötti első kanyar mellett található, a Börzsöny-hegység kapujában tehát, a Morgó- (vagy Török-) patak mellett, Kismaros külterületén, Börzsönyligeten. Az ilyen üdülőterületek mindig kitermelik a maguk sajátos emberfajtáját. Az itteniek (és általában a hegyvidéken található üdülőterületek lakói) hajlamosak úgy megjelenni, úgy öltözködni és viselkedni, mintha egy Jack London- vagy Bodor Ádám-regényből léptek volna elő, illetve ezek paródiáiból. Van itt nyomkereső, seriff, magányos farkas, legendás vadász, hallgatag törvényen kívüli, szörnyű titkok tudója, bölcs öreg, egyszóval minden olyan karakter feltűnik, ami egy keletnémet-indiánfilmhez kell. Ebben a néhány mondatban semmi irónia nincs, legalábbis nem állt szándékomban cinikusan pellengérre állítani ezeket az embereket, egyszerűen csak ez van, ilyen, így működik. Magamon is észreveszek olykor hasonlókat. Például amikor egy-egy erdei sétám során felderítőnek képzelem magam, aki ellenséges területen lopakodik, és a többiek élete kizárólag az én helytállásomon és lélekjelenlétemen múlik. Vagy teljesítem a küldetést, vagy a többieket elevenen falják fel.

Napjainban, amikor egyre több nyaraló válik családi házzá, egyre többet szembesülünk a körültekintés nélkül végzett parcellázás következményeivel, ilyenek pl. az átgondolatlan útrendszer, a csatornázás megoldatlansága.

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is: https://seta.dunakanyarkult.hu/

A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József plébános kezdeményezésére Henszlmann Imre kezdte meg 1872-ben. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott.

Midőn én 1866-ban visegrádi plébánosnak kineveztettem, s magamnak helyben mindenről elegendő tájékoztatást szereztem: erősen föltettem magamban, hogy mindent mozgásba hozandók, a mi által ezen annyira elhanyagolt várromok jobbra fordulata valamikép előidéztethetnék.  Az első két évi itt létem alatt azonban ezen irányban csak kevés történheteit, azon egyszerű oknál fogva, minthogy Visegrádon más, elhanyagolt tárgyakat is találtam.  A melyeket előbb illendő állapotba hozni hivatásomnál fogva kötelességem vala.  Csak 1868-ban lőn lehetővé, hogy kedvencz tárgyommal jobban foglalkozhattam.

1869-ben Keresztet avatott Zách Klára emlékére, de az  ünnepélyhez, melynek során először olvasták fel Arany János a helyszínen játszódó, Zách Klára költeményét szabadtéren, még fel is kellett juttatni a hallgatóságot. "A mire, előlegesen legalább, igen nagy szükség volt, abban állott, hogy a várhoz, a kálvárián keresztül egy rendes út készítessék." Ez lett az első magyarországi turistaút.

Miután a jelenleg szerény, de mind a mellett érdekes koronai birtok Visegrád hasonnevű királyi vár romjaival az ország fővárosának közelében fekszik; miután a bel- és külföldi utazók száma, kik ezen a természetnek csaknem minden varázsszépségével elhalmozott regényes vidéket fölkeresik, napról napra növekszik; miután a fővárosi közönség gyakoribb kirándulásokat tesz e helyre, mely kirándulások részint a Nagy-Maroson átvezető gőzvonatok, részint a pest-esztergomi helyi gőzösök által igen megkönnyítetnek; miután ezen előbb oly annyira elhanyagolt romoknak kiásatása - és megóvására legújabb időben a kormány részéről erélyes intézkedések tétettek, és az érdekeltség is mind ez iránt, mi Visegrádra vonatkozik, folyvást élénkebb s általánosabb kezd lenni: ezért e helynek új történeti leírását a régészet barátai valószínűleg annál szívesebben veendik, minthogy a Haufler által kiadott Visegrádi Album nemcsak hogy a jelen viszonyoknak nem felel meg, de már többé nem is kapható. . .  E kis munkám feladata: hogy az ide érkező utazóknak a romok fölkeresésére nézve biztos kalauzul s egyszersmind kellemes emlékkönyvül szolgáljon.  Hogy pedig e czélunknak lehető legjobban megfelelhessünk, mindenek előtt a történelmi munkák után ismertetni fogjuk a vár és a város keletkezését, fénykorát, fénykorának hanyatlását s annak teljes letűnését; azután áttérünk az új időre, mely különösen a várromoknak megóvását, s a várnak részbeni megújítását tette feladatává; végre amiket az új időre vonatkozólag mondottunk, a függelékben némely eredeti irományok közlése által erősítjük meg.

Legyen e könyvecskének oly kívánatos eredménye, mint a minő tiszta s jó vala a szándék, melynek létrejöttét köszönti. 

A 19.  század második felében növekedett Visegrád népessége és ezzel párhuzamosan terebélyesedett a beépített terület is.  Az építkezések arra ösztönözték az új lakosokat, hogy minden építésre alkalmas anyagot a fellegvár és az alsóvár maradékából akartak elnyerni.  Elhurcolták a szabályosan vésett homlokzatköveket, párkányokat, kőből faragott ablakrámákat és még a szobrokat is, aminek valami hasznát lehetett venni.  Az országra rátelepülő osztrákok ugyanis arra buzdították a lakosokat, hogy már nincs semmi jelentőségük a megmaradt romoknak.  Viktorin gátat akart vetni a pusztításnak.

(Archeológiai Értesítő, 1872)

A felújítás kapcsán Beszédes Sándor esztergomi fotográfust bízták meg az itt közölt állapotfotók elkészítésével.

A munka némileg húzódott:

(Archeológiai Értesítő, 1874)

    A visegrádi Salamon-tornya kiépítésének terve - Schulek Frigyes

Virágtartónak használt töredék

Viktorin József 1874-ben lett öngyilkos, ismeretlen okból. Az általa megkezdett munkát mások folytatták - a felújított visegrádi vár az ő emlékét is őrzi.