"tényleg, hogy ez értelme lehet: a fáklyát vinni és továbbadni" - írta a festő zebegényi tanítása kapcsán. Aztán ő volt az, aki kiállt a Nagymarosi Alkotóház mellett is a művészek nevében.

Váli Dezső fényképezőgéppel - dunakanyari rész az életrajzából:

Ezági nagyapám tanított meg lepkét gyűjteni és lombfűrészelni. Biológiai könyveket fordított a maga örömére, horgászott. 1949-ben a zebegényi erdőben elvesztettük lepketartó ciános üvegét. Volt izgalom.

Én ezt a szövegrészletet mindig Esterházynak tulajdonítottam, de kiderült, hogy Válitól kérte el a Harmonia Caelestis-be...

Váli Dezső barátjával evez a Dunán, 50-es évek

Néhánynapos zebegényi nászutunkon viszonylag keveset dolgoztam. Sőt, ebből is néhány utóérlelés.

Zebegény - B/1968/36 tus, 33,5x51,3 cm., Kata tul.

Zebegényi lugas - B/1968/50 ceruza, 35x30 cm., György Péter tul.

Zebegényi lugas III. - A/1969/20 olaj, 33,3x28,7 cm., Elekfi Erzsébet tul.

..... A többit kidobtam, még az 1972-es opuszolás előtt, ilyenformán adatok sincsenek.

Hazafelé a hajóúton Katát már megríkattam.

Zebegény - B/68/36

tus, papír, 33,5x51,3 cm, Zebegény, 1968
Jávor Kata tulajdona

Zebegény, a nevezetes Szőnyi-táj, a nézőpont is hasonló, kilátás a temetődombról, a Duna öble, és a szemközti hegyek. Csak itt önkényes vonalritmusokon a hangsúly. Az eget-felhőket is dombnak rajzoltam. A templomot egy lendülettel kettévágtam.
Nászutunk helye, hete.

Váli Dezső: Az út vége (Nagymaros, 1969)

69. 11-12.                                                                    

Két hét Nagymarosi alkotóház

Cézanne: kétféle festészet van: az egyik az erős, a teremtő, az alkotó, szóval az enyém. És aztán, persze, festenek még mások is -

Delacroix azt állítja, új kép kezdésekor mindig mélységes utálat fogta el mestersége iránt, és meg kellett keményítenie a szívét -

Donatello ráordított a munka hevében egyik szobrára: szólalj meg, te kopaszfejű...!

Fra Angelico festés előtt imádkozott...

Ha az egész művésztelepnek, és általában a könnyebb hónapoknak csak (?) annyi haszna lenne, hogy koromnak megfelelőre fiatalítson vissza - már ami munkaerőmet és vitalitásomat illeti -

 ---

Összegezve a csak magam munkájával eltöltött kb. két hónapot, jól kihasználtam időmet. Keretezés két hét, aztán régi képeimnek, vagy hatnak, újrafestése, rendbehozatala, újakat is festettem, végül az alkotóházi két hét, ott rajzoltam is, és képek is kerültek -

Eddig igazolódott Szroghnak írt levelem állítása (68.3.), tudom kezelni időmet.

Levél Katának, először a nagymarosi alkotóház.

Kedves Barátném, miként erről a reggeli könyörgés is szólt; - megemlékezünk Szent Katalin emlékéről. Evvel a történéssel (érdekes módon) kapcsolódott a jót-kívánások szokása: szép életet, Kispajtás.
Milyen itt az élet. Van egy jó kis cellám, ami a visegrádi hegyekre néz, alattam a Duna.

Van egy jó kis bútorom (2 ajtós szekrény), amiben elfér a díványom néhány darabja, valamint a tetején elfér: az íróasztal, egy szék, egy lavór, 2 lámpabúra (éjjel festek) és a két szőnyeg. Két fotelből (összeforgatva egymáson) jó kis éjjeliszekrényt csináltam, mert az éjjeliszekrény tetejére egy kis gurulóasztalkát tettem - és az a festőasztalom.
Valamint a pótágy teteje (élére van állítva) a lerakóasztalom, és a kertből fölhoztam egy összetört 3lábú asztalt, megszögeltem, és azon főzöm a teát.
Ezenkívül az ágyat dupla szélességre szétnyitottam, mert (átlósan) csak így férek el benne. Valamint szereztem egy jó festőállványt is. Na. És baloldali szomszédom a művészideálom: Szász Endre. Nagyon szép piros kocsija van (és lebeg a haja).

Szász Endre egy nagymarosi kiállításon

Az első napon kiraktam az állványra a Hegy alatt II-t, és néztem, meg néztem, meg aludtam (úgy reggel 1/4 9-től d.u. 5-ig --) (többször is) és csináltam neki egy nagy hegyet, meg sok fát rá, de nem ment, és én azon tűnődtem, hogy valamilyen más szakmát keresek, például egész jó kis boltokat tudnék tervezni, ha lenne rá módom, aztán csak tovább vakaróztam, és azon gondolkoztam, hogy a társadalom fizeti itt most nekem, hogy vakarózom, aztán egy este kutya-jól megcsináltam végre a képet. Most szép a világ.
Most talán majd az orromat is kidugom a szobából. Különösen a szemközti hegyek izgatnak, állandó kompjárat van.
Egy délelőtt már a ház előtt rajzoltam. Tényleg, tust kell venni.

Cimbora, ha le akarsz jönni hétvégére, a következő a módja: írsz egy rövid beutalási kérvényt: kérem beutalásomat a nagymarosi műv-telepre, mint családtag nov. x-től x-ig, és azt beviszed dr. Zöldnéhez személyesen, és minél hamarabb, mert lehet, hogy nem tudja rögtön elintézni. Fogadóóra 11-1-ig. Báthory u. 10., Művészeti Alap székház (fekete üvegtábla a modern irodaház kapuján) (A Batthyhány-örökmécses közelében, 49-es villamosról a Nagymező u.-nál kell leszállni.) II. emelet balra.

Napi 24 Ft, ha szombat - vas.-ra jönnél az 1 nap, mert egy éjszaka!, teljes kosztot adnak, szállás, meleg ágyat. (cshaládi)
És előre nekem is tudnom kell: itt is be kell jelenteni.
Ha jönnél, Cimbora, kérlek hozd le: a gyökeres képet (70x70) valamit a Halott kutyát (az állványon van) A két nagy vásznat egymásnak forgatva lehet vinni, a tárolóállványon tárolt jó vastag spárgával lehet összekötni.

Illetve, ha így olcsóbb a koszt, akkor mégiscsak 2 napot lenne érdemes kifizetni. Te tudod. Mindenestre örülnék, ha jönnél, koma.
Ja, és azért is mozogtam keveset, mert kicsit beteg voltam, fájt a torokuttyus, de kaptam gyógyszereket, már jó.
Nagymarosnál kell leszállni, a Visegrádi révtől pár házzal jobbra lakunk (emeletes ház, a mozival szemben.)

1969. 11.

1971.9.

--------------
egyedül már, Kata elutazott
lassúbb, komoly, súlyos a szoba
figyelek, dolgozom
pedig jó volt

-------------
napiparancs mindenkorra

beállítást rajzolni
rádió, csak ha figyelem
időnként 10 fekvőtámasz
Katát nem bántani, ő jó
(mint ezt maga is tanúsítja)

------------

Gyurkovics Tibor költő
- embernek nem váltam be, azért lettem költő. az ember nyomorúságát az adja, hogy nem természeti lény - (tudattal) - ugyanakkor megkötözve a természetben
az embert az állattól nem a tudat, hanem a bűntudat különbözteti meg. ez a legkomplexebb, legmagasabbrendűbb tudatunk.
a művészet fölfelé kapaszkodás a reménytelenből, önkéntes áldozattá válás törlesztésképpen, mikor rájön, hogy minden megváltási és megváltódási kísérlete (pl. a házasságban) reménytelen
        ...
a festés is filozófia (mondom én)
ma már a festészet is egyre elképzelhetetlenebb intellektualizmus nélkül
a legbutább festő is azért fest, mert nem bírja el önmagát
- a festésben az idő térrel helyettesítése a csodálatos, maga a koncentrált idő. a mai irodalmi próbálkozások reménytelen célja a mű időbeli kifejtettségének föloldása (mint a te többmezejű ikonjaidnál az időfaktor bevezetésének sikertelen próbálkozása)
a világ egyik alapproblémája az idő, az idősülés, Charden vagy Vermeer ezt az időt mutatja teljes koncentráltságában. (ennek örültem, ugyanezeket a példákat szoktam erre én is fölhozni)
A kép e döntő vonatkozása mellett teljesen lényegtelen kora, stílusa, absztrakt-e vagy nem.
ez a művészet lényege
belülről az önmegváltás vágya
s ennek eszköze, módja az: abszolút vonatkozások keresése (a kéz fölfelé markolászik) -, a többi CSAK ábrázolás.
        ...
azt hiszed, hogy te (én) 70 éves korodra teljes tudásod birtokában nyugalommal és biztonságosan fogod a képeket festeni?! fenét! épp úgy véres- kínlódva előröl kezded mindegyiket, az önmegváltás reménytelen reményében.
        ...
egyébként a szerelemről
Exupery szerint nem egymásra, hanem egy irányba nézés

---------
csodálatos aranyszekér ez a József - könyv Manntól!
sírok (vagyis könnyezem) vagyis
sírhatnék - de ez egyre megy.

Mann: minden hit gyámoltalanság, s ez a gyámoltalanság az ereje

---------
művészetet művelni: bizonyosságot keresek

---------
most jön a bukfenc: Gyurkovics Mannról:
egy zseniális mácher,
meg kell tudni különböztetni azokat, akik meg tudnak szerkeszteni, föl tudnak építeni egy művet, és akik megalkotják.
ezek a filozofáló írók Sartre, Mann, Babits prózája - élettől idegenek, a hős lefekszik a szeretőjével és közben megbeszélik az élet lényegét
(itt kezd engem a dolog nagyon érdekelni)
mert: elvonatkoztatni csak a valóságból lehet
(te (én) már most nagyon zárod egymás után az ajtókat)
a többi csak alap nélküli rendszer - építgetés
a Mű: ha meghasítod: vérzik (mondta éppen Babits!)
(azt hiszem az én bűnöm ott kezdődik, hogy az életnél a látott mű gyakran nagyobb élményem!)

Mann hántja le az emberről egymás után az érzékeny héjakat
s a végül nem marad semmi

        ...
a mai amerikai regény ugyanaz, mint a századvégi orosz. a véres valóságból nő ki, ezért lesz ez is nagyon jelentős.
Proust 30 évig élt társadalmi életet, s UTÁNA összehúzta a függönyt
(hát akkor hogyan is kellene élnem, könyörgöm?)
(mindez veszélyesen igaznak hangzik)

Nagymaros vége

Nagymaros művésztelep 75.10.16-11.20.

bevezettem, hogy reggel misére megyek.

parton üvegcserép gyűjtés, mint négy éve. kék cserepek.
- templomban: ''lássák rajtatok, hogy Jézus a boldogság''

Tanítás Zebegényben - Szüts Miklós festő Eszterrel, hátrébb Váli Dezső, Váli Zsófi és Bakos Ildikó

A legkedvesebb korrektúraemlékem Zebegényből, voltam én építész is. F/1975/02

A Szőnyi Szabadiskola prospektusába írtam 1976-ban:

Az öregedő Braque tengerparton guggolva kavicsokat keresgélt. Eredményét ismerjük. Játéknak csúfolják. A kollázs, a montázs nem szégyenkezik emiatt. Pedig gyakran pillanat-ötlet sugallja, gyorsan készül, könnyen romló anyagokból. Csakugyan játék, mint minden művészet. Kifejezhető vele az egész világ. Megismerhető vele az ÉN. Erre használjuk mi is. "Ábrázold tépett papírral egy zivataros délután ritmusát." Nincs kit utánozni

Zebegény

ezek a gyönyörű fedetlen leánycsípők

nem. gondolatban sem.

76.6.

S. Nagy Kata mindent tud.

megkérdeztem, hogyan kellene itt pihennem? (nem megy):

ahogy az elefántokat szállítják légi úton. igaz.

[újsághír: az Air France szakosodott elefántszállításra. Rájöttek, az állatok nyugton maradnak, ha körülöttük néhány csirke... 2008]

76.6.

legfőbb társadalmi jótettem:

hány embernek engedtem - kedvem ellenére - a kutyát megsimogatni

hogy örültek

76.7.

a múltkor elérhetetlen csajok, tegnap P. d. Francesca

miatt mondom: hát érdemes nekünk itt?

+ 2 nap:

és fölösleges minden töprengés.

nagyon rosszul érzem magam itt

s egyik képem jobb, mint a másik

- egy hét alatt három

na és, hogy fáradt vagyok és

meleg van, hát persze

76.7.

Festés: a véletlen sokkal okosabb nálam

76.7.

valaki megint ''fáradhatatlan szorgalmamat és kitartásomat'' dicsérte. nem értik, hogy csak gyávaság, és életkedv hiánya.

egy pszichiáter-orvos példálózni akart nekem 18 éves koromban és megkérdezte: ugye te se mentél minden nap, hetente hatszor edzésre?! meglepve feleltem, hogy dehogynem-. az ilyenfajta hangulatokat (innét tudom) már akkor igyekeztem kerülni, nem figyelembe venni

76.7.

be Pestre

milyen ez az ''itt-tudat''?!

hogy másfél hét után már idegen ez a város?

Nagymarosi művésztelep 77.2.1 - 3.14.

valami egészen különös történés. reggel LASSAN készülődöm. (túl sok időm van a misére indulásig.)
napirendem: (második naptól nem változott)
1/2  7     (magamtól!) kel
       7     mise, áldozom
1/2  8 -8 végig a parton az utolsó kőkerítésig és vissza, anglicizmusokat memorizálok
       8     reggeli, utána festés
              délután valamikor 2 óra alvás
              utána az angol könyv fordítása szótározással
              (közben esetleg egy Tv program) 3/4 11-ig
3/4 11     futok kb. 1/4 órát
      11     oltok villanyt

napok óta nem tudom megfejteni, az uszályokat miért fölfelé húzzák hosszú kötélen a vontatóhajók, s lefelé röviden.
hogy talán hosszú kötélen a fordulási rádiusz megnövekszik, s ezt bírja el csak a hajómotor, hiszen az plusz terhelés amúgy is-?

 -----

a mise után egy asszony elnézésemet kérte, mert feledékenységből a  h e l y e m r e  ült.
tudja, a kor - mondta

-----

a A/77/4    Feltétel nélkül, azonnal
   A/77/5    világ kijelölése (??)
   A/77/6    Az ékszertervező vasárnapja
   A/77/7    Rosszalkodom (ágyam fölé)
                        tényleg kellene titkon (magamnak) címet is adni mindig

Váli Dezső és Sugár Gyula a nagymarosi művésztelep vendégeként, 1976

Sugár meglátogatott, mondom neki hibátlan az itteni életformám, milyen jól érzem magam. Jó lenne ezt megteremteni, akár el Pestről -
azt mondja:
- de hiszen azt mondtad, hogy többet akarsz menni emberek közé
- bár nem kellemes, de szükséges az élet sűrűjében élni, Szőnyi is akkor kezdett egyoldalú-érzelmes (gyengébb) lenni, mikor leköltözött
- a ''boldogságot'' keresni" hívságos dolog', tudomásul kell venni, hogy az élet kellemetlen, kellemetlen dolgokból áll össze
- épp úgy helytelen az életben a boldogságot keresni, mint a képben a szépet, hibás kategória, alkalmatlan mérce
- viszont élni 2-3 hónapra tényleg jó, elmenni Pestről (dolgozni)

-----

tegnapelőtt megpróbáltam kezeimet rövid pórázon a szék karfájához kötni (angol fordítás közben).
talán ez vakarózás ellen

-----

"Halálon innen – halálon túl. Ezt a képet nagyon szeretem. Pilinszky fotóira vagy még inkább a szobájában lógó fényképekre emlékeztet. Simone Weil sírja Angliában, egy Klösz-fotó. Véletlen sikerült pillanatfelvétel. A nagymarosi alkotóház ebédlőjében nekem az ablak melletti asztalhoz terítettek. Onnét nézegettem a Duna-parti sétányt, s a kerítést akarhattam éppen lefotózni, mikor besétált az öregúr a látómezőbe. Vasárnap reggel volt." Váli Dezső: Öregúr mise után – F/77/15

Váli Dezső
77.7.
Zebegény
tényleg, hogy ez értelme lehet: a fáklyát vinni és továbbadni
---
csak zavart keltek, ha érdeklődést és barátságosságot mutatok hallgatóim felé. nincs fedezete, lelepleződöm.
belőlem tisztességes közös munka telik ki.
eleget kapnak.
-----
még egy szempontból kell nekem ez a Zebegény, amellett, hogy mégiscsak a pihenésem egyetlen megtalált formája, és éveim ritmusjelzése is (tavasztól már visszaszámlálok, nem mintha jobb lenne bármi egyéb időtöltésnél, -)
egyébként hallatlan fárasztó-
ja - : valami önbizalmat, öntudatot? ad. otthon majdnem mindig én vagyok a gyengébb (készülő képemmel szemben állva)
meg. gondolkoznom kell, s a szokottnál gyorsabban fogalmazni,
mások gondolatát továbbgondolni, idegen kézzel alkotni

A Szőnyi Szabadiskola szállása

78. 2.                                                                          

NAGYMAROS 78. 2. 13 - kb. 3. 10.

Megunhatnám önzésemet??! El lehetne kezdeni.

 78. 2.

Ezt az ellentmondást eddig nem értettem: Miért ragaszkodom ilyen görcsösen, olykor oktalanul a napi munkához

- ha egyszer olyan ritkán ízlik ez egyébként!?

- mert egyetlen (a világnézetem mellett) ami biztonságérzetet ad

- megtettem a dolgom.

....

Most meg kell állni.

Most azonnal meg kell állni.

A szokásos rohanás és bódult tántorgás között.

Elkezdtem rutinszerűen mindahányszor hibátlan művésztelepi rendemet. Egy hete itt. Mise-séta-festés-angol-vacsora-. És most ez a félig kész gondolattalan ostoba kép a szoba közepén.

S az asztalon Kondor: Kereszt II. c. képe.

Mindennel meg kéne állni.

Pár napra legalább.

Másnap.

Vagy nem, hiszen ritkán módszerem a gondolkodva festés, s attól sem lesz jobb a kép általában.

Csak a munka, ijedten kapaszkodom bele.

...

Plakáton mondat: -A vemhesülés és az alomszám egyenértékű a búgatással-. Jó tudni.

....

Igen ám, de Krúdy már 50 éves volt legalább, mikor azt mondta: fáradt vagyok...

....

Tényleg nevetséges vagyok evvel a minden körülmények között fillérre elszámolással. Fölhagyok vele. És el lehet fogadni szívességet is.

Kedves Márta!
festettem, angoloztam, ettem, ittam, aludtam, pisiltem, szellőztettem.
délután négy, jöhet a levélírás.
ablakhoz tolt pici íróasztal. előttem keresztben a sétány, két gesztenyefa között nézek ki. talán 10 méterre előttem a Duna. szemben a havas dombok és a révátkelés pontonhídja. a Visegrádi hegyről lefelé jövő autók már meggyújtották a reflektorlámpáikat.
sose tudtam, míg ide nem kezdtem járni, hogy ekkora az uszályforgalom a Dunán. az oroszokat ismertem föl legelőbb, legtöbbször tolóhajóval járnak. a csehek (mint egyebütt is) állandóan valami kemény sárgás-fehér színt használnak, legkülönbözőbb helyeken elsütve.
ha jól emlékezem, 56 nyarán a kassai pályaudvaron a távíróoszlopok lábazatfestése tűnt fel először, az volt ilyen sárga.
évekig nem tudtam miért van az (volt bőven lehetőségem észrevenni), hogy fölfele igen hosszú kötélen húzzák, lefelé viszont röviden az uszályokat. Agyafúrt elméleteket állítottam föl, többet is. Végre aztán megkérdeztem egy tengerészfiú ismerősömet. A válasz egy része fedte az elképzelésemet - csak ennyire emlékszem az egészből. Most újra töröm a fejem, miért húzzák fölfelé olyan hosszú kötélen az uszályokat. így telnek éveim.
nem hoztam magammal írógépet, mert az alkotóháznak három is van, direkt a vendégeknek. mondta a gondnok, még ez van a legjobb állapotban, de időnként ez is kihagy betűközöket. és vagy 10 percig kerestem a sok idegen kar és huzogattyú között a tabulátort. a végén már káromkodva, (csak fél sorig írt) aztán szétszedtem hátul- emlékezve valahai műszaki műveltségemre (s megkerestem azt a) sajnos félautomata (vagyis hülye) billentyűt. most végigírja már a sort.
sajnos az első hetem pénzkereséssel telt el, alig vettem észre, hogy itt vagyok. 11 reklámgrafika (szórólapot) kétszínnyomás, kétoldalas- kellett terveznem. fölajánlották a munkát, s tekintve hirtelen jött gazdagságomra - s evvel együtt jött nagyarányú adósságomra - el kellett vállalnom.
bár a mi adósságaink a lehető legkellemesebben intéződnek. kértem az Alaptól (a mi - mondjuk így, szakmai szervezetünk) 15.000 alkotói előleget. adtak is, ehhez már elég nagy ember vagyok. no már most a visszafizetés: következő jövedelem 30 %-a, amíg el nem fogy. Úgyhogy tul.képp nem is veszem észre, hiszen minden jövedelmem kiszámíthatatlan és rendszertelen, s amúgy is (mondjuk) képvásárlás után hónapokkal érkezik csak meg. mindig ajándéknak hat.
hanem most készpénz kell. márciusban utaztatnak egy kiállításunkkal Isztambulba, szolgálati, de nekünk kell fizetni. meg aztán rengeteg pénzt elautóztam.
fantasztikus dolog az autózás. ülök, ülök, egyre hülyébben meredek magam elé, nem megy a fordítás. fölkapom a fejem, szaladjunk át Gödre, ott él egy angol barátnőm- kicsit beszélgetni. ha nincs otthon, legfeljebb benézek Sződligetre egy jó baráthoz, akinek tavaly én nyitottam meg a kiállítását. csak egy pulóvert veszek föl, leoltom a villanyt -, az ajtót sosem zárom kulcsra, (illetve azóta, hogy egy ilyen tárgyú Csurka novellát elolvastam), ki a kapu elé, be a kocsiba, gyerünk.
éjfélig ott vagyok, van ott egy másik angol is, 10 felé sződligeti barátom is betoppan, izzadok egyszerre igyekszem okosat és angolt is mondani, nem kell órát nézni, vonat egyébként sincs rég. fél egyre itthon vagyok, Nagymaroson.
aztán. tegnapelőtt éjjel friss hó. és jól ráfagyott (olvadt is reggel, s azután). erre napi munka előtt kimenni a főtérre egy félórát csúszkálni. autóval. kis gáz és a kocsi teljesen megpördül önmaga körül. állati jó. szerencsére elől, hátul fönt van a T betű, ha rendőr jött volna erre hivatkozom: jobb előre megtanulni, mint ahogy életben már megcsúsztam kétszer. csak tűnődtem miért rohanok én épp neki egy villanyoszlopnak, és miért nem akar a kormány fogni?! aztán átpördültem a másik oldalra- mégiscsak fog a kormány, csak másképp- aztán vissza, majd egyenesbe. még azt a Zsigát sem nyomtam meg, pedig. egyébként nem mentem többel, mint 15-20, csak színjég volt, kanyar és lejtő.
mint most ezt maga - épp ily döbbent idegenkedéssel olvastam sorait, hogy a pompát (is) szereti. Hát nem tipikusan ilyen fajta vagyok-

persze a szakmámmal jár. kiskoromtól neveltem magam ésszel- és ész nélkül is minden fajtájára a puritánságnak (itt is az ágy mellett alszom, hálózsákban, vekkerrel keltem magam, bár nem kellene, és irtózattal gondolok az elkerülhetetlenül előbb-utóbb megvásárlásra kerülő új farmernadrágomra, aminek a térdéről ez a kis technokol rapiddal odaügyeskedett folt hiányozni fog, de szolgálati útlevéllel (Pozsgai és Acél elvtárs is ott lesz a megnyitón) mégsem lehet ebben kimenni. (Fogja mondani mindenki.) (És lényegében igazuk lesz)
szóval, ha én AKARtam volna a pénzt- rég lenne. és nem lennék festő. vagy nem ilyen. van pénzkeresőfestő is. (ezt most direkt írtam egybe)
most elúszik előttem (a brummogására figyeltem föl) a Jégtörő VIII, ami nevével ellentétben - ezúttal 4 sóderszállító uszályt húz. az árbocán (bal felé) a piros lámpa ég, mivelhogy közben alkonyodik már. az előbb egy lakófülkés uszály ment el - fölfelé egyébként - négy óriási lepedő volt kiteregetve rajta, kötélen. három fehér, egy pedig tűzpiros. fura.
minden évben legalább egy hónapot töltök egy ilyen helyen. nincs telefon, nincsen váratlan vendég, várt se nagyon.  a legintenzívebb munkalehetőség, s ugyanakkor a legjobb pihenés. egészen merev életfomám alakult ki ezekre az időszakokra - spontán - s remekül érzem magam a kötöttségeim közepette. mindent pontosan ugyanabban az időben csinálok. lényege: délelőtt festek, fél egykor csengetnek ebédhez- utána, ha bírok még dolgozom, ha nem, alszom.
s az este (4-ik éve már) az angol fordításé. Itt kezdtem 75-ben tanulni, október 17-én, meg is ünneplem az évfordulót. Úgy kezdődött, hogy Pesten egy hajnalon, mikor kutyát sétáltatni mentem föl a Vár oldalába, azon tűnődtem, van-e amire vágyom egyáltalán az életben. (ez így romantikusan hangzik-, nálam realitás) s benézve egy ablakon a könyvespolcon a nagy kétkötetes Országh szótárt vettem észre. És kapcsoltam. Ez kéne. ha nekem erre a könyvre valaha SZÜKSÉGEM lenne. Épp akkor jöttem le, utána, ugyanide Marosra. Lehoztam egy kedves könyvemet (azóta rég elajándékoztam) "Régi amerikai társadalmak művészete" (Ancient Arts of Americas), és elkezdtem fordítani. kis szótáram volt, meg egy társalgási zsebkönyvem, aminek a végén egy 40 oldalas nyelvtan összefoglaló. Áldom azt a kis könyvecskét. teljesen meg lehetett belőle az egész nyelvtant tanulni. Az első időkben persze pár mondat fért bele az egy órába... Nagyon élveztem. hát így. mostanában eléggé unom, az az igazság, de ennek az is az oka, hogy egy eléggé ostoba antikommunista, antikapitalista sci-fibe bonyolódtam bele. már szerencsére vége van, de nem találtam most sem igazán jó könyvet.
valami gyönyörű dolog, ahogy a túlparton a kompra ráforduló autók egyenesen a szemembe reflektoroznak. aztán ahogy elfordulnak, eltűnik a fény. még világít a hó.
a szobám 3x5 méteres, rövid felén az ablak. ha igényes lennék, lehetetlen lenne festeni, mert az állványtól 1, azaz egy méter hátralépés lehetőség van, s a szoba sötét. Tavalyelőtt életem egyik legjobb képét festettem meg itt, tavaly raktam ki a Műcsarnokban. 2.9 méter volt. Igaz, hogy kitaláltam, hogy ekkora képnél már nem zavaró - és három lemezre festettem. Ha egybe meg akartam nézni az egészet, fölvettem egy anorákot és kivittem egyenként az udvarra, és összeraktam.
fél hat, várnak Sződön, majd folytatom.
két nap múlva
Sződről behúzott kézifékkel jöttem haza. Ez helytelen megoldásnak bizonyult, bár baleset megelőzési elővigyázatossági rendszabálynak nem utolsó megoldás, bár költséges, a fék javíttatása egy napomba és 250 forintba került. pech. vigasztalásul ma elszaladtam Esztergomba egy barátomhoz, aki két éve a Tátrában bevezetett az alpinizmus kezdeti rejtelmeibe.
(ez túlzás, mennyi géphibát vétek. na, ezentúl-)
(és visszamenőleg kijavítom most az értelemzavaró hibákat)
mindjárt csengetnek vacsorára, hat óra, most ébredtem. na, akkor nézzük a levelet.
"a megszólítást elhagyom"- hagyja el, semmi becézés. idegenszerű, erőltetett. nevem: váli dezső.
hogy áll jogsi ügyben? hányadik óránál tart? a rendkívül (feltűnően) készséges adminisztrátornő az autóközösségben kérdés nélkül elmondta, hogy a világoskék Zsigában tanul, néztem is, de sohase láttam. viszont a vezetőjét (oktatóját) ismerem a reggel 9 órás feketezésekről a kőbányai közértben, ahol reggelente minden oktató (meg én) találkozni szoktak. olykor még én is ittam kávét, bár nem szoktam (egyébként). Szóval az adminisztrátornő. alig tudtam elfojtani egy mosolyt, minden nő született kerítő. engem is egy régi szerelmem adott hozzá feleségemhez. egy másik szerelmem egy harmadik leányismerősömet adta férjhez. szolidaritásból tennék? vagy csak olyanféle sport, mint fiúknál a távköpő verseny? vagy attributum szerű jegye lényüknek? rejtély. de respektálom.
tovább a levele.
nem, eddig nem törtem össze magam. vigyázok. pld. rendőrautót sohasem előzök (vicc). de egy kissé tényleg gyorshajtó vagyok. most majd fékezem magam, rájöttem, nem is annyira rólam van szó (országúti lakott terület), hanem arról a kis srácról, aki éjjel kirohan az útra. rosszul áll a kérdéshez, nem kötelező autót vezetni, vegye úgy, hogy rendelkezik egy eszközzel, amit esetleg később használnia kell. attól ne féljen, hogy ha most majd nem vezet rá a  kötelező órákra, akkor elfelejti a tudományt egy-két év alatt. Persze hogy elfelejti, de a maga alkatával ez nem fog problémát  jelenteni, majd akkor szép tisztességesen, kevéssé forgalmas utakon újra begyakorolja.
de eggyel több eszközzel rendelkezik, ami keze ügyébe esik.

nálam tökéletesen más a helyzet. én imádom. (női fogalmazás, de pontos.)

tovább a levele. mások titkai, és sajátjai eltitkolása. na. igen, itt ebben van megemlíteni való. Örülök beszámolójának, hogy maga mit gondol magáról, hogy ilyen meg olyan, de elsődleges információk (is) érdekelnének- én azt adom: leírom mit csinálok, miért, mikor, hányszor.
Értelmezze.
fél éjszakát tényleg rááldoztam a levélírásra. mert nekem jó volt.

mi lett a bernáthegyivel. azt hiszem három és fél évig neveltem.
aztán pár hónapos, nagyon kemény gyötrődés után- elajándékoztam. A köznépnek azt mondtuk, hogy a kislány miatt, akit akkor készültünk épp örökbe fogadni. pár hónappal később meg is történt.
nem ez volt az ok.
rájöttem, hogy a kutya öregít. (engem)
amúgy sem voltam otthonról eljárós. ha muszáj volt elmenni társaságba, inkább csak Kata kedvéért, mindig fölálltam 8.45-kor, hogy elnézést, a kutyám bepisil. (tényleg percnyi pontos volt az életünk vele)
És. napjában háromszor otthon kellett lenni, ebből a legproblémásabb a dél, negyed kettő volt, minden nap. megszoktam, lassan egyáltalán nem mentem el otthonról. alkotóházba is kevésbé szívesen, probléma volt. semmiféle spontán esti programunk nem lehetett. mondjuk nem lehetett egyáltalán este moziba, színházba menni. (nem mintha nagyon vágytam volna rá). Illetve lehetett, de ezt is igen körülményesen. és mondjuk hazaérünk éjjel 11, és akkor mondjuk zuhogó esőben még egy nagyot sétálni.
úgy találtam, életmódot kell változtatni.
és még egy ok. a kutya lineáris típusú élmény. kiszámítható. ha rossz kedvem volt, azonnal szomorú lett, lógó fejjel ballagott mellettem. bizonyos fokig egyhangú élmény.
amúgy remek dolog egy bernáthegyi. vagyis egy kutya. ha gyerekünk nagyobb lesz és részt vállal a sétáltatásból (gyakorlatilag egyedül csináltam), lehet, hogy veszek neki  egyet. Ma már sokkal olcsóbb is.
(Akkor még 8 - 20.000-be kerültek, kevés volt.)

hogy más korban kellett volna születni... nem az első nő, akitől ezt hallom. érdekes.
most behallatszik ide a Tv maci kísérőzenéje. Hülye művészkollégák még ezt is nézik. színesben.
szóval más korban- erre csak sztereotípiát tudok válaszolni. úgy gondolom (lényegében Senecán nevelkedtem) minden fontos dolog belül történik az emberben, és a tudat szintjén. vagyis minden fontos dolgunk, lényegi történésünk irányítására lehetőségünk van. (Most jó lenne szó szerint idézni Epiktétoszt, de hát nem vagyok otthon-:/ valahogy így: Fontos történéseink a vágyaink vagy a közömbösségünk valami felé - nem fontos dolgunk: például a halálunk, mivel az nem rontja el lényegi értékünket (így érti: az nem tesz rossz emberré minket)
tehát.
részben: vágyaink kormányozhatóak, kormányozhatóak.
és. a belső történés a fontos. a belső mozgás. és ehhez képest harmadlagos szempont a környezet, lényegileg nem befolyásol semmit. Vagyis királynői alkat kiélésének semmi lényegi akadálya korunkban.
Például az ember megkülönböztetett figyelmességgel beszél a közért eladóval, mindig, hangulatától függetlenül. egy királynő nem engedhet magának hangulatokat. Hallom egyébként Erzsébet (vagy Margit) angol uralkodónő napja fél évre előre percre be van osztva. Nos, hölgyem?
Még egy történet róla. Olvasom, hogy külön teáznak férjével (más-más teremben), hogy a kétféle tea illata ne zavarja egymást. Dühöngtem, amikor olvastam, hogy a kurva anyjukat-
aztán elismerően csettintettem. Viszik a kultúra terhét. Nekem erre nincs időm (még szobáim lennének), meg figyelmem, meg energiám.
De EGY emberpár képviseli ezt a kultúrát, ők teszik helyettem is, a munkamegosztás elve alapján. Nagyon fontos poszt.
tovább. kénytelen vagyok idézni. nem tudom mennyire tud visszaemlékezni, mit írt. Én semmire se tudnék ugyanis. ezért is írok indigóval. meg (még nem eldöntött, lehet, hogy ez a magánlevelezés bekerül a naplómba, szóval az örökkévalóság. 21 éve írom.) (Bár ezt a fecsegésszintet, amit itt művelek - hát szóval -)
"egy megrakott asztal látványa gyönyörűséggel tölt el". sikerült nagyon vonzó vacsorám 4/5 részét otthagyni, mert úgy éreztem, elfogyasztása nélkül sem halok éhen holnap reggelig. erről ennyit.

Hölgyem, mórikálásban Ön is kitesz magáért. "a felesleges (levél) részeket majd ugorja át". Ezt hogy lehet megvalósítani? Hacsak nem írja pld. ELÉ, hogy most felesleges rész jön?!
"Eseménytelen élete", lehet, hogy az. semmit sem tudok róla. Netán hallani szeretném.
Ezt másodszor említi, hogy nem kerül be az irodalomtörténetbe. A művészettörténetbe még belekerülhet hölgyem. Vigyázat! Naplómról tud az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport archívum-kezelősége. ez nem tréfa. tényleg így van. Na persze csak halálom után. Tehát ne halljon meg később - ha
bár eddig semmi napi, vagy személyes szintű dolgot nem tettem bele. csak jobb gondolataimat. mindenkinek van, csak én le is írom. ezért lóg az ingem alatt a nyakamban mindig egy kis notesz. mindig úgy éreztem, hogy ha még ez is elvész az ember múltjából, az az egy-két dolog, amit észrevett, akkor semmi sem maradt.
egyszer (7 évig) írtam egy napi - naplót is. Hol voltam, mit csináltam. Csak pár mondatban. Aztán egy mély sóhajtással eltéptem. Ennyivel azért nem akartam gazdagabb lenni másoknál.
"hogy hogyan kell csinálni az életet...?" - szavamra mondom, erre elég alkalmas informátor vagyok. csak hát ehhez tényleg semmit nem tudok adatot. Ha netán tőlem akarná megtudni.
Egyébként mindenféle tanítványomat nagyon szigorúan fogom. És lényegében mindenkit kicsit tanítványomnak tekintek. nem is nagyon szeretnek általában (az emberek). De figyelnek rám.
És mindenkinek nagy örömet szerzek, ha végre valami gyerekséget csinálok.
Egy barátom felesége külön örül annak, hogy annyira szeretem az édességet. Hogy ez az egyetlen emberi vonás bennem.
na, most hogy fél éve mértékkel eszem az ő süteményét is-
Sokféle tulajdonságot sorol, vajon mi kell az élethez. Mindegyik, vagy az ellenkezőik. mindegy. nyugodtan kell csinálni. a legfontosabb változások olyan lassan jönnek (a legtöbb), hogy az ember úgyis beleszokik, mire észrevenné. Nagy döntés - hál' Isten - ritkán kell. És az meg úgysem a mi felelősségünk. Pályát is, élettársat is olyan életkorban, olyan körülmények között választunk, amikor erre tökéletesen alkalmatlanok vagyunk. Mindenki. Egy hölgyben nekem tetszik udvarlás idején a szemmozgató izmainak játéka (szaknyelvre lefordítva) - ez a napi együttélés gyakorlatában nem lesz sorsdöntő jelentőségű.
Ma nekem a festés olyan fokig egészen más jellegű dolog, mint amikor ezt választottam, hogy nagyobb nem is lehetne a különbség. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent ez. Fogalmam se volt nehézségének típusairól.
Mik (ma) a legnehezebb részei:
a monotónia jó lélekkel tűrése
napi legyűrése annak, hogy utálok festeni
a szabadság terhe. vagyis munkámmal szemben semmi külső elvárás nincs, senki sem kéri a képet, legfeljebb a társadalom utólag tudomásul veszi, hogy megint van egy. és ilyen körülmények között a mértéket megszabni.
Ezért nem tudok pihenni, vagy 10 éve. Se nyáron, se négy óra után naponta, mint más ember munka után. Ezért is tanítok nyáron, ez legalább fél pihenés. Persze nem dolgozom egész nap, egy ilyen autózás- hülyéskedés is lényegében pihenés. De nagyon ritkán tudatosan, vállalva.
Mindenféle kibúvok, önbecsapó programok= "most ezt még el kell intéznem"
És mindenkor halálra fárasztom magam.
Az alattamlakó csodálkozik, miért szögelek én olyan gyakran este kilenc körül. mert ha más nem megy, legalább keretet csinálok.
ezért is olvasok nagyon keveset. ostobaság, de megszoktam hogy: dolgozni kell. s ehhez képest az olvasás: henyélés.
Szóval a tudatosan vállalt pihenés tekintetében igen fegyelmezetlen vagyok.
tovább."
"meg fogom érteni, ha nem ír"
szóval mégis riszálja.
persze én is.
amikor az autótanfolyam után a Kádár utcán továbbment, a Hévhez tartott?
ha még ide ír: február legvégéig vagyok itt.
                                                viszlát, Márta!

Nagymaros 78. 2

A Nagymarosi Alkotóház szobája

NAGYMAROS

Fölmerült az ötlet és tűnődöm, kinek ajándékozzam el a Volkswagent - 3 hetes - csak hogy változtassak valamit.

örülök, hogy megmondtam az öreg plébánosnak, mennyire megszerettem.
aligha találkozunk többet.
befejeződött Nagymaros, alighanem
(elköltözik),
(meghal).

-----

Zebegényi szabadiskolások festenek 1978-ban - Váli Dezső fotója

Nagymaros 80. 11. 14.

Nem mindenki zseni itt. De ezeknek a vidám, nagyhangú nyugdíjas rajztanárnőknek összeszokott, összetartó csapata: maga az élet. Nincs saját nyaralójuk. Nagyon jól érzem magam köztük. Jó néhányunknak pótolhatatlan ez a ház.

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

 

NAGYMAROS - kedvesem. 80. 11. 3-24.

vagy két éve nem jártam itt. a hegyek nem mozdultak. viszont felépült az új orvosi rendelő. reggel misére menet nem kell az építkezés miatt lezárt részt megkerülnöm. A vasúti aluljáróban kicserélték a kiégett izzót. a két bolond öregasszony ugyanúgy söpri a leveleket, egymással veszekedve, az egyiknek szörnyű rózsaszín a kabátja. (honnan örökölhette?!)
első éjszakai séta. le a vízhez. valami vakító öröm. biciklinyikorgás, vonatfütty, víz. sötét, nyirkos, kihalt utcák. málló vakolat, hideg higanygőz fények, kopognak  a lépteim.
minden az enyém. itthon vagyok.

reggel csak 10-ig bírtam megint olvasni, elálmosodtam. (kéne a mozgás)
ebédig aludtam. utána föl a Hegyestetőre. egy igazi kirándulás. ősz. az első napfényes nap. avar, csönd. szelíd - gesztenye. a zárógát építése- kotróhajók. új épület a visegrádi oldalban. szálloda lehet. a kilátót 1939-ben építették az ENCIÁN turisták.
150 borítékot vettem. már csak fémpénzem van - parkolóórára félretett.

Imre bácsival éppúgy találkozom a főtér sarkán reggel, 7 előtt 10 perccel a misére menet, mint két vagy négy evvel ezelőtt.
Ő a reggelihez a kiflit hozza a boltból.

a csend
- kell, hogy a napnak legyen olyan szakasza, amikor a tervezgető ember megfeledkezik tervéről és úgy tesz, mintha nem lennének tervei.
- aki szereti az Istent, szükségképp szereti a csendet is.
- a csend szolgánkká, sőt barátunkká teszi a halált.

- kész a könyv

reggelre megint fehér lett minden. mise után - talán először - ezért a faluban sétáltam reggeliig. piros sapkás gyerekek, csapatban is iskolába. az öregasszonyok igen lassan, meg-megállva.
kerestem az olyan helyeket, ahonnét fölüllátás van a falura.
gyönyörűen grafikussá válik minden. és csepereg a fákról a nyakamba.
- a festőnők fészkelődnek: még nincs téli képem Marosról! -

csúcsforgalom a Dunán. nem értem, mért innét viszik a sódert, mikor a túloldalon már valami komoly gát épül.

az uszályok élete. kis fények a kajütablakokból. Fő a vacsora: kis füstbodor.
csend.

 

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP VÉGE -

Váli Dezső a Nagymarosi Alkotóházról:

Van nekem egy második halottam is (szintén él): Nagymaros (1969-1980). Az útvonal a mindenkori vízállástól függött. A reggeli mise után fölfelé a parti kövek között, fázva, mindig lehajtott fejjel. Sok régi kék szikvizesüveg-cserepet találtam így. (Múlt héten dobtam ki az utolsót.) A vízparti kavicsmező. Tudtam, utoljára vagyok itt. Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc kopasz fái között. Vagy a novemberi. A nyárfasor, utam vége. A ködös túlpart. Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat memorizálok.)

Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak 8 után szervírozták.

Utolsó lakhelyem „Alkotóház 15-ös szoba” volt.

Váli Dezső levele a nagymarosi művésztelep bezárása ellen, 160 művész aláirásával

81.11. Tisztelt Tóth Dezső elvtárs!

Figyelmét és segítségét kérjük:

Az ötvenes évek elején nem számítottunk kifejezetten gazdag országnak. Mégis, az akkor induló Képzőművészeti Alap 14 alkotóházzal rendelkezett. E szám közben - bár azóta az író- és zenészházak is ide csapódtak - 8-ra csökkent. És ebből is kettő csak nyáron működik. S most az Alap bezárta a nagymarosi házat is. Nem vagyunk meggyőzve és meggyőződve, hogy elkerülhetetlen lépés volt. S most, hogy magyar részről a Vízlépcső-építkezések leálltak - a kapott ok is megszűnt.

A Ház adottságai miatt pótolhatatlan:

- a szó eredeti értelmében festői környezet,

- szobákból kilátás a Dunára; a part,

- 55 perc vonattal

A Házban 18 művész dolgozott egyidőben. Sokunknak évtizedek óta megszokott - és szeretett - alkotói környezet. Nem egynek közülünk nemhogy műterme, de munkára alkalmas szobája sincs másutt.

A Ház megszüntetésének tervéről nem értesültünk. A keringő híreszteléseket tisztázandó 10 művész 1980 novemberében tájékoztatást kért levélben az Alap Igazgatóságától. Néhány hónap múlva a kész döntésről körlevélben informálódtunk. A kapott indoklás nem volt mindenki számára meggyőző.

Kérjük felülvizsgálni, nincs-e mód a Nagymarosi Alkotóház újbóli megnyitására.

Ha ez csakugyan lehetetlen (miért?), úgy örülnénk a híreknek, hogy az Alap pótlására milyen lépéseket tesz. Hallani tárgyalásokról - ha igaz -, hogy a Dunakanyar egy más pontján... Adott esetben még mindig ez lenne a legjobb megoldás.

Válaszlevél:

81.12.

MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM

MINISZTERHELYETTESI TITKÁRSÁGA

Kedves Váli Dezső!

Elnézését kérem, hogy számos kollégája által aláírt beadványára csak most reagálok. A késés oka az, hogy igyekeztem a kérdést körültekintően kivizsgálni.

Ennek kapcsán megállapítottam, hogy

- pontatlan információn alapszik az a feltételezésük, hogy a nagymarosi vízlépcső építkezése leállt. Itt csupán az előkészületek ütemének lelassulásáról van szó.

- A Duna ezzel kapcsolatos kotrása során megszűnik az alkotóház szennyvíz-levezetése, így üzemeltetése sem lehetséges. Olyan tájékoztatást kaptam, hogy közvetlenül az alkotóház előtt épül majd fel a nagymarosi főkikötő állomás, ami az alkotóházban folyó munkát mindenképpen zavarná, s ami egyben annak is indoka, hogy a Belügyminisztérium, amely az épületet átvette, miért itt kívánja tervei szerint a Vámőrség és Folyamőrség központját elhelyezni.

- Mindettől függetlenül az alkotóház állapota oly mértékben romlott, hogy további üzemeltetése esetén több millió Ft-os ráfordítást igénylő felújításra szorul. Ilyen távlatokkal ezt a beruházást ésszerűtlen lenne kockáztatni...

Tisztelettel: Tóth Dezső

A művész kommentárja:

2017. október 21., szombat

Egy úr könyvet ír a Nagymarosi Művésztelepről (kb.1951 - 1980) én vagyok az egyik utolsó élő tanú, este fölkeres. Hogy a telep bezárása ellen 160 festő aláírását gyűjtöttem össze Tóth elvtárs miniszterhelyetteshez írt beadványomban, arról tényleg csak nekem van dokumentumom. Kedves Váli Dezső! - válaszában udvariasan lecseszett. Egyesek szerint a gondnok Pestre akart költözni, hogy fia gimnáziumba. Arra is hivatkoztak, hogy a ház megrepedt, az 4 millió lenne. Egyebeket is hazudtak. A mai napig a vizirendőrség tanyája. A háború előtt kis csőszobáival békés kupleráj volt.

Váli Dezső Pigniczki Ágival a Szőnyi Szabadiskolában 2023-ban (Fotó: Csipes Antal)

A szövegek jelentős része Váli Dezső Naplóiból származik - öszönjük a Szőnyi Szabadiskola anyagait is!