Kisiklott vonat Nagymaroson, 1986 - Népszava sajtófotók

Nagymaroson ma kisiklott egy tehervonat több kocsija - nem először történt ilyen. Blogbejegyzésünkben a régebbi szerencsétlenségeket idézzük fel...

Uj idők, 1908

Az államvasutak bajai. Megírtuk, hogy az államvasutak legnagyobb forgalmú fővonalán, Nógrádverőce mellett súlyos szerencsétlenség történt a minap reggel. Egy zsúfolásig megrakott hatalmas tehervonat kisiklott, a kocsik jobbra-balra dőlve fölszaggatták a pályát, rövid néhány perc alatt százezrek mentek tönkre, a mozdonyvezető és a fűtő életveszélyesen megsebesült. A szerencsétlenség a legnagyobb fejetlenséget okozta. Már megtörtént a kisiklás, amikor Budapesten még mit sem tudtak róla és a nyugati pályaudvarról indítgatták a tehervonatokat, amelyek azután a közbenső állomásokon rekedtek meg. Ezeknek a megrekedt vonatoknak tudható be, hogy az átszállás, amellyel a közlekedést föntartották, két, három, sőt hat óra időt is igénybe vett. Ennyi késéssel és kellemetlenségek özöne közt jutottak be az utasok Budapestre, de azért még mindig nem értesítették Bécset, hogy az utasok használják a bruck-vonali irányt, mert a marcheggi el van torlaszolva. A keleti expresszvonat is mintegy hat órai késéssel érkezett. A pálya helyreállítása hihetetlenül hosszú ideig, két napig tartott. A kár kiszámíthatatlan. Nem csupán az összerombolt kocsikról, árukról és pályáról van szó. A forgalomban az egész vonaIon óriási torlódás állott be. Sok-sok áru ment tönkre és a közvetett hatása a katasztrófának olyan nagy, hogy igazán nem csoda, ha ilyen esetek hatása alatt a vasút háztartása megbillen. Szakemberek állítása szerint ez a kisiklás egyike volt a legnagyobbaknak, amelyek eddig vasúti pályát megrongáltak. És erre bizonyságot szolgáltat a helyreállítás munkájának hosszadalmas volta is, mert 19-én tizenegy órától egészen másnap esti hat óráig mindössze annyit tudtak megfeszített erővel is elérni, hogy az egyik sínpár megszabadult a roncsoktól. Az István-napján Bécs felé induló délutáni gyorsvonat volt az első, amelyik átszállás nélkül ment át Vác fölött és ennek a vonatnak is három óráig kellett vesztegelnie, amig csigalassúsággal átmehetett a hevenyészett sínpáron.

(Népszava)

Egy törzsorvos felesége a vonat kerekei alatt 

Rémes szerencsétlenség történt vasárnap este a vác-verőcei vasúti vonalon: egy katonai orvos felesége, a ki elkísérte az urát egy-két állomásnyira, kiesett a vasúti kupéból és a vonat kerekei alá került. A tragikus eset este nyolc és kilenc óra között történt. A katonai vonat átrobogolt a váci állomáson. A végtelen hosszúnak látszó kocsikban legénység, egy régi másodosztályú kupéban a tisztek. Vasárnap délután érkeztek Budapestre az északi harctérről, ahol újabb irányítást kaptak és rögtön indult a vonatjuk Érsekújvár felé. Nem volt idő rá, hogy kiszálljanak nagy eseményeket átélt utasai, hozzátartozóik mentek hát át a pályaudvarra és ölelték szeretettel épségben érkezeit kedveseiket.
A katonai vonatra várok seregében volt dr. Stark Pál törzsorvos felesége is, a ki engedély kért az ezredparancsnoktól, hogy férjét, kit hónapok óta már nem láthatott, elkisérhese Érsekújvárig. Az engedélyt megkapta és boldogan szállt fel a tisztek részére fentartott vasúti kocsiba.
A katonai vonatok most ötven kilométerrel haladnak. Vácon meg sem állanak, csak a rendelkező állomásokon, a melyek között Budapesttől első Nagymaros. A vonat elhaladt öreg állomási épületünk előtt, Starkné kilépett a kupészakaszból és egyik mellékhelyiség felé tartott. Sokáig maradt el, de a törzsorvosnak nem tűnt fei, hogy felesége még nem jött vissza közéjük.
. . . Nógrádverőce irányából a drégely- palánki vicinális iparkodott Vác felé. A vonatot Kicsiny János mozdonyvezető vezette. Ez a derék ember olyan körültekintő figyelemmel állt a helyén, hogy mikor Vác elé ért és segélykiáltásokat hallott a sötétből, lefékezte a zugó, zakatoló vonatot. Kicsiny mozdonyvezető leugrott a gépéről és a hang irányában indult. A pályatest mellett egy összegörnyedt női alakot vett ki az esti sötétségben.
— Mikor indul a vonat? Olyan régen várok az uramra, hát mégse megyünk? - szólalt meg a nő, Kicsiny János rögtön észrevette, hogy a szerencsétlen félrebeszél. Keresni kezdte, hogy mi baja történhetett és iszonyodva vette észre tapogató keze, hogy vérbe markol: az asszonynak mindkét lába össze volt zúzva! Hamarosan összeszaggatta a nő fehér ruháját és az igy nyert darabokkal lekötötte a lábakat, azután karjaira emelte a szegényt és a paklikocsiba helyezte el.
A vicinális újra indult és beérkezett az állomásra. Azonnal orvosért küldtek s nemsokára Vadas Józset dr., a ki most Hörl dr. vasúti orvost is helyettesíti, megérkezett. Megvizsgálta a súlyos sebeket, kötéseket alkalmazott, ez alatt a nő visszanyerte eszméletét és elmondotta, hogy Stark Pál dr. törzsorvos felesége, együtt utazott a férjével, az éjszakai sötétségben eltévesztette az ajtót, mikor a félreeső helyről vissza akart menni és a kupé kijáró ajtaját nyitotta fel, ez pedig kifelé nyílt. Kiesett rajta, a vonal kerekei mindkét lábán átmentek .
. .
A forgalmi irodából azonnal telefonáltak Nagymarosra, hogy az odaérkező katona vonatnak hírül adják a szerencsétlenséget, A törzsorvos egy tehervonatot talált a marosi állomáson és azzal tért vissza Vácra. Végtelenül megható volt a férj és a szerencsétlenül járt feleség találkozása. Még egy óra előtt minden másra gondoltak, csak arra nem, hogy igy fognak találkozni . . . Miután Stark dr. értesült arról, hogy feleségét feltétlenül operálni keli, a szegény asszonyt felpakolták arra a tehervonatra, melyen férje érkezett és Budapestre vitték. A mentők automobilja már Rákoson várta őket és a helyőrségi kórházba szállították. A szerencsétlen nő oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy hétfőn reggelre az operáció után kiszenvedett. 

(Váci Hírlap, 1914) 

Zebegény, a Koperniczky kúria egyik tulajdonosának halálos balesete 

Nagy részvétet keltett városunkban is Koperniczky Istvánnak, a Zebegényi Polgári Kör vendéglősének, Koperniczky Ferenc esztergomi prel. kanonok, pozsonyi prépost testvéröccsének tragikus halála. Koperniczky, aki a községnek legvagyonosabb kisbirtokosa volt, Ipolyságra ment csütörtökön, hogy az ott vásárolt tizenhárom darab sertést elszállítsa. E sertések közül egyet- egyet Exner Józsefné és Gál szobi hentes kapott, tizet a nagymarosi hentesek, egyet pedig megtartott magának. A pénzt a többiek neki adták át, a nagymarosiak azonban állítólag már előre kifizették a sertések árát. Koperniczky Ipolyságról délután indult el a tehervonattal s bár, mint az állatok kísérője, a pakk-kocsiban kellett volna utaznia, ő, a rendkívüli hőség miatt, a fékező fülkéjében foglalt helyet. A vonat körülbelül éjjel két órakor érkezett Szobra. Itt öt kocsit lekapcsoltak s ekkor ezek maguktól körülbelül négy-öt méter távolságra siklottak. A váltó nem volt szabad s ezért a fékezők a vonatot hátra hívták, hogy a lekapcsolt kocsikat még tovább tolják. A vonatvezető kissé nagyobb lökést adott hátrafelé a vonatnak s a nagy zökkenés következtében három teherkocsiról az ölfák lehullottak. A sertésekkel telt teherkocsi pedig kisiklott s mintegy harminc méternyire futott, de nem a síneken, hanem a talpfán. Igen valószínű, hogy Koperniczky István a nagy rázkódás következtében álmából fölriadt és álmos fejjel vagy leugrott vagy leesett a fékezőfülkéből, a síkos síneken elcsúszott, keresztben bukott a sínekre és a tovább guruló kocsi első kereke derékben kettészelte. Alsó és felső testrészét egy méternyi távolságban találták egymástól. Mikor Cobor Imre t. b. főszolgabíró a szerencsétlenség helyére érkezett, az áldozat ujjáról az egyik gyűrű már eltűnt. A holttestet a községi halottasházba szállították s mikor a csendőrség a halottasházba ment, már a másik aranygyűrű is eltűnt. A halott nadrágzsebében százhuszonkét koronát találtak ; de eltűnt az áldozat nagy bőrtárcája, melyben mindig több ezer korona készpénz volt. A temetés vasárnap délután volt nagy részvét mellett.

(Esztergom és Vidéke, 1917)

Váci Hírlap, 1927

 

A gazdátlanul száguldó mozdonyt Párkányban elfogta egy hős vasutas

Ma éjjel súlyos vasúti szerencsétlenség történt a Szob és Párkány közti vasúti vonalon. Egy tehervonat tizenhét kocsija az Ipoly fölötti vasúti hídon elszakadt a mozdonytól. A hirtelen ránditástól Szikatel János mozdonyvezető, aki véletlenül épp a mozdony hátsó részén tartózkodott, a sínekre zuhant. A teherkocsik átszaladtak a szerencsétlen ember testén s azt szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolták. A mozdony fűtője ugyancsak lebukott a mozdony víztartályáról, de esés közben az egyik vasrúdba kapaszkodott. A vezető nélkül maradt mozdony így száguldott vele tovább a pályán

Párkány felé, míg az elszakadt szerelvény rövid gurulás után a nyílt pályán megállott. Garamkövesd állomásnál a vasúti személyzet a gazdátlan mozdony száguldásából megsejtette a szerencsétlenséget és azonnal értesítette a párkányi állomást. Amikor a mozdony Párkányon átszaladt, egy bátor vasutas fölugrott a rohanó gépre és azt lefékezte. A víztartályon még mindig ott függő fűtőt félig ájultan szedték le. Kisebb zuzódási sebeit bekötözték és beszállították a kórházba. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségért nem terhel senkit sem a felelősség.

(Prágai Magyar Hirlap, 1928)

 

 

(Friss Ujság, 1929. december)

M61.004 a Balt-Orient-Expresszel és egy 411-es sorozatú gőzmozdony személykocsikkal 

A zebegényi hős sziklaőr, aki elgörgette a vonat elől a követ (Népszava, 1960)

(Észak-Magyarország, 1989)

Népszava sajtófotó Nagymarosról, 1986

Reméljük, a mostani károkat hamar sikerül majd megszüntetni!

Biztonságos közlekedést mindenkinek!