(Vizimalom Visegrád mellett egy 1900 körüli felvételen)

A dunai hajómalmokon a kisbirtokosok terményét őrölték, akiknek nem volt gazdaságos 30 kilométernél messzebbre szállítani áruikat. A hajósok viszont állandó harcban álltak velük a viziút elzárása miatt... Vajon mikor jelentek meg az elsők, és mikor fejezte be működését az utolsó?

A dunai magyar hajómalmokra utalhat már IV. Béla egy adománylevele (1245) is, de az erőszakos elusztatásukat tanúsító okirat (1327) már egyértelmű bizonylat létezésükre.

Mátyás a következő rendeleteket adta ki:

(Molnárok Lapja, 1904)

A XVI. században írta Verancsics Faustus (https://hu.wikipedia.org/wiki/Verancsics_Faustus):

Magyarországon ezeket a Dunán felállított dereglyéket fűzfavesszőből font kötelekkel a folyó közepén levert gerendához szokták erősíteni, így nincs szükségük sem horgonyra, sem vaslánc­ra.

(História, 2004)

Mennyi hajómalom működött 1857-ben? (Budapesti Hírlap)

Igen érdekes adatot találunk a Dunán forgó lisztmalmokról. Birnak ez adat szerint Mocs 14, Suttő 8, Nyergesujfalu 11, Ebed 2, Esz­tergom 13, Párkány 1, Esztergam-Szentgyörgy-mezö 21, Helemba 1, Nagymaros 4, Verőcze 3, Vácz 37, Dunakeszi 1, Palota 6, Újpest 3, Buda 40, Budaujtelep 33, Budaországut 24, Pest a Margitszigetnél 21, Pest a táborkórháznál 45, Budatabán 14, Csepel 10, Promontor 16, Sziget Sz.-Miklós 21, Tétény 5, Érdtől fogva Kalocsáig eső helységek 292, Baja 50, Szeremle 5, Báta 5, Duna-Szekcső 14, Mohács 24, Darázs 5, Batina 16, Vörösmarth 10, Mo- nostorszegh 25, Kapuzsina 17 , Apatin 34, a szentendrei dunai ágban Kis-Oroszi 6, Bogdány 12, Pócs-Megyer 5, Monostor 1, Szentendre 9, Kaiáz 15, Kis-Ing 9, a ráczkevi Dunaág 86 hajómalommal. Ezeken kivül van még Érd és Kalocsa közt 47 váltó czövek; hol t. i. a viz kü­lönböző állása szerint kötnek a malmok. E sze­rint a főágban 851 , a szentendrei és ráczkevi ágakban 128, összesen 979 a hajómalmok száma, mely malmok őrlési képessége nagyon a vízál­lástól függvén, változó, középszámban évi 2,849,600 mérőre lehet tenni.

A Tragor Múzeum kiadványában a következőt olvashatjuk:

 A Duna Szob és Újpest közötti szakaszán a legnagyobb számban Vácnál működtek hajómalmok. A Szentendrei-ágon Szentendrénél, Kisoroszinál és Dunabogdánynál is őröltek hajómalomban, de a váci nagyságrendet – már a folyóágak eltérő szélessége miatt sem – nem érték el.  A váci hajómalmok már a hajóforgalmat is nehezítették, amely így inkább a Szentendrei-ágon zajlott. A hajósok és vízimolnárok között folyamatosan zajlott a harc a hajók verte hullámok, a rossz helyre vert karók, a malmok kivilágításának elmaradása miatt.

A váci hajómalmok valószínűleg már a középkorban is működtek, az első adat azonban csak 1546-ban, egy török összeírásban olvasható: ekkor 9 malom őrölt a Dunán. 1562-ben már 16 malom után fizettek adót. A váci vízimolnárok az őrlés mellett a famunkához is értettek. A hajómalmok javításán kívül valószínűleg hajóhidakat is építettek (Vácnál és Esztergomnál), mely a török csapatok mozgását könnyítette meg. A török kiűzése után a város pusztulásával együtt járt, hogy az életet adó gabona őrlése is jelentősen visszaesett: 1715-ben csak egy, a város malma működött. A 18. század közepére, a város fellendülését is mutatja, hogy ismét 16 vízimalom után fizetnek adót a molnármesterek. A Fegyház melletti szakaszon 4-5 sorba kötötték a malmokat – ez volt a malomrend. A váci molnárcéh 1771-ben alakult és 100 éven át működött, szabályozva a mesterek, legények és inasok életét.

A váci vízimolnároknál a mesterség apáról fiúra öröklődött. A molnárcsaládok többsége Vác Kisvác részén, a fegyház környékén lakott. Régi molnárfamília volt az Együd, a Kurdi, a Kozma, a Hevér, a Csereklye. Ünneplő viseletük világosszürke („molnárszürke”) zsinóros, ezüstgombos dolmányból és hozzá illő zsinóros nadrágból állt. A városi ünnepeken mindig felvonultak zászlajuk alatt és védőszentjük, Nepomuki Szent János ünnepét is mindig megtartották – annak ellenére, hogy legtöbbjük református volt. Nepomuki Szent János névnapjának előestéjén a többi „vizes” mesterrel (hajóssal, halásszal) együtt vízre szálltak. A vízimalmok csillag alakú gyertyás díszkivilágítást kaptak, sötétedés után pedig a molnárok és hajósok lampionokkal kivilágított ladikokon lecsorogtak a Buki-szigettől a révig, ahol ott tolongott a város lakossága, hogy élvezze a „Jánoseresztés” látványát.

A molnárok másik jeles ünnepe az újbúza előtti júniusi molnárbál volt, cigányzenével, tánccal, dunai halászlével és túrós-töpörtyűs molnárcsuszával.

A vízimalmok fénykorának a 19. század végén a hengermalmok létrehozása vetett véget (a váci Hengermalom Rt. 1889-ben alakult). A finomabb lisztet őrlő, egész évben működő hengermalom miatt egyre több vízimolnár adta fel a versenyt. Néhányan korszerűsítették a vízimalmuk őrlőszerkezetét, de a két világháború közötti évekre már csak 9, majd 3, az 1940-es évekre 1 vízimalom maradt a váci Duna-szakaszon. Az utolsó működő malom Hevér Istváné volt. A malmokból az utókorra alig maradt néhány fotó. Tárgyi emlék még annyi sem. Az utolsó malmok közül néhányat eladtak Bulgáriába, Csereklye Bálint malmát egy tavaszi jégzajlás pusztította el, 

http://muzeumvac.hu/blog/20/Hajomalmok-vizimolnarok.html

Érdekesség a Tanácsköztársaság idejéből:

(Dunkanyar, 1980/4. )

Nagymarosi Duna-part, kikötő, szemben Visegrád, a Salamon-torony és fenn a Fellegvár (1894)

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei (Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről). Eljutott a Dunakanyarba is, és persze még találkozott a vízimalmokkal...

Rendkívóli bevételek az 1908-as Állami költségvetésben: 

Erdélyi Mór cégének Uránia ismeretterjesztő diáján is szerepel hajómalom:

...és egy nódrádverőcei példány:

(Képek az első nógrádverőcei filmből - Balogh Béla: Az obsitos - 1917)

Az Astra filmgyár első nagyszabású műve Bakonyi Károly 1910-ben bemutatott, Kálmán Imre zenéjével kísért Obsitos című énekes színjátékának filmváltozata volt. A forgatókönyvet Balogh Béla írta. A filmet az első magyar filmoperatőr, Zsitkovszky Béla fényképezte. A külső felvételeket Fóton a Károlyi birtokon, Nógrádverőcén és Zebegényben készítették. Több jelenet egy hajómalmon játszódik.

A régi Dunaág jellemző objektumai a hajómalmok voltak. Ezek gondoskodtak a parti gazdák terményeinek őrléséről. Verőcén általában egy volt, ha a termés mennyisége megkívánta, akkor kettő. Az állandónak mondható malom tulajdonosa Roll István és utódai voltak, míg a Vácról ideiglenesen felhozott Csereklye-féle malomként volt ismeretes. A Roll-malom a Hock-villa magasságában volt a folyó sodorvonalában lehorgonyozva. A terményeknek a malomba juttatása egy nagyméretű molnárladikkal történt, amelyet zsákokkal megrakottan, csáklyákkal toltak kellő távolságra a folyón felfelé, majd a malomnak irányítva a malomladik orrát a ladik végén lévő villába illesztve a keresztfával allátott evezőt begyakorolt mozdulattal  a malom oldalához, a nyitott ajtóban álló vizimolnárhoz vitték a zsákokkal megrakott ladikot. Ezek kirakodáshoz legalább három izmos legény kellett, akik, ha ráértek, este harmőnikával varázslatos hangulatot keltettek a Dunán.

Florenc bácsi  a csónakgarázst gondozta a strandon, de neki is saját kabinos tutaja volt előtte. Vígkedélyű halászember volt, mindig nagy gyereksereg követte. Mesterműnek is beillő modell vízimalmot készített nekik, ami ott kerepelt a csónakkikötő védett vizein.

Dömösről Kerny István fotóművész tudósított:

1928 Vízimalom a Dunára telepítve Dömösnél, Kerny István (1879-1963) hagyatékából

Erről a fotóról pedig a váci malmoknál találtunk információt:

Az utol­só váci hajómalmot két molnár vettebérbe és vitte Dömösre. Ott 1941-ben egy vihar leszakította láncairól, majda hajókikötőhöz vetette, ahol felsze­relésével együtt elsüllyedt.

Az utolsó hajómalmot 1962-ben bontották szét. Tervbe volt véve, hogy Visegrádra kerül, de aztán a Szentendrei Skanzenbe szállították inkább - ahol raktárba került.

(Ország-Világ, 1962)

A malom végül eredeti helyén, Ráckevén kelt új életre 2007-ben:

Erről itt: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2012/05/ujra-orol-hullamsirba-merult-hajomalom.html

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)