A reformáció időszakában jött létre az a bibliai alapelveket követő evangéliumi ébredési mozgalom, melynek mai utódainak valljuk magunkat. A történelmi Magyarország területére 1523-ban érkeztek Svájcból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártírokká lettek.
A népegyházi protestáns hittestvéreiktől a baptistákat az különbözteti meg, hogy csecsemőkeresztség helyett, a bibliai eredeti gyakorlathoz visszatérve, a hitüket önként felvállaló felnőtteket – Jézus példáját és parancsát követve – vízben való teljes alámerítéssel keresztelik meg. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is, mivel a baptista kifejezés a hitvalló keresztségre, azaz bemerítő gyakorlatukra utal.
Hazánkban a reformációt követő kegyetlen üldözés és számkivetés után, 1846-ban indult meg újból, szervezettebb formában a modern kori baptista misszió, amely ígéretes fejlődésnek indult az akkor egységes történelmi Magyarország minden szegletében. Rendkívüli lelkesedés és növekedés volt jellemző a baptista közösségre az első évtizedektől kezdve annak ellenére, hogy a hatalommal összeszövetkező népegyházak sokszor agresszívan és ellenségesen léptek fel a szerveződő gyülekezetek tagjaival szemben.
Hosszú hányattatás és üldözések után a magyar állam 1905-ben ismerte el törvényesen bevett felekezetként a baptistákat, ami újabb lendületet adott a missziónak.
https://www.mabavisz.hu/a-magyar-baptistak-vilagszovetsege-tortenete/
Udvarnoki András 1883-ban merítkezett be. Ő volt az első, teológiát végzett lelkipásztorunk.
Nevéhez fűződik a Független Magyar Baptista Közösség létrehozása. Megalapította a Békehírnök című egyházi hetilapot. A lelkipásztorképző alapítója, majd igazgatója lett. Az I. világháború után, látva a szerencsétlen sorsú embereket, szeretetházakat alapított (pl. Kiskőrös, Hajdúböszörmény). 1921-1933 között országos elnök volt.A másik hamburgi teológus, aki a századfordulótól a magyarországi baptista missziónak meghatározó egyénisége lett, Udvarnoki András. Míg Balogh Lajos elfogadja a hajdúsági gyülekezetek pásztorolását, ő Pest környékén kezd tevékenykedni, és Budapest székhellyel fejt ki eredményes munkát. Szabó András (1860-1943) a tahitótfalusi gyülekezet vénje - később prédikátora - indítványára hívják meg a szigetközi gyülekezetek (Tahitótfalu, Szigetmonostor, Pócsmegyer) prédikátori szolgálatra. Ezzel egyidejűleg kimondták a Budapest Wesselényi utcai gyülekezettől való elszakadásukat, amit egymás után követtek a pestkörnyéki magyar ajkú gyülekezetek. Majd 1894-ben Udvarnoki vezetésével elkészítik a „függetlenségi nyilatkozat”-ukat. A Pest megyei gyülekezetek és Tahitótfalu, Budapest, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Szokolya, Őrszentmiklós, Szada, Rákoscsaba, Dahegy körzetté alakultak és vezetőjükké választották Udvarnoki Andrást.
Tahitótfaluban 1885-ben már hangzott baptista igehirdetés Lukács Zsigmond házánál, majd a Szentlélek munkája által 1886-ban megalakult a helyi baptista gyülekezet.
A Szigetség területén - Tahitótfaluban, Pócsmegyeren, Szigetmonostoron - kb. 60 bemerített tag képezte akkoriban a gyülekezeteket. Itt és így bontakozott ki a térség magyar nyelvű baptista missziója Tahitótfalu központtal.
1893 - ban vállalta a lelkipásztori szolgálatot a Németországból hazatérő Udvarnoki András. Az első bemerítésre 1894. május 18-án került sor a Dunában, amikor tízen merítkeztek be.
1900-ban, az első misszió iskolai tanfolyamban már részt vett Szabó András, aki a helyi gyülekezet gondnoka volt, és utána is, mint önkéntes munkás - 10 éven keresztül hirdette az Igét az ország különböző részein.
1928-ban a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet hívta meg lelkipásztori szolgálatra. Ekkor lett önálló Tahitótfalu körzete.
1938-ban Vass Ferenc testvért hívta meg a körzet lelkipásztornak. Ekkoriban énekkar, fúvós - pengetős zenekar is szolgált már a gyülekezetben.Településünk baptista gyülekezete 100 hitvalló tagot számlálhttps://www.tahitotfalu.hu/egyhazak
A Szokolyai Baptista Gyülekezet plántálása 1890-ben kezdődött meg Lakati Istvánné lakásán. Ezután többhelyütt gyűltek össze a közösségre vágyó testvérek. Második összejöveteli helyük Tóth Andrásné Szórágy Mária Fő úti lakásában volt. Harmadik helyük Varga József prédikátor háza, majd Viski Sándortól vett ház, melyet később imaházzá alakítottak, majd eladták.
Ezek után 1948. január 4-én kelt gyülekezeti jegyzőkönyv már arról beszél, hogy a gyülekezet új imaház építési tervéről gondolkodik, s megegyeznek abban, hogy annak tornya is lesz. Február 29-én a pénztáros 321 Ft-os eredményt mutat ki. Lakati Ádám testvér telket ajánl fel, amit el is fogadnak. A találékony testvérek egy része kukorica- és krumplitermésüket ajánlják fel az ügy érdekében, aminek megművelését az asszonyok el is vállalják.
A gyűjtés tovább folyt. Mivel a költségek előre láthatóan is nagyobbak voltak, mint amit ez a ki gyülekezet anyagi ereje elbír, hitpróba is volt számukra ez az építkezés. De vállalták testvéreink becsülettel, s az Úr nem hagyta őket megszégyenülni. Különböző helyekről nagyösszegű adományokat is kaptak, amik révén az építő gyülekezet a munkákat végezhette.Nagyon kedves emléke van a gyülekezetnek erről az igazán nagy munkáról. Szívvel-lélekkel dolgozott mindenki. Amikor a régi, kis imaháznál tetőt, falakat bontották, téglát takarítottak, úgy meglepték a területet, hogy nem látszottak a nagymamáktól a téglák, s énekszóval dolgoztak.
Az imaház ilyen hozzáállásal még azévben elkészült és átadása október 17-én történt meg. Később a szükségletek kielégítése végett 1960-ban bemerítő medencét terveznek az imaház nagytermébe, mondván hogy a bemerítést, ezt a kedves missziós alkalmat többet nem engedik máshova vinni. Így került sor 1960. július 10-én az első szokolyai bemerítésre, ahol hat fiatal tehetett bizonyságot hitéről 350 fős tömeg előtt a kétszáz személyes imaházban.
A kisterem építése is sokáig nagy igényként lebegett a gyülekezet előtt, hisz nem volt a zene-, ének-, bibliaköri-, ifjúsági órák megtartásához szükséges helyiség. A gyermekek kicsiny hitükkel, őszinte imáikkal álltak Isten és a gyülekezet elé a kisterem megépítésének ügyében, ami még inkább megerősítette a felnőtt testvéreket az ügy fontosságában. Ehhez kapcsolódik egy megható történet:
Itt falun még mindig szokás a húsvéti locsolkodás. Gyermekeint elmennek a szorosabban vett rokonokat felköszönteni. Így járt Magyar Csaba, egy diakónus testvér 12 éves fia. A kalács mellé néhány forintot is csúsztattak zsebébe. Estére a családban felmerült a kérdés: mit veszel kisfiam belőle? A gyermek hallgat, majd elérzékenyülve elmondja, hogy ő ezt a 100 Ft-ot a kisteremre szánta. Ezután a szülők szeme sem maradt szárazon. Később egy gyülekezeti tanácskozás után az imaházból kifelé jövet egy 5 éves fiúcska játék talicskáján 4 darab téglát cipelt be az udvarra, s az elöljárók kérdésére csak annyit válaszolt: Mikor fognak már hozzá az építkezéshez, mert már itt a tégla is.
Ezek a jelenetek munkára indították az elöljárókat, és jól tették, hogy felépítették a kistermet, különben a világháború miatt félbemaradt volna az építkezés.
Azóta imaházunkhoz lelkipásztori lakás és ifjúsági terem is tartozik a templommal átellenben lévő telken, és hisszük, hogy mindegyik helyiséget Istenünk dicsőségére tudjuk kihasználni.
Felhasznált irodalom:
Dr. Mészáros Kálmán: A szokolyai baptista gyülekezet és körzetének története (monográfia) 1992.
A verőcei gyülekezet is hozzájuk köthető:
A szokolyai baptista gyülekezet néhány tagja 2003-tól imádkozni kezdett egy új verőcei gyülekezet megalakulásáért. Ennek folytatásaként 2004 őszétől egy újonnan épülő családi ház éppen elkészülő szobáiban egyre gyarapodó létszámú házi csoport indult el. 2005-ben Szenczy Sándor – aki akkor a szentség üzenetével járta az országot – maga is részt vett az imacsoport néhány alkalmán. Az imacsoport létszámának növekedése felvetette egy gyülekezet megalapításának szükségességét. 2005 szeptemberének első vasárnapján tartottuk ilyen formában az első úrvacsorai istentiszteletünket, ezt az időpontot tekintjük megalakulásunk dátumának. Szenczy Sándort kértük fel az új gyülekezet lelkipásztorának, aki 2015-ig maradt itt.
Verőcei Baptista Imaház (közösségi ház és lelkészlakás)
Tervezés éve:
2007
Építés éve:
2011-2020
Építész vezető tervező: Dankó Zsófia DLA
Építész munkatársak: Theisler Katalin, Poros Tamás (kiviteli terv)
Dankó Zsófia a DLA disszertációját a szabadegyházak szociális és közösségi építészetének szentelte. Maga is nem egy ilyen épületet tervezett, elméleti következtetéseit gazdag életmű támasztja alá. Említett munkájának egyik tézise válasz a bevezetőben felvetett gondolatra: „A szabadegyházi épületek tervezésének alapkérdései: a hely értelmezése, szerepének fontossága és a helyhez kötődés. A kisegyházi épületek helyhez való jellegzetes kontextusa alakul ki a rendszerint karakter nélküli, szürke helyek által, mivel a szabadegyházak felelősséget vállalnak a periféria és az ott élő emberek sorsa iránt." Az idézet más megvilágításba helyezi az első pillantásra szokatlannak tűnő döntést: miért került a Nyitott Kapu Baptista Gyülekezet Imaháza Verőce és Kismaros határába, a két falu közti senkiföldjére.
„Mivel a kisegyházak együtt élnek az emberekkel, házaikkal olyat kell nyújtaniuk, amely a közösség javát szolgálja, amitől mindenkinek teljesebb lesz az élete… A kisegyházaknál tehát a közösség − egyén − ház összetartozó fogalmak, egyik sem létezik a másik nélkül.
Az építkezések közös ismertetőjele: az egyszerű, könnyen kivitelezhető építés. Méreteiben a racionális, a közösség erejét, vállalási korlátait meg nem haladó épület megvalósítása a cél… s ez az építészt is morális felelősség elé állítja. …általában kis központokat építenek, mert a hitbeli közösségük sem nagy. A meghitt, átlátható tereket kedvelik, nem törekednek a monumentálisra. Számukra sokkal fontosabb a valóban működő egyházközpontok, oltalmazó terek megfogalmazása... Az új, nem hivalkodó házaikban a program alapján jelentkező funkcionális összetettség átlátható térszervezéssel párosul.
…a szabadegyházi építmények szerény, nem pazarló épületek. Alacsony költségvetésből készültek, fő jellemvonásuk a feszes, gazdaságos struktúra, az anyagválasztás terén a racionális szemlélet... Az építészeti anyaghasználat a kisegyházi közösség szellemiségét, a természetességet és az egyszerűséget tükrözi… a hagyományos anyagok – például a tégla, kő, fa − homogén megjelenése, koherenciája szakralitásra utal… jelzésértékű a fa, mint az emberhez közeli, ősi, időtálló anyag használata. A gyülekezeti központok nagy üvegfelületei a használók és a külvilág közötti kapcsolatot, a transzparenciát, a nyitást jelképezik.
A racionális méretű, önazonosság kifejezését segítő egyházi építmény eszköz, a csoport létének, fejlődésének feltétele… jellemző a kalákában végzett munka. Az építés folyamata kollektív aktivitást és gyülekezetépítést eredményez… Az építtetői jelenlét, az aktív részvétel (a tervezés és az építés folyamatában), a befektetett munka és a törődés az egyházi építkezések sajátossága. Az építész integráló szerepe… megkerülhetetlen."
(https://epiteszforum.hu/hely-a-falu-szelen--verocei-baptista-imahaz)
– Minden ötszáz esztendőben így volt – szólt rám Hock János egy csónakból a verőcei szőlők alatt. – A történelem nem ismeri a tréfát. Már Krisztus születése előtti időkből van tudomásunk arról, hogy minden ötszázadik esztendőben változik valami a világon, ötszázban a longobárdok, hunok jöttek ismeretlen tájékokról, s felforgatták Európát. Ezerben a királyságok alakultak, a néptörzsek elhelyezkedtek. Ezerötszázban a vallások borították lángba a világot. Most a népszabadság…Tovább evezett. A Duna kék volt, mint Bécs alatt. Ferenc Jóska katonavonatjai rohantak a töltésen. Gondoltam, Hock, az evezős, annak az új spiritisztatársaságnak az eszméit hirdeti, amelyeket nemrégiben importáltak Indiából, hozzánk: Angliából.(1918)
Spiritiszta vagy teozófus volt? Nem tudnám megmondani pontosan, mert ezeknek a rejtett tudományoknak még csak templomszolgája se lehetnék, nem pedig nagymestere, amilyen az Ország Papja volt. Tudott bizonyos túlvilágias, rejtelmes dolgokról, amelyeket nekem többnyire hajókázás közben magyarázott el olyan heves, hittérítő meggyőződéssel, hogy én mindig boldognak mondhattam magamat, amikor mindenféle nagyobb baj nélkül kikötöttünk Verőcén, hogy az akkori kövér kocsmárosné felügyelete alá helyezzem magamat a Hock János idézte kínai és mandzsúriai szellemek elől, amelyek, érzésem szerint, a hajamnál fogva húzogattak lefelé a Dunába. Hiszen bevallom – vajon mernék-e mást tenni itt egyedül, az íróasztalom mellett? –, hogy vannak földfeletti erők, amelyeknek hatalmát, végzetszerűségét mindnyájan érezni szoktuk, akik gondolkozunk a lét ünnepélyes és hétköznapi problémái fölött. De én mégis csak amondó vagyok, hogy az a boldog ember, akinek nem adatott meg a kulcs ahhoz, hogy ezeket a földöntúli szellemeket megidézhesse. Legjobb főfájás nélküli, mondjuk, buta embernek lenni, akinek legföljebb annyi az álma, hogy itt vagy amott bemászott egy béka a hasába, amely most ott kuruttyol, de nincsen civódása a tibeti sivatagból megidézett buddhista papok szellemeivel. Mondják rám, hogy műveletlen fráter vagyok, de félelmemet nem küzdhetem le, amikor egy mongolkoponyás, lámaöltözetű idegen kopogtatna az ajtómon, és így szólna hozzám: Hívtál, eljöttem! Nem, én legyek csak inkább teherhordó helóta vagy szamárhajcsár, mintsem kezembe kerüljön az a varázslámpa, amelynek megdörzsölésére olyan lelkek vegyenek körül, amelyek kézzelfoghatólag meggyőznének mostani életem céltalanságáról. H. J. hajókázás közben beszélt nekem valamely indiai nagytiszteletű úrról, aki már jóval a forradalom kitörése előtt felvilágosítást mondott neki választékos sorsáról és a világban való bolyongásairól, amikor is majdnem annyiszor kell neki körülutaznia a földet, mint az ezeregyéjszakai utazónak… Sehogy sincs bátorságom Hock János szellemeit nyugtalanítani még azzal sem, hogy tollamra veszem őket. Gyermekkorom óta nem bújtam el az ágy alatt.(1925)
Szabadkőművesek Zebegényben - az általuk létrehozott Szünidei Gyermektelepen gyűléseztek a tiltás ellenére (1936)Vasárnap a kora reggeli órákban autók egész sora és egy hatalmas osztrák rendszámú autóbusz fordult be a zebegényi országútról a Szünidei Gyermektelep felé vezető viadukt boltíve alá. Az autókból osztrák férfiak és nők szállottak ki és gyalogosan indultak neki a hegyoldalban felfutó ösvénynek és besiettek a budapesti Szünidei Gyermeküdülőtelep Egyesület kapuján.Fönt a nyaralótelep épületében már közel száz főnyi tömeg várta az érkező vendégeket, az osztrák szabadkőműveseket, akiket erre a napra hivott meg a magyarországi szabadkőműves szymbolikus nagypáholy vezetősége.A beszélgető és üdvözlő csoportok között hamarosan feltűnt Bakonyi Kálmán nyug. kúriai biró köpcös alakja. Bakonyi tudvalévőén annakidején a demokrata- páholy mester-tagja volt. Egyike a legrégibb szabadkőműveseknek. 1893-ban vették fel a tagok sorába és a Magyarországi Nagypáholy helyettes nagymestere volt, amikor 1920-ban a magyar szabadkőművesség működését betiltották és szervezetét feloszlatták,Bakonyi volt az, aki annakidején mint helyettes nagymester a páholyokat felhívta az „elaltatásra“, hogy majd azután, amikor idejét látja, újra munkára hívja fel a páholyokat. Későbben megjelent a beszélgetők sorában Pfeiffer Ignác egyetemi tanár, a volt szabadkőműves főmester, majd Balassa József egyetemi tanár, ugyancsak főmester. Feltűnt Fekete Ignác igazgató alakja. fekete egyike a magyarországi nagy- páholy alapitóinak. 1883-ban vették fel tagnak és mint a demokrata páholy mester-tagja szerepelt.A magyar szabadkőművesek bemutatták a vendégeknek az üdülőtelepet és hangoztatták, hogy ez egyik szociális alkotásuk és bemutatták az alapitók hatalmas márványtábláit, amelyen több szabadkőműves neve között meghúzódik a „Haladás“ szabadkőműves páholy neve is, de rajtuk kívül azután ott van a csász. és kir. közöshadügy- minisztérium, Bende Imre nyitrai püspök, Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok, a szociális célokra mindenkor áldozatot hozó Budapest székesfőváros, Hontmegye és más, nem szabadkőművesek neve is.A magyar szabadkőműveseknek nem kellett bővebben kifejteniük osztrák „testvéreik" előtt, hogy ez és más szociális alkotásuk annak idején csupán arra volt jó, hogy leplezze a szabadkőművesség másirányu, romboló, végzetes munkásságát. Most is ennek a kétségtelenül szociális intézménynek a falait használták.(Nemzeti Ujsag, 1936. július)
Szepes Mária (eredetileg Scherbák Magdolna, később Papír Mária) 1908. december 14-én született Budapesten, egy irigylésre méltó, nagyszerű családba, színészek, filmesek, zenészek, írók közé. Mint ahogy egyik visszaemlékezésében írta, náluk a bohém élet nem volt egyenlő a züllött szabadsággal, hanem nyitottságot, kíváncsiságot jelentett, ami meg is alapozta a sokoldalú írónő és testvére későbbi színes életét. Édesapját korán elveszítette, de úgy tűnt, édesanyja másodszor is jól választott: Balogh Béla filmrendezőhöz ment feleségül. A kis Magda kipróbálta magát gyerekszínészként, és 9 évesen már verseket, novellákat írt. (Schrebach) Papír Viktor néven vált ismertté bátyja, aki ugyanúgy vallhatta magát nyelvésznek, mint filmesnek, írónak (Wictor Charon álnéven írt), filozófusnak és asztrológusnak. A fiatal lányt is sok minden érdekelte, de főleg a művészet, filozófia és tudományok vonzották. Az érettségi után művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott.
A húszas évek végén ismerkedett meg későbbi férjével, Szepes Bélával, aki hasonlóan, mint ő, sokoldalú alkotó volt, mellette pedig olimpiai sportoló (atletizált és síelt). Ideálisabb társat nem is találhattak volna egymás személyében, intellektusuk, sokszínű tehetségük, vibráló személyiségük remekül inspirálták a másikat a folyamatos fejlődésben. A képzőművészettel és újságírással foglalkozó Szepes keresztény volt, ő pedig zsidó családban nevelkedett. 1930-ban kötött házasságakor nem csak férje nevét, de vallását is felvette.Szepes Mária isfia halála után, 1939-ben, Tihanyban kezdte írni leghíresebb misztikus regényét, a Vörös Oroszlánt. Novellának indult, de a téma egyre terebélyesedett, végül nagy regénnyé nőtte ki magát. „ Az ihlet teremtő tűzfolyama ragadott el, a könyv önmagát kezdte el írni, nem lehetett megállítani. A család nem tudta, mit írok. Csak amikor elkészült, olvasták el” –vallott róla később .
A Vörös Oroszlán izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át. Valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti a keresők számára, de a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői is olvassák.
A háború és bombázások elől Leányfalura költöztek. Itt diktálta gépbe Vörös Oroszlán nagyregényét.
A könyv 1946-os megjelenése (Hungária Kiadó) nagy feltűnést keltett. Az év bestseller könyve lett. 1947-ben államosították a könyvkiadókat, és a többi hasonló sorsra szánt könyvvel együtt ezt is bezúzták. – „ Anyám is írt több könyvet. „Akik sokszor élnek” című regényét szintén bezúzták transzcendens tartalma miatt”.- A kommunizmus uralta időkben egy külön kis sziget volt otthonuk az értelmiség számára, ahol gyakori vendég volt többek között Márai Sándor, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor. A kulturális és filozófiai érdeklődésű baráti társaság beszerezhetetlen irodalmat fordított, olvasott, megosztották egymással nézeteiket, bátyjával előadásokat is tartottak. A Vörös Oroszlánból Hamvas Béla mentett meg pár példányt. Azóta tíznél több kiadást ért meg Németországban. Ott 1984-ben az év könyvének választották. Kiadták Svájcban, Brazíliában, Spanyolországban, Amerikában, Portugáliában, Romániában nagy sikerrel. Most készül az oroszországi kiadása is. Művei angol, német, szerb, szlovák, portugál, spanyol, olasz, román nyelven jelentek meg, és további kiadásai folyamatban vannak.https://afuzet.hu/a-fantasztikus-szepes-maria/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.