Augusztus 29-e a magyar fotográfia napja az első, Magyarországon, nyilvános eseményen készített fénykép emlékére. 1840-ben  a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik gyűlésén Vállas Antal rendes tag a nemzeti kaszinó Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül, általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott be a' Dunát és a királyi várat vette fel. Ezzel bizonyítva, hogy birtokában van mindannak a tudásnak, amellyel élethű képeket alkothat a világról. A világ fejlődését alapvetően meghatározó találmány hírét először 1839. január 7-én hozták nyilvánosságra. Közel egy év telt el, amíg a pesti közönség láthatott valódi fény-képeket (fém-képeket) – dagerrotípiákat – a Pesti műkiállításon, 1840 júliusában. 

Besnyő Éva: Duna mellett

Besnyő Éva: Aratók Szokolyán, 1938

Besnyő Éva (1910-2003) mindössze 20 éves volt, amikor budapesti tanulmányait befejezve Berlinbe ment, hogy ott képezze tovább tudását a fotográfia terén. Amikor az akkor 15 éves Friedmann Endre (Robert Capa) – akivel egy házban lakott – megkérdezte tőle, hogy miért pont Berlint választotta úti célul, azt válaszolta, hogy azért, mert érdekes város, és sokat lehet ott tanulni. Valóban így volt.

Besnyő Éva: Önarckép, Berlin (1931)

Vonzódása az avantgárdhoz és a baloldalisághoz nem Berlinben kezdődött, hanem még Pesten,
ahol kapcsolatba került Kassák Lajos Munka-körével. Itt ismerte meg Kepes Györgyöt,
gyerekkora óta ismerte Friedmann Endrét és barátait. Berlinben a körükhöz csatlakozott a
weimari Bauhausból a fotós Umbo, valamint John Fernhout holland filmes, aki majd a Spanyol
föld c. film operatőre lesz, amelyet Joris Ivens rendezett, Hemingway és Dos Pasos írtak, és
Hemingway volt a narrátora. A magyarok közül a kör tagja volt Friedmann Endre, Deutsch Kati
és Csiki Weisz Imre.

(Besnyő Éva 1930-as években fotózott képe találkozott a haikummal utólag)

A "Munkakör" diákcsoportja kiránduláson, 1930 - A Pilisbe és a Börzsönybe jártak, mert Gödön volt a találkahelyük... A fotón Robert Capa mellett Bálint Endre festőművész áll. A balszélső sapkás nő Horna Kati, aki Capa első szerelme volt, vele távozott az országból, majd aztán Spanyolországban és Mexikóban lett híres fotós.

(Deutsch) Horna Kati Fotó: Friedmann Endre

"Menekülnöm kellett Magyarországról, aztán menekülnöm kellett Berlinből, aztán Párizsból, és mindenemmel Barcelonába mentem. Amikor aztán Barcelona elesett, már arra sem volt lehetőségem, hogy visszamenjek a holmijaimért, így mindenem újra elveszett. Így érkeztem meg életem ötödik országába, Mexikóba úgy, hogy a vállamon lógott mindenem, amim csak volt, azaz a Rolleiflex gépem."

Horna Kati: Kollázs - Spanyol kisfiú kéreget és a fal, 1938

Kassák a Gödi Fészekben tart előadást (1930-as évek eleje)

A Gödi (partifecske-) Fészek története a múlt század első negyedének végére nyúlik vissza. A Munkás Testedző Egyesület (MTE) turista-szakosztálya új telephelye az 1923. június 24-i „forrásfoglalást” követően lett a közigazgatásilag Dunakeszi külterületéhez tartozó homokbánya-gödörben jellemzően faházas nyaralótáborként kialakítva. Ide a munkás-proletár ifjúság Dunakeszi Műhely-telepig vagy Alsógödig utazott vonattal, de pénz híján idegyalogoltak a Megyeri csárdától, de még Rákospalotáról is. Voltak olyanok is, akik kerékpárral érkeztek, valamint sokan csónakon eveztek fel Pestről. A neve a parti fecskék homokfalba vájt fészkei után lett Gödi (fecske-)Fészek. Nevében a Göd csak a legközelebbi vasútállomás miatt szerepelt. A Fészek partja a többi strandtól eltérően ingyenes volt. Tartott itt előadást József Attila és Kassák Lajos is. 

Friedmann Endre (Robert Capa) Fotó: Horna Kati

1948-ban hat hetet töltött Magyarországon, fényképezte a háború tépázta országot és rögzítette a kommunista befolyás egyre nyilvánvalóbb jeleit. Ekkoriba folytak az első 3 éves terv előírta munkálatok. Fényképezett a Ganz Hajógyárban, megörökítette az első rizsaratást Békésben, a romjaiból éledő Budapestet. „Az elutazásom előtti napon elmentem, hogy kiváltsam a kiutazó vízumot. A külföldiekkel foglalkozó őrmester nagyon alaposan áttanulmányozta az útlevelemet. Miután beütötte a kilépő vízumot, megkérdezte, hogy melyik iskolába jártam. Megneveztem a budapesti gimnáziumot, ő pedig elsorolta a tanáraimat és megmondta melyik évben érettségiztem. Ő is abba az iskolába járt, két évvel utánam végzett. Visszaadta az útlevelemet és így szólt: Ha két évvel később születik, a maga tehetségével vagy már nem lenne életben, vagy legalábbis miniszteri titkár lenne. Így azonban csupán egy zavarosfejű nyugati liberális. Ez a történelmi materializmus.” A történet a Holiday Magazinban jelent meg egy évvel később, Beszélgetés Budapesten című írásban.

Robert Capa: A Lánchíd roncsait kiemelő úszódaruk a Dunában

Ata Kandó Görög Etelka néven született 1913-ban. A húszas évek végén a Műhely nevű grafikai iskolába járt; a Bauhausból hazatért Bortnyik Sándor alapította magániskolában ismerte meg Kandó Gyula festőművészt, akihez feleségül ment. Vele 1932-ben költözött Párizsba, ahol egy 1936-ban fődíjként elnyert kamera hatására választotta hívatásául a fotóművészetet. Többször jártak férje rokonainál Verőcén, ahol Kinszki Imre tanította fotózni. Ata filmjét itt lehet megnézni.

Ata filmje itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=aDiJGFwg6XM&fbclid=IwY2xjawEwPyhleHRuA2FlbQIxMAABHV_IGscplR8dAP1XCsV9ktl1QYdbsGgFNmH6t8DVovMDFQau1R3WOGR2ww_aem_SeO4k1u7T1ueiUzX9CCQzg

Ezektől átragadt a kivándorlási mánia a kisujfalusiakra, váczhartyániakra, de legnagyobb mértékben a mácsaiakra. Rendesen este érnek be a faluba s beszállnak az amerikai rokonaik által levélben megnevezett mácsai fuvarosokhoz, a kik Váczra vagy Verőczére viszik őket. Igen természetes, hogy jó fuvart fizetnek, .személyenkint 2—3 frtot s felülnek 5—6-an egy kocsira. Olvastam egy Amerikába kivándorlóit borsodmegyei szendrői embernek rokonaihoz czimzett s azok által egy mácsai embernél felejtett levelét. Oly pontosan leírta nekik: hogy hol és miként kell felülni, Aszódon kiszállni, kinél Mácsán meghálni s kocsit fogadni Váczra vagy Verőczére; Bécsben, ha kiszállnak mit csináljanak stb. Az igaz, hogy most erre a kivándorlás egy kissé szünetel, de majd megindul ősz felé a betakarítás után, nemkülönben tavasszal is.

Igen gyakran a kivándorlást közvetítő bizonyos „Red Star Linie“ társaság ügynöke is utazott velük. Ez is paraszt ruhába bujtatott s Amerikából visszaérkezett s újra oda utazó kivándorlottnak adja ki magát. Ő csak itt — meg ott lakó rokonai vagy családja meglátogatására jött, de itt nem maradhat. Minek is — úgymond — ott keres naponta, a szerint a mi akar lenni, — bányamunkás, kocsis, tehenész, mindenes, gazda, kertész, lovász stb. 2—6 dollárt. Ő most már munkafelügyelő. Az élet igen olcsó — úgymond — alig kerül valamibe. A kenyér, bor, sör, hús igenigen olcsó, csak a pálinka drága. Vannak vendégfogadók, hol ha 3—5 pohár sört iszik valaki ráadásul ingyen kap enni. Adót nem fizetnek, ha a munkában bajuk esik, fentartásukról a munkaadó gondoskodik. Háborúba nem kell menni; ott nincs katona stb. Igen természetes hogy ezt hallva, igen sokan szeretnének ebbe az amerikai jó világba vándorolni és csak erről ábrándoznak. Az említett vállalat ügynöki közvetítése 10 frt. Ezen kívül egy-egy kivándorló Bécsből egész Amerikáig tartó utazásuk és útiköltségeikre 86 forintot fizetnek. Ezért a szóban levő, közvetítő vállalat Hamburgig vasúton s onnan a hajóra előre jegyet szerezve Amerikába szállítja őket.

A közvetitő vállalat ismertető jele bizonyos „vörös csillag“. Ezt ügynökeik sapkájukhoz tűzik a bécsi állomásnál. A kivándorló is ilyet felfűz vagy elkiáltja magát: „Vörös csillag út“ vagy „Red Star Linie“. Ezek egész propagandát űznek e közvetítéssel. Igen természetes hogy ezt levélben közlik a kivándorlókkal. De nem Bécsben adatják föl, hanem a gyanú elkerülése végett itt valahol. Tavaszszal egészen el voltak árasztva egyes faluk az e féle felszólításokkal: „N. N. közvetítésünkkel Amerikába utazó barátjától hallottuk, hogy ön is szándékozik kivándorolni Amerikába. Ennek folytán itt küldjük az összes útba igazitó és tudni való utasításainkat. Mindezeket olvassa át figyelemmel.“ A czimzettek teljes nevét csakugyan a kivándorlottak szolgáltatják. Ehhez több czédula van mellékelve. Az egyik pl. igy hangzik: „Red Star Linie in Wien.“. Figyelmeztetjük Önt, hogy stb, stb. Végül: „hogy illetéktelen kezekbe ne kerüljön, Bécsbe érkeztekor tűzze kalapjához a czédulát a melyen a vörös csillag látható s kiáltson : „Red Star Linie“ vagy ha azt nem tudná kimondani: „Vörös csillag út“. Másra ne bízza magát csak azon megbízottjainkra, kiknek kabátjukon vagy sapkájuknál az önéhez hasonló vörös csillag látható, stb. A másik czédula az utazási költség számlája; u. m. a hajójegy ára, hajóig a vasúti költség stb. Továbbá hogy mit vigyen vagy ne vigyen magával, mivel lássa el magát stb. Igen csodálom hogy nem tudnak a társaságnak hosszú és veszedelmes körmeire koppintani! Avagy nincs ahhoz elég „corpus delicti“ a mit fel lehet használni? Én idővel szolgálhatok a társaság teljes czimével, leveleikkel, nyomtatványaikkal stb. Egy halmazt egyszer már átadtam a helybeli községi elöljáróságnak, nemkülönben ha jól emlékszem a csendőrségnek is." Tonelli Verőcén született közgazdász és társadalmi szakíró volt, aki számos könyvet írt társadalmi-gazdasági témákban. Az ő érdeklődését is felkeltették a kivándorlást kiváltó körülmények, s meg volt győződve arról is, hogy csakis megbízható, első kézből származó információkra építve lehet helyes következtetéseket levonni. Éppen ezért úgy döntött, hogy álruhában, kivándorló fotográfus-segédnek álcázva magát, jegyet vált egy kivándorló hajóra, hogy a Fiume és New York közötti úton személyesen is tapasztalatokat gyűjthessen a fedélközben uralkodó körülményekről, illetve a kivándorlókkal elbeszélgetve megtudhassa, milyen motivációk miatt jutottak arra a döntésre, hogy a tengerentúlon próbálnak szerencsét.