A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József plébános kezdeményezésére Henszlmann Imre kezdte meg 1872-ben. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott.

Midőn én 1866-ban visegrádi plébánosnak kineveztettem, s magamnak helyben mindenről elegendő tájékoztatást szereztem: erősen föltettem magamban, hogy mindent mozgásba hozandók, a mi által ezen annyira elhanyagolt várromok jobbra fordulata valamikép előidéztethetnék.  Az első két évi itt létem alatt azonban ezen irányban csak kevés történheteit, azon egyszerű oknál fogva, minthogy Visegrádon más, elhanyagolt tárgyakat is találtam.  A melyeket előbb illendő állapotba hozni hivatásomnál fogva kötelességem vala.  Csak 1868-ban lőn lehetővé, hogy kedvencz tárgyommal jobban foglalkozhattam.

1869-ben Keresztet avatott Zách Klára emlékére, de az  ünnepélyhez, melynek során először olvasták fel Arany János a helyszínen játszódó, Zách Klára költeményét szabadtéren, még fel is kellett juttatni a hallgatóságot. "A mire, előlegesen legalább, igen nagy szükség volt, abban állott, hogy a várhoz, a kálvárián keresztül egy rendes út készítessék." Ez lett az első magyarországi turistaút.

Miután a jelenleg szerény, de mind a mellett érdekes koronai birtok Visegrád hasonnevű királyi vár romjaival az ország fővárosának közelében fekszik; miután a bel- és külföldi utazók száma, kik ezen a természetnek csaknem minden varázsszépségével elhalmozott regényes vidéket fölkeresik, napról napra növekszik; miután a fővárosi közönség gyakoribb kirándulásokat tesz e helyre, mely kirándulások részint a Nagy-Maroson átvezető gőzvonatok, részint a pest-esztergomi helyi gőzösök által igen megkönnyítetnek; miután ezen előbb oly annyira elhanyagolt romoknak kiásatása - és megóvására legújabb időben a kormány részéről erélyes intézkedések tétettek, és az érdekeltség is mind ez iránt, mi Visegrádra vonatkozik, folyvást élénkebb s általánosabb kezd lenni: ezért e helynek új történeti leírását a régészet barátai valószínűleg annál szívesebben veendik, minthogy a Haufler által kiadott Visegrádi Album nemcsak hogy a jelen viszonyoknak nem felel meg, de már többé nem is kapható. . .  E kis munkám feladata: hogy az ide érkező utazóknak a romok fölkeresésére nézve biztos kalauzul s egyszersmind kellemes emlékkönyvül szolgáljon.  Hogy pedig e czélunknak lehető legjobban megfelelhessünk, mindenek előtt a történelmi munkák után ismertetni fogjuk a vár és a város keletkezését, fénykorát, fénykorának hanyatlását s annak teljes letűnését; azután áttérünk az új időre, mely különösen a várromoknak megóvását, s a várnak részbeni megújítását tette feladatává; végre amiket az új időre vonatkozólag mondottunk, a függelékben némely eredeti irományok közlése által erősítjük meg.

Legyen e könyvecskének oly kívánatos eredménye, mint a minő tiszta s jó vala a szándék, melynek létrejöttét köszönti. 

A 19.  század második felében növekedett Visegrád népessége és ezzel párhuzamosan terebélyesedett a beépített terület is.  Az építkezések arra ösztönözték az új lakosokat, hogy minden építésre alkalmas anyagot a fellegvár és az alsóvár maradékából akartak elnyerni.  Elhurcolták a szabályosan vésett homlokzatköveket, párkányokat, kőből faragott ablakrámákat és még a szobrokat is, aminek valami hasznát lehetett venni.  Az országra rátelepülő osztrákok ugyanis arra buzdították a lakosokat, hogy már nincs semmi jelentőségük a megmaradt romoknak.  Viktorin gátat akart vetni a pusztításnak.

(Archeológiai Értesítő, 1872)

A felújítás kapcsán Beszédes Sándor esztergomi fotográfust bízták meg az itt közölt állapotfotók elkészítésével.

A munka némileg húzódott:

(Archeológiai Értesítő, 1874)

    A visegrádi Salamon-tornya kiépítésének terve - Schulek Frigyes

Virágtartónak használt töredék

Viktorin József 1874-ben lett öngyilkos, ismeretlen okból. Az általa megkezdett munkát mások folytatták - a felújított visegrádi vár az ő emlékét is őrzi.