A XIX. században már megindult a vonatközlekedés a Dunakanyarban, de az országutat még mindig nem borították kővel. Miért húzódott ez egészen az 1930-as évekig?
Hoefnagel metszet részlete Nagymaros város ábrázolásával, 1597
A középkor korai szakaszából kevés vámoshelyet ismerünk. Jobbára csak az utazások célját ismerjük, az útvonalat feltételesen állapíthatjuk meg. Az északi irányba vezető országút első fontos állomása Pest felől Vác volt, és feltételezhetünk egy utat a Szentendrei-szigetre is. Mivel Esztergom, mint az ország első vásáros helye a kereskedők kötelező úticélja, a Duna vonalát követve megy tovább az út, majd Szobnál átkel a folyón és innen északi irányba is kitérve, az Ipollyal párhuzamosan haladt.
(Dr. Molnár Erzsébet: Az úthálózat és a települések fejlődésének összefüggései az Ipoly és a Tarna között)
Az út régi elnevezéséről a következő szócikkben értesülünk:
A középkorban a járványok elterjedésének megakadályozása miatt Uti-Levéllel látták el az utazókat.
Kedves feleségem!Inkább ezer föstes (füstös) levelet vettem volna kezembe, mintsem ezen tiszta leveledet, melyből irtem, hogy kívánod tudni, miként vagyok; mellyel nem is kívánnálak szomoréttani: úgy, hogy halál életemmel tusakodik; nem tóm Isten irgalmában vagyok, mellyik győzi meg egymást. Eret is vágtak rajtam, de nem igen irzem jobban magamot.Ezzel maradok Baranyay Sigmond
Nagymarosi vendégfogadó a XVIII. században
Nagymaros lakóinak egyik fő bevételi forrását a kocsmáltatás jelentette. A bor gazdasági jelentősége szempontjából további fontos tényező, hogy Nagymaros ekkor az észak-déli kereskedelmi útvonalak fontos csomópontjának számított. Az utak egy része, mint például a Morvaország irányából a Börzsönyön keresztül haladó útvonal a nagymarosi-visegrádi révnél érte el a Dunát. A 18. század második felében a nagymarosi bor fontos felvevőpiaca például Selmecbánya volt
Nagymarostól futott a Börzsöny hegységen keresztül az egyik fontos országos kereskedelmi útvonal, amely Verbác irányában érte el a cseh—morva határt. Nagymaros legforgalmasabb fogadója nem is a faluban épült fel, hanem a börzsönyi országút mellett.(Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756)
Az útfelújítás elhúzódásában annak is szerepe lehetett, hogy míg Zebegény és Nagymaros Hont megyéhez tartozott, Nógrádverőce és Kismaros Nógrádhoz, így a megyeszékhelyek felé nem erre közlekedtek.
Közigazgatási árnyoldalak - Szegény Misitz András, ez ugyan csak megjárta. Mint Sredó, tengerparti községbeli lakos véletlenül Ipolyságra került. Itt ugyan csak véletlenül előkérték igazolási jegyét. Nem tudta előadni. Szolgabirói rapportra vitték. Itt aztán kiállították részére azt a mivel nem birt: az igazolási jegyet: toloncz levél alakjában. Útnak indították aztán Budapestre. Hanem, ha nem ismerte eddigelé azon helységeket, a melyeken akarata ellenére át utaztatták — most megismertették vele, úgy hogy alkalmilag, ha ezekbe el akarna utazni kalauzra sem lesz szüksége. Még folyó évi január hó 3-án indították el. Ipolyságról Berencsére, innen Perötsénybe, innen Vámos-Mikulára, Vámos-Mikuláról, Viskibe, Viskiből Tölgyesre, Tölgyesről Letkésre, innen Damasdra, Damasdról Szobra, Szobról Zebegénybe, innen Nagy-Marosra, Nagy Marosról Verőczére, Verőcze bölcs intézkedése folytán, Szendehelyre, innen Rétsághra, Rétsághról Bánkra innen Felső-Peténybe, Felső- Petényből Agárdra, Agárdról Kosdra, Kosdról vissza Rádra, Rád község elöljárósága aztán feltalálta magát és Váczra expediáltatta, a honnan Budapestre menesztetett. Hét napig utaztatták ezek szerint szegény Misitz Andrást ; mig végre valahára czélponthoz érhetett. Bele került ez az államnak 9 frt 17 krjába, pedig, ha szabályszerűen jártak volna el az illető hatóságok hát csak Nagy-Oroszi és Rétságh községeket kellett volna értesítenie hogy Váczra érhessen, a mi legfelebb csak 3 frt 10 krba került volna. Igen helyén volna, ha a hiába valóságban okozott költségeket a magas kormány az illető közegen venné meg. Hadd tanulnák meg, hogy nem mindig jó az az önkénytelen kéjutaztatás. — Különben ne sajnálja a t. olvasó közönség a térképet kezébe venni, s ott nézni azt a körutat, melyet szegény Misitz Andrással megtétettek, s meg vagyunk győződve, hogy helyeselni fogja jelen közleményünk czimzését: közigazgatási árnyoldalak, sőt még ha azt mondtuk volna is ; közigazgatási miseriák. — Felhívjuk erre a magas belügyminiszter ur figyelmét.(Váczi Közlöny, 1884)
Mikszáth lovaskocsival a látatlanban vásárolt horpácsi birtokán
Mikszáth Kálmán sokat írt az utak áldatlan állapotáról, amelyeket átutazóban tapasztalt meg. A következő cikk szerint felmerült, hogy Verőce legyen a bérkocsisok központja, mert Vác árdrágító rendeletet hozott:
Ugyanis, mióta városunkban a bérkocsi iparról alkotott szabályrendeletet életbe léptetetett B.-Gyarmat városa és vele az egész vidék azon vannak, hogy városunkat lehetőleg mellőzzék és más oly központot találjanak, melynek forgalmi eszközei ugyanazon előnyöket biztosítsák részükre, mint Vácz városa. Az e tárgyban tartott értekezletek egyhangúlag Verőcze községet jelölték ki a vidék forgalmi központjául. mindenkinek érdekében áll inkább a vármegyei verőczei összeköttetést használni és szabadulni a vácziak szekatúrájától.
Váczi Hirlap, 1888
A Dunakanyar régészeti kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Horváth Adolf János nagymarosi tanár, aki az 1920-as években sokszor az országút mellett vezette feltárásait. Az itt előkerült különböző korú leletek elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagították, ám jutott belőlük az esztergomi, valamint a balassagyarmati és a váci múzeumokba is.
A Nógrádverőce-Vác viciniális utat nem veszik fel az állami úthálózatba - ...a kereskedelmi m. kir. miniszter úr leiratában arról értesített, miként a községnek azon kérelmét, hogy a nógrádverőce —váci vicinális útat az állami úthálózatba felvegye és állami költségen kiépítse, teljesíthetőnek nem találja, amennyiben a szóban levő út nélkülözi azon közgazdasági és közforgalmi jelentőséget, amelyet az 1890. étvi I. t.-c. az áll. közútakról megkíván. Kijelentette azonban a kereskedelmi miniszter úr, hogy amennyiben a törvényhatósági bizottság a szóban levő útat a törvényhatósági úthálózatba felvenné, úgy annak kiépítési költségeihez szivesen nyújt állami támogatást a vármegyei közútalap javára. Ezen leirat folytán, ismeretében az útszakasz nagy forgalmi jelentőségének, a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlése elé javaslatot szándékozom tenni annak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt, másrészt pedig egyidejűig intézkedtem az építési terveknek felvétele tekintetében azon célból, hogy az útépítést esetleg az 1914. évre vagy lehetőleg az 1915. évre biztosíthassam. Addig azonban a szóban levő út jelenlegi járható karbantartásáról az útcsoport érdekeltsége lesz köteles gongoskodni. Balassagyarmat, 1913. nov. 4-én.Nagy s. k., alispán.(A Motor, 1913)
Néhány nap előtt panaszos írást közöltünk arról, hogy a legnagyobb nyár közepén elzárták a Nógrádverőce-váci törvényhatósági utat. Az államépitészeti hivatal ugyanis öt méter szélesre építteti ki a pestmegyei részt, miután Nógrád vármegye a saját útját szintén öt méter szélesre készíttette. Ugyanakkor a váci részen levő nagy kanyart átvágták, mert ez a hely már eddig is számos balesetnek volt okozója. Elmondottuk, hogy az elzárás következtében a gazdák nem tudják terményeiket körtvélyesből behordani. Most hivatalos helyről azt az értesítést nyertük, hogy az útelzárás helyén álló őr köteles minden gazda kocsiját átengedni, aki termésért megy. Minden más jármű részére az út el van zárva, mert tartanak attól, hogy a keskeny úton esetleg felborulnak. Akik tehát autón, vagy kocsin Nógrádverőcére akarnak eljutni, kénytelenek a szerpentin útat használni és a katalinai völgyön juthatnak el a szomszéd községbe. A terméshordó gazdákat azonban nem háborgatják.(Váci Hirlap, 1935)
Útépítés Verőce mellett
A munkásokra egy családi visszaemlékezésben találtunk rá:
Éhbérért a Dunakanyarban (1936)
Péter János Nagylócon ismert ember volt. A kis falvakban mindenki ismer mindenkit, mondják. Na de, nagyapám nevezetes volt arról, hogy Taskentből, Szentpéterváron keresztül visszajött az első nagy háborúból, négyesztendős fogság után. Ismeretes volt az is, hogy nagy tudója volt ő a fejszámolásnak, de a legjobban azt tudták, hogy ő szervezte azt a lóci csapatot, akik építik az utat a Dunakanyar másik oldalán, Nógrádverőce és Szob között. Szombatonként, a fájront után rövid szedelőzködést követően, hazaindult a lóci brigád, hogy átmenvén hegyen, völgyön 38-40 km- es gyaloglással haza is érjen. Aztán hétfőn hajnalban újfent megtéve az utat, visszatérjenek az emberpróbáló úttörő munkához. Nagyapám munkavezetőként vett részt az útépítésben, apu is csapattag volt 12 éves korától. Eleinte vízhordóként szolgált, de aztán meg kellet ismerkednie minden részletével ennek a tevékenységnek. Igen szegény emberekről beszélünk. A sokgyerekesek a legszegényebbek, aztán az iszákosak következtek a szegénységi listán, utánuk meg a földtelenek. Akinek volt egy kis örökölt földje valahol a határban, annak jobban akadt harapnivalója, váltóruhája a vasárnapi misére. Egy kis állattartással, került a kamrába némi tartalék is. Nem beszélve arról, hogy péntek táján, amikor már a társaság többségének nem nagyon volt egy betevő falatja sem a tarisznyájában, nekik még mindig akadt egy kis kenyérvég, egy darabka, a szalonnából. Persze, volt olyan is, aki már csütörtökre végére járt az elemózsiának. Na, ilyenkor kezdődött a csapdázás, csúzlizás valami ehető kisállatra. A horgászás nem dívott, mivel hegyi emberek lévén, nem voltak ismerősek az élelemszerzés e területén. Élelemben a leggyengébben ellátott személy általában, a Kozma- sógor volt, a „szomjasabbik” fajtából. Ő már szerdán leengedte az utolsó falat szalonnáját a torkán, de aztán gyorsan vissza is húzta, mert rövid rágcsálás és a nyeldekelés után, egy spárgával, amivel előzőleg jól megkötötte ezt a bizonyos szalonnát, visszavonszolta a gyomor szájából. Így érte el azt, hogy a következő napon is kerüljön falat, abba az igen éhes szájba.
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Szeretettel várom sétáimon is! :)
