1922. március 19.-én avatták fel, a cég 10 évvel azelőtti idetelepülése szenzációnak számított. A dicső múlt hoz-e hasonló jövőt?

George Eastman (1854-1932) a celluloid film feltalálója, a Kodak megalapítója

"Mindig is tetszett a K betű. Erős és kifejező. Olyan nevet akartam, ami k-val kezdődik, és k-val végződik, egy sajátos anagramma, amiről mindenkinek ugyanaz a dolog jut eszébe."

(A Kodak a fényképező zárjának kattanását imitáló hangutánzó szó.)

Az 1881-ben megalapított Eastman Dry Plate Company első saját gépe, a rollfilmes Kodak box kamera olyan sikeressé vált, hogy a cég saját nevét is megváltoztatta Eastman Kodak Company-ra. Az alapötlet akkor fogant meg Eastman-ben, amikor egy vakációját akarta fényképen megörökíteni, de mire minden szükséges felszerelést – a nehéz kamerát, sátrat, sötétkamerát, lemezeket – beszerzett, azok már akkora halmot képeztek, ami már lehetetlenné tette az elutazást. De nemcsak a fényképezéshez szükséges eszközök hordozhatóvá tétele lett a célja, hanem az is, hogy bárki képessé tegyen fotográfiák készítésére. 1885-ben piacra dobta a brómezüst alapanyagú papírnegatív tekercset és az ehhez tartozó kazettát, 1888-ra pedig már a gép is készen állt. “Csak nyomja le a gombot, mi elvégezzük a többit”. A használati utasítás mindössze három pontból állt: 1. Húzza meg a zsinórt. 2. Fordítsa el a kart. 3. Nyomja meg a gombot. (A zsineg húzta fel a zárat, a kar továbbította a filmet, a gombbal pedig exponálni lehetett.) A betelt filmet géppel együtt kellett beküldeni a vállalatnak, s postafordultával, 10 dollár ellenében érkeztek a kidolgozott képek és az új tekerccsel ellátott gép.

A Kodak világhódító útra indult - az egyre növekvő kelet-európai és oroszországi fotópapír igények kielégítésére felvetődött a Kodak gyártási kapacitásainak bővítése, a cég magyarországi bővítésben gondolkodott...

(Váci Hírlap, 1913)

A Kodak Ltd. Fényképészeti Cikkek Gyára már 1912-ben tárgyalásokat folytatott a várossal az itteni letelepedés érdekében, s az építkezés 1913-ban meg is indult a Kőkert mögötti területen. A gyár azonban csak az I. világháborút követően, 1922-ben kezdett termelni. 

(Váci Hírlap, 1914)

A Kodak gyár nyomódúca (Forrás: Váci Levéltár)

1922. március 19.-én avatták fel a Kodak váci gyárát. A fotópapír-termelés angol vezetés mellett 48 fővel indult. A tervektől eltérően filmet nem gyártott a Kodak váci gyára. Új iparág, a fotókémia jött létre Magyarországon.

A Kodak-gyár első dolgozói

Munkaidő alatt a dolgozók nem mozdulhattak el a helyükről. Mindenkit feleskettek, hogy nemcsak a recepteknek, de a részmunkafolyamatoknak a titkait is megőrzi. A munkások a termelési folyamatnak csak azt a részét ismerték, amit csináltak, és egy munkás sem ismerhetett meg két vagy több munkafolyamatot.

A dolgozókat osztályozták is: „Először egy fekete ponttal, ezért három napig, majd két fekete ponttal, melyért egy hétig zárták ki a munkából a fegyelemsértőt. Azt, aki három pontot összeszedett – azonnal elbocsájtották!”

1922 szeptemberében Mittermann Mihály – és negyvenhét dolgozó által aláírt – levelében jobb bánásmódot, fizetést és szaktudásnak megfelelő munkakört kért a munkásoknak. Mittermant elbocsátották, a többi munkás sztrájkba lépett. 1925-ben a Kodak már lakótelepet épített dolgozóinak...

(Váci hírlap, 1925)

A Kodak gyár szolgálati lakása

...és a sportpálya, amit a Kodak Szórakoztató Egyesületet működtetett.

George Eastman 1928-ban látogatta meg a váci gyárat, 1932-ben pedig már a haláláról szóltak a hírek: 

A gyárnak kezdetben nagy nehézségei voltak. Ennek egyik oka a világpiaci árak kedvezőtlen alakulása volt. A másik az, hogy a Kodak a váci gyár költségeinek megtérülési idejét a korábban tervezett 30 évről 15 évre akarta leszorítani. Ez az óriási megterhelés a gyár mérlegében állandósította a passzivitást. A gyár termelése ilyen körülmények között is növekedett. 1939 szeptemberében mintegy 800 ezer négyzetméter papírt gyártottak, melyek egyharmadát délkelet-európai országokba exportálták. 1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci Kodak gyár angol vezetői elhagyták az országot.

A háborús konjunktúra a váci gyárban is éreztette hatását, hadiüzemmé nyilvánították, s négy év alatt – 1943-ra – a munkáslétszám 176-ra, a termelés a korábbi 800 ezer négyzetméterről 1 millió négyzetméterre nőtt. A megnövekedett belső szükséglettel egy időben megnőtt az export is, főleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomta bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár első osztályú hadiüzemmé lett, és élére katonai parancsnokot neveztek ki.

Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhető nyers papírkészletet, a raktáron lévő késztermék nagy részét, sőt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. S mindezt a magyar gyárvezető segítségével. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és később hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte.

Mindezt a bajt fokozta a Vácot december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a Kodak gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életüket.

A lebombázott gyár

1944. december 5-én bombatámadás érte Vác ipari negyedét. A legnagyobb károkat a Kodak-gyár és a Horganyhengermű szenvedte, mely több találatot is kapott. 

1947. március 28. Aschner Pál, a Neményi Testvérek Papírgyár Rt. ügyvezető igazgatója, dr. Halász Ferenc, a Mezőgazdasági Ipar Rt. vezérigazgatója, Kertész Pál okleveles gépészmérnök, valamint dr. Kiss Ferenc Sándor bankigazgató, dr. Lukács Antal ügyvezető igazgató és dr. Molnár György c. igazgató a Magyar Általános Hitelbank részéről kérelmezik az iparügyi minisztertől a váci székhelyű Forte Fotokémiai Ipar Rt. megalakításának engedélyezését, egyúttal benyújtották a társaság alapszabály-tervezetét.

1947. május 23.-án megalapították a Forte Fotokémiai Ipar Rt.-ét. Eltakarították a háborús romokat, helyreállították az üzemeket és a gépeket üzembe helyezték.

1949. augusztus, Magyar Filmhíradó - A váci Forte gyáregységeinek munkája

Először Portura papírt termeltek. A hozzávaló nyersanyagot nagyon nehezen lehetett beszerezni, ezért gyakran rá voltak utalva a németek elöl elrejtett kevés tartalékra, sőt a korábban kimustrált papírtekercseket is felhasználták. 

1951. elején roll- és kisképfilmeket kezdtek gyártani.

1951. elején roll- és kisképfilmeket kezdtek gyártani. Az 1950-es évek közepére lezárult a fejlesztés első nagy szakasza, melynek gyümölcse – sok évi kutatás eredménye – a színes kino pozitív film, melyet 1957 tavaszán kezdtek üzemszerűen gyártani. 1955 végén már 529-en dolgoznak a gyárban és 1 millió 933 ezer négyzetméter fotópapírt, valamint 319 ezer négyzetméter filmet gyártottak.

A gyár termelőberendezései a hatvanas évek elején már elmaradtak a kor kívánta színvonaltól.

Stalter György fotóművész így emlékezett a gyár 2007-es bezárásakor:

Én Forte filmet nem használtam szinte soha, csak hogyha rettenetesen muszáj volt, és nem használtam soha Forte filmhívó vegyszereket sem, viszont a fotópapírt azt állandóan és a Forte fotópapír hívókat is használtam és azt gondolom, hogy ez teljes mértékig kielégített. Engem is büszkeség töltött el a világban járva később, hogy Pekingben vagy New Yorkban tényleg ugyanazon az áron lehetett látni a Forte papírt, mint a többit. Amikor jöttek ide Amerikából fotográfus ismerőseim, előtte bőszen küldték a listát, hogy miféle Forte papírokat szerezzek be nekik a Mérleg utcai boltból, mert hogy azt szeretnék szépen hazavinni Amerikába. Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy a Forte világszínvonalú márka volt a papírgyártásban. Én nem tudom, hogy itt most illik-e erről beszélni vagy nem: én szörnyűnek tartom azt, ahogy ez a gyár megszűnik, mert ez tényleg egy világpiacon bejáratott gyár. Nem tudom elképzelni azt, hogy gazdaságilag ne lehetett volna, vagy ne lehetne megmenteni. Lehet, hogy a területről el kell menni és az egész gépsort át kellene vinni a Csepelen álló üres hangárok egyikébe. És ott akár így kézi munkával, hogy Gizi néni szépen a sötétben csomagolja a papírokat, miért ne mehetne tovább, ilyen manufaktúra jellegűen, mint ahogy ez zajlott? Most a Foma van a piacon, ami felismerte talán ezt a lehetőséget, tehát Magyarországra betette a lábát. De hát miért ne lehetne a Forte? A Foma sehol nincs a világban elismertség szempontjából a Fortehoz képest. Én azt nem értem, hogy ebben az üzleti vállalkozó világban miért gondoljuk, hogy az ingatlan üzlet az sokkal komolyabb és nagyobb tétel? Valószínűleg ennek következtében kell ennek a gyárnak megbuknia… de nem gondolom azt, hogy ne lenne a világban erre nagyon komoly kereslet és mint a magyar téli szalámi, úgy miért ne maradhatna meg a Forte is.

Bánkuti: Zselatin mindegyikben van…

Stalter: …és elég sok titok. Két évvel ezelőtt egy iskolás csoportot hoztam ide, és akkor megkérdeztem attól az úrtól, aki az öntőgépeket kezelte, hogy beszélne-e arról, hogyan készül egy papíremulzió? És akkor persze elmondta. Na jó, de ebből mennyit hallgatnak meg mások? A Forte papír olyan volt amilyen –, de amögött egy megszállott, csak ezt a dolgot szerető ember 15-20 évnyi tudása kellett legyen. Valószínűleg sehol nincsenek leírva azok a főzési eljárások és azok a hőmérsékletek, meg azok a vegyszerek, amitől olyanok ezek a papírok, amik sajátságosan jó tulajdonságokat eredményeznek. Meg lehet tudni azt, hogy egy liter desztillált vízhez mennyi zselatin kell, meg ezüst nitrát, meg kálium klorid, és ezt hogy kell önteni és azután mennyi ideig kell melegíteni meg főzni, satöbbi. Ezt ők szépen el is mondják, sőt egy komoly magyar fotószakkönyvben, mondjuk A fényképezés kézikönyvében vagy a Fotolabor zsebkönyvben le is van írva. De nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ha ezt megcsináljuk szépen otthon – mint a szakácskönyvből, hogy készül a húsleves –, nekünk is kijön egy fehér pép, csak amikor rávilágítunk, akkor nem történik semmi! Amikor felhordjuk egy felületre, akkor fátyolos lesz. Ezek az anyagok pedig csodálatosan működtek és talán itt van az egyik legnagyobb veszteség. Mert ahogy a különböző fotográfiai technikák kihalnak, vele együtt kihalnak azok, akik ezeket művelték, és tudták, hogy hányszor kell sarkon fordulni, mielőtt beleöntenek valamit! Itt is az lesz: ezt a papírt, a titkait széthordják… volt itt egy hölgy, aki csak a zselatinokkal foglalkozott. Négy vagy ötfajta, a világ különböző részeiből beérkezett zselatinokat tesztelt. Volt, ami Indiából jött be, volt, amit marhákból főztek, volt, amit tehénből főztek, és ezt mind más és más arányban keverték és rakták hozzá a negatívok és a pozitívok anyagaihoz. Ők lesznek azok, akik most, ahogy megkapták a felmondó papírt, szépen begubóznak a saját kis lakásukba és elhal az a rész, amihez csak ők értettek. Amíg együtt voltak, volt egy nagy közös érték: ez a végtermék, a nagyon jó minőségű fotópapír.

https://maimanohaz.blog.hu/2012/02/13/forte_forever_az_utolso_kiszereles

A Forte gyár relikviái egy budapesti fotós tematikájú kávéházba kerültek...

A Kodak/Forte gyár épületei pedig 1 milliárdért eladók - vajon mi lesz a sorsuk?

Itt megvásárolható:

https://ingatlan.com/vac/elado+ipari/egyeb-ipari/31945186

Forrás:

https://www.vacarchivum.hu/wp-content/uploads/2017/06/KATALOGUS-2010.pdf

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2022/03/19/_fenykepezzen_on_is?layout=5

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)