A Duna menti település már a XIX. század végén vonzotta a nyaralókat.
Feszty Árpád festő 1879-ben a következőket írta a Vasárnapi Újságban.
A német Alpesek fenségesen zord tetői bámulatra ragadhatnak, Itáliának kék ege szerelmes ábrándokba ringat, de hiába ! nem magyar az, élvezete szivünket nem tölti be ugy, mint az, a mit a mi határaink nyújtanak. S nem is kell messze mennünk, itt a főváros közelében mennyi szép telep van, kedvességben egymással vetélkedők, de alig akad párja annak a helynek ott a Vérteshegyek egyik katlanában, közvetlen a szőke Duna partján, a kies Leányfalvának.
Lehet a többi nagyobb, pompásabb, de bizony kedvesebb egy sem lehet.
Nem is tekintve bájait, már összeköttetése kényelmes voltánál fogva is a legelőnyösebbek közé tartozik. Reggeli 9 órára ér ide a hajó, mely Leányfalváról beszállit s délután 4 órakor indul innen vissza, 7-kor köt ki a leányfalvi parton. Az állomást Pócsmegyernek hívják, az átelleni Pócsmegyerről nevezve igy, mely a Duna két ága között fekvő sziget partján húzódik festői facsoportjaival, kinyúló órás tornyával.
S a ki itt él, az mind együtt érez, mind összetart s igy természetesen — sokat mulat. A jó kedv itt egyikről a másikra ragad, a városi feszély már útközben lehull az ide utazóról.
Az emberek szeretik egymást s kedélyessé válnak. Gyulai Pál legfeljebb szemeket kritizál, Feleki megnöveszti a szakálát. Gyönyörű kis respublika ez, mely évről évre szaporodik, mindig több az ide vágyódók száma.
De ki is ne jönne szívesen e kies völgybe, mely azelőtt vadabb s tán romantikusabb állapotában legfeljebb csak holmi piktornak vagy poétának tetszhetett volna, de ma már regényes hegyei mellett czivilizált, keritett kertjeivel, a mosolygó nyaralók hosszú sorával, árnyas ösvényével minden jóravaló tisztességes rendszerető embernek is megnyerheti tetszését.
A nyájas lakok, kedélyes présházak oly hivogatólag intenek felénk. Aztán az a sok szép hegyi parthie, sok szép kirándulási hely, mellyel a körüli vidék kínálkozik ! Meg az kedves fiatalság! Mind megannyi vonzerő.
Egyátalában tartok tőle, hogy Leányfalvát idővel agyonczivilizálják jóakarói. Már rebesgetik is, hogy a régi magyar divatú korcsma helyébe uj, emeletes „Hotel" készül épülődni. Majd ezután restauráczió, kávéház, s a mitől az isten óvja e völgyet — bizony még tán fabrikát is állit oda valaki, hogy komor füstje megfertőztesse az üde tiszta levegőt, mely most a leányfalvi szüzeket táplálja, üditi. Félek, hogy igy lesz. Ugy vagyok vele, mint a szivem választottjával ; az bánt rajta, hogy olyan nagyon kedves, olyan nagyon szép. Mert az olyannak sok a kedvelője, az olyat sokan megszeretik, s felfedezője, első hódolója jár legrosszabbul, mert tőle szeretik el leghamarabb. Addig csinosítják, mig aztán régi tisztelői rá sem ismernek többé.
Maradj te csak ilyen, igy vagy te nekem kedves; lehetsz te később díszesebb, ragyogóbb, de már akkor nem ilyen szívhez szóló.
Kár volna azért a kis völgyért!"
Gyulai Pál műkritikus (Szendrey Mária férje) az 1870-es évek elején járt először Leányfalun, a két Szendrey lány és Petőfi Zoltán halála után. Majd egyre több időt töltött apósa (Szendrey Ignác) villájában, ahol pezsgő irodalmi-művészi társasági élet alakult ki egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig.
A Messzelátót Szendrey Ignác fából építette vejének, Gyulai Pálnak, az egyik kiemelkedő domb tetején, hogy itt nyugodtan dolgozhasson. A korabeli pesti lapok úgy írták le, hogy az egy nyolcszögletű, csúcsos, hindu palotára emlékeztető kerti lak, amelyet oszlopos, nyílt folyosó vett körül. A bejárat fölött a táblán „18 Messzelátó 78” látszott, a számok a felállítás idejét jelentették. Gyönyörű kilátás nyílt innen a Dunára, a szigetre és a túlsó partra, egészen Vácig. Később, feljebb egy magasabb helyen is készült egy kisebb kilátó, „Messzelátó” néven.Gyulai emlékét Leányfalun halála után is megőrizték. Fent a dombtetőn a Leányfalui Törzs egy terméskőből épített, ősi magyar oltárra hasonlító emlékművet állított fel 1921 szeptemberében, amelyre Gyulai négy verssorát vésték. Ekkor még állt mellette a Messzelátó. Az ünnepségen írók, politikusok és színészek vettek részt. A következő években, kisasszony napján, szeptember 8-án – vagy az ezután következő vasárnap – újból és újból elzarándokoltak a helyiek és a budapestiek, hogy koszorút helyezzenek el itt.Gyulai születésének századik évfordulója évében, 1926. szeptember 9-én a Leányfalvi Társadalmi Egyesület egy fehér, díszes kis kőoszlopot leplezett le a dombtetőn, a tisztáson, amelyre a Leányfalui Törzs által készített márvány emléktáblát helyeztek, rá arany betűkkel a jelmondatukat: „Üdv a Dunának.” (Ezt az oszlopot azóta is keresik!)(leanyfaluanno.hu)
Gyulai Pál Mikszáth Kálmánnak [1906]
Tisztelt barátom!Révai úr sürget, hogy küldjem vissza önnek a Jókai életrajza próbaíveinek második szállítmányát. Vissza is küldeném, de az Leányfalván maradt. Nincs is reá más megjegyzésem, mint az, hogy benne Jókairól, mint regényíróról csak egypár dicsőítő frázis van, de mint regényírónak irodalmi méltatása teljesen hiányzik. Így csak nálunk szokás írói életrajzot írni. Ha a munka megjelen, s bírálatot írok róla, ezt is meg fogom jegyezni.Maradtam teljes tisztelettelGyulai Pál
Gyulai Pál kertjében - 1900
Amikor 1890. augusztus 6-án leégett a leányfalusiak hitéletét is kiszolgáló pócsmegyeri imaszoba az Esterházy család urasági épületében, Leányfalu lakói még aligha remélhették, hogy alig két év múlva már saját templomukban imádkozhatnak. Ám a hívek eltökéltségének és adakozókedvének köszönhetően 1892. július 31-én már fel is szentelhették a leányfalusi templomot. Bár a Szent Anna-templom csupán egy kicsiny kápolnának épült ezen a fiatal, akkor még csak alig 400 lelket számláló üdülőhelyen, mégis olyan jeles művészek közreműködésével készült el, akik akár egy nagy város bazilikájának is büszkeségére váltak volna. A bejárat feletti mozaik Deák-Ébner Lajos (1850-1934) festőművész remeke. A Szent Ilonát ábrázoló festmény fémkeretének alsó peremén a következő felirat található: PINXIT MAXIMILIANUS ROTH, az az FESTETTE RÓTH MIKSA.
Egry József: Leányfalu (1915)
Az 1920-as években színházi rendezők és színészek érkeztek a településre:
(Színházi Élet, 1923)
Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház tagja javasolta Móricz Zsigmondnak, hogy tegyen látogatást Leányfalun. 1911-ben nyaralóvásárlás szándéval érkezett a faluba. Egy anekdota szerint a központban, egy főút melletti telken megtetszett neki egy idős diófa, ami gyermekkorát, a tiszacsécsei tájat idézte fel benne. A kiránduló társaság tagjaként a fát meglátva felkiáltott: »Ezt a diófát megvenném!« Végül 1911. június 11-én a Sári bíró című művének honoráriumából, 7600 koronáért vásárolta meg a 2118 négyszögöles telket.
A következő évben megbízta Fehérkuti Bálint építészt, hogy készítse el háza terveit. Fehérkuti Kós Károly csoportjához tartozott, aki – a szájhagyomány szerint – Torockai Wigand Edével és Zrumeczky Dezsővel együtt segítette Móriczot a ház képének kialakításában. 1917-ben a Fáklya hatalmas sikert aratott, ennek bevételéből a meglévő tervek alapján tovább bővítették a házat.
A nehéz háborús időkben Móricz egyik barátja, a híres festő, Kernstok Károly szerzett téglát az építkezéshez Nyergesújfaluról, ahol birtoka és villája volt.
A következő évben megbízta Fehérkuti Bálint építészt, hogy készítse el háza terveit. Fehérkuti Kós Károly csoportjához tartozott, aki – a szájhagyomány szerint – Torockai Wigand Edével és Zrumeczky Dezsővel együtt segítette Móriczot a ház képének kialakításában. 1917-ben a Fáklya hatalmas sikert aratott, ennek bevételéből a meglévő tervek alapján tovább bővítették a házat.
A nehéz háborús időkben Móricz egyik barátja, a híres festő, Kernstok Károly szerzett téglát az építkezéshez Nyergesújfaluról, ahol birtoka és villája volt.
Móricz és Leányfalu kapcsolatáról itt írtunk: https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/05/16/moricz_leanyfalun
Móricz Zsigmond levele második feleségéhez, Simonyi Máriához (Leányfalu, 1936) - részlet:
Ma kaptam Bélától levelet, amiben azt írja, hogy Németh Antal a Kamaszokat várja. Mind a két darabot kihoztam magammal, de még az irattáskához hozzá se nyúltam. Most kiveszem, és elolvasom, s ha lehet, ha bírom, hozzá is fogok a munkához.Jobb lenne ugyan, ha nem dolgoznék, de viszont annak sincs értelme, hogy azt a felelősséget vegyem magamra, hogy elszalasztok egy szezont.Mindenesetre nagyon szeretném, ha Maga engedélyt adna, hogy legalább még egy hetet itt egyedül töltsek. Többet ér nekem ez a csönd minden szanatóriumnál. Olyan jó most ez a ködös, esős idő, nagyon illik a kedélyállapotomhoz.Arra kérem, legyen nyugodt és vidám. Azt már tapasztalhatta, hogy evvel az eggyel föltétlenül segíthet rajtam, ha boldog. Nekem azért kell egy kicsit itt maradnom, hogy ne zavarjam a magam tűrhetetlenségével magát.Csókolom és csókolom: lehet, hogy még megjön újra az idő, mikor aktív lesz ez a csók is: ehhez azonban kell, hogy rendbe jöjjön sok minden – nem magában s nem magával kapcsolatban, hanem az én rossz, kifáradt fejemben.Jolkát is csókolom s Magát számtalanszorZsiga
Ravasz László református lelkészi teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte. 1921-től 1948-ig a Dunamelléki református egyházkerület püspöke volt - Leányfalun élt. Áprily Lajos többször meglátogatta, és nála dolgozott veje, Bibó István is.
A harminchárom éves Bibó István 1944 nyarán a Ravasz család leányfalui kertjében, minden bizonnyal az “571.622/S számú, Erika gyártmányú, bűnjelként lefoglalt táskaírógépet” tartja a térdén, a gépbe fűzött lapnak a vége felé jár (1944)
Menleveleket állított ki katonaszökevényeknek és zsidóknak, ezért letartóztatták, a nyilas hatalomátvétel után bujkálnia kellett.
Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb.(Márai Sándor: A teljes Napló - 1959-1960)
„Mintha március tizenkilencedikén eltört volna bennem valami. Nem hallom a hangom; mint amikor egy hangszer megsiketül; azt mondják, fából készült hangszerekkel megesik ilyesmi.” Az író 1944. március 23.-án Budapest bombázása elől menekült feleségével, Lolával Leányfalura. Itt találkozott először Babócsai Jánoskával, akit később örökbe fogadtak: „Látom a hároméves, szőke gyereket, amint a leányfalusi kertben elém áll és bemutatkozik. L. rendezte a bemutatkozást.”
Laányfalun töltött napjairól itt írtunk: https://dunakanyarkult.blog.hu/2021/02/07/marai_barsi
Kassák Lajos: Nyári áldás
A helységnek ahol nyárra megtelepedtem
szép neve van
Leányfalu.
Nem tudom ki ajándékozta meg nevével
ki fedezte fel megnyugtató szépségét.
Mögötte dús zölddel borított hegyek.
Előtte a rohanó folyó dorombol
mintha nagybőgőn skálázna valaki.
Ünnepélyesség
tarka cicomák nélkül.
Keresztül-kasul
vadgesztenyefa-allék.
Vaskerítések mögött színes virágtáblák
geometriája.
Nemrég a gazdagok fészke volt
most magyar és idegen bányászok
gyerekei üdülnek itt
egészségesek
vidámak
a jövendő ígéretei.
Lobog a rőzseláng
énekelnek.
A helységnek ahol nyárra megtelepedtem
szép neve van
Leányfalu.
Nem tudom ki ajándékozta meg nevével
ki fedezte fel megnyugtató szépségét.
Mögötte dús zölddel borított hegyek.
Előtte a rohanó folyó dorombol
mintha nagybőgőn skálázna valaki.
Ünnepélyesség
tarka cicomák nélkül.
Keresztül-kasul
vadgesztenyefa-allék.
Vaskerítések mögött színes virágtáblák
geometriája.
Nemrég a gazdagok fészke volt
most magyar és idegen bányászok
gyerekei üdülnek itt
egészségesek
vidámak
a jövendő ígéretei.
Lobog a rőzseláng
énekelnek.
Fábri Zoltán a MAFILM leányfalui üdülőjében kapta meg a Sarkadi Imre: A kútban c. novellájából készült forgatókönyvet - Kovács András beszámolója:
Sarkadi például az istennek nem akart nekilátni a Kútban című novellája filmre írásához. Leküldtem hozzá egy dramaturgot Szigligetre, hogy addig ne engedje ki a szobából, amíg nincs kész a könyv. Egy hét alatt Sarkadi megírta, leutaztunk hozzá Máriássyval, ő volt a rendező, elolvastuk a kéziratot. Máriássy változtatásokat kért, Sarkadi elfogadta a kritikát, de hozzá se nyúlt a könyvhöz. Máriássy viszont addig nem látta értelmét a forgatásnak, amíg nincs új könyv. Tudtam, hogy Fábri és Nádasy a filmgyár leányfalui üdülőjében Mikszáth Kísértet Lublón című regényén dolgozik. Elvittem hozzájuk a Sarkadi könyvet, s mondtam Fábrinak, hagyja a regényt, az megvárja, forgassa le ezt a témát. Fábrinak tetszett, ott helyben felolvasta, mivel színész is volt, szeretett felolvasni.Beszéltem persze Máriássyval is, hogy inkább neki kellene megcsinálni Karinthy Ferenc Budapesti tavaszát, hiszen együtt élték át az ostromot, nagyon jó barátok voltak. A könyv eredetileg Keleti Mártonnál volt, de nem hittem, hogy valami eredetit tudna csinálni belőle. Volt viszont Háy Gyulának egy színdarabja az akkor tíz éves Kossuth-hídról. Azt azonnal le lehetett forgatni, nem volt valami körülményes, abból csinálta meg Keleti az Élet hídját. Mindenki neki való témához jutott. Fábri és különösen a népi írókon nevelkedett Nádasy hozták be a körhinta motívumot, ami az eredeti könyvben nem volt benne, s ez formailag összerántotta az egészet.(Filmkultúra)
Karinthy Ferenc nyaralója 1963-ban épült Leányfalun, a Móricz Zsigmond u. 76. sz. alatt. Attól kezdve haláláig szinte minden nyarát itt töltötte, műveinek nagy részét is itt írta. Leányfalui nyaralójának spájz- és fürdőszobaajtajára ráíratta látogatói nevét. Déry Tibor, Arthur Miller, Robert Graves aláírásai szerepelnek többek között az ajtókon, melyek Karinthy Ferenc halála után a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek.
Karinthy Ferenc: NYÁRI SZÜNETAmint becsukott az Opera, F. megjelent Leányfalun. Légszomja van, harsogta mindenkinek, akivel találkozott; van azonkívül egy Skóciából származó gémfejű botja: az első napokban harminc-negyven kilométereket gyalogolt, Dunabogdányig és vissza, Visegrádig és vissza. Esténként egyéb szomjait csillapítja, a legváratlanabb helyeken bukkanva föl, Kisorosziban, Tahiban, ismerős és ismeretlen villákban: baritonja kizeng az országútra, mindig tudni lehet, hogy hol van, mint a preparált óriásbálna, amit a rádió is bemond: saját költeményeit olvassa fel a nyaralóknak. Nekem már nem meri, mert megfenyegettem: minden versért egy operaáriát énekelek.Aztán fölfedezte a Kacsa-szigetet: reggel felfújja a gimimatracát, és átcsurog, kifekszik a szigetcsúcsra, és meztelenül napozik, mert úgy egészséges, ha a napfény a teljes bőrfelületét éri. Le is égett szép hólyagos-vörösre, ideátról nézve olyan, mint egy partra mászott nagy rák. Közben énekel, skálázik, a Dunából felugráló halaknak leadja az egész repertoárját: Figaro, Wozzeck, Kékszakállú... Ez lett a veszte: maszek áriázása odacsalta a rendőrségi motorcsónakot.-Az elvtárs mit csinál itt?-Napozom.-De miért meztelenül?-Csak így ér valamit - magyarázza barátunk, és vastag hangja megborzolja a néma vizeket -, a sugárzás ugyanis egyenletesen oszlik meg a bőrfelületen: magának is nagyon ajánlom, barátom...-Ez közszeméremsértés. Megbírságolom ötven forintra.-Tessék - nyújt át F. egy százast. - A mai és a holnapi.
Beney Zsuzsa költőnő utolsó napja Leányfalun (Daróczi Anikó írása a költőnő versidézeteivel) - 2006
A folyóparton töltöttük a napot, egy öreg szomorúfűz árnyékában. Itta a látványt, a hangokat, a víz illatát, egész teste érezte a folyót, a tenyere tele volt elfogadott és adott érintéssel, az ujjbegyek érintésének sűrű rengetegével. Nézte a vizet, nem tudott betelni vele - ,,Mindig ugyanazt látom, és mindig mást, folyton változik a felszín!,, (cseng a mozdulat, amely a hiányt / elválasztja a végleges hiánytól - a folyó tükrét, vizét, fényeit / elfutó önmagától) - ,,Nézd, hogy tükröződnek a túlsó part fái a vízben!,, - (Az át-nem látszó víz csak felszíne / gyűrött selymét mutatja az időnek. / A fény csillogó tükörképeit. /Egymás alá csúszott hullámokat. / Szétesett cserepeket a tükörben, / repedező, mégis-egy üveget, / a volt és lesz, lettem és nem-leszek közt / átfolyó víz égő katarzisát). Nézte a lombok árnyékának játékát a parton és a vízen, az átszűrődő fényt, a levelek közt az eget, a mozdulatlan felhőket. Könyv volt nálunk, de csak néha pillantottunk bele, időnként felolvastunk egymásnak egy-egy mondatot. Barátok, ismerősök jöttek le a folyóhoz, mindenkihez volt néhány kedves szava. Megmerítkezett a vízben, úszni már nem mert, de fogta a kezem és érezte, élvezte a sodrást. Délután arról beszéltünk, milyen más hangon csobban a folyó délelőtt, mint most, tűnődtünk, vajon miért, azt terveztük, hogy lejövünk este is, amikor egészen csendes a víz, egyetlen sima, fekete tükör; abban reménykedtem, hogy most is látható lesz az, ami pár héttel azelőtt: vannak olyan esték, amikor tükröződnek benne a csillagok. Aztán már alig szóltunk. Egyre hosszabb árnyékok vetültek a vízre (Szilánkosan hasad az alkonyat / a fűzfákon vörösre, feketére. / A sötét anyag felett gyenge fénye / mint gyűrött selyem leng a vizeken). Daróczi Anikó: A bírhatatlan: Beney Zsuzsa https://vigilia.hu/regihonlap/2006/9/daroczi.htm
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Szeretettel várom sétáimon is! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.