Szentgyörgyi Kornélt Mácsai István figyeli, 1954 (Fortepan/Merza József)
A Duna-kanyar festői vidéke minden évszakban sok művészt vonzott. Az Alkotóházat 1956-ban nyitották meg Diner-Dénes Rudolf, Hermann Lipót, Vörös Géza és Gadányi Jenő festőművész kezdeményezésére. Jeles képzőművészekből tevődőtt össze a telep törzstagsága, nem egy kiváló festőnk hosszú és gazdag alkotó éveket töltött a nagymarosi művésztelepen. A Nagymaroson készült műalkotásokból rendszeres kiállításokat is rendeztek. A művésztelep a Nagymaros-Bős vízierőmű építési munkáinak megkezdésekor zárta be kapuit.
A Nagymarosi Művésztelep -1965. május 16. MTI/Sziklás Mária
Szentgyörgyi Kornél: Nagymaros. Papír, tus. Paszpartuban. (Nagymaros művésztelepi ajándék)
Mácsai István festménye két verzióban is aukcióra került
...és egy téli változata is van még a képnek:
Itt készültek még a következő festmények:
Nagymaros, 1956. július 17. Vörös Géza (j1), Holba Tivadar (j2) és Gálffy Lola (b2) festőművészek a negyedéve működő Nagymarosi Művésztelep (Képzőművészeti Alap 7. számú művésztelepe) több művészének munkájából július 15-én nyílt kiállítás egyik darabját nézik. A tárlatot a Képzőművészeti Alap és a Műcsarnok közösen rendezte. MTI Fotó: Keleti Éva
Vörös Géza: Nagymarosi utcarészlet, 1955
Holba Tivadar: Koratavaszi fények
Gálffy Lola: Visegrád Nagymarosról
Nagymaros, 1956. július 17. Vörös Géza fest, a háttérben Mattioni Eszter - Fotó: Keleti Éva
Mattioni Eszter: Nagymaros
Egy híradás a művésztelep 1956-os eseményeiről
Az Alkotóház fotóművészeket is fogadott:
Sólyi József fotója és vicces levele:
Váli Dezső sokszor kizárta a külvilágot:
69. 11-12. Két hét Nagymarosi alkotóház
Cézanne: kétféle festészet van: az egyik az erős, a teremtő, az alkotó, szóval az enyém. És aztán, persze, festenek még mások is -
Delacroix azt állítja, új kép kezdésekor mindig mélységes utálat fogta el mestersége iránt, és meg kellett keményítenie a szívét -
Donatello ráordított a munka hevében egyik szobrára: szólalj meg, te kopaszfejű...!
Fra Angelico festés előtt imádkozott...
Ha az egész művésztelepnek, és általában a könnyebb hónapoknak csak (?) annyi haszna lenne, hogy koromnak megfelelőre fiatalítson vissza - már ami munkaerőmet és vitalitásomat illeti -
Összegezve a csak magam munkájával eltöltött kb. két hónapot, jól kihasználtam időmet. Keretezés két hét, aztán régi képeimnek, vagy hatnak, újrafestése, rendbehozatala, újakat is festettem, végül az alkotóházi két hét, ott rajzoltam is, és képek is kerültek -
Eddig igazolódott Szroghnak írt levelem állítása (68.3.), tudom kezelni időmet.
NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP VÉGE -
Névlista régi festőkről akikkel valami kapcsolatban voltam, sokuk műtermében is.Böhm Lipót. (1916-1995) Szóval a Poldi. Egyetlen jó képét láttam, viszont az remekmű volt, ágya fölött egy rózsaszín akt. Hova tegyem a nevét, hogy el ne tűnjön. El fog tűnni. Dávid Katával, csapattal voltak hosszan Rómában, ösztöndíjjal.Kik voltak még ismerős festők, minden nevek halványulóban. A bohém Szentgyörgyi Kornél, Honvéd Képzőművészeti Stúdió, egyenruha, talán rendfokozat is. Műtermet szerezni nagy strapa lett volna, sokszor festett nálam. Néha sárga ing, nyakkendővel. Imre Istvánnal festett Almaszedők képéért 1953. Kossuth-díj. Kilencven évesen csináltak neki kiállítást egy budavári étteremben, már nem ismert meg. Lefotóztam.Nézem a Nagymarosi Művésztelep most fölbukkant névlistáját.Régi ismerősök, mind halott.A harsány Bér Rudi, ifjú második feleségével.Bordás Ferenc orvos, rendőr ezredes, grafikus,Szász Endre samesza volt. Közrendőrökkel tréfálkozott, mert megtehette, civilben. Szász Endre: Fiú, mérd az időt, ha hat perc alatt ez a képet nem festem meg... Én a 11-ben, ő a 10-esben lakott. Ő tartósan, mert harmadik elhagyott feleségének adta harmadik lakását.Eigel István, a Hűvösvölgyben lakott, megnyerte előlem az operaházi gobelin pályázatot.Tamás Ervin. korrigált a RajzkörbenGádor Emil, szerette kocsival hazavitetni magát.Holba Tivadar, de jókat beszélgettünk fényképezőgép technológiákról.Mácsai István fanyar, kevéssé intellektuális munkáit értékén felül szeretem.Mersits Piroska, bizony rendes kis képeket csinált.Muray Róbert grafikus, akinek négerként bedolgozva 1969. okt. 2.-án véglegesen szabadúszóvá válhattam.Papp Zoli is Szentgyörgyiék körébe tartozott, ő is heti Képcsarnokos volt.Séday Éva, szegény, aki számon kérte, virágcsendéleteivel miért nem vettem be a Cifrapalota Alapítványunkba. A süketnémaTimár József, a színész fia, nemrég a Lukácsban találkoztunk, ő él. Régi ismerősök még, akiket megnéztem:Berki Viola,Újváry Lajos az erdélyi képeivel,Xantus Gyula, negyedikben tanított is,Jakuba János a Főiskolán korrigált,Schéner Mihály, akinél Bálint Endrével voltam látogatóban,Barcsayval soha nem beszéltem, vagy talán egyszer, de ő vétetett föl kevesek között a Szövetségbe,Bartl József, a Körtéren volt műtermeGyarmathy Tihamér, alányának műszaki rajzoltam díszlettervetNémeth József, aki zseninek indult,Orosz János korai képei,Bakallár József, aki révén Zebegénybe kerültem tanítani,
Nagymaroson van a festők alkotóháza. Jópofa, egyemeletes épület, a helybeliek állítása szerint a háború előtt nyilvánosház volt. Valóban zug-szobái, rekesz-szobái vannak, s az egyik nagyobb teremben most is ott csüng valami túl díszes, régies, hatalmas, keretes tükör. Az ember ott magában él egy cellában. A nagy ház előtt folyik a Duna, hatalmasan, legyezőszerűen kitárulkozva, a ködben nagy úsztatóhajókat, vontatóhajókat hord a hátán. Szemben Visegrád romjai oromlanak.
.
Az Obermayer zöldséges kirakata előtt csókoltam meg először Juditot, ezt a bizsuszemű boszorkányt, veszélyesen közel a nagymarosi templom fából faragott angyalszobraihoz. Savanyúságot vettünk és almát. Ragyogó tél volt. A zöldséges felesége irigyen felsóhajtott. Meg kell a szívnek hasadni! Súlyos mellei voltak, Judité diónyiak. Diót is vettem, és hazacsúszkáltunk az egykori kuplerájba, mely eredeti funkcióját némiképp megőrizve „alkotóházként” működött. Túl voltunk már az első éjszakán, csak csókolózni nem csókolóztunk még. Először voltam ilyen intézményben, és nem tudtam, hogy az ember sorsa már az ültetésnél eldől. Engem Renée és Judit asztalához ültetett a gondnoki végzet. Renée feminista lírikus volt, emellett szellemi digózó. Az „alkotóházba” való érkezésemkor feleségem rögtön reá kezdett gyanakodni, pedig Renée-ről keveset tudtam, de egyet biztosan: azon nőneműek közé tartozik, akikkel annak a veszélye nélkül feküdhetek egy ágyba, hogy ébren tölteném az éjszakát. Arám gyanakvása valamelyest érthető volt. Tudta, hogy nem pihenni jöttem ide, hanem hogy legyen hol meghúznom magam tavaszig, amíg találok egy tisztességes albérletet. Szökőévet írtam éppen. Túl jól sikerült ugyanis a házasságom. Feleségemmel elszántan szerettük egymást, ő pedig szép lassan tévéújság-előfizetőt, havilottózót, gépkocsi-nyereménybetétkönyvelőt, és ami a legfontosabb: büszke apát faragott belőlem, puszta jóindulatból. Ez pedig kicsit sok egyszerre egy vérző kábelnek, mondaná Miklós, aki a kilencedik fejezetben fog felbukkanni, hogy hülye és találó szóvicceivel szórakoztassa az olvasót. A magamfajta szerelmi fogyatékosok mindig gyanakszanak, ha túl jól mennek a dolgok. Foszladozó szerelmemet különféle csavargásokkal próbáltam toldozni-foldozni, mígnem egy túl hosszúra sikerült házsongárdi (Kolozsvár) séta után elégettem készülődő regényem első változatának első százötven oldalát. Regényről vagy jót, vagy semmit - legyen most annyi elég: egy szalonnát se lehetett megsütni rajta. Bizonytalanná váltam: nem tudtam melyik írásomból csináljak stílust, vagy melyik stílusomból írást. Hátranéztem, hát ott jött mögöttem az avantgarde. Azért kérettem magam egy ideig. A Gare d’Austerlitztől Waterlooig végiglátogattam időközben elanyásodott egykori kedveseimet, de szigorú szívem csak nem nyugodott. Ekkor bukkant fel életemben a „Le-föl” című földalatti-irodalmi és „Beat rizs” elnevezésű rock csoport. Egy idő múlva ráuntam a dologra, feleségemnek meg büdös lett a cigarettám, gondoltam, lelépek. Szerelmet akartam és regényt. Az „alkotóházakról” már hallottam beszélni irodalmi vagy családi impotenciában szenvedő cimboráimtól. Jóslatuk bevált: a személyzet figyelmes, a koszt bőséges volt. És rögtön az első vacsoránál beleszerettem Juditba.
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Szeretettel várom sétáimon is! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.