"A monostorok mindig két valóság határán épültek. Előttük a város, a világ, mögöttük a hegy, az erdő. A monostor a találko­zás helye: a természetes és a termé­szetfeletti, a látható és a láthatatlan, az ember és az Isten között."

Vajon melyik volt az első kolostor a Dunakanyarban?

Adatok utalnak arra, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már 1251-ben bencés zárda állott. Az Árpád-korban a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés kolostor, aminek a neve Szöbegény volt. Minden valószínűség szerint az esztergomi érsekség által odaadományozott területre innen – a Szöbegény nevű kolostorból – települtek a bencések. Az 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort „Monasterium de Zebeguen"-nak, azaz zebegényi monostornak nevezi. A 14. századból találhatók még följegyzések arról, hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család magva szakadtával Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt.  

(Zebegényi Újság)

 

De milyen is volt a bencés szellemiség?

Márianosztra pálos kolostora

1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére kolostort épített. A kolostor mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, ill. annak védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti fordításban a Mi Máriánk, magyarosan Magyarok Nagyasszonya, népiesen a Boldogasszony.

"Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Csak vallásos hittel telített és fegyelmezett lélek tudta hozzátartozói és alattvalói előtt nagy betegségét eltitkolni. Mielőtt elindult a velencei hadjáratba, itt jövendölte meg neki nagy győzelmét a szent életű Lukács házfőnök. Egyben azt is jelezte neki, hogy remete Szent Pál testét fogadalmához híven megszerzi Velencétől. A legenda szerint itt hajtott dús lombozatot az a hársfacsemete, amelyet Lukács atya ültetett el jövendölése emlékére, s melyet a királyról Lajos fájának neveztek el. A fa a XV. században a törökökkel vívott harcokban pusztult el." (Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története, I. köt.)

Pálos kolostortemplom szentély, Márianiosztra - Marosi Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300-1470 körül

Nagy Lajos király mélységesen tisztelte Szűz Máriát. Ausztriában a kis "Cella" fölé ő építtette a hatalmas gótikus templomot, hogy az századokon át a későbbi "máriacelli" zarándokhely legyen. 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött Lengyelországba, és megalapította a częstochowai kolostort. A 16 pálosnak Mária-ikont adományozott, hogy azt vigyék magukkal az új kolostorba. Ezt a képet -valószínűleg- valamelyik itáliai származású udvari festője készítette. Mindezt azzal a szándékkal tette, hogy leányának, Hedvignek, a lengyel trónörökösnek új hazájában legyen lelki támasza.

Az egyik pálos történész szerint Hedvig Mária-nosztrán nevelkedett. Az egyház Hedvig királynőt a szentek közé iktatta, krakkói sírjánál pedig mindig friss virág jelzi a lengyelek tiszteletét és ragaszkodását. Márianosztrát meglátogatta Kapisztrán Szent János is, aki ezzel a megállapítással távozik: "Ha szenteket akartok látni, menjetek Nosztrára!" Járt itt Mátyás király és hitvese is, Beatrix királyné. 1526. augusztus 29., a mohácsi csata után Magyarország sorsa 150 évre megpecsételődött.

A márianosztrai pálosok még néhány évig védték a kolostort, de Esztergom, Vác és Nógrád eleste után már nem tudtak ellenállni, 1535-ben a "szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres" nosztrai kolostor a törökök pusztításának áldozatává vált. Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert, végül 1711-ben két pálos érkezett, hogy előkészítse az újjáépítést. Ezt Széchényi György esztergomi érsek 17 ezer forintot kitevő hagyatéka tette lehetővé. 1729. augusztus 14-én, 203 évvel a mohácsi csata után a kolostor újra életre kelt. Esterházy Imre -aki pálosból lett esztergomi érsek- betegsége miatt segédpüspökét, Berényi Zsigmondot, a későbbi pécsi püspököt küldte el, aki augusztus 14-én kora reggel hatalmas néptömeg jelenlétében kezdte meg a felszentelés szertartását. Másnap, augusztus 15-én, a Szent Donátról elnevezett harangot szentelte fel. Csak 57 év telt el az újjáépítés és a felszentelés felemelő napjától kezdve, amikor II. József, a kalapos király egész birodalmában feloszlatta a fehér barátok rendjét is.

1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. Mi történt ezután? A pálosok, amint megkezdték az építkezést, megkezdték a lelkipásztori munkát is. Ezt bizonyítja a gondosan vezetett anyakönyv is. A feloszlatás után P. Tallay Ágoston továbbra is Nosztrán maradt, mint egyházmegyés pap, és végezte a falu lelkipásztori munkát 1794-ig. Utána még Török Kristóf következett, akivel kihaltak a fehér barátok. A későbbi kiváló papok közül okvetlenül meg kell emlékezni Bőhm Károlyról, aki 1876 és 1882 között mint káplán működött Nosztrán, majd 6 év múltán visszatérve plébánosként folytatta munkáját. Az emlékezés sorából nem hagyhatjuk ki Prohászka Ottokár püspököt sem, aki nagyon szerette Márianosztrát. Esztergomi tanár korában minden csütörtökön Nosztrára vezetett az útja, és a zarándoklatokon is részt vett. II. József rendeletével a kolostor és a templom története kettévált.

Balogh Rudolf felvétele, 1908

A kolostor egy jó ideig üres maradt, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházat rendeztek be az épületben, de csak rövid időre. 1858-ban a kolostort női fegyházzá alakították. 1948-ig működött így, majd az 1950-es évektől kezdve férfifegyházként működik. A kommunisták cinizmusára jellemző, hogy 1950 után ebben a kolostor-börtönben tartották fogva az úgynevezett papi szakaszt, azaz a koncepciós perek világi és szerzetespapjait. Itt gyilkolták meg a ferences Kiss Szalézt is. A templom a fegyház udvarán, mint valami sziget teljesíti ma is a Nagy Lajos által elgondolt hivatását. 1986-ban Lékai László bíboros kívánságára felújították a Jézus Öt Szent Sebe búcsút, melyet mindig július első szombatján és vasárnapján tartanak. 203 évvel II. József feloszlató rendelete után, 1989. szeptember 1-jétől ismét pálos atyák látják el a kegyhelyet.

https://www.palosrend.hu/bemutatkozas/palos-helyek/marianosztra/285-marianosztra

A kismarosi ciszterci közösség Lénárd Ödön atyához kötödött.

Lénárd Ödön (Budapest, 1911. szeptember 11. - Kismaros, 2003. május 23.) piarista szerzetes, a kommunista hatalommal való szembenállása miatt három koncepciós perben is elítélték.

A piaristák kecskeméti gimnáziumában folytatta tanulmányait. 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1931 és 1936 között teológiát, latint és történelmet tanult Budapesten, az egyetemen. 1936-ban Grősz József püspök szentelte pappá. 1937-ben Budapesten és Kecskeméten, 1938-tól a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettesként egészen 1945-ig. 1945-től az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, időközben egy évig (1947-ben) szociológiát tanított a rendi képzőben. Az Actio Catholica titkáraként feladatai közé tartozott az iskolák államosítása ellen indított mozgalom ügyeinek intézése. 

Emiatt 1948. június 17-én letartóztatták és államellenes izgatás címén hat évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, ahonnét 1953. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Mivel nem tette le az államesküt, nem kapott egyházi beosztást. Ezután triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-ben vízóra-leolvasó volt. Ugyanazon évben újra letartóztatták és összeesküvés címén 7 és fél év börtönre ítélték. Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, ahonnét 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően adminisztrátorként dolgozott. 1966-ban ismét letartóztatták és először 8, majd összes eddigi ítéletét összevonva 19 évre ítélték. 1977-ben VI. Pál pápa személyes közbenjárására engedték szabadon. 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét. 

1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. Ezt követően haláláig a katolikus papok politikai pereinek kutatásával foglalkozott.

Lénárd Ödön Reggeleim című verse a Gyűjtőfogházban született 1972–1977 között. A cigarettapapiroson kihozott versek között maradt meg. A börtönverseket szabadulása után folyamatosan „leírta” egy öreg írógéppel, hogy mások számára is olvasható legyen. A fényképek egy évvel később, 1978 nyarán készültek a kismarosi faház előtt, ahol akkor lakott. A verset és a fényképeket ő maga örömmel illesztette össze. A fénykép-vers összeállítás csak néhány példányban készült. A Lénárd Ödön hagyatékában fennmaradt példányról Tímár Ágnes és Haris László fotóművész közös munkával készítette el karácsonyi ajándéknak ezt a fakszimile füzetet 2005. év adventjén. 

Az Atya szellemiségét követve Tímár Ágnes nővér kezdett szervezésbe:

1955. szeptember 8-án új fejezet kezdődött Tímár Ágnes életében: Budapesten, egy albérleti lakásban négy fiatal lánnyal megszületett – a ma Kismaroson élő – Boldogasszony Háza szerzetesközössége. „Budapesten laktam. A Semmelweis utcában egy baráti család fogadott be, és kicsiny albérleti szobámban Pambó remete életét éltem. Valamikor megkeresett egy fiatal lány, majd egy másik, és hamarosan bekopogtatott Móni… Ettől kezdve kezünkben a Regulával és egy ciszterci diurniáléval elkezdtünk „élni”. Végül is azoknak sem volt sokkal több „tárgyi segítségük”, akik Cîteaux vadonába érkeztek.” „Egy kicsit a hátunkon vittük a kolostort magunkkal. Az egymáshoz tartozást a közös napirend határozta meg. Úgy alakítottuk ki az életformát, ahogyan annak idején az első keresztény századokban elindult a szerzetesség.”

1961. február 6-án három társával együtt letartóztatták. A Fővárosi Bíróság a közösen élt szerzeteséletet az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésnek minősítette. Hét hónap vizsgálati fogság után négy és fél év börtönbüntetésre ítélte. „Az ellenem, ellenünk felsorakoztatott erők nevetségesen és aránytalanul nagyok voltak, egy tucatnyi szerzeteséletet élő fiatal lány országdöntő lehetőségeihez arányítva. A bőszült kirohanás ellenünk döbbenetes tanúság volt arról, hogy milyen hatékonynak ismerik el az imádságot, az egyház imádságát, Isten erejét az erőtlenekben.”

Még a börtönben, 1962. december második felében kapta a hírt, hogy Mónika, a „kint lévő” közösség akkori vezetője, 25 évesen meghalt. „Súlyos csapás ért…Móni, Mónikám…az életem egyik legfájdalmasabb hiánya kezdődött el akkor, és tart mindhalálig.”

1963. március 21-én, Mónika földi születésnapján, közkegyelemmel szabadult a kalocsai börtönből.

1966. április 19-én ismét letartóztatták. Az államrend megdöntésére irányuló összeesküvés címén, visszaesőként három és fél év szabadságvesztésre ítélték, hozzátéve az amnesztiával elengedett büntetés idejét is. „Másodszor minden valamivel könnyebb, és minden sokkal nehezebb. Könnyebb, mert sok minden ismert, kevésbé félelmetes. A zajok, a hangok inkább értelmezhetőek, az ember tudja, hogy a közeg sátáni, és egyedül Isten irgalmas szeretetébe lehet kapaszkodni….Egyedül a  megfeszítettet nézhetem, az enyéim hűségére gondolhatok.” 1968. november 29-én szabadult, néhány hónap elengedésével.

„A második börtön után elemi erővel tört fel bennem a vágy, hogy tanulni szeretnék. Tudományokkal szeretnék foglalkozni, amelyek Isten megközelíthetetlen világát abba az elérhető távolságba hozzák, ameddig ész és intuíció elmenni képes.”

Udvardy József, szeged-csanádi megyéspüspök külön engedélye révén elvégezte Szegeden a teológiát. Doktori értekezését a párizsi Institut Catholique patrisztikai tanszékén nyújtotta be, ahol azt a ’80-as évek elején elfogadták, megvédésére azonban csak 1989-ben utazhatott ki.

Kismaros – „Isten kegyelméből megvalósult a „lehetetlen””.

A ’70-es évek elején a közösség Kismaroson vásárolt egy kis telket, itt épült fel az „ősmonostor”: a faház. Majd később egy téglaépület, „az ikerház”. Itt, a hegylejtői házban „Ági néni” – ahogyan sokan ismerték –és Lénárd Ödön atya széles látókörű, kristálytiszta, Isten mellett elkötelezett szellemisége olyan lelki műhelyt hozott létre, amely útmutató fárosz lett az egyre több nővért számláló közösségnek és mindazoknak, akik itt kerestek eligazítást keresztény életük kérdéseiben.

Tímár Ágnes a Jacques Maritain, Jacques Loew, Hans Urs von Balthasar, Henri de Lubac, Paul Beauchamp, a külföldi bencés, ciszterci, trappista és más szerzetesközösségekkel szőtt barátságok, intenzív kapcsolatok révén a kismarosi közösséget a világegyház vérkeringésébe kapcsolta be. Fáradhatatlanul készültek az idegen nyelven megjelent művek fordításai, amelyek szamizdat formájában forogtak közkézen.

A folyamatos politikai enyhülés idején a szerzetesközösség létének hivatalos elismerése és egyházjogi rendezése is megtörtént. 1987. augusztus 14-én a Monostor „sui iuris” jogú incorporált priorátusa lett a Rendnek, 1993-ban pedig apátsági rangra emelték. 1996-ban érkezett el az idő, amikor az Egyházon belül, a Ciszterci Rend nagy családjában, a Zirci Kongregáció tagja lett a Kismarosi Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett Apátság.

1989-ben, a politikai fordulat után ismét nagy feladat előtt állt a közösség. „Terveztük a jövendő monostort, és elő kellett készíteni egy viszonylag nagyméretű építkezést, aminek egyedül a Gondviselő Isten volt az anyagi fedezete… A közösség mindennapi élete mellett rám szakadt a feladat, hogy pénz nélkül, építési vállalkozó nélkül, egyszerű munkásemberekkel építsem fel a monostort.”

A tíz évig tartó építkezés után, 1999. április 17-én került sor a templomszentelésre.  Az ünnepen mondott rövid beszédében Ágnes apátnő így tekintett vissza a megtett útra: „A munkavezető mindvégig én voltam, ami csak úgy volt lehetséges, hogy az egész Közösség egyetlen emberként a legmélyebb egységben hordozta és megosztotta a feladatokat.”

2003. januárjában, amikor betöltötte 75-ik életévét, lemondott apátnői szolgálatáról. 2006. májusától saját döntése szerint a monostoron kívül élt, Vácon. Amíg képességei engedték, Lénárd Ödön atya történelmi kutatásainak feldolgozásával foglalkozott, az általa létrehozott „Jelenkori Keresztény Archívum” támogatásával. Egészségi állapotának romlása, fizikai, szellemi erejének gyengülése miatt 2018. áprilisában Verőcére, a Migazzi Kristóf Idősek Otthonába került, ahol 2020. augusztus 31-én szívének könyörgése meghallgatásra talált: „Jó Uram, ne haragudj, de sokféle kereszted elfárasztott. Már nem tudok ajánlkozni.”

https://www.szerzetesek.hu/hirtegla/elhunyt-dr-timar-agnes-ocist

A monostor közössége a helyieket is segíti:

A ciszterci szerzetesek sosem éltek a világtól elzárkózva, tudásukat – a sörfőzésről, a sajtkészítésről és a gyógynövényekről – készséggel megosztották. Nem ritkán ispotályt működtettek a monostor mellett. Ezt a szellemi örökséget követték a nővérek, amikor mozgásszervi szakrendelőt nyitottak a faluban. Ajándék ez Kismaros-nak, amely szeretetével betakarta őket.

– Nem kapunk OEP-támogatást, szolidaritási alapon működünk: bárki jöhet hozzánk, mi pedig azt kérjük, annyival járuljon hozzá a kezelése önköltségéhez, ameny-nyivel őszintén tud. Aki megteheti, többet ad, így jut a szerényebb lehetőségű betegek gyógyítására is – magya-rázza vezérlőelvüket dr. Fejérdy Gábor ortopéd traumatológus szakorvos. Nem lepődik meg a kétkedésem láttán, számos közgazdász ismerőse a csodájukra jár. – Pedig nincs itt semmiféle csoda, „csak” becsületes, tisztességes gyógyítás, amelyet nem a pénz vezérel. Ezt a rendelőt 26 éve az emberek jósága tartja fenn.Egy kis szobával kezdték, heti néhány órában; ma már kétszintes komplexum várja a betegeket, az ortopédiai, mozgásszervi vizsgálattól a fizikoterápián át a gyógytornáig. A szakrendelő motorja a ciszterci közösség lelkisége mellett elkötelezett oblátus (felajánló) Fejérdy házaspár, ők naponta a fővárosból vonatoznak ide, a Dunakanyarba. Kollégáik közt találjuk a monostor egészségügyi végzettségű nővéreit is.

Kismarosi kálvária

A kismarosi ciszterci nővérek vendégházától elindulva, a domb aljába leereszkedve különleges keresztút fogadja a látogatót. Alig faragott kövek, szikladarabok a földön, rajtuk mindössze két-két szó az egyes stációk jelzéseként.

A keresztút egészen új, 2014-ben készült. Egy régebbi, a főépület közelében lévő keresztútjuk helyett álmodták meg ezt, a telek egy eldugottabb részébe, a domboldalba épített keresztutat. A létrejöttében szinte mindannyian részt vettek, az egész közösség.

A nővérek számára sok-sok évvel ezelőtt ismert volt egy olyan keresztút, amely csak egy-egyszavas állomásokból állt. Ez inspirálta őket abban, hogy hasonlót hozzanak létre. Mivel a régit már nem találták, körülnéztek néhány internetes oldalon. Végül közös gondolkodásuk nyomán, amikor is mindenki beletehette a saját javaslatait, született meg a mostani.

A stációknál az egyik szó jelzi a történelmi eseményt, a másik pedig azt, ahogyan azt Jézus végigélte. Az állomásokat alkotó köveket az egyik kerítés építésekor termelték ki a munkások a telken, és már évek óta egy kupacban álltak a telek sarkán. A nővéreknek eszébe jutott, hogy ezeket a köveket lehetne felhasználni, és így is lett. A közös gondolkodás, ötletelés, munka, és természetesen a közös ima nem maradt eredmény nélkül: aki végigjárja az állomásokat, megtapasztalhatja azt a mély hitet, amely létrehozta.

http://csendhegyek.blogspot.com/2019/01/kismaros-kalvaria.html

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)

Szeretettel várom sétáimon is! :)