Bementem Szőnyi szobájába, elmondtam neki, és kérdeztem: - Mester! Most mit csináljak? Azt mondta: Amíg én főiskolai tanár vagyok, minden növendék egyforma. Maga csak nyugodtan járjon!”

1941-ben kimaradtam a főiskoláról. Nyáron parasztházat béreltem Zebegényben. Akkor már nem volt Baldóc. Hétvégeken hazajöttem föltankolni papáéknál egy kis elemózsiát. Egyszer, mikor visszamentem, Berény Róbert lánya és veje azzal fogadott a vonatnál, hogy azalatt, míg Pesten voltam, kitiltották a zsidókat Zebegényből. A hegyoldalban, ami már nem tartozott Zebegényhez, volt doktor Lorber Leó orvosnak egy villája. A felesége – vagyis az csak élettárs volt, nem feleség – rajongott értem. És amikor mentem elbúcsúzni, azt mondja: „Gyere ide! Tolj ki velük! Ez nem tartozik Zebegényhez.”  - írta visszaemlékezéseiben.

Zemplényi Magda (1899-1965) 

Festő, grafikus. Autodidakta. Művészeti tanulmányait 1934-1938 között Aba Novák Vilmos szabadiskolájában folytatta. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Marosán Gyula festőművésszel. Az 1930-as évek végétől az Ernst Múzeum kiállításain szerepelt. Az 1940-es években, az 1945 után Európai Iskola néven jelentkező művészcsoporthoz csatlakozott. Részt vett 1945-1950 között az Európai Iskola csoportos tárlatain. Férjével feltűntek a nagymarosi Nékosz alkotótelepen is. 

Zemplényi Magda: Zebegényi utcarészlet lovassal, 1940 körül

Zemplényi Magda: A zebegényi viadukt, 1940 körül

Madarász Adeline (1891-1962) és Madarász Viktor

A művésznő Madarász Viktor festő lánya volt. A negyvenes években nyaralót bérelt Zebegényben, s gyakran, örömmel festette a dunakanyari tájat. Budapest ostroma idején is itt élt, a viszonylagos nyugalomban. A zebegényi templomot és környezetét ábrázoló, élénk színekkel festett tavaszi tájképe a zöld lombokkal, virágba boruló fákkal, az ég és a folyó ragyogó kékjével az egyik legvonzóbb festménye. A ház ma is áll...

(Basics Beatrix: A Madarász-örökség in: Museum Café 2020/3.) 

Madarász Adeline: Zebegény, 1940-es évek

Feszty Masa (1895-1979) édesapja halálakor a családtagjaival Nógrádverőcén tartózkodott - valószínűleg Endrődi Sebestyénnél voltak vendégségben, aki a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátora volt. Később Masa és a házigazda egyik fia, Aladár próbálta újra összeállítani és jobb állapotba hozni a körképet.

A festészetet szüleitől illetve az Iparművészeti Főiskolai évei alatt tanulta meg. Mestere Szablya-Frischauf Ferenc volt . Kernstok Károly szabadiskolájában is képezte magát.

Vajon meg van-e még a Feszty Masa festmény a verőcei Migazzi-kastélyban? Az ott lakó apácákat az 50-es években ki akarták tenni, és azután, hálából hogy maradhattak, Szent Jánosról rendeltek tőle festményt, és annak különleges stílusa feltűnt a 90-es években odalátogató újságírónak... Nagy érték lenne, ha előkerülne!

Barta Mária (1897-1969) tanulmányait az Iparművészeti Iskolán kezdte 1915-ben, Udvardy Géza, Iványi-Grünwald Béla és Rippl-Rónai József tanítványaként. Az 1920-as évek kezdetén Bécsbe utazott, ahol 1921-ben az Iparművészeti Iskolában tanult tovább és megismerkedett a korszak olyan avantgárd művészeti törekvéseivel, mint a futurizmus és a Franz Czizek féle bécsi kinetizmus. Barta megfordult Kassák Bécsbe emigrált MA-körében is. A húszas évek végén Párizsba költözött, ahonnan gyakran folytatott tanulmányi utazásokat. Olaszországban sorra járta a múzeumok gyűjteményét, Rómában, Firenzében, Bolognában és Szicíliában készített akvarell portrékat, utcaképeket, de megfordult Svájcban és Törökországban is. Ezekből az utazásokból és nyugati inspirációkból fejlesztette ki Barta azt a különleges formanyelvet, mellyel egyértelműen a huszadik századi progresszív tendenciákhoz kapcsolódott. Míg Barta húszas évek elejei, külföldön készült munkáiból nagyon kevés maradt fenn, a harmincas években készült alkotásait jól ismerjük. Ezek a művek azok, melyek önfeledettségükben, játékosságukban, mind képi- mind színbeli megoldásukban páratlanok a magyarországi háború előtti években és melyekkel először mutatkozott be a hazai közönség számára. Bár már 1921-ben kiállított a Nemzeti Szalon-ban, 1933-ban a gyűjteményes tárlaton önálló termet kaptak művei. Hazatérésével aktívan részt vett a magyar festészeti életben: rendszeres kiállítója volt a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum a KÚT, Munkácsy Céh és a Balatoni Festők Egyesületének kiállításainak. Tanulóéveinek későszecessziós, dekoratív, naturalista stílusát Barta Mária a harmincas években redukált, stilizált képi megfogalmazásra cserélte. Képeiben az École de Paris közege, Matisse és a fauve hatása tükröződik, melyet az art deco stílusjegyeivel ötvözött.

 Barta Mária: Nagymaros ősszel .- a kép keletkezési dátumát nem ismerjük. Vajon fiatalon vagy idősen festhette?

- 

Gálffy Lola (1902-80) a Magyar Képzőművészeti Főiskolára Réti István és Edvi Illés Aladár tanítványa volt. 1937 után a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozott férjével, Kántor Andorral. A Nagymarosi Művésztelepet az 1956-os megalapításától fogva látogatták. 

 Gálffy Lola: Visegrád Nagymarosról

Hikádi Erzsébet (1911-2008) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1938-39-ben római ösztöndíjasként a Collegium Hungaricumban tanult. Férjével, Czene Bélával szintén a Nagymarosi Alkotóház vendégei voltak.

Hikádi Erzsébet: Megérkezés Nagymarosra

Hikádi Erzsébet: Nagymarosi utcakép

Hikádi Erzsébet: Nagymaros

Hikádi Erzsébet: Nagymarosi dombok

Hikádi Erzsébet: Kismaros

Kelemen Emil közvetítésével, aki Aba-Novákkal, Patkó Károllyal, Fonó Lajossal festett egyött,  a társaság bővült fiatalokkal, Barcsay Jenővel, Medveczky Jenővel és Mattioni Eszterrel, akik többé-kevésbé együtt is maradtak ebben az időben. Később sokan közülük festettek a Dunakanyarban is Szőnyinél Zebegényben, vagy a szentendrei és a nagymarosi művésztelepen.

Mattioni Eszter: Tavasz a Dunakanyarban

Mattioni Eszter: Dunakanyar

Mattioni Eszter: Dunakanyar, Nagymaros - Az ősz színei

Mattioni Eszter Nagymaroson fest, 1956

Mattioni Eszter: Dunakanyari táj

 Ezek a művésznők sajátos látásmódjukkal bővítették a Dunakanyar festészetét! Reméljük, hogy egyszer újraélednek még a művésztelepek...

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúrtörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812