A Dunakanyar bal partjának települései csak Trianon után kerültek közös közigazgatás alá, de lakosaik akkor sem a közeli Vácra jártak ügyeiket intézni...
Közigazgatási árnyoldalak. - Váczi Közlöny, 1884Szegény Misitz András, ez ugyan csak megjárta. Mint Sredó, tengerparti községbeli lakos véletlenül Ipolyságra került. Itt ugyan csak véletlenül előkérték igazolási jegyét. Nem tudta előadni. Szolgabirói rapportra vitték. Itt aztán kiállították részére azt a mivel nem birt: az igazolási jegyet: toloncz levél alakjában. Útnak indították aztán Budapestre. Hanem, ha nem ismerte eddigelé azon helységeket, a melyeken akarata ellenére át utaztatták — most megismertették vele, úgy hogy alkalmilag, ha ezekbe el akarna utazni kalauzra sem lesz szüksége. Még folyó évi január hó 3-án indították el. Ipolyságról Berencsére, innen Perötsénybe, innen Vámos-Mikulára, Vámos-Mikuláról, Viskibe, Viskiből Tölgyesre, Tölgyesről Letkésre, innen Damasdra, Damasdról Szobra, Szobról Zebegénybe, innen Nagy-Marosra, Nagy Marosról Verőczére, Verőcze bölcs intézkedése folytán, Szendehelyre, innen Rétsághra, Rétsághról Bánkra innen Felső-Peténybe, Felső- Petényből Agárdra, Agárdról Kosdra, Kosdról vissza Rádra, Rád község elöljárósága aztán feltalálta magát és Váczra expediáltatta, a honnan Budapestre menesztetett. Hét napig utaztatták ezek szerint szegény Misitz Andrást ; mig végre valahára czélponthoz érhetett. Bele került ez az államnak 9 frt 17 krjába, pedig, ha szabályszerűen jártak volna el az illető hatóságok hát csak Nagy-Oroszi és Rétságh községeket kellett volna értesítenie hogy Váczra érhessen, a mi legfelebb csak 3 frt 10 krba került volna. Igen helyén volna, ha a hiába valóságban okozott költségeket a magas kormány az illető közegen venné meg. Hadd tanulnák meg, hogy nem mindig jó az az önkénytelen kéjutaztatás. — Különben ne sajnálja a t. olvasó közönség a térképet kezébe venni, s ott nézni azt a körutat, melyet szegény Misitz Andrással megtétettek, s meg vagyunk győződve, hogy helyeselni fogja jelen közleményünk czimzését: közigazgatási árnyoldalak, sőt még ha azt mondtuk volna is ; közigazgatási miseriák. — Felhívjuk erre a magas belügyminiszter ur figyelmét.
A vármegye az egykori központjáról, Nógrádról, illetve váráról kapta a nevét. Elsőként 1303-ban említik, bár vélhetően Szent István hozta létre. Balassagyarmat 1790-től székhelye. Az új vármegyeháza építését 1832-ben kezdték el és 1835-re fejezték be.
Madách Imre 1842 és 1848 között, Mikszáth Kálmán 1871 és 1873 között volt itt vármegyei aljegyző.
A trianoni békeszerződés után a vármegye az északi részét (területének 42%-át) elveszítette. 1918-tól északi része Csehszlovákia területéhez tartozik. Az 1923-as megyerendezés során a csonka megyét összevonták Hont vármegye Magyarországon maradt részével Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye néven. 1938-ban, amikor az I. bécsi döntés alapján mindkét megye nagy része ismét magyar terület lett, Nógrád ismét önállóvá vált. 1945-ben azonban az államterület újbóli megváltozása miatt ismét, immár véglegesen egyesítették a két megyetöredéket Nógrád-Hont néven, és sor került néhány település átcsatolásával a megyehatárok kiigazítására is.
A megye mai határai az 1950-es megyerendezés során alakultak ki. Az egykor Hont megyéhez tartozott települések döntő többségét (az akkori Szobi járást) Pest megyéhez csatolták és további határkiigazításra került sor Heves megye irányában. Egyúttal a megye nevét Nógrádra változtatták és székhelyét Balassagyarmatról Salgótarjánba helyezték.
Gróf Degenfeld (Schonburg) Lajos - Nógrád megye főispánja (1843 - 1922)
Verőce és Kismaros Váchoz szeretett volna tartozni:
Küldöttség a minisztériumhoz. A nógrád-megyei Kosd, Pencz, Rád, Verőcze és Kismaros községek küldöttjei e hó 24-én a városház termében értekezletet tartottak azon czélból, hogy a nevezett községek igazságszolgáltatásilag a váczi kir. járásbírósághoz csatoltassanak.(Váczi Közlöny, 1890)
Szügy valamikor nagyot gondolt, és épített egy vármegyházát. Csak egyszer használták, de úgyis nézhetjük, hogy egyszer legalább használták annak ellenére, hogy nem ők voltak Nógrád megyeszékhelye.
Hont vármegye - Nagymaros, Zebegény és Szob tartoztak ide
Hont vármegye a 11. században vált le a vele szomszédos Nógrád vármegyétől. Az 1300-as évek elején hozzácsatolták a Kis-Hont nevű régiót, amely 1802-ig volt része, akkor egyesült Gömörrel és létrejött Gömör és Kis-Hont vármegye, amelynek székhelye Rimaszombat lett.
1552 és 1685 között a vármegye az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt és a Nógrád szandzsákhoz tartozott.
1920-ban a vármegye északi, nagyobb része Csehszlovákiához került, a déli rész továbbra is Magyarországnál maradt. A Csehszlovákiához tartozó rész 1923-ig önálló megyeként tovább működött, 1923–1928 között Zólyom megyéhez tartozott, 1928 után viszont megszűntek a megyék Szlovákia területén. A Magyarországhoz tartozó rész először tovább működött Nagymaros székhellyel, majd 1923-tól 1938-ig Nógrád és Hont k.e.e. vármegye része volt.
Az első bécsi döntés 1938-ban Hont területének nagy részét Magyarországnak ítélte, ekkor jött létre Bars és Hont k.e.e. vármegye, amely 1945-ig létezett.
A második világháború után helyreállt az 1938 előtti országhatár, és a magyarországi rész Nógrád-Hont vármegye része lett, majd nagy része 1950-től Pest megyébe olvadt be.
Horváth Béla, Hont vármegye főispánja
Csökönyösen német nagymarosiak, és a magyar jövő népe (Fővárosi Lapok 1888)
Hontmegye kérése a prímáshoz. Hont- vármegye közigazgatási bizottsága elhatározta, hogy Nagymaros és környéke népének magyarosítása érdekében kérést intéz Simor János hercegprímáshoz. Abból a helyes és gyakorlati elvből indul ki, hogy ha az iskola megmagyaritja a jövő anyáit, akkor magyar lesz a jövő népe is. Azért magyar tanítónőket kér a hercegprímástól. Az újításra ép jó alkalom van, mert a nagymarosi róm. kath. iskola öt tanítói állomása közűi három üresedésben van. A megyebizottság tehát azt kéri a prímástól, küldje oda tanítónőül a paulai szent Vincéről nevezett apáca-rend két tagját. E rend tagjai hazafiasán működnek a megye több helységében: Szélaknán, Mária-Nostrán, Szobbon és Alsó-Szemeréden; ottani iskoláikban a gyermekek magyarsága erősödik s ezt az üdvös hatást várják és óhajtják Nagymaroson is, hol a nép csökönyösen német.
Esztergom vármegye szemet vetett a dunakanyari településekre (1908)
Esztergommegyét kikerekitik. Laptársunk, az Esztergomi Lapok írja: Az hírlik, hogy a vármegyét kikerekitik. Nevezetesen hozzá csatolják Hont vármegyének egy részét, továbbá Pest vármegyéből a pilisi alsó- és felső járás bizonyos községeit. Nem ismerjük ugyan a kikerekitési tervet, de azt véljük, hogy legalább tizenhét községet kell hozzácsatolni. Nevezetesen Pestmegyének pilisi alsó járásából Zsambék, Tök, Tinye, Perbal, Jenő, Piliscsaba és Pilisszentlászló, a pilisi felső járásból Visegrád és Bogdány, Hont megyéből pedig Verőce, Nagymaros, Zebegény, Szob, Helemba, Kövesd, Bajta és Szalka községek volnának Esztergommegyéhez csatolandók. Ezen községek több mind fele valóban gazdag lévén, a vármegye fentartásához oly erőt nyújthatnak, amely jelenleg sehonnan sem pótolható. Zsambék, Perbal, Jenő és Piliscsaba községek német anyanyelvű, de jó magyar érzelmű polgárai ritka példányképei a tudatos gazdálkodásnak és józan takarékoságnak. Visegrád, Verőce, Nagymaros és Zebegény népe nemkülönben. E négy község egyébként a nyaralók révén is gazdag.
(Váci Hirlap, 1908)
1920-ben Hont vármegye északi, nagyobb része Csehszlovákiához került, a déli rész továbbra is Magyarországon maradt, és Nagymaros székhellyel működött 1923-ig.
A társadalmi életnek külön színt adnak a megyei urak. Igen, mert Nagymaros megyeszékhellyé avanzsált. Itt van az Ipolyságról elmenekült Hontmegye székhelye.- Szomorú, hogy itt van - mondja az hajdú, aki a megyeháza lócáján pipálgatA megyeháza: a régi iskola földszintes épülete, amelyben Czompó Ede alispánnal együtt harmincöt tisztviselő szorong.- Tessék megnézni, - mondja keserűen a hajdú - ez volna Hont vármegye székháza. Százötven községünk volt, most csak tizenkilenc van. És ki tudja, meddig marad meg ennyi is... Megtudjuk azután, hogy a keserű jóslat arra a tervre vonatkozik, hogy Hont megye megmaradt községeit Csonka-Nógrád megyéhez csatolják s akkor megszűnik a külön közigazgatás. Ezzel szemben van egy másik terv is, amelynek érdekében már többször deputációztak a belügyminiszternél. Vác székhellyel külön megyét szeretnének felállítani, amely egészen Felső-Gödig terjedne és hozzá tartoznék a megmaradt Hont megye is. A hontmegyei uraknak akkor Vác lenne a székhelyük s a püspök már megfelelő székházat is biztosított nekik.(Pesti Napló, 1923)
A kultúra terjeszkedése - Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, aki a legújabb időben igen ritkán, de annál talpraesettebben szokott itt-ott felszólalni, Nagymaroson igen érdekes nyilatkozatot tett a magyar kultúrpolitika céljáról. Kinyilatkoztatta ugyanis, hogy mint közoktatásügyi miniszternek, határozott célja az, miszerint a magyar kultúrát olyan magas nívóra emelje, hogy vonzó hatással lehessen az elszakított területeken élő népekre. Mert azok között a történelmi vonzó és feszítő erők között, amelyek nemzeti integritásunk érdekében dolgoznak, egyik legfontosabbik a kultúra összeforrasztó ereje.
Mélyreható változást készít az a terv, hogy Nógrád megye egyes községeit közigazgatásilag Váchoz csatolják, igy már régebben szó van arról, hogy Kosd, Penc, Rád, Ősagárd, Nógrádverőce, Nagymaros Váchoz tartozzék és itt legyen a főszolgabíróság. Ebbe azonban Nógrád vármegye soha sem fog beleegyezni és nem fogja megengedi, hogy megcsonkittassék. A törvény úgy intézkedik, hogy a községek maguk határozzák el és kérhetik beosztásukat. Nem képzelhető el az sem, hogy Nógrád vármegye községei vármegyéjüktől beleegyezésüket kaphatnának ahhoz, hogy Váchoz tartozzanak. Egész bizonyos, hogy természetellenes, miszerint Vácon át érhetik el ezek a községek főszolgabiróságukat, adóhivatalukat, járásbíróságukat. Minden viziút, minden vasút, minden országút Vácon át vezet és igy természetellenes ezeket a községeket erőszakkal visszatartani, mikor kereskedelmi életük évszázadok óta a váci piacon folyik le. A belügyminiszter felszólalása ezeket nem érintette, de bizonyos, hogy erre a megoldásra is gondolt és talán nincs messze az idő, hogy hatalmi szóval fogják helyes belátásra bírni Nógrád vármegyét, hogy községeit engedje át Pest megyének és Vácon végre kialakulhat a földrajzi, kereskedelmi, közigazgatási és társadalmi központ.(Váci Hirlap, 1937)
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.