Fotokróm felvétel a múlt század elejéről

A színezett fotóktól a fotokróm eljáráson át hosszú út vezetett az első valódi színes felvételekig. 

Klösz György hirdetése az 1870-es évekből

A sóspapír képeket , a talbotípiákat  és az albumin fényképeket, akárcsak a többi 19. századi technikát, gyakorta színezték, festették.

Koller Károly műtermében dolgozik,1889

Az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben. A színes képek az 1910-es évekig ritkaságszámba mentek. Az első színes-filmet már 1907-ben forgalomba hozta a Kodak, mely az autokróm eljárásra épült.

Ez az 1899-ben készített visegrádi fotó, amely Nagymaros látványa mellett az uszodát is megörökítette, valószínűleg kézzel színezett. A párdarabja biztos így készült... (Fortepan, Vincent Till Baumgartner)

A színezett képeslapoknak extrém verziói is előfordulnak:

Túl a kézi színezésen

A fotokróm eljárással készült múlt századfordulós képeslap valószínűleg a sztereofotó miatt tűnik 3D-nek

A fotokróm eljárás alapja a fekete-fehér negatív, amit egy vékony aszfaltoldattal bevont, sűrű szemcsés litográfiai kő segítségével másoltak le. A színtónusokat a negatív eltérő fényerősségű területei adják, amiket az előhívás során különböző idővel exponáltak, így eltérő színeket kaptak. A technika tökéletlensége az utcaképeken látszódikk igazán: minden ház szinte egyforma színű, és minden ember hasonló árnyalatú kabátot visel. Ez azért van, mert az eljárással nem lehetett a valódi látványt visszaadni, csak közelítő színeket lehetett a különböző fényerősségű árnyalatokhoz rendelni. Ma azért számítanak különlegességnek, mert a technikát viszonylag hamar leváltották az autokróm eljárások, amik sokkal egyszerűbben produkáltak színes végeredményt.

Visegrád

Vác fotokróm felvétele

A legelső Magyarországon készült színes fotók - 1913

A képek a Bolygó Archívuma névre keresztelt projekt keretében készültek, amelyet egy módos francia bankár, Albert Kahn indított 1909-ben. Kahn nagyszabású vállalkozása a globalizáció hatására átformálódó világ értékeit kívánta dokumentálni, mielőtt azok végleg eltűnnek. A fotók az organikus népi kultúrát, a népi foglalkozásokat, a hagyományos viseleteket, a falusi és városi látképeket, illetve a századelő épített környezetét egyaránt át tudta menteni a közvetlen jelenünkbe. Jean Brunhes – aki a vállalkozás igazgatója volt – úgy foglalta össze a projektet, mint a bolygó haldokló jelenségeinek megőrzésére tett kísérlet. A vállalkozás úttörő jellegét jól mutatja, hogy bizonyos országokról több esetben a Kahn által felkért fényképészek készítették el az első színes fotókat. 

A színes fényképezés technológiája a korban még igencsak újnak számított, így még nemigen volt elterjedt. A vállalkozás kezdete előtt nem sokkal, 1907-ben jelent meg először kereskedelmi forgalomba az az autokróm technika, ami az első megbízhatóan működő színes technológiát jelentette. Az új találmány azonnal szenzációt keltett, az egyik korabeli beszámoló úgy hivatkozik rá, mint a természet színeit a legmegdöbbentőbb módon megörökíteni képes eljárás. (Mára ezek kifakultak.)

https://punkt.hu/2023/01/05/egy-1913-ban-budapestrol-keszult-szines-fenykepet-is-kozkinccse-tett-az-albert-kahn-museum/

Az 1870-ben született Hans Hildenbrand az első világháborúban készített színes képeivel írta be magát az egyetemes fotótörténet nagykönyvébe. Magyarországon az 1930-as évek elején fényképezett a NatGeo számára.

https://maimanohaz.blog.hu/2013/08/20/hans_hildenbrand_magyarorszag_szinesben_c . 

A valódi színes film

George Eastman látogatása a váci KODAK gyárban, 1928

"Georg Eastman-nak Vác város közönsége nagy hálával tarto­zik azért mert az általa alapított váci gyár kivétel nélkül váci lakosoknak te­remtett existenciát." Váci Hírlap, 1934 (Eastman öngyilkossága után...)

Erről szóló posztunk: https://dunakanyarkult.blog.hu/2022/03/23/a_vaci_kodak-gyar

1935-ben az észak-amerikai Kodak vállalat elindította a színes film első modern változatát, és kodachrome-nak nevezte el , egy olyan névvel, amelyet korábban már használtak egy teljesen más kétszínű folyamat jelölésére. A Kodachrome kifejlesztése a klasszikus zene két alakjának, Leopold Mannes és Leopold Godowsky Jr. (illetve "Ember" és "Isten" becenevekkel) valószínűtlen égisze alatt zajlott. Először a fényképezés világába léptek be a színes fotózási folyamatok segítségével, és végül a Kodak kutatólaboratóriumaiban dolgoztak. A Kodachrome eljárás három emulziós réteget használ egyetlen alapon. E rétegek mindegyike rögzíti az additív szintézis három elsődleges színének egyikét: piros, zöld és kék. A Kodak régi "Ön megnyomja a gombot, mi gondoskodunk a többiről" szlogenjének megfelelően a filmet a kamerába helyezték, majd rendesen megvilágították, mielőtt feldolgozásra a Kodakhoz küldték volna. A nehézség lényegében a fejlesztésben rejlett (eltekintve magától a film gyártásától). Valóban sikerrel kellett ellenőrizni a vegyi anyagok jó behatolását az emulziók három rétegén keresztül. Itt van az egyszerűsített módon leírt folyamat: mivel minden réteget fekete-fehér képben fejlesztettek ki, a fejlesztés ezen szakaszában festékképző csatolót adtak hozzá, hogy cián, bíbor és sárga színű képeket készítsenek. A fekete-fehér képeket ezután vegyszerekkel távolították el, és csak a színes képeket hagyták a filmben.

A Kodakchrome használata Magyarországon luxus volt, előhívást csak Bécsben vállaltak.

Hazánkban 1939-ben az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége VI. Nemzetközi Kiállításán rendeztek első ízben színes képbemutatót, amin 263 hazai és külföldi színes dia került bemutatásra. Százakra rúg azoknak a korabeli szakfényképészeknek és amatőröknek a száma, akik jelentőset, de legalábbis említésre érdemeset alkottak a második világháború előtt, alatt és után a kisfilmes színes diapozitívvel. Erdős Tibor a harmincas évek amatőrmozgalmának egyik jeles képviselője ezt írja 1938-ban: „A színes fényképezés elterjedése más szempontokat kíván a téma kiválasztása tekintetében. A fekete-fehér fényképezés, amely száz éves múltra tekinthet vissza, már kialakította önálló formanyelvét, a vonalvezetés és fényárnyalatok gazdag skáláján építhette fel művészetét. A színes fotó mondanivalói kialakításánál bizony még visszatekint a pikturiálisan szép felé, melytől a tónusfotográfia már rég elszakadt.” – olvashatjuk Kincses Károly tanulmányát a színes fényképezés történetéről, mely a Színes Magyarország című könyvben jelent meg 2003-ban.

A Fortepanon több korabeli dunakanyari színes fotót is találtunk:

Surány, 1936 (Fortepan/Lőrinczi Judit) - ez lehetett az első?

Esztergom, 1939 (Fortepan)

Dunai kikötő, 1939 (Fortepan, Konok Tamás id.)

Esztergom, 1940 (Fortepan/Háberl András)

Visegrád, 1940 (Fortepan/Danassy Károly)

A Kieselbach-család fotói - Zebegény, 1943-44

Nádas Péter: Kémia (részlet)

"...Alighogy megérkezett, másnap már álltunk a fűzfák között a Duna partján, Leányfalun, ahol a nagynénémnek nyaralója volt. Három óra húszkor, amikor éppen jött fölfelé a lapátkerekes Petőfi, kofahajónak nevezték, mert az üres kosaraikkal ezzel tartottak haza a nagymarosi és a dömösi kofák a pesti és a budai piacokról. Mutattam, mondtam neki, hajó, mire a rekedt, s mindig bántó dühével felkiáltott, no, a kiáltásától elpirult, bateau, s így tovább, torkunk sza­kad­táig védelmeztük anyanyelvünk egyetlen szavát, hajó, bateau, hajó, míg a hajó közeli dohogása el nem nyelte az ordítást. Élveztük, egyszerre nevettünk egymás értelmetlen indulatán, és kinevettük a magunkét. Élveztük, hogy a másik nyelve ilyen határtalanul csökönyös. A szavak hangalakja nem volt megváltoztatható, legfeljebb az értelme szerint kicserélhető. Ezt azért felfogtam. De nem a Petőfi, hanem fél egykor a Kossuth verte a nagyobb hullámokat, s ezt már nem tudtam neki elmagyarázni, hiába mutogattam, nem értette, hiába igyekeztem. Nagyon gyorsan, néhány hónap alatt megtanult magyarul. Midi et demi, ezt azért én is megtanultam. Figyeltük az órát, s ha közelgett a midi et demi, akkor rohantunk a partra, el ne mulasszuk a Kossuth hullámait. A partra egyedül is lemehettünk, de az örvények miatt csak térdig gázolhattunk a vízbe."

Nagymaros, 1952 (Fortepan/Kocsis Györgyi) 

Nagymaros, 1953 (Fortepan/Kotnyek Antal)

Kotnyek Antal (1921-1976) a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán szerezte diplomáját Szülei nem szerették volna, hogy a művészi pályát válassza annak bizonytalan jövője miatt, így a fényképészi hivatás mellett döntött. Az 1940-es évektől a MAFIRT-nál, később pedig a Magyar Fotó Állami Vállalatnál dolgozott mint riporter. 

Visegrád, 1961 (Fortepan/Bauer Sándor)

Bauer Sándor fotóriporter, az MTI örökös tudósítója. 1931-ben született, 1947-től az MTI Fotó jogelődjének, a MAFIRT-nak a fotóriportere volt. Részt vett az MTI Fotóarchívum történelmi fotóállományának 2002-ben kezdődött feltárási munkálataiban. 2009-ben hunyt el.

Visegrád, 1962 (Fortepan/VÁTI)

Visegrád, 1962 (Fortepan/VÁTI)

Visegrád, 1962 (Fortepan/VÁTI)

1963-ban a Forte már színes papírt is termelt:

Háromszázmillió forintos rekonstrukció. Világ színvonalon készülnek a Forte termékei. 

A Forte Fotokémiai Vállalat ma mór közel hárommillió négyzetméter fotópapírt termel. Az 1950-ben megépült filmgyár termékeinek választéka több tucatféle filmmel bővült. A Forte márkát világszerte kedvelik. Nagy népszerűségnek örvendenek a stabil, magas érzékenységű röntgenfilmek, az egyenletes minőségű roll- és leicafilm típusok és legújabban a színes papírok. Fotópapír- és filmtermelésük tovább növekszik. Új célkitűzés: A Forte-gyár színes negatív és fordítós filmekkel, valamint színes papírokkal a belföldi igényeket teljesen ki akarja elégíteni. Most saját erőből, saját szellemi tőkéből kombinált papír- és filmöntő berendezést konstruáltak, s a Forte-gyár rekonstrukciójára mintegy 300 millió forintot irányoztak elő. A Forte-gyár gondjai között a szakmunkáshiány mellett a környező gyárak és építkezések levegőszennyeződése a legnagyobb. Beruházási kiadásaikat jelentősen növeli a porvédelmi eszközök beszerzése. Két éven belül kilencmilliós költséggel felépül a hazai szervesüzem, amely a magyarországi színesgyártást színképzőkkel, stabilizátorokkal, szenzibilizátorokkal és más szerves preparátumokkal látja majd el 1966-ig gépesítik a filmek és fotópapírok csomagolását. Egy dobozgyártó gépsor mintegy 40 ember munkáját takarítja meg. A kutató- és üzemi mérnökök együttes munkájának eredményeként jelennek mag a színes negatív és fordítós filmek, a javított copy fort papír, amely sok gépírási munkát takarít meg, a megfelelő mennyiségű és minőségű színespapír, a 20 felvételes, úgynevezett vasárnapi töltésű 24x36-os filmek, a 16 és 2x8-as kinofilmek, valamint a mikrofilm. Az amatőrfényképezés népszerűsítésére és színvonalának emelése céljából, szaporítják a fotópályázatokat, gyári ingyenes műszaki oktatást tartanak mindazok számára, akik érdeklődnek a fotózás iránt. Végül sokrétűbbé fejlesztik a vevőszolgálatot. Ma már elmondhatjuk, hogy neves váci üzemünkben világszínvonalon állítják elő a fotózáshoz szükséges cikkeket. (Sz.)

(Forrás:Váci Napló 1963.11.05.)

 A szinesfilm-gyártáshoz a Fujitól vette a gyár a filmet, Vácott történt a kiszerelés, a készterméket Fortecolor néven dobták piacra.

...és ekkorra már mindenki előtt nyitva állt a színes fotózás lehetősége, és egyre többen éltek vele!

A Dunakanyar a fotópapíron is kiszínesedett!

 Előző posztjaink a témában:

https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/03/30/a_dunakanyar_fototortenete

https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/04/04/a_dunakanyar_fototortenete_ii_egy_nyomozas_tortenete

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúrtörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812