Kernstok Károly (1873-1940) nyergesi származású édesanyja szülőágyi halálát követően a faluban nőtt fel, nagyszüleinél - tehát a vérébe ivódott a dunai táj szeretete. Az Esztergom feletti Duna-parton található Nyergesújfalun 1906-ban letelepedve teremtő szellemi közeget hozott létre. 1919-ben pedig képzőművészeti szabadiskolát létesített.

Kernstok Károly: Hazafelé

Kernstok Károly Nyergesújfaluról elkerülve tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd Münchenben és Párizsban folytatta. 1896-ban hazatért és három évig Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. ...és ekkor tért vissza a Dunához, de nem közvetlenül Nyergesújfalura. Az 1897-98-99-es esztendők nyarait például sógoránál, Újváry Ignácnál töltötte Kisorosziban, 1900 és 1903 között pedig barátaival nyaranként Dömösre járt festeni. Egy korabeli újságban a következő leírás jelent meg: "Mi nyaralók egész kis kolónia vagyunk. Se plageunk, se korzónk, nem is igen ismerjük egymást. Aki Dömösre jön, azért jön, hogy egyedül legyen. Ez mindenkitől respektált csendes megegyezés. Az urak fehér vászonruhát hordanak és kék zubbonyt, melyen tekintélyes számú festékfolt tündöklik. Ezek a dömösi festők, akik felfedezték a Dunapartnak ezt a csodás gyöngyét és valóságos magyar Barbisont csináltak belőle." Kernstok Dömösön jellemzően nem a Dunát festette - a tájjal harmóniába kerülő egyszerű emberekről születtek lírai realisztikus képei.

Kernstok Károly a nyergesi kertben, hátul a villa látszik

A festő 1905 után egyre többet időzött az örökségként rámaradt nyergesi házban és az azt körülvevő birtokon. 1906-tól kezdve többnyire radikális nézeteket valló értelmiségiek jártak le hozzá dolgozni vagy pusztán beszélgetni, társasági életet élni. Az alkalmi vagy több-kevesebb rendszerességgel idelátogatók elsősorban képzőművészek voltak - többek között Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kosztolányi Kann Gyula, Márffy Ödön és Vaszary János -, de megfordultak Nyergesen a korabeli szellemi élet kiválóságai is, az írók közül például Ady Endre, akinek verseit majd a Nyolcak tűzik zászlójukra.

Czóbel Béla: Nyergesi udvar (1907)

Czóbel Béla 1906 nyarán mutatta be Nagybányán a Párizsból hazahozott friss képeit, valóságos forradalmat robbantva ki velük a fiatalok körében, akik közül sokakat meghódított az új stílus - ő a Matisse Akadémiáról érkezett haza. Czóbel kétségtelenül kulcsszerepet játszott a „magyar Vadak” stílusfejlődésében. Nemcsak a nagybányai iskola újat kereső fiataljaira volt befolyással, de a nála idősebb és már beérett festőnek számító Kernstok Károlyra is, aki 1907-ben meghívta nyergesújfalui birtokára. A Nyolcak későbbi vezetőjét az itteni közös munka fordította a naturalizmustól az új irányzatok felé.

Kernstok Károly: Czóbel Béla (1907)

Kernstok Károly emléke egy nyergesi „pincemuriról”

"Este megyünk ki a pincébe, [Ady] Bandi és Czóbel is, ott Adyt úgyszólván senki sem ösmerte még hírből sem. Ady eleinte jókedvű volt, szívesen koccintott, tegezte az embereket és nagyokat ivott, egyszer csak felkél a járásbíró vő és pityókásan felköszönti a magyar költőt a hegy levével, hogy idézi egy gyönyörű versét: és elmondja jóhiszemű magyar úri butasággal Pósa Lajos valami együgyűségét.” – A leginkább csak Pósa bácsiként tisztelt, népszerű dal- és gyermekvers-szerzővel való összetévesztés felettébb érzékenyen érinthette a Szeretném, ha szeretnének költőjét. – „Bandi elkomorodik – folytatja Kernstok –, nem szól egy szót se, aztán a fülembe súgja – menjünk innen. Kocsira ültünk, én és a kocsi gazdája elől, Bandi és Czóbel a hátsó ülésen, a társaság hangtalan volt, de a mélyút – kétoldalán magas diófákkal, az azokon áttörő holdfény, a sötét mély árnyékok, játszó holdsugár, meleg, nyárvégi éjszaka és a jó bor mindent kiengesztelt, egyszerre nagyot kacagtunk és megszólalt az egész kocsi, hangos összevisszaságban. Így hallom, Bandi mondja Czóbelnek: oh, az a Mallarmé, az, tudod, nem volt költő – költő az én vagyok, mert én egy zseni vagyok, az csak költő – de Bandi! – mondta minden jelző után Czóbel és nagyokat csuklott, Bandi nem hagyta magát, s amint nagyokat zötyögött a kocsi és dülöngél a mélyútban, mondja Bandi: az a Maeterlinck, az is sokat mesterkedik, csak a méheit szeretem, az a Mallarmé, az csak verseket írt, de nem mondotta azt, amit én, mert én zseni vagyok – ismételte. Czóbel nagyon be volt rúgva, s mindenre nevetve csak ennyit mondott – no de Bandi… – Hazajövet Bandi lefeküdt, kért még egy liter rizlinget, aztán smúzolni akart. Bandi rám így beszéd közben egy olyan ember benyomását tette, aki nagyon sokat és mindent olvasott, mégis mindent ösztönösen tudott, áttekintőbben; úgy érződött nála, hogy neki is teremtő agyveleje van." (Kernstok Károly)

Kernstok Károly: Nyergesújfalui táj (1909)

 „Zobelek Kernstok körül csoportosulva Nyergesújfalun fognak egy neoszerű Nagybányát kreálni.” - írta Ferenczy Károly 1907-ben tanártársának, Réti Istvánnak.

Márffy Ödön: Fekvő női akt - Modell Kernstok Károly nyergesújfalui kertjében (1908)

A faluba többször visszatérő, szintén Matisse-nál tanult Márffy írja: "A Nyergesen megfordult festők között volt egy bizonyos szellemi kapcsolat. Nem annyira a táji adottságok, mint inkább a művészetszemléleti rokonfelfogás volt a vonzerő, mely a művészeket ott marasztalta. Ezt a rokon művészet szemléletet kevés szóval talán úgy lehetne jellemezni, hogy ez a művészcsoport hátat fordított a magyar festészetben ez időben dívó hangulatfestészetnek és áhítozott egy, az örök művészi törvényeknek alárendelt festészet után." 

Márffy Ödön: Fürdő nők - Aktos kompozíció (1909)

Itt készült Fürdő nők című kompozíciója is, amely a Nyolcak bemutatkozó tárlatának, az 1911-es Új Képeknek lett egyik botrányköve. Egy műkritikus a következőt írta a festőről: „tájképein már foltokat sem fest, csak gixereket és «Fürdő nők» című képén olyan kénsárga nőt produkál, akinek a bal válla a Magas Tátráig, a jobb lába a kék Adriáig nyúlik és viszont.”

Ugyanezen az 1911-es kiállításon Kernstok a "Lovasok a vízparton" című képét állította ki, amely a klasszikus korba való visszavágyódást fejez ki, ahol az ember együtt élt a természettel. ...ezt az Árkádia- keresést folytatta aztán Szőnyi István Zebegényben.

Kernstok számtalan lovas kompozíciót festett, ezt parodizálta ki a róla és Tihanyi Lajos festőről készült karikatúra.

Az 1919. március 21-én létrejött Magyar Tanácsköztársaság művészeti direktóriuma Kernstokot bízta meg egy Nyergesújfalun létrejövő képzőművészeti szabadiskola vezetésével, amit saját kertjében szervezett meg. Derkovits Gyulát bízták meg a szabadiskola ideológiai vezetésével, de a jelek szerint ez nem sikerült maradéktalanul - sőt, maga Derkovits váltott stílust.

Derkovits Gyula: Szonáta az erdőben (1919)

"A leírások szerint amikor Szamuely meglátogatta az ott nyaraló Kun Bélánét Nyergesen, betért Kernstokhoz de felháborodottan távozott: akikkel találkozott, azok «fellengzős, fülledt, lelkendező, pózoló sznobok, tolsztojánusok. Legszívesebben egy kézigránátot hajítottam volna közéjük». De mivel találkozhatott Szamuely? A pesti forradalomból kiszabadulva a pártmunkás Goszthony Mária Tolsztoj Evangéliumát olvasta fel a többieknek, Derkovits művészetéből elmaradtak a munkásábrázolások, helyette idillikus tájba helyezett aktokat rajzolt, miközben a többiek ápolták és tejkúrán tartották. Maga Kernstok pedig Buddháról tartott előadásokat az érdeklődőknek. A tanítványok a következőképpen írták le az iskolát: «Kernstok gyümölcsösében a sváb parasztok rémületére a fák tetején elvtársnőnek szólított pucér modellek hajigálták meg egymást barackkal», és «eszmeileg igen nagy volt a zűrzavar»." Gréczi Emőke: Az a bizonyos ötven nap Nyergesújfalun

 https://www.artmagazin.hu/archive/2609

 A tanítványok között voltak olyanok is, akik komolyan vették az eszmét - például Fleischer Cora...

"Az első felvétel az 1920-as évek elején készülhetett a Duna-parton. Cora 1900-ban született - művész volt, festő. Nagyon tehetséges volt és szép. Otthon, ha festett, akkor a szalonban, a nagyszobában állította föl a festővásznát, és keverte a színeket a palettáján. De hát azért ő  főleg a szabadban festett, eljárt, leggyakrabban a Dunakanyarba. Kernstoknak az iskolájához tartozott, az úgynevezett nyári iskolához. Rengeteg akvarellt készített, ezek közül sok még mindig megvan. Cora megházasodott, és a férjével együtt 1930-ban elment a Szovjetunióba. 1935-ben Szolikamszkból küldött még hírt magáról, aztán semmi többet nem tudunk róla." - írta róla testvére.

Kernstok Károly: Zivatar (1919)

Kernstok a következőt mesélte a szabadiskola működésekor született kép elkészülésének körülményeiről: "Rövid idő alatt cumulusok borították be az egész horizontot, és jött az életmentő eső. Az emberek siettek le a Dunára és minden zivatar és mennydörgés ellenére meztelenre vetkőzve fürödtek a záporban."

A folytatásról...

"Kernstok mind Adyval, mind Márffy Ödönnel igen jó barátságban volt, így a szívélyes viszony természetesen kiterjedt Csinszkára is. A magában művészi hajlamokat dédelgető Csinszka a tízes évek végén komolyan foglalkozott rajztanulással, így Budapesten el-ellátogatott a lakásukhoz közeli Haris-közi Szabadiskolába, ahol Kernstok Károly volt az egyik vezető tanár. Közvetlenül Ady halálát követően pedig heteken át járt Kernstok nyergesújfalui kertjében működő szabadiskolájába is. Babits Mihályt ekkoriban kereste fel azzal az ürüggyel, hogy szeretné megmutatni neki legújabb rajzait, amelyről Kernstok állítólag jó véleménnyel volt.
A Tanácsköztársaság bukása után a politikailag aktív Kernstokot letartóztatták, de Márffy Ödönnek sikerült kiszabadítania őt a vizsgálati fogságból. Kernstok jó néhány évre kénytelen volt emigrációba vonulni, a nyergesújfalui birtok felügyeletét pedig Márffyra bízta, aki gyakran járt le oda festeni. Amikor 1920 nyarán feleségül vette Csinszkát, a mézesheteket is a Kernstok-birtokon töltötték." Rockenbauer Zoltán: Csinszka, ​a halandó múzsa

Kernstok a tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált, ahol 1926-ig élt, majd visszatért Magyarországra. Ideje nagy részét Nyergesújfalun töltötte.

Einczinger Ferenc interjúja Kernstok Károllyal Nyergesújfalun (Esztergom és Vidéke, 1930)
"Nagy parkja pompás villájában, férfias kézszorítással fogad a Mester és nyilt, bátor tekintete otthonossá teszi már a látogató idő első perceit is. A formaságokon bohémes könnyedséggel túl esvén, a művészetekben, pikturában elfoglalt álláspontjáról esik szó.
- Korunk gondolkodási rendjét több generáció készítette elő. A művészetek hatása alatt felizgatott emberi koponyákban kialakult koronkint egy-egy új szellem. Művészek és tudósok védőpajzsul tartották alkotásaikat a bölcső felé, melyben a tudniakarás szelleme megszületett. Ez alkotások sugározták ki magukból a kortársak előtt a jóravaló tudatos törekvést. Az emberi szellem fokozatosan fejlődő kivirágzásának a mai magas, főleg gépi kultúránk minden csodálatos alkotása hol lenne, ha a szellem éppen a művészeteken át nem készítette volna elő a légkört, ha nem szántották volna fel az emberi agyak ugarát?" 

https://library.hungaricana.hu/en/view/Esztergom_es_Videke_1930/?query=emberi%20agyak%20ugar%C3%A1t&pg=364&layout=s

Forrás: Rockenbauer Zoltán Apacs művészet c. könyve és egyéb tanulmányai