A nagy utasösszefogás, avagy hogyan lehetett leszállni Nagymaroson, amikor a gyorsvonat csak a felszálló utasok kedvéért állt meg? (Pesti Hírlap, 1905)

"A május elsején életbe lépett nyári menetrend igen kellemetlen meglepetést hozott azoknak a fővárosi uraknak, akik Nagymaroson nyaralnak. Az államvasutak igazgatósága ugyanis úgy rendelkezett, hogy az a gyorsvonat, amely Budapestről délután 6 óra 45 perckor indul, Nagymaroson csakis a fölszálló utasok számára álljon meg. Ennek a természetes következménye tehát az lett volna, hogy azok az urak, akiknek Budapesten vagyon dolguk és akik nagymarosi nyaralóhelyükre este mennek ki, ezt a gyorsvonatot nem használhatják. Mikor ezt a menetrendet megállapították és az érvénybe lépett, a nyaralók mindent elkövettek, hogy módosittassék és engedtessék meg, hogy arról Nagymaroson leszállani is lehessen. De hát hiába esdekeltek, a vasút nem engedett, így történt azután, hogy a Nagymaroson nyaralók furfanghoz folyamodtak és a m. kir. államvasutakat alaposan lefőzték, aminek a következménye az, hogy a Budapestről az említett gyorsvonattal indulók annak rendje és módja szerint leszállanák Nagymaroson. Ez a törekvésük sikerült is, mert most állandóan akad olyan utas, aki a gyorsvonatot fölszállás céljából megállítja. Azok ugyanis, akiknek vasúti bérletjegyük van, s akiknek ily módon az utazás újabb költségükbe nem kerül, összebeszéltek és megállapodtak a tekintetben, hogy ki melyik napon állítja meg a gyorsvonatot. Ez a kijelölt ur azután felül a gyorsvonatra, amellyel Párkánynánáig megy, ahonnan a legközelebbi gyorssal visszatér. Miután pedig minden este van megbízható soros, hát a gyorsvonat minden este megáll Nagymaroson s igy azok, akik Budapestről ezzel a vonattal indulnak a szabályok értelmében le is szállhatnak. A nagymarosiak persze jókat mulatnak az államvasutak kijátszásán s még közönség is összegyűlik, hogy a gyorsvonat megállításában és az utasok leszállásában gyönyörködjék. A vasút pedig nem tehet ellenük semmit és tűrni kénytelen, hogy arról a vonatról, amelyet csak fölszállás céljából állít meg Nagymaroson, akár százával szálljanak le a nyaralók. De azért, ha igy van is, a menetrenden nem javít, mert hát ami rend, az rend. "

Nagymarosi csendélet a pályaudvaron (Az Ujság, 1908)

"Happerl Vilmos nagymarosi vasúti málházó hat évvel ezelőtt kapusi szolgálatot teljesítve, Fischl Ilonát, a ki Nagymaroson nyaralt, az állomáson súlyosan megsértette. A nevezett nő egy látogatóját kisérte ki az állomásra. Miután perronjegye nem volt, a kapus »illő« figyelmeztetés után a nőt kituszkolta a perronról, úgy hogy ez az ablakhoz esett. A leány éles szavakkal és arczulütéssel torolta meg a bántalmazást. Az ipolysági törvényszék Fischl Ilonát hatóság ellen való erőszak és becsületsértés vétsége miatt két napi fogházra ítélte. A budapesti tábla ma Devicli biró elnökletével, ifj. Székely Dezső dr. védelme után felmentette Fischl Ilonát, mert cselekedetében a jogos önvédelmet látta. Az ítélet jogerős."

Tisztelegj a király vonatának! (Népszava, 1910)

"A nagymarosi állomáson szerdán este félhat óra után rémes szerencsétlenség történt. Háromnegyed hat órakor, amikor az udvari vonat kirobogott, érkezeit Budapest felől a bécsi személyvonat, a másik vágányon pedig egy tehervonat döcögött. Egy csendőrtizedes, aki a király fülkéje előtt állott diszőrséget, még szalutálva tisztelgett és hátralépett, amikor a három vonat közé került. E pillanatban szuronyos Waerndl-puskáját elkapta az udvari vonat utolsó kocsija, a csendőr megbotlott, hátra esett és a személyvonat mozdonya átrobogott a fején. Mire a vonat eltünt, fejnélküli hulla feküdt a sineken. Szörnyethalt. Az áldozat neve: Galgóczy György. Most a tavasszal nevezték ki tizedesnek. A nagymarosi csendőrségen nem tartják valószínűnek, hogy az udvari vonat kapta volna el a csendőr puskáját és ez gyilkolta volna halálra."

Nagymaros forradalmi éjszakája (Váci Hirlap, 1919)

"Az 1918. évi forradalom idején, október 31-én, a nagymarosi vasútállomás éttermében mulatott egy hangos társaság, mely főképp abban lelte szórakozását, hogy puskával és revolverrel célbalőttek, törtek és zúztak s azé volt a dicsőség, a ki minél nagyobb pusztítást tudott véghezvinni. Javában folyt a duhajkodás, a mikor berobogott a vonat, a melynek utasai jórészben a frontról hazajött katonák voltak. A katonák közül többen a mulatozók közé vegyültek s ezek között volt Morgai József kőművessegéd is, a ki hosszú harctéri szolgálat után akkor érkezett a hazai földre. Ő is a mulatókkal tartott s a mikor már kellő mennyiségű alkoholt fogyasztott, felhivta társait, hogy régi ellenségükön, az állomásfőnökön álljanak bosszút. Csakugyan fegyvert ragadtak a mulatozók s betörtek az állomásfőnök lakásába, irodájába, a hol vandál pusztítást vittek véghez. A hivatalos helyiségben tartózkodott Németh János pénztáros, a kit a fegyveres katonák arra kényszeritettek, hogy adja át a pénztár kulcsát.- A megrettent ember kezdetben szabódott, később aztán kénytelen volt engedni a terrornak, átadta a kassza kulcsát, melyből Morgai József közel hatszáz koronát rabolt el. A pestvidéki ügyészség rablás bűntette címén emelt vádat Morgai ellen s a biróság hat hónapi büntetésre ítélte. Az ítélőtábla hétfőn foglalkozott a nagymarosi vasúti pénztárrablás ügyével. A periratok ismertetése után a védő a bizonyítás kiegészítésére vonatkozólag indítványt tett. Az indítványnak a tábla helyt adott és elrendelte a törvényszéki iratok beszerzését, ezért elnapolta a tárgyalást."

Az őszirózsás forradalom az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt 1918. október 28. és október 31. között.