Az általunk ismert legrégebbi Nagymarosról készült fotó, 1868-ból származik (a jobb oldali magasabb épület a sörház), Amand Helm Donau-albumjában jelent meg. Természetesen ezt is a Visegrád név alatt találjuk, hiszen a másik oldali vár volt nemzetközileg ismert. De emellett még több olyan középkori vár is épült a környéken, amely erősen befolyásolta a Dunakanyar történelmét. Most az ezekkel kapcsolatos érdekességekből válogattunk!

Visegrád legrégebbi magyar erőssége, a római romokra épült ispáni vár rekonstrukciós makettje

Visegrád szláv szó, magas várat, fellegvárat jelent, a város az ország egyik legkisebb és legrégibb városa. Visegrádon már a rómaiak, I. Constantinus idejében erődöt építettek – a Pone Navata a pannóniai római limes egyik fontos erődítménye volt –, amit az Árpád-házi fejedelmek újrahasznosítottak és a X. század második felében építették ki, mint a pilisi erdőbirtokaik központját. Az államalapítás után – a XI. század folyamán – kialakuló vármegyerendszer egyik első, már 1009-ben említett eleme volt a visegrádi Sibrik-dombon álló ispáni vár, amely I. András király (1046-1060) és Salamon király (1063-1074) uralkodása alatt élte virágkorát.

https://studhist.blog.hu/2017/07/12/a_visegradi_var_es_a_kiralyi_palota_tortenete

Mit ettek a visegrádi királyok? Hogy került pulyka Mátyás asztalára? Egy meghökkentő feltételezés...

(Timár György: A Duna titkai könyvéből)

Valószínűleg Mátyás asztalára nem pulyka, hanem túzok került. Zirig Árpád keresett nekünk hozzá receptet, amit inkább ne próbáljunk ki, mert a madár időközben védett lett:

Túzok: Megkoppasztjuk, megtisztítjuk, kiszedjük, s négy napon át pácban hagyjuk. Ezután kivesszük, szalonnaszeletekbe csavarjuk, s egy lábasban szalonnán, páccal szorgalmasan öntözgetve 3–4 óra hosszat lassan sütjük. Miután szépen felszeleteltük s tálra raktuk, a mártást föléje öntjük. A keményebb húsából haché-t készítünk, amelyet vajastésztából készült fánkocskákkal szervírozunk.

forrás: HALAK, VADAK ELKÉSZÍTÉSE: STŐGERMAYER ANTAL, 1912

Láthatták-e az 1720-as években érkező svábok a virágzó visegrádi várat?

"Mátyás idejében a messze földről érkezők „földi paradicsomként” írták le Visegrádot. E virágzás a török időkig tartott, amikor is az ország minden tájához hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A várért és városért folytatott harcokban Visegrád szinte teljesen megsemmisült. Az életben maradt emberek elbujdostak, elhagyták a lakhatatlanná lett települést. A vár megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára robbantották fel." Szóval nem, már ők is csak romokkal találkoztak... Érdekesség: Visegrádra is települtek svábok, azonban máshonnan mint Nagymarosra - más tájszólásban beszéltek.

Zách Klára, az első visegrádi "rockopera" (1869), amelynek előadásához még Magyarország első turistaútját is ki kellett alakítani

"Szándékom, hogy az ország, különösen a fővárosi lakosságfigyelmét nagyobb mérvben fordítsam Visegrádra." - írta Viktorin József visegrádi plébános. Keresztet avatott Zách Klára emlékére, az ünnepélyhez, melynek során először olvasták fel Arany János a helyszínen játszódó költeményét szabadtéren, még fel is kellett juttatni a hallgatóságot. "A mire, előlegesen legalább, igen nagy szükség volt, abban állott, hogy a várhoz, a kálvárián keresztül egy rendes út készítessék." Ez lett az első magyarországi turistaút. Ő írta az első Visegrád történetéről szóló könyvet is: "Miután a fővárosi közönség gyakoribb kirándulásokat tesz e helyre, mely kirándulások részint a Nagy-Maroson átvezető gőzvonatok, részint a pest-esztergomi helyi gőzösök által igen megkönnyítetnek; miután ezen előbb oly annyira elhanyagolt romoknak kiásatása - és megóvására legújabb időben a kormány részéről erélyes intézkedések tétettek, és az érdekeltség is mind ez iránt, mi Visegrádra vonatkozik, folyvást élénkebb s általánosabb kezd lenni: ezért e helynek új történeti leírását a régészet barátai valószínűleg annál szívesebben veendik. "

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/visegrad/visegrad_ezer_eve_almanach/pages/visegrad_44_05.htm

Visegrádi várhegy a Zách-emlékkereszttel és a turistaúttal 1929-ben (Fortepan, Schermann Ákos)

Schulek János és Lux Kálmán - 1934

A visegrádi palota feltárása:

Noha a visegrádi vár méretei nem fedték a krónikások leírását és sokan mesének gondolták, dr, Zsitvay Tibor ny. igazságügyminiszter, titkos tanácsossal élén van azonban egy lelkes társaság, amelynek képzeletét állandóan fűtötte a gondolat, hogy a gyönyörű, világhíres Mátyás-kastélyt megtalálják és feltárják. Schulek János műépítész, akinek édesatyja a Salamon-tornyot restaurálta, meg is kezdte ennek az érdekes gondolatnak a megvalósítását és kitartó fáradozásait siker koronázta.
Már-már lemondott a gyönyörű kastély megtalálásáról, amikor váratlan felfedezést tett. Nyaralásra készült, csomagjaival útra készen állott, amikor az udvarban hátul feltűnt egy kő. A műépítész szeme gondolatban követte a kő idomát, majd ásót ragadott és igaza volt ; megtalálta a kastélyban lévő templom szentélyét, azután a kriptát. A téglapadozat minden egyes darabján rajta van a szarvasas jelzés, mellyel Mátyás idejében minden téglát elláttak.
A munka természetesen most már lázasan folyt tovább. A templom felől tovább ásva megtalálta az első szobát a 380 közül, majd olyan mai szuterrénhelyiség-félét, mely az őrség tartózkodási helye volt. Előkerült ezután az udvar is a híres márványkúttal, amelyből „a fehér és vörös bor folyt" a krónikás szavai szerint.
A nyolcszögletes kutat méter magas vöíösmárvány káva vette körűi párját ritkító művészi faragással. A márványon rajta van remek kidolgozással Mátyás címere, egyiken a holló, másikon a besztercei grófi címere a besztercei oroszlánnal. Előkerült Magyarország címere is abban a formában, amelyben ma használjuk : a folyók, pólyák az Árpádok címeréből, a hármas halom, rajta a kettős kereszttel.
Előkerült egy márvány majomfej, mely kardísz lehetett talán éppen a trónon. Az eddig feltárt szobák 10X9 méteresek. Az emeleti szobák téglapadozatúak. Ez azt mutatja, hogy szőnyegek fedték, falait pedig selyem kárpit. Az emeleti szobák padozata mozaik, oldala fehér márvány. Érdekes és jellemző, hogy a mozaiklapokban tévedésből sem lehetett találni kékszinűt. Ennek magyarázata az, hogy ennek a kornak stílusában mínden nemzet a maga színeit alkalmazta díszítésül. Például a bécsi Szent István-templom tornyának fedele — Mátyás király fedette be a templomot — ma is piros, fehér, zöld színű. Mátyást igazolták most a visegrádi ásatások is. Találtak piros, iehér, zöld, barna, sárga színű mozaiklapokat, de kéket nem.
A kastély felett függőkertek voltak és ezek földje zúdult a kastélyra, ez temette be, viszont ennek köszönhetjük, hogy a kastély díszítése, művészi értéke eredeti szépségében megmaradt.
Ami a történelmi ásatások munkájának kitartó folytonosságát illeti, sokat köszönhetünk dr, Zsitvay Tibor után dr, Hazay Gyula járási főszolgabírónak is, a visegrádi műemlékek lelkes pártfogóinak, - noha az első érdem kétségtelenül Schulek Jánosé, a fáradhatatlan feltáróé.
Az eddig feltárt részek alig egyhuszad részét teszik az egész épületnek, ezért még sok öröm, meglepetés vár a feltárás lelkes munkásaira és mindazokra, akik a dicsőséges magyar mult értékei és szépségei iránt érdeklődnek.

Esztergom és Vidéke, 1941

Drégely vára 1929-ben Schermann Szilárd szemével (Fortepan, Schermann Ákos)

Drégely várának históriáját számos író, költő, köztük Tinódi Lantos Sebestyén, Kölcsey Ferenc és Arany János is megénekelte. Így sokaknak ismerős lehet a történelem- és magyarórákról a 146 várvédő hősies küzdelme és önfeláldozása Ali budai pasa 12 000 fős oszmán seregével szemben. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az első írásos említés szerint az Északi-Börzsöny e vulkanikus kúpján már 1285-ben vár állott, amelynek építését az oklevél a Hontpázmány nembeli Hont fiainak, Dersnek és Demeternek tulajdonítja.

1311-21-ig Csák Máté birtokolta, majd halála után tulajdonjoga a királyra szállt. 1438-ban Pálóci György esztergomi érsekhez került örök birtokként, hogy aztán Várday Pál érsek az 1540-es években a közrendű családból származó Szondi Györgyöt tegye meg a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Korábban az érsekség által vadászkastélyként használt drégelyi vár hadászati jelentősége a török időkben nőtt meg. Amikor 1544-ben Visegrád, Vác és Esztergom mellett már Nógrád vára is török kézre került, Drégely lett az egyetlen erődítmény, amely a gazdag felvidéki bányavárosokat megvédhette a török támadásoktól. Szondi György vára azonban vékony falaival, magas tornyaival, törékeny „vadászkastély” jellegével, akkori állapotában alkalmatlan volt e szerepre. Maga Szondi is tudta ezt, ezért kérelmezte a vár megerősítését és megfelelő felszerelését. Az uralkodói szándék I. Ferdinánd részéről ugyan megvolt, az országgyűlés 1546-ban el is rendelte Drégely megerősítését, de a munkálatok végül elmaradtak. 

Így 1552. július 6-án Hádim („a herélt”) Ali budai pasa és 10-12 ezer fős serege egy meglehetősen elhanyagolt, rosszul felszerelt várat talált, mindössze 146 katonával. A hatalmas török túlerő már eleve eldöntötte a küzdelem végkimenetelét. Innen nem lehetett csatát nyerni. Jól látta ezt Szondi kapitány is. Az ostrom három napig tartott. A védők hősiesen tartották magukat, többször is visszaverték a támadásokat, de végül az oszmán tüzérség ágyúi módszeresen szétlőtték a vár falait. Ali a végső roham előtt felszólította Szondit a megadásra, de ő visszautasította a pasa ajánlatát. Válaszul az ellenség táborába küldte két hadapródját és velük együtt két előkelő török foglyot azzal az üzenettel, hogy a két fogoly életéért cserébe a pasa nevelje fel az apródokat, illetve Szondit temettesse el tisztességesen a csata után.

Ezt követően július 9-én a vár védői kitörtek, élükön Szondival, s mindannyian hősi halált haltak a közelharcban. Az ütközet után Ali állta a szavát, és tiszteletteljes temetést rendezett ellenfele számára, aki bátorságával az oszmánok megbecsülését is kiérdemelte.

A török elhagyta a romhalmazzá lőtt Drégely várát, s helyette 1575-ben az Ipolyhoz közel, a völgyben fekvő községben 2000 lovas befogadására alkalmas palánkvárat építtetett. A sziklaormon megmaradt romot 1593-ban a tizenöt éves háború alatt felgyújtották, majd 1605-ben Bocskai foglalta el, 1644-ben Rákóczi Györgyé lett, 1649-ben pedig rövid időre ismét török kézre került, végül 1663-ban az oszmán had végleg elhagyta. Innentől kezdve főként az enyészet uralkodott Drégely romjain, köveit a helyiek nagyrészt elhordták, és az 1980-as évek végére úgy tűnt, hogy lassan csak hűlt helye marad a várnak. 1990-ben hivatalosan nemzeti örökségnek nyilvánították. 1991-ben létrejött a Drégelyvár Alapítvány, amelynek segítségével megkezdődött a vár feltárása, a falmaradványok állagmegóvó helyreállítása, és ennek köszönhetően mára több száz köbméternyi falat húztak fel a régi romokra.

(A Börzsöny legizgalmasabb vára - Drégely)

Szondi-szarkofág Drégelypalánkon (Kő Pál alkotása)

Nógrád, a lerobbant vár:

A tengerszint fölé 286 méterrel – de a környező síkság fölé csak 50-60 méterrel – magasodó hegy tetején álló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos és belső várból álló nógrádi vár hazánk legrégibb kővárai közé tartozik. A kőből emelt vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az tény, hogy ezen a helyen már korábban is állt egy kezdetleges formában épült földvár. Ezt újíthatták fel, erősíthették meg a népvándorlás korában itt élt szláv és bolgár törzsek, és elképzelhető, hogy ezt a várat már Novigradnak (Újvárnak) nevezték. (Castrum Nougrad elfoglalásáról Anonymus is megemlékezik.) A vár elsô írásos említését 1108-ból ismerjük, és még 1274-ben is, mint „castrum regium” (királyi erősség) olvashatunk róla.

Báthori Miklós idejében - A tatárjárástól a 15. századig kevés adatunk van a várról. A tatárjárás során a várhoz tartozó település – Nógrád városa – kihalt, és hiába népesítették be újra, már sohasem nyerte vissza egykori jelentőségét. Nógrád a 13. század végétől püspöki birtok – a váci püspökséghez tartozik –, nagyarányú fejlesztésére és bővítésére Báthori Miklós püspök idején – 1475 után – került sor. Báthori Miklós korának nagyrabecsült műveltségű humanistája volt. Itáliában végezte tanulmányait, így ottani élményei is hatással lehettek építkezéseire. Váci rezidenciájának építésén olasz mesteremberek is dolgoztak, Nógrádon pedig a szintén olasz származású Traguinus Jakab tervei alapján folyt a munka. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a nógrádi várat is nagyvonalú, korának kiemelkedő építészeti alkotásaival gazdagította. Ami ma látható a várból az mind ebben az
időben épült, köztük az a három emelet magas torony is, melynek megmaradt csonkja már messziről jelzi az érkezőnek a vár helyét. Ugyanekkor készült el a reneszánsz palotaszárny is. Ezeknek az építkezéseknek állíthatott emléket a várban megtalált sárkányos, farkasfog díszítésű Báthory címer, melyen az 1483-as évszám olvasható. A természet által nyújtott előnyöket jól kihasználó vár jelentős erősségnek számított a török hódoltság idején. A törökök harc nélkül foglalták el, felszabadítására 1594 februárjában került sor. A nógrádi vár sorsa a második török megszállás idején pecsételôdött meg. 1685-ben ugyanis egy villámcsapás felrobbantotta a várban lévő lőporraktárt, és robbanás óriási pusztítást végzett a védőfalakban. Ezután a törökök a még megmaradt, ép részeket is felgyújtva elhagyták a várat.

Nógrád várának ábrázolása 1625-ből

A 18. század elején tervbe vették a vár helyreállítását és megerősítését, azonban mivel ezekkel együtt sem lett volna képes egy komolyabb ostromnak ellenállni, a császári csapatok közeledtének hírére – 1709 októberében – a kurucok lerombolták. A vár így vesztette el véglegesen a katonai jelentőségét, a még álló részeit ezután az időjárás és a környék lakossága bontotta tovább. 1949-ben Héj Miklós vezetésével kismértékű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállítás kibontakozására az 1997-es esztendőig várni kellett.

(szepmagyarorszag.hu)

Kilátás Nógrád várából, 1925 (Fortepan)

Nógrád vára 1932-ben (Fortepan, Schermann Ákos)

Csehvár, az eltűnt erősség: