A németség nagyobb tömegben történő szervezett beköltöztetésére és letelepítésére első ízben az 1690-es években került sor. A bécsi udvari bizottság 1689-ben hirdette meg telepítő pátensét a Német Birodalom lakói számára. A pátensben már konkrétabb feltételeket közölnek a megtelepedni szándékozókkal, pl. a jövevényeknek 5 éves adómentességet ígértek. A következő években indult meg a német telepesek áradata, ekkor még elsősorban a Felső-Rajnavidék sűrűn lakott területeiről. Az 1690-ben érkezeit első csoportok főleg egyházi birtokokra költöztek. A korai periódus telepítései ritkán voltak sikeresek. A jövevények az elterjedt mendemondák, hírek miatt (Magyarországon az elvetett rozsból is búza lesz, a szőlőtőkéken pedig aranyvessző terem) túlzott várakozással és a termelő munka megindításához szükséges pénzhez képest túl kevés tőkével érkeztek. Ugyanakkor szülőföldjüket az ismeretlen, bizonytalan jövő miatt nem a megalapozott egzisztenciájú, jómódú parasztok, hanem az otthon is nehezen boldoguló, nincstelen, ezért könnyebben mozduló, vállalkozó elemek hagyták el. A befogadók, a telepítők, egyházi, világi földesurak stb. is csak hosszabb idő után ismerték fel azt, hogy az újonnan betelepülőknek nagyobb segítségre, a terhek lényegesebb enyhítésére van szüksége.
A templomépítéshez a lakosság kevés segítséget kapott a hatóságoktól, Visegrádon 1698-ban kezdik el a templom helyreállítását és a segély szervezését. A kamarai adminisztrációt arra kérik, hogy a visegrádi erdőbe téli makkoltatásra beengedett idegen falubeli sertések után járó 40 Ft makkbért megtarthassák maguknak. A következő évben erdőbérük elengedését kérik, és azt az összeget is a templom céljaira kívánják fordítani. 1701-ben már van hol tartani az istentiszteletet, de a templom felszerelése még hiányzik, ezért büntetéspénzüket — amelyet a kamara számára vágott fa megdézsmálása miatt róttak ki rájuk — kívánják erre a célra fordítani. 1712-re készen áll az első plébániatemplom a mai iskolaépület helyén. Mind a templomépítés befejezése, mind a lakható épületek helyreállítása illetve rendbehozatala már a Starhemberg időszakra esik.
4-én fiúutód nélkül meghalt. Vagyonát a lányai és második, fiatal felesége örökölte, aki 1707-ben feleségül
ment elhunyt férjénél 25 évvel fiatalabb féltestvéréhez.
Pénzügyi szakemberként az Udvari Kamara elnöke, 1716-tól a Titkos Pénzügyi Konferencia elnöke volt, komoly befolyásra tett szert a bécsi udvarban, magyarországi birtokait a távolból, megbízott képviselői, tiszttartói révén irányította.
Jelentős volt a sörkimérés haszna — a visegrádi németek ekkor még sörivók voltak —, sörből a bor értékének a kétszeresét mérték ki. A visegrádi kocsma sörét is az uradalom egyetlen serfőzőjében, Nagymaroson állították elő.
A természetföldrajzi adottságok miatt az uradalom allodiális földjei, jövedelmező ipari létesítményei Nagymaroson voltak. Nagymarost birtokosai már az Anjou-kor óta Visegráddal szerves gazdasági egységként kezelték. XIV. századi városi kiváltságlevelében is az áll: feladata, hogy a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan határú
Az elv azóta sem változott. Az 1500 Ft értéket képviselő, újonnan és jól megépített, minden szükségessel ellátott földesúri serfőző házon kívül Nagymaroson található a konyhát is magába foglaló falusi kocsmánál jobb kivitelű, szintén új vendégfogadó. A nagymaros—visegrádi révnél volt a Felvidék és a délebbi részek közlekedési csomópontja. Korábban a vámszedés is Visegrádon történt, a vámot a Starhembergek helyezték át Kismarosra, ahová a Bars, Nógrád, Hont stb. megyékből vezető utak összefutottak, tehát itt jelentős utasforgalomra lehetett számítani.
A visegrádiaknál jóval szerényebb földesúri udvarházat az 1730-as években a volt kálvinista imaházból alakították át. Jelenleg a marosi kasznár lakja (1755). (Nagymaros magyar lakói a török kiűzése idején reformátusok voltak, vallásukat sokáig őrizték.) Az uradalmi csűr csak arra volt elegendő, hogy a helyi tizedgabonát befogadja, ezért is építettek Visegrádon emeletes magtárat.
A téglaégető ház és kemence a Duna partján helyezkedett el. Falazótéglát, boltozat építésére alkalmas téglát és cserépzsindelyt égettek benne. Az uradalmi építkezéseken kívül eladásra is gyártottak téglát, a vármegye nemesi tisztségviselői vásároltak a nagymarosi téglából, pl. Mágocsy Mihály pest megyei alispán. Szállítottak a Maroson égetett téglából a Starhemberg család hatvani uradalmának építkezéseihez is.
A földesúri csűr mellett a Duna-parton működött egy kis mészégető kemence, a benne égetett meszet az uradalmi építkezésekhez használták fel, többek között Visegrádon is. A jövedelmek összegzésekor megjegyzik, hogy a mészégető semmi hasznot nem hoz, tehát nem eladásra dolgozott.
A Nagymaroson fekvő allodiális földek nagysága 254 pozsonyi mérő (= 125 hold, holdját 1200 öllel számítva). Az allodiális (földesúri) földeket két nyomásban művelik. A földesúri szőlők is Maroson vannak a Rőz-hegyen. Terjedelmük 90 kapás. (Ez a mértékegység nem teljesen egységes, azt a földterületet jelenti, amelyet egy napszámos egy nap alatt meg tud kapálni.) A marosi allodiális szőlők évi 200 urna bort teremnek átlagosan, minőségük jobb, mint a Visegrádon termett szőlők bora, urnánként 1 Ft 75 dénárt érnek.
Az uradalomnak Kismaroson van egy új típusú, tejtermelésre szakosodott belterjes tehenészete 15 állattal, amelyek után a „helvéta" vagy svájcer bért fizet, tehenenként 6 Ft-ot. A tehenészet sajátos kiterjesztéseként az uradalmi falvakban, így Nagymaroson és Visegrádon összesen 11 jobbágy tart bérért uradalmi teheneket és ökröket. A német származású parasztok valószínűleg már szülőföldjükön megismerték a belterjes, istállózó, svájci típusú, abban a korban a legmodernebbnek számító szarvasmarhatartást. (Adatok híján a parasztoknál kihelyezett tehenek és ökrök bérleti feltételei nem állapíthatók meg.)
A jelentős nagyságú nagymarosi földesúri réteket a helyi jobbágyok és a mészáros bérlik.
Zebegényben is az állattartás dominál az allodiális jövedelmek között. Az ott tartott 400 uradalmi birkát olyan területen legeltetik, amelyet más módon mezőgazdaságilag nem tudnának hasznosítani (tehát nem az erdőben!). A birkák fajtája — és így tartási módja — nem ismert, mert a latin szöveg nem különbözteti meg a német birkákat (parlagi juhokat) a magyar rackától. Nem sokkal 1755 előtt létesítették a sertéstenyészetet, de a sertéstartást már nem akarják a hagyományos gazdálkodási szokásoknak megfelelően az erdő makkjára és füvére alapozni, hanem allodiális kukoricást művelnek a sertések takarmányozására, sertésfialtatót és hizlalót is építettek. A gazdálkodás fő hangsúlyát itt is a legjövedelmezőbb gazdasági ágra, az erdőgazdaságra akarják helyezni. Elegendő munkáskéz hiányában azonban az erdőket nem tudják kellően kihasználni, a fát kivágatni, a Duna partjára, majd Pestre szállítani, ezért Zebegényben még folytatni akarják a lakosság szervezett betelepítését. Összefoglalásul megállapítható, hogy a visegrádi Starhemberg uradalomban a magyarországi átlaghoz viszonyítva fejlett módon gazdálkodtak. A 18. század elején Magyarországon nem volt még általános a svájci típusú tehenészet (beleértve a jobbágyoknál kihelyezett ökör- és tehéntartást), valamint a takarmányozáson alapuló sertéstenyésztés.
Az emeletes, kőből épült magtárak is jobbára a 18. század végén, a napóleoni háború kiváltotta gabonakonjunktúra hatására jelennek meg országosan és váltják fel a vermekben történő gabonatárolást. Lehetséges, hogy a jól tárolt gabonával a katonaság ellátásába igyekeztek bekapcsolódni a fakereskedelmen kívül — mint ezt később az uradalom a kamarai irányítás idején tette.
A kőből épített pincék is a haladás irányába mutatnak, a pincékben gondosabb borkezelést elérve fejlettebb borászatot lehetett művelni. Az igényesebb borászatra utal a présházak megjelenése, ahol a szőlő taposása helyett a préselt szemekből készítették a bort. A modernebb, kőből épített borospincék feltűnése is inkább a 19. század közepe után vált általánossá Magyarországon.
A 17. század elején Rómában Kalazanczi Szent József által alapított rend, azaz a piarista rend, még Kalazanczi életében eljutott Magyarországra is. (Podolin, 1642). A váci iskola az első 10 magyarországi alapítás között van. Kollonics Zsigmond, váci püspök 1714-ben plébánia ellátására és az egyházmegyés papnövendékek tanítására hívta meg a felvidéki piarista szerzeteseket, vagyis a kegyes tanítórendi testvéreket¹.
A Rákóczi szabadságharc eseményei nem érintették a gróf visegrádi uradalmát. Buda és tágabb környéke, beleértve Visegrádot is, ugyanis ezekben az években végig a császáriak kezén volt, a kuruc hadak errefelé nem jártak.
Starhemberg Gundaker Tamás gróf állandóan Bécsben lakott, a visegrádi uradalmat valószínűleg soha nem
látogatta meg.
A visegrádi uradalom egy abszentista, a birtokaitól távol élő, onnan csak pénzt váró földesúr gazdálkodását mutatja, amelyben már a kapitalista gazdálkodás jegyei is felfedezhetők. A szorosan vett feudális szolgáltatásokon kívül (cenzus, kilenced) a földesúr és a jobbágyai közötti viszonyra a pénzközpontúság jellemző. Kevés az uradalmi kezelésben lévő gazdasági tevékenység, az allodiális és regálejogú jövedelemforrások nagy részét is bérbe adják az egyéb bevételi lehetőségeken kívül. (A képbe jól beleillik az uradalom természeti kincseivel, pl. erdeivel való felelőtlen gazdálkodás.)
1742-ben már Jakob Nefther/Neffer a jószágkormányzó, vagy tiszttartó („plenipotentiarius seu provisor"), 1744 és 1746 között pedig Táborszky Nepomuk János viselte a tisztséget. A Starhemberg időszak utolsó tiszttartója Riegel József volt, aki egészen a birtok kamarai kezelésbe kerülésének az idejéig maradt hivatalában. (Riegel a későbbiekben is Visegrádon élt.) Az ő tevékenységének az idejére esnek a nagyobb arányú uradalmi építkezések (magtár, új udvarház, pincék), az új lakosság-telepítések Zebegényben és Kismaroson, valamint a gazdálkodás modernizálása a Visegrádon kívüli falvakban.
Thomas Starhemberg grófot 1723-ban honfiúsították, birtokjogaira királyi jóváhagyást azonban csak hosszas pereskedés után 1729-ben kapott. A gróf birtokai közé tartozott a Szentendrei sziget északi csúcsán elterülő Kisoroszi.
a királytól adományként megkapták Nagyoroszit.
A Starhembergek családi címerében a karmait kinyújtó sárkányt láthatjuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.