A Hold a Dunakanyar felett (Fotó: Gaál Csaba)

Vajon hogyan került ez a nagy horderejű kísérlet a Dunakanyarba? Kitől hallhatott a környékről Bay Zoltán?

Szabó Lőrinc (felül a jobbszélső) és Bay Zoltán (bal alsó) részvételével színdarabot adnak elő a debreceni Református Kollégiumban

A későbbi fizikus a híres debreceni református gimnáziumban nyolc évig egy padban ült Szabó Lőrinccel. Életre szóló barátságot kötöttek, amiről a költő Tücsökzene című versciklusában is megemlékezett:

"Első tízpercben a
nagy udvaron, ahol a fiúkat
bámultam, árván, vad játékukat,
jött valaki, s halkan objektíven
így szólt hozzám: "Ha nem játszol te sem,
ne nézzük együtt a többieket?"
Megörültem. Kezeltünk. „A neved?”
„Bay Zoltán.” Szép arca, szeme volt.
Az első barát? Magányom oszolt."

Azt tudjuk, hogy Kodolányi Gyula figyelmét a költő hívta fel Nógrádverőcére. Valószínűleg így történhetett ez Bay Zoltán esetében is.

1942-től több neves kutató, például Simonyi Károly és Bay Zoltán részvételével a honvédség olyan radar kifejlesztésén dolgozott, amely az ellenséges repülőgépeket több mint 60 kilométeres távolságból is észlelni tudta – ez 1944 tavaszára sikerült is. „Meg fogjuk lokátorozni a Holdat!” – adta ki a további célt Bay Zoltán, és támogatókat is szerzett az új feladathoz.

Az előzetes számítások biztatóak voltak, de a háborús viszonyok miatt többször is költöztetni kellett a csoport telephelyét és a kísérleti eszközöket. 1944 nyarán az Egyesült Izzó laboratóriumában kezdtek el dolgozni, de Budapest bombázása miatt júniusban egy nógrádverőcei panzióba települtek, ahol magas deszkapalánk mögé állították fel a 3 méteres antennát.

Itt végezték el az adó- és a vevőkészülékek hangolását és próbaüzemeltetését. Nyár végén, szeptember elején már néhány adást sugároztak a Hold felé, de a rendszer nem működött elég megbízhatóan ahhoz, hogy a vétel is sikerüljön. Ha a készülékek közül bármelyik leállt, vagy az áramellátás megszűnt, a kísérlet megszakadt. Bay így nyilatkozott a további eseményekről: "Ősszel visszaköltöztünk Újpestre, de már itt sem folytathattuk munkánkat. A nyilas rendszer nem ismerte el a katonai szolgálat alóli mentességünket, a csoport hadköteles tagjait bevonultatta, engem az ellenállási mozgalommal való kapcsolatomra hivatkozva bevittek a Margit körútra, kihallgattak; utána célszerűnek látszott bujkálnom… A megakasztott kísérleteket 1945 februárjában kezdtük újra, de ekkor az oroszok váratlanul leszerelték az Egyesült Izzót. Hadizsákmányként elvitték a berendezéseket, a műszereket, alig-alig tudtunk valamit megmenteni.

(Fotó: Gaál Csaba)

Végül 1945 nyarán ismét hozzáfogtunk, immár harmadszor, a kísérlet kivitelezéséhez. Decemberre végre együtt állt, összeszerelve a berendezés: a Tungsram Kutató Laboratóriumának tetején a hatalmas vaskeretes irányítható antenna, közvetlenül alatta két szobában az adó és a vevő, valamint a „memóriánk”, a coulométer. Elkezdtük a kísérletezést. Éjszaka dolgoztunk, csendes, zavarmentes időben. A mérési eredmények 1946 januárjában már egyre biztatóbbá váltak, és február 6-án az adatok összegzése, az ellenőrző kísérlet elvégzése után biztonsággal kijelenthettük: célhoz értünk! A jelösszegző berendezésünk a Holdról visszavert jeleket a zavarnívó fölé emelte. Mikrohullámmal megérintettük a Holdat. … Már munkánk végső szakaszában tartottunk, amikor értesültünk arról, hogy az amerikai J. H. De Witt ezredes és kutatócsoportja 1946. január 10-én sikeres holdvisszhang-kísérleteket végzett. Később megtudtam, az ő berendezésük sokkal bonyolultabb, érzékenyebb, fejlettebb volt a miénknél. Az amerikaiak az egyes visszavert jeleket is a zavarnívó fölé tudták emelni. Mi jóval szegényesebb technikánkkal azért érhettünk el hasonló eredményt, mert megtoldottuk a jelösszegzés módszerével."
Simonyinak Ducza Károllyal együtt hangátvitelt is sikerült létesíteni a Verőcei szigeten működő mérőállomással, így ők használtak először rádiótelefont hazánkban. 
(Fizikai szemle_2012)

Más természettudósok a Dunakanyarban

1. Az Endrődi család Nógrádverőcén

Junga Sebestyén (később Endrődi Sebestyén), a családfő 1862­-ben született Aradon. Lovas honvéd százados, zászlóaljparancsnok volt, majd 1908­- ban történt lovasbalesete után nyugdíjazását kérte. Előbb Budapesten, majd feleségével, Schweisgut Valentinával és három gyermekével (Ágoston, Sebő és Aladár) Nógrádverőcén telepedett le. Az apa katonai múltja mellett képzőművészeti adottságokkal is rendelkezett, festményeket készített és restaurált. A régi megöregedett fa műemlékek, táblafestmények megmentésére parafinos eljárást dolgozott ki, és találmányát Magyarországon kívül 1913-ban négy államban: Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és Oroszországban is szabadalmazták. A nógrádverőcei ház (a mai művelődési ház) egy részét műteremnek rendezték be, és feleségével, aki gyönyörűen gobelinezett, képzőművészeti restaurálásaikkal váltak híressé. Endrődi Sebestyén 1927-ben halt meg Nógrádverőcén.

Középső fiúk, Sebő (1903-1984) entomológus, rovartani szakértő lett.  Aktív résztvevője volt Magyarország bogárfaunisztikai feltárásának is, főleg a közeli Börzsöny hegység faunájával foglalkozott. Az ott gyűjtött anyag feldolgozásának eredményeit 1974–1980 között publikálta.

Gyászcincér lesi a vargánya növekedését (Fotó: Gaál Csaba)

2. Wigner Jenő Gödön

Wigner Antal (a híres tudós édesapja) bőrgyáros és felesége 1917. márciusában szerezték meg Tost belügyminiszter villájaként számon tartott, alsógödi 1600 négyszögöles ingatlant.
Wigner Jenő (1902-1995) a XX. század egyik legjelentősebb magyar származású elméleti fizikusa, gyermekkorában lánytestvéreivel gyakran nyaralt itt. Az 1944-es zsidótörvények hatására vesztették el birtokukat.

A tudós 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.

(Fotó: Gaál Csaba)

3. Rényi Alfréd matematikus (1921-1970) Nógrádverőcén

"A nyaralók egymást csábították, hólabdaeffektusként alakult ki az a verőcei társaság, amely Pesten is gyakorta összeverődött, és legismertebb tagjai voltak a Karinthyak, Devecseriék, Vajna Hugó gyógyszerész és két gyermeke, Jancsi és Márta, Rényi Alfréd, a nagy matematikus, a Dorogi család, vagy Weinberg Gyula, Benedek Elek mesekönyveinek legendás kiadója, és sorolom majd őket tovább is." B.I.

Somlyó György költő (aki szintén sokat nyaralt itt, így emlékezik:

A másik fontos matematikus, akihez viszont nagyon is közöm volt, nem a matematikában ugyan, hanem a barátságban, ez Rényi Alfréd, aki gyerekkori barátom, sőt gyerekkori baráti körömnek az egyik legfontosabb tagja... Ennek a társaságnak – amelynek kis része még ma is létezik, és ma is összetart – Rényi igazán fontos tagja volt. Ha csak matematikus lett volna, akkor talán kevésbé lett volna, mert ez inkább irodalmi érdeklődésű társaság volt, ellenben ő minden iránt nemcsak érdeklődött, hanem például nagyszerű zenész is volt, remekül zongorázott. Szombat esténként gyűltünk össze, és majdnem minden szombat esti találkozónkhoz hozzá tartozott, hogy Rényi zongorázik, és tudom, hogy a matematikai munkái közben is állandóan zongorázott. Imádta a zenét és nagyszerű, képzett zenész is volt, de az irodalomban is nagyon művelt volt és egyáltalában nem tudott róla kevesebbet mint mi. 

Karinthy Márton az "Ördöggörcs" című családregényében írt róla - „A Kvázi Goldbach-sejtés című epepe”: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/ordoggorcs-buba.html

Tücsköt evő gólya (Fotók: Gaál Csaba)

4. Gánti Tibor (1933-2009) Nagymaroson

Vegyészprofesszor és természetkutató, a kemotonelmélet megalkotója volt. Vácon született. Kutatói pályáját a természet szeretete és kutatása határozta meg. Vegyészként és az elméleti biológia professzoraként is munkássága két fő irányba mutatott. Egyrészt az élet mibenlétének megismerésére, a sejt működésének modellezésére irányult. Másrészt a természetvédelemre, az élővilág megőrzésére irányult.

A Börzsöny peremén, a Rigó-hegy oldalában bújik meg ez a különleges panorámapont, ahol hajdanán dr. Gánti Tibor vegyészmérnök sokszor megpihent, gondolataiba feledkezve gyönyörködött a tájban. A Dunakanyarért rajongó, természetet kedvelő tudós különös területen kutatott: munkásságával megalapozta az élet mesterséges előállításának alapjait. Emléktáblája mellől Pazar panorámát kapunk az alattunk hömpölygő Dunára, mögötte a tájból kiemelkedő Visegrádi-hegységre, a kettő között pedig Lepence házaira. 

(Fotó: Gaál Csaba)

5. Grandpierre Attila Zebegényben

2009-es zebegényi interjú Grandpierre Attila csillagász-író-énekessel:

- Mióta élsz a Dunakanyarban?
- Ötödik éve. Már régebben szerettem volna elköltözni a fővárosból, nálam jobban csak a feleségem akarta ezt. Végül a gyermekeink adták meg a végső lökést, mert amint megtanultak beszélni, felkelés után az volt az első mondatuk, hogy menjünk ki a szabadba.
- Zebegény melletti döntésetek összefüggésben áll-e azzal, hogy a község beleesik a Dunakanyar területére rajzolható, spirituális energiájú háromszögbe?
– Igen. Rendkívüli élményt jelent ebben a szellemi erőtérben élni, amiben ráadásul a mi kis községünk külön művészközpont. Ezt a vidéket átjárja a természeti erő. A Börzsöny körzete ősidők óta a Pilis erőközpontjának párja.
- Logikus a természet kapcsán természeti erőről beszélni, de megfigyeltem, hogy Téged szinte bármiről kérdezzenek is, amikor válaszodban a mélységekig jutsz, végül mindig erről a bizonyos erőről beszélsz, amiről azt vallod, hogy nem csak a fákat, hanem a zenét és a világegyetemet is mozgatja. Mi ez az erő? Isten?
– Csak akkor, ha Isten alatt magát az Élő Világegyetemet értjük. Ez a csodálatos, láthatatlan, örök szervezőerő mozgatja az embert és a csillagokat egyaránt. Bartók fedezte fel, hogy az igazi népzenét is ez a természeti erő hozza létre, ami pedig azt jelenti, hogy a Világegyetem lényegét nemcsak a fizikai természeti erők adják, mert a zenei természeti erők ugyanúgy hozzátartoznak. Ezért képes a zene repíteni, és úgy elragadni, hogy teljes lényeddel át tudd adni magad a szárnyalásnak.

(Fotó: Gaál Csaba)