Egy gyerekgyilkos nő márianosztrai cellájában, 1930-as évek
(Pesti Napló, 1930)
(Pesti Napló, 1926)
(Dunakanyar, 1990)
Jókai Mór így idézte meg az egyik rabot "Az arany ember" című 1882-es regényében:
XIII. A MÁRIANOSTRAI NŐAthalie-t a törvényszék halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet miatt. A király kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést.Athalie még most is él.Csaknem negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.Még most sem tört meg a lelke.Keményszívű, hallgatag, bűnbánatlan.Mikor a többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magánbörtönbe zárják, mert képes a többiek ájtatosságát megzavarni.Midőn eleinte kényszerítették a templombajárásra, belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.Többször volt ez idő alatt nagy kegyelemosztás. Országos öröm napjain százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra.Akik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjenek, azoknak megmondta:„Engem úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm azt az asszonyt!”Még most is ezt mondja…Pedig az az asszony régen porrá lett már, miután sok évig szenvedett az utolsó tőrdöfés miatt, szegény beteg szívével.
Márianosztra, 1908 - Balogh Rudolf felvételei
(Vasárnapi Ujság, 1908)
A női fegyintézet bejárata 1939-ben (Fortepan/Zagyva Tiborné)
Milyen volt apácaként dolgozni a fegyházban?
Márianosztra, 1930-as évek - Fát vágnak a női rabok
Az 1930-as években így folytatódik a történet:
Pipás Pista (zakóban) az egyik vádlott társával
Szita Szabolcs: Börtön a kolostorban — Egy évszázad Márianosztra történetéből
A Hídverők Németországban kiadott, Alföldi Géza által 1948-ban alapított és szerkesztett folyóirat volt, amely 1962-ben szűnt meg. A nemzeti emigráció egyik legradikálisabb, kéthetente megjelenő orgánumának számított egészen betiltásáig. Ebben a számában külföldre távozott szadista márianosztrai fegyőrökről írtak:
(Hídverők, 1958)
(Fakó Árpád felvételei)
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Ígérem, meghálálom :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.