(A Földgömb, 2015 - Fotók: Potyó Imre)

2012 óta, 40 év kihagyás után, újra megfigyelhető a kérészek násztánca.  Idén korábban és nagyon látványosan indult a kirajzás.

Az 1904-es cikk szerint ez az aszállyal is kapcsolatba hozható:

(Vásárhelyi Ellenzék, 1904)

Pongrácz Sándor már az 1930-as években is tanulmányozta az állatkákat:

(A Természet, 1934)

A cikk írója

Pongrácz Sándor (Bp., 1888. ápr. 21. – Bp., 1945. jan. 22.): zoológus. Egy.-i tanulmányait 1906-tól a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte. 1910-ben az MNM Állattárának munkatársa lett. 1913-ban doktorált, 1914-ben az Állattár segédőre, 1934-ben ig.-ja, 1937-ben (az 1934 után az MNM természettudományi osztályából szervezett) Orsz. Természettudományi Múz. (TTM) főig.-ja. 1930-ban a debreceni egy. m. tanára, 1931-ben c. ny. rk. tanára lett. A bp.-i hadműveletek következtében Budán vesztette életét. Haladó gondolkodású biológus volt, Haeckel követője. Pavlov eredményeire hivatkozva tanította a szerzett tulajdonságok öröklődését. Kezdetben az ősrovarok származását kutatta, őslénytannal és természetfilozófiával is foglalkozott. Később biológiai szintézisre törekedett.

Tiszavirág

Dunavirág

(Búvár, 1936)

Szintén ebben az évtizedben megfigyelték már az utcai lámpák kérészekre tett hatását:

2012-ben jelentek meg újra a dunavirágok - Potyó Imre, Horváth Gábor és Kriskó György számos fotóval illusztrált cikket tett közzé róluk. Most a legérdekesebbek közül válogatunk:

Potyó Imre környezetkutató, számos hazai és nemzetközi díjat nyert természetfotós, a dunavirágok pártfogója 2021-ben albumot adott ki Farkas Alexandrával, amelyben az elmúlt csaknem egy évtized hazai és nemzetközi díjat nyert fotóit gyűjtötték egy dunavirág-csokorba, összefűzve a témát érintő legújabb kutatási eredményekkel.

Fotó: Kovács Tamás

2023-as programunk: