Még mindig őrzik a Dunát! Megírtuk néhány hét előtt, hogy Esztergomtól le Nógrádverőcéig a Dunát őrző csendőrséget bevonták, mire Kalló Antal rendőrkapitány sürgönyileg fordult Fazekas alispánhoz, hogy a váci Duna-szakasz őrzését is szüntessék be, mert Vácon jobban, mint bárhol, szükség van a háztartásban a Duna vizére s a zárlat miatt a lakosság már sokat szenvedett. A válasz csak a napokban érkezett meg s nem kedvező. Az alispán szerint a Dunát mindaddig őriztetni kell, mig a belügyminiszter a zárlat feloldását el nem rendeli. Minthogy pedig ez nem történt meg, Vác fölött vígan hordhatják a Duna vizét, de Vácon, a ki a Dunából akar meríteni, az csendörszuronnyal találja magát szemközt.

1933-ban felmérték a Szentendrei szigetet, majd elkezték az ivóvízbázis kiépítést  - a munkavezető verőcei volt...

Az Üzempolitikai Bizottság jelentése szerint a székesfővárosnak egyre növekedő vízfogyasztása szükségessé teszi, hogy a Vízművek tulajdonában lévő Szentendrei-szigeti területek kiaknázásának a lehetőségeit kikísérletezzék.

(Fővárosi Közlöny)

A főváros vízellátásához szükséges víz beszerzése tekintetében az a homokos teraszkavics volt a döntő, amelyet a Duna a pleisztocén korban rakott le, és amely sokhelyen a felszínig ér, vagy csak vékony fedőréteg borítja. Ez az általában 3—15 m vastag kavicsréteg Nagymaros—Nógrádverőcétől a Duna mindkét partján és a szigeteken át követi a folyót. Megtalálható mindazon helyeken, amelyeken a Duna sík területen halad, a jobb partján keskenyebb, a bal partján szélesebb, helyenként 10—25 km-es sávban.
A teraszkavics vize vegyileg változatos. A Duna mosott partszakaszain jó minőségű ivóvíz, egyéb szakaszokon kissé vasas-mangános. A Fővárosi Vízművek több mint száz éve elsősorban a mosott partszakaszokon telepíti a kutakat, kútsorokat és galériákat, ügyelve arra, hogy a főváros vízszükségletének növekedésével lépést tartson. 
A kutas vízbeszerzési helyek közül is első helyen áll a Szentendrei-sziget, amelyen 17 termelőtelep összesen 613 kúttal üzemel.

1963, az újonnan felépített vízműtelep Verőce határában

A helyi vízellátás rendezése az 1960-as évekig váratott magára:

Arról, hogy Nógrádverőce vízvezetékhez jut, mert a váci DCM vízellátásához a község határában épült vízmű, már beszámoltunk. Már ezen a télen, legkésőbb jövő év elején megkezdődik a víztároló és vezeték építése és a tervek szerint 1963 végéig Nógrádverőce beépített területének nyolcvan százalékát behálózza a vízvezeték. Egyelőre az ivóvízellátást utcai csapos kutak útján oldják meg, a víz bevezetése a házakba csak később kezdődhet, de ha lehet, egyidejűleg a csatornázásba is belefognak majd.

Az eredeti tervek szerint a nógrádverőcei Express Ifjúsági Tábor és Kismaros vízellátását is a DCM vízműve oldotta volna meg. Időközben azonban a tábor külön mélyfúrású kutat építtetett. A kút vizét a vizsgálat emberi fogyasztásra alkalmasnak találta. A tábor tehát a bővizű kútból törpe vízmüvet alakít ki, és vízellátásáról önállósul gondoskodik.

Múlt héten Nógrádverőce és Kismaros tanácsának vezetői a víz kérdésében tárgyaltak a DCM-mel, s Kismaros ez alkalommal bejelentette, hogy a' cementművek vízmüvének vizére nem tart igényt, megállapodott az Express Ifjúsági Táborral, annak vízmüvéből táplálkozó vezetéket épít. A község reméli, hogy jövő év végére elkészül már a vízvezeték, amely egész Kismarost egészséges ivóvízzel látja el." (Pest megyei Hírlap, 1962.VII.)

Ugyanekkor: "Nehéz a probléma Nagymaroson. A hatezer lélekszámú község területén ugyan elég sok, számszerint huszonhét közkút van, de közülük húsznak a vize fertőzött, tehát emberi fogyasztásra alkalmatlan.

Idegenforgalmi szempontból az ivóvízhiány Visegrádon okozza a legnagyobb zavarokat. A nyári hónapok alatt állandóan nagy tömegek látogatják Mátyás király egykori városát, de a tikkasztó melegben megszomjazó turisták csak a legnagyobb nehézségek árán juthatnak egy-egy pohár frissítő ivóvízhez, mert a község területén kevés a jó vizet adó kút. Itt is csak a törpe vízmű segíthet."

Egy harmatos júniusi reggelen a felsőványi erdő előtt legelésző őzbak fölkapta a fejét: beöö- beöö-beöö — riasztotta a mezőn reggeliző vadakat. Emberek jöttek. A nyulak abbahagyták a mosakodást és felvették a nyúlcipőt. A fácánok becsúsztak a csenderes szélső bokrai alá és onnan figyelték az eseményeket. A termelőszövetkezet emberei nyolcvankét acélpalackot fektettek a gyepre. Mindegyikről lecsavarták a szelepet és a szél felé húzódtak. Gázköd takarta el az erdőt.

A két kilométerre levő Felső vány on a Kertészeti Egyetem tangazdaságában fulladozni kezdtek az emberek. Tizennyolc gyereket és huszonnégy felnőttet szállítottak a kórházba a mentők ismeretlen eredetű mérgezéssel.

A helyszínre érkező hatóságok emberei elé szörnyű látvány tárult. Az erdőről szinte leperzselődött a lomb, kosárszámra gyűjtötték az elhullott apróvadat, kifolyt szemű fácánok szédelegtek körülöttük.

— Hátborzongató volt — húzza össze fehér köpenyét dr. Medgyesi Péter, a Pest megyei KÖJÁL osztályvezetője. — Ha ez az erdősáv le nem fékezi a gázt, nem hiszem, hogy sokan túlélték volna a mérgezést. A vizsgálat megindult, a szálak a Chinoinhoz vezettek. Kiderült, hogy ők adtak át fosz- génnel töltött palackokat kitisztításra a termelőszövetkezetnek. Ezt a gázt 1916- ban a németek alkalmazták először a hadászatban. Nagy pusztítást végzett. Napjainkban gyógyszerek alapanyagául is szolgál. A Chinoin úgy nyilatkozott, hogy profilváltás miatt vált fölöslegessé ez a foszgén, azért adta át a téesznek a palackokat. Kiderült, hogy a kiürítést végző dolgozók nem tudták, mire vállalkoznak, ezért védőfelszerelést sem viseltek. Szerencséjük, hogy a palackok mögé álltak.

— Minden tonna gyógyszer előállítása során mintegy száznyolcvan kiló veszélyes és mérgező hulladék keletkezik — tájékoztat Szász Károly, a (néhai) NIM iparszervezési főosztályának vezetője. — Pillanatnyilag a gyógyszeriparnak nincsenek olyan berendezései, amelyekkel ezeket a hulladékokat szakszerűen meg tudná semmisíteni.

Balogh István: Méregtemetők (ÚJ TÜKÖR 1981. március 1.)