Janák Vendel, a Dunakanyar fényképésze mindig szívmelengető fotókkal ajándékoz meg minket. Induljunk új útra vele a Dunakanyarban! De miért épp hátra?
Ez a fehér kerekű bicikli épp megfelelőnek tűnik a sárban haladáshoz! Használója maga a laza Vendel lehet...
Megint alig pislantunk egyet, máris útonállók veszik át a Mágnáson az uralmat. Itt a villanyoszlop jelzi a haladást. S vagy a betyárszerű alakok óriások, vagy a bal szélső alak méretarányával van baj, de legalább ő nem került a vízelvezető árokba, mint a hátsó ember.
Különben Verőcén legjobban nézni, meg várni lehet - például itt a strandon... Megdermedve.
Aztán ha nem vigyáz az ember, meg is érkezik valami. Pl. egy akkora hajó, mint ez! Vagy egy száguldó női sofőr.
Aki azután meg sem áll Aradig, elrabolva Vendel szívét...
Főhősünk kifutna a világból, de csak a magyarkúti Irma forrásig jut. Hagyjuk is a reáliákat!
...mert ugye ki is lehet dísziteni a világot. És pesze vannak távolabbi célok is, például Kóspallag kisrepülővel!
Vagy Kisoroszi, ahol spontán módon lehet örülni. 
Esetleg Szentendre!
De ne jussunk túl messzire a kalandozásban, mert Vendel a miénk, nem adjuk a balatoniaknak!
Szóval ott tartunk a történetben, hogy Vendel szerelembe esett - már valami nagypolgári életet lát lelki szeme előtt egy decens nővel az oldalán a helyi városban, azaz Nagymaroson letelepülve.
Meg talán egy saját gyereket is szeretne, hamár úgyis olyan sok van a környéken!
...aztán mégsem így lesz, legalábbis most. Kerékpárjával (de az legalább fehér kerekű) betér a boltba sörért.
Aztán elmegy focizni. Nő nélkül ugyan, de a barátaival van. Mert kell egy csapat!
A cikk első része itt olvasható:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.