Drága jó mamám!

Tegnap érkeztünk meg Magyarországra. ...Mi jól vagyunk, Verőce remek hely. Van egy teljesen elhagyatott kis szigete. Jó homokja, erdeje, és persze Dunája. Elkezdtem festeni. Nagyon rendszeres, beosztott életet akarok élni. Festészet, evezés, úszás, nagy gyaloglások. ...Már egészen jól evezek. A minap volt Zebegényben egy nagy mulatság - mi is elmentünk, én meg Viktor. Hajnalig mulattunk cigány mellett. Pesten járva meghallgattuk Szabó Dezső irodalmi estjét. Volt néhány érdekes gondolata a zseniről is. Egy kávéházban találkoztunk Karinthyval is, nagyon kedves volt. Meghívott bennünket vacsorára. ...Az utóbbi időben rengeteget dolgoztam. Egyebet sem csináltam, csak egész nap festettem. Az ernyesztő hőségben néhány tájképet és csendéletet is felvázoltam.

Felfogadtam egy cigánylányt, aki napi egy pengőért plein air-ben ül nekem. Két pengőért még hajlandó aktot is ülni. A napokban megkezdtem egy nagyméretű képet. Igen lassan haladok, mert most már gondolkozom is, miközben festek. Ez a jó irány! - Tegnap voltunk egy nagyon szép Bartók Béla koncerten. Bartóknak rendkívül érdekes megjelenése van és nagyszerűen játszik.

Amrita Sher-Gil: Csónak

Amrita Sher-Gil: Szőlő

Karinthy kiszáll a vízből Verőcén (1937 nyara)

Forrás: Kovács Ida (szerk.): Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe (Budapest, 2016)

A festőnő akár helyben is megismerkedhetett volna kedvenc írójával, Karinthy Frigyessel, aki ekkoriban rendszerint itt nyaralt családjával (de a jelek szerint itt elkerülték egymást).

Csónakon voltunk ma délután a visegrádi Duna-katlanban: a svájci tavak világára emlékeztet. Isteni színjátéka a Természetnek - el tudtalak felejteni? Hálás vagyok a nyomorúságnak, mely visszakényszerített kertedbe! Milyen messze vitt Tőled a hóbortos álom... Régi dalokat dúdoltam közben, a hullámok langyos loccsanása duruzsolta a kísérőzenét.

Aztán vagy két kilométert "csurogtunk" lefelé, úszva a Dunán - mekkora távolság, ha kézzel és lábbal kell legyőznöd, meztelenül, ahogy születtél!

A Nagy Álmot pedig tedd el: este van, a csillagok várnak és hallgatnak, van idejük.

(Karinthy Frigyes: Levél egy faluból - Nógrádverőce (Pesti Napló, 1932. augusztus 14.))

Karinthy verőcei látogatásairól itt írtunk:  https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/05/11/karinthy_frigyes_a_dunakanyarban

Bartók Béla és felesége Nógrádverőcén, 1938 (?) - (Pásztory Jenő felvétele)

...és Bartók Bélával sem itt találkozott, pedig a zeneszerző is járt nálunk feleségével - valószínűleg az itt mérési gyakorlatokat végző fiúkat látogatták meg.

Mikor a kedves, dunaparti községben híre terjedt annak, hogy az ünnepelt nagy zeneköltö bájos hitvese megérkezett és néhány hetet tölt a községben, a villák előkelő hölgyei nagyon megörültek az uj vendégnek. Halkan lépdeltek a kertben, hogy ne zavarják. De hát semmi sem tart örökké. Az egyik uriasszony reáunt a monotón csendre és kissé, fortébb hangon hívta a szobalányt. A másik uriasszony rosszalló pillantást vetett feléje. De a hangosabb beszédű hölgy nem hagyta magát dirigálni, hanem erélyesen visszavágott: - Ugyan kérem, ne féltsük mi annyira Bartók Bélánét. Egy kevés zaj nem árt meg a fiatal méltóságos asszonynak. Elég lármához lehet ő szokva. Hiszen naponkint hallgatja a férje kompozícióit.Derüs hangulat követte e kedves evődést. Másnap a strandon mindenki erről a bon-motról beszélt.Bartók Béláné közeli szomszédságában nyaraltam és abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Bartók Bélánétól több kérdésre választ kaptam. A méltóságos asszony, a ki kitűnő zongoraművésznő, maga is növendéke volt Bartók Bélának a Zeneművészeti Főiskolán és szavait idézve; — „ma is az vagyok és remélhetőleg az. is leszek életem fogytáig” áhítattal és nagy lelkesedéssel beszél férjéről.

Bartók Béla bájos, ifjú felesége a nyarat Nógrádverőcén töltötte (Nyaraló hölgyek is humorizálnak) - Ujság, 1936. 

Erről itt írtunk: https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/03/24/zeneszerzok_a_dunakanyarban

(Sára Sándor filmjéből)

Anyjának írt levelében aktuális udvarlójáról is írt: "Juszufnak írtam egy komoly levelet, amiben kijelentem, ha nem szokik le az ivásról, akkor nem megyek hozzá feleségül. A mohamedán házasság igencsak meggondolandó. Juszuf imádja a nőket és képtelen a hűségre. Ha elvesz egy másik nőt, akkor én nem tehetek semmit. Juszuf a Hungária Hotelben lakik és úgy iszik mint a kefekötő."

Végül 1938-ban unokatestvérével, Egan Viktorral házasodott össze, akivel az első kép tanúsága szerint már itt is szoros barátságot tartottak.

Amrita és családja az 1930-as évek elején kezdett Zebegénybe járni, erről itt olvashattok bővebben: https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/05/30/amrita_sher-gil_zebegenyben

(Forrás: Kieselbach Galéria)

A forrás szerint ez a kép is Nógrádverőcén készült Amritáról és hugáról, Indiráról - de most a zebegényiek visszakövetelik, szerintük a Hétház nevű épületegyüttesük előtt állnak.

Amrita dunakanyari fotói sem mindig pontosan beazonosíthatóak, ezt az adatolás szerint a zebegényi vasutat ábrázoló festményt is kötötték már Kismaroshoz:

(A kanyar a máik oldalról...)

A Kőgeszteli-szigetet, ahol Amrita csatlakozott Baktayék indiántáborához, pedig Kisoroszi annektálta...

A Zebegényből ideköltöztetett táborról a következőt írta Kelényi Béla:

Ahogy a Törzs Lexikonja a „Törzs” címszó alatt kenetteljesen megfogalmazta: „Alapította a Főnök 1931-ben, de egyes áltitánok lázongása miatt az alighogy emanált tényt visszaszívta magába, hogy 1934-ben ismét kiárassza és ezúttal tartós létet leheljen belé, baloldalán fekve.” 1934   nyarán  – Nyílhegy kezdeményezésére – a indián tábor is újjáéledt a felső Verőcei-szigeten. Ettől fogva azonban nemcsak a helyszín, hanem a tagok egy része is megváltozott. A véletlennek köszönhetően egy 1934-es dunai evezős túra alkalmával megjelent és attól fogva a Törzsben is maradt Fekete Víz (a későbbi Sok Kutya), azaz Gottesman Ernő, Baktay unokaöccse. A Törzs hagyománya szerint: „A másodlagos teremtéskor létesült, s miként Vénusz, a Fekete Vízből (az éji Nagy Folyóból), mások szerint egy köcsög teából merült fel.” És ekkor lett nélkülözhetetlen tagja a társaságnak az egyik legmarkánsabb karakter, „a” Rancher, azaz dr. Frohner Román, „dúsgazdag” nógrádverőcei vegyészmérnök, többek között a budapesti Állategészségügyi Telep szappanműhelyének vezetője (számos érdekeltsége között korábban Gorka Gézával együtt volt igazgatósági tag az 1928-ban csődbe ment, nógrádverőcei Keramos agyagipari Rt.-ben). Mint azt a Nagy Lexikon lejegyzi: „RANCHER, a másodfokú Teremtés, vagyis a Tábor második megalapításának évében létrejött Nagyság, a Pantheon legcsodálatosabb, pótolhatatlan félistene. Voltaképpen már a másodlagos Teremtés előtt is létezett s önmagát szülte, de később csatlakozott a Város és a Törzs istenségeihez, s mihamar a Nagyok közt is Naggyá lett. Legendás csoda, s nem is igaz, ilyen ember egyáltalán létezhetett, amilyen ő volt! Más nevei: Vadölő és Tüzes Víz, s különösen az utóbbi jellemezte.” A várva várt táborok nyaranta ismétlődtek, az indián (és a bohém) életforma egyre jobban kiteljesedett, a társaság újabb tagokkal bővült, röviden szólva kezdetét vette a Törzs harmincas évek közepén kibontakozó fénykora a különböző dunai szigeteken. Következményeiben valamiképp hasonló életformát alakítva ki, mint amit Babits versét idézve („Légy sziget / s várj napot a mocsárból! Különös / gubók szülhetnek pillét.”) a Kerényi Károly és Hamvas Béla által 1935-ben alapított Sziget-kör megalakulása kapcsán Fejtő Ferenc fejtett ki – egyébként a kör nézőpontját alapvetően félreértő – egykorú kritikájában:
„A szellem emberének rezignációja ez: ha nincs fül, amely hallja, lélek, amely értse, elvonulni, emigrálni a társadalomból, ha csak jelképesen is, valami csúcsra, szigetre, amely még kiáll az özönvízből.” Valóban, ez a sziget-lét a legviszontagságosabb időkben is sokáig nyújtott Baktaynak és társainak biztos menedéket a korszak egyre nyomasztóbb kilátásai, majd a II. világháború és az azt követő proletárdiktatúra közepette is. De ez már a későbbi történethez tartozik.

https://ujforras.hu/wp-content/uploads/2021/06/Az-Uj-Forras-2021.-evi-marciusi-szama.pdf

 Egy biztos, a szigeten filmet is forgattak:

Amrita pedig független, szabad lélek volt, aki hozzáadott a Dunakanyar életérzéséhez, de tovább kellett mennie...

Úgy tűnik nekem, hogy sohasem kezdtem festeni, mindig festettem. Mindig volt bennem egy különös bizonyosság afelől, hogy festőnek kell lennem, és semmi másnak. Noha tanultam, sohasem tanítottak festeni a szó szoros értelmében. A személyiségem lázadt minden külső beavatkozás ellen. Mindig és mindenben magam akartam megtalálni az utam. ... Egy képnek festménynek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy egy szék vagy csizma képének olyan kielégítőnek, és érdekesnek kell lennie, mint egy jóképű férfinak, vagy elragadó nőnek. Lévén, hogy a művészet célja absztrakt szépségből varázsolni élményt, a vonalak, a formák és a színek segítségével, és nem pedig a képen ábrázolt modell szépségéből. A festészet az első, a modell csak a második tényező egy képen. Egy művet szemlélve azok az emberek, akikben semmilyen érzelmet nem keltenek a tiszta formák, értetlenül nézik azt, olyanok, mint a süketek a koncerten.

 Az indiai haza utáni honvágy erős volt benne, 1934 novemberében családjával hazaindult Indiába. 

"Vissza kell költöznöm Indiába, új forrásokra van szükségem. A hosszú európai tartózkodás vezet vissza Indiába. A modern művészet mutatta meg az utat, hogy megértsem, és értékeljem India művészetét." - írta

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812