Ligeti Antal: Szob a Duna mellett (1883)
Szob, 1910-es évek - Zeidler József felvétele
Néprajzi Múzeum NM F 30406
A településre ugyanakkor telepítettek szlovákokat, amikor a Dunakanyar többi részére svábokat. A XIX. század végén két család vitte hírnevét országszerte - az egyik helyinek, a másik betelepülőnek számított.
A település története, közösségek helye visszanyúlik az őskorra, mivel minden történelmi korszakból találtak régészeti leleteket. A településről származó legrégebbi lelet kora 30-35.000 évre tehető. A régészek feltárásai a neolit, bronzkor és korai vaskorból származó tárgyi emlékeket találtak, ami bizonyítja a település emberek lakta korai létét. 1280-ban íródott Árpád-kori oklevélben szerepel a város maihoz hasonló /SOB/ neve. Nevének eredete nem teljesen tisztázott, csak abban van egyetértés, hogy valamilyen szláv személynévből keletkezett /Zoob, Zwb, Zob, Zub, Zoby, Szob, Szobb, majd ismét Szob/. Az 1200-as években a település királyi birtok volt, és a damásdi várhoz tartozott. Az Árpád-ház kihalása után a település sokszor cserélt gazdát, hol királyi, hol pedig egyházi vagy nemesi birtok volt. A gyakori tulajdonosváltás és főként a törökök pusztításai miatt a település el is néptelenedett, ezért 1688-ban katolikus szlovákokat telepített be az esztergomi káptalan, amire 1720-ban újból sor került.
https://szob.hu/a-telepules-tortenete/
A római katolikus Szent László-templom a település központjában épült 1775–1778 között, barokk stílusban. 1779-ben szentelték fel Szent László tiszteletére.
Nazdrovich Kristóf idejében, 1774-ben kezdték el lerakni az alapjait. A korábbi templom valószínűleg a Luczenbacher kastély helyén állhatott, ám a Duna áradásai miatt a falu úgy döntött, hogy új templomot építenek a folyótól távolabb. A munkálatok befejeztével, 1779-ben szentelték Szent László tiszteletére. A templomban található négy harang a „Lélekharang” (még a korábbi templomból került át, 1756-ban öntötték), a „Jézus szíve”, „A magyarok nagyasszonya” (melynek felirata: Boldogasszony harangodban árva néped szíve dobban), valamint a „Szent László” (melynek felirata: Szent László, népünk szent királya, harangoddal hívj imára!) neveket viselik.
A szobi templom számára 1794-ben új orgonát rendeltek a Rajecben (ma Szlovákia) működő Pazsiczky család műhelyéből. Egy 16 regiszteres orgona készült, de a régi orgona sípjai is megszólalnak benne. Kiemelkedően ritka és értékes hangszer: a kétmanuálos Pazsiczky-orgonákból mindössze öt maradt fenn. Magyarországon a szobi az egyetlen, mintegy 80 %-ban őrzi eredeti állapotát. Jelenleg a felújítására gyűjtenek.
A szobi templom kereplője a Börzsöny Múzeum gyűjteményében
A település felvirágzása a XIX. sz. második felétől datálható, amiben óriási szerepe volt a Luczenbacher családnak. Nagy hangsúlyt fektettek az iparosításra, több üzemet létesítettek, és működtettek. Az Ő nevükhöz fűződik az 1872-ben alapított új népiskola, mely később fiúiskola lett, majd az 1885-ben a Páli Szent Vincéről elnevezett Leánynevelő Intézet is.
(Vasárnapi Ujság, 1861)
Ipolyságh (1870) vontató kerekes gőzhajó, épült a Pest-Fiumei Hajóépítőnél, Luczenbacher Pál hajózási vállalatának tulajdona. A felvétel 1890-ben készült. (Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye / Ganz gyűjtemény)
A dunai gőzhajózás megindításában szerzett érdemeikről itt írtunk:
https://dunakanyarkult.blog.hu/2021/06/27/dunakanyari_kikotok
A szobi temetőkápolna
Képünkön Marótot, a Luczenbacher család sírboltja fölött álló s 1852-ben Gerster és Feszl pesti építészek terve után készült gótizlésü kápolna és a falu egyháza közt a pilis-maróti hegy oldalában látjuk.
(Vasárnapi Ujság, 1868)
Feszl Frigyes (1821-1884) dunakanyari épitményei:
1852. Szob, Luczenbacher-sírkápolna
1852. Pilismarót, Heckenast-villa
Róth Miksa mozaikja a régi temető kápolnáján.
Ifj. Luczenbacher Pál 1892-ben megvásárolta az esztergomi főkáptalan szobi birtokait, ezzel rá szállott a szobi plébánia és templom véduri joga is. Még ebben az évben megbízta Scholtz Róbertet a templom díszes kifestésével, valamint megbízta Róth Miksát nyolc ólomüvegablak elkészítésére. Valószínűleg ekkor készülhettek a temetőkápolna ólomüveg ablakai és a mozaik is.
1884. május 31-e, Szob, vasútállomás.Családjával az állomásépületben laknak, ami a mai felvételi épület elődje volt, és kissé feljebb is állt.
Szobon a Luczenbacher család ez időben gazdasági történetének csúcsán áll. Mivel az 1880. évi XXXI. törvénycikk kedvezményeket biztosított a helyi érdekű vasutak építéséhez, a Luczenbacher Pál utódai cég tervezni kezdte a m. kir. Államvasutak Szob állomásától kiinduló, Márianosztráig vezető helyi érdekű (760-as nyomtávolságú) vasút megépítését. A vasútvonal terveit a Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat készítette el.
A tervrajzokból csak a helyi érdekű vasút Szob állomás csatlakozásához való helyszínrajza maradt meg, 1884. május 31-i keltezéssel, két változatban - a tervezett és az elfogadott változat.
A tervrajzokon kék színnel jelölték a személyforgalom, piros színnel a teherforgalom vágányait.
A terv ebben a formájában végül nem valósult meg: csak 24 évvel később, 1908-ban kezdődött el a vasútvonal megépítése, de ekkor már iparvasútnak épült, a Luczenbacher család kőbányáiban kitermelt kőanyag leszállítására, a szobi MÁV állomáshoz és a Duna-parti hajórakodóhoz.
Kodály Frigyes (a zeneszerző édesapja), mint szobi, majd galántai és nagyszombati állomásfőnök - "két vonat között is felszaladt a lakásba, ha volt kivel játszani, egy szonáta vagy trió idejére" - Vajon már Szobon is zenélt?
Nagyszombaton így történt: "A pozsonyi országút mentén álló régi állomásépületben lévő lakásuk falait klasszikus kamaramuzsika varázsolta igazi otthonná. Az apa jól hegedült, az anya szépen zongorázott, barátaik között több műkedvelő muzsikus is akadt.
"Annyira szenvedélyes zenész volt - emlékezett vissza a komponista -, hogy állomásfőnök korában két vonat között is felszaladt a lakásba, ha volt kivel játszani, egy szonáta vagy trió idejére. Nem sokra vitte a technikában, de minden szabad idejében hegedült. Régi írások közt egy pár apró kompozícióját találtam." - tette hozzá."
Kodályék 1883. június 7.-e és 1885.november 20.-a között éltek Szobon. Kodály Zoltán kb. 2 éves volt ekkoriban, és itt született a kisebb testvére, Pál, aki MÁV-tisztviselő lett. A nagyobb lánytestvér később is Szobon tanult.
(Kodály Zoltán és tanítványai)
A szobi Kálvária-kápolna
"A mai kálvária helyén egykor egy kőkereszt állt, erre vitt a faluból a Zebegény felé vezető út. Ezen a helyen építtette fel az 1880-as évek elején Luczenbacher Pál a kálvária kápolnát és a hozzá vezető stációkat. Mivel a kálvária középső keresztjén az 1881-es, a kápolna épületén pedig az 1890-es évszám olvasható, ezért feltételezhető, hogy a szobi kálvária két időszakban épült.
Vagyis, a stációk és a keresztek már 1881-ben álltak, a kápolna pedig 1890-re készült el."
Felújításához magánemberek kezdtek neki, most már mások is csatlakoznak pénzadománnyal...
...és egy érdekesség: a szobi kálvárián "lefelé" viszi Krisztus a keresztet, mert az átépítés során a stációk az út másik oldalára kerültek, így a domborművek megfordultak.
Dunabogdányban anno a gyártók tévedtek, de a végkicsengés hasonló:
„Az Ecclesia Rt. tekintetes Igazgatóságának. A keresztúti képek, amelyeket 1937. aug. 4-én tetszett szállítani, és amelyeket a Cég szobrásza és festője felszerelt, nem felelnek meg, mert a keresztút baloldalára valók, pedig nálunk a fülkék a keresztút jobb oldalán vannak. A mostani képeken a kereszthordozó Krisztus nem megy föl a Kálváriára, hanem lejön onnan. Ez így nem maradhat."
Válasz: "Legyen szabad
Kamarás Úrral szemben is utalnunk arra, hogy egy-egy ily keresztúti dombormű önálló műalkotás, illetve önálló műalkotásnak a reprodukciója, akár csak úgy, mint egy reprodukált kép. Az eredeti megalkotásánál nem lehet tehát figyelemmel lenni a nagyon híres Fugel-féle keresztúti képeknél sem. Ami — és nem egy művész ember igazolt felfogása — szerint is egy-egy ily szobormű nem azt jelenti, hogy azon szobrászművön ábrázolt Krisztus-alak pl. a dunabogdányi kálváriahegyen megy fel vagy le, hanem jelenti az egész jelenetnek szimbólumát a fülkében való elhelyezettségében, tehát minden ilyen szobormű egy egyedi darab a maga saját hatásával. Körülbelül hasonló a helyzet, mint egy képnél, melyet talán ily megoldásra való tekintettel valamely szobában egy déli falon helyeznénk különben el, de mivel a déli falon ajtó és ablak van, úgy, hogy a kép oda nem fér, az északi falra helyezzük anélkül, hogy abból érzések támadnának. A jobbosság és balosság kérdéséhez való szigorú ragaszkodás esetén meg lehet természetesen oldani a dolgot annak megfelelően is, azonban lényeges költségtöbbletet jelent."
Szob másik híres vállalkozója Gregersen Gudbrand volt:
Theer, Albert (Javorník, 1815 - ?): Gudbrand Gregersen (1824-1910) mérnök portréja
Magyarország legnagyobb vállalkozója Szobon lakott - Gregersen Gudbrand (ülő sorban jobbról a második) 1824-ben született Norvégiában. Ácsmesternek tanult, majd Európába indult. Amikor Bécsbe érkezett, kiderült, hogy az útiládájából ellopták személyes ingóságait. Ennek a szerencsétlen eseménynek a következménye, hogy Gudbrand Magyarországra indult. 1847-ben érkezett meg Pest-Budára, ahol munkalehetőséget keresett. Kézenfekvő volt, hogy a vasútépítkezésekbe kapcsolódjon be, hiszen ebben az időben Magyarországon is óriási lendülettel folytak a vasúthálózat kiépítésének munkálatai. Hamarosan meg is kapta első önálló feladatát: a Vág völgyében építhetett hidat. Majd beállt szabadságharcosnak. Később a Pest–Vác vasútvonal továbbépítésén kapott munkát, ami kapcsán került Szobra, ahol összegyűjtött keresetéből telket vásárolt és házat épített. 1852-ben megismerkedett a helyi hentesmester lányával, Sümeg Alojziával, akit még abban az évben feleségül vett. 19 gyermekük született, közülük 12 érte meg a felnőttkort. Gregersen közben a legnagyobb magyar épitkezési vállalkozóvá vált (pl. a Szépművészeti Múzeum, Keleti Pályaudvar munkálataiban is részt vett.) Villája eredeti állapotát az 1938-as kép mutatja...
A szobi vállalkozó, Gregersen Gudbrand építette fel 1857-ben a szolnoki vasúti hidat is, ami a legnagyobb fesztávolságú volt a fából ácsoltak közül. 1893-ban pályázatot nyújtott be a Szabadság (Ferenc József)-hídra is - társa az a Schmahl Henrik volt, aki Nógrádverőcén kastélyt tervezett. (Vajon itt ismerték meg egymást?)
Az Ezredéves Kiállításra 1896-ban felépített, és 1897-ben Zebegénybe áttelepített dohánypavilont is Gregersen Gudbrand szobi nagyvállalkozó cége kivitelezte!
1910 Szentestéjén, a 87 éves Gudbrand Gregersen szobi házában szokásához híven megajándékozta családtagjait és alkalmazottait, egy norvég nyelvű karácsonyi verset is elszavalt nekik, majd pihenni tért a szobájába. Jogosan lehetett büszke rá, hogy hat évtized alatt a két kezével és tehetségével átalakította választott hazája arculatát. Szellemileg frissen, testileg egészségesen aludt el örökre. Halála után egy rövid ideig úgy tűnt, a cég továbbra is lendületesen fejlődik tovább. Gregersen Európa legjobb egyetemein taníttatta hat fiát: közülük három építész, egy hídépítő mérnök, egy erdészmérnök, egy pedig jogász lett, így a családfő bízhatott benne, hogy prosperáló családi vállalatot hagy maga után. A világháború kitörésével azonban mindenütt leálltak a békés célú építési beruházások. A háborút követően ráadásul a határon túlra kerültek a cég erdélyi, felvidéki és boszniai fatelepei is. S mivel már nem volt senki, aki a nehézségek közepette is hajlandó lett volna újrakezdeni, 1921-ben a Gregersen G. és Fiai Építővállalat örökösei eldöntötték, hogy felszámolják a céget. A felszámolás évtizedekig tartott, a család a hatalmas ingatlanvagyon hasznosításából és fokozatos eladásából élt. Még 1951-ben is maradt kisajátítható ingatlanuk, ahonnan a bevándorló norvég ácsmester utolsó életben maradt lányát és unokáját ki lehetett telepíteni. (Skandináv Ház)
...és hol találkozni Szobon a szlovákság emlékeivel? Hát a Börzsöny Múzeumban!
A múzeum története valójában nem is a megalakulásával kezdődött. Az 1930-as években már tervszerű régészeti feltáró munka folyt Szob területén. A nagymarosi Polgári Iskola tanára, Horváth A. János fáradtságot nem kímélve, kutatási szenvedéllyel, diákjai segítségével rendszeresen ásta a területet. Feljegyzéseket, rajzokat, térképeket készített.
A Dunakanyar északi részének régészeti kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Horváth Adolf János tanár, aki elsősorban Szob régészeti emlékeinek kutatójaként vált ismertté.Feltárásainak eredményei, az előkerült különböző korú leletek elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagították, ám jutott belőlük az esztergomi, valamint a balassagyarmati és a váci múzeumokba is. Horváth bejárta az első bécsi
döntés következtében visszacsatolt területeket a Duna mellett Váctól egészen Komáromig,
illetve a Csallóközig, valamint Hont megye déli területeit is.
1870. június 1-jén Boldogfalván (ma: Szlovákia) született Nevét 1893-ban magyarosította Horváthra. Iskoláit Pozsonyban végezte, azonban a tanítóképzői intézeti tanári képesítést Budapesten nyerte el. Először Dobsinán (Gömör megyében) mint polgári iskolai tanár működött. Mint tanítóképezdei tanár 1900-ban került Lévára, ahol az Állami Tanítóképző Intézet először segéd-,majd rendes tanára.
Az első világháborút követően a Felvidék cseh megszállása kihatott Horváth életére is, akit több ezer tanárhoz, hivatalnokhoz hasonlóan az új hatalom elbocsátott, majd kiutasított Csehszlovákiából. Családjával a megcsonkított Magyarországra költözve rövid ideig Sárospatakon, majd Szegeden, később pedig Vácon (1922–1925) tanított. Rövid kiskunfélegyházi kitérő után Nagymaroson a polgári iskolában helyezkedett el. Amint arról az iskola értesítője beszámol: „Horváth Adolf János rendes tanár, képesítve polg. iskolákra a mennyiség- és term tud szakr, szolg.tételre beosztott tanítóképzői tanár. […] Tanította a természettant III., vegytant IV., a földrajzot I–IV., a gazdaságtant I–IV. osztályban, heti 20 órában. A IV. osztály fönöke, a természettani, vegytani és földrajzi szertár őre.”
Nyugdíjba vonulásáról és kötelességtudatáról ugyancsak megemlékezik az iskola értesítője: „A VKM Horváth A. János szolgálattételre leosztott tanítóképzőintézeti tanárt okt. hó 3-án Újpestre helyezte, ki új állomáshelyének elfoglalásáig illetve nyugállományba helyezéséig február hó 5-ig, igazi lelkesedésből, a tanügy iránti szeretetből óráit továbbra is ellátta.” Amint arra lánya is utal, nyugdíjba vonulását követően teljesedett ki régészeti tevékenysége, amelynek során Szobon és környékén, valamint a Duna mindkét oldalán Komáromtól Vácig folytatta kutatásait. Ez irányú működése a korabeli sajtó mellett a Magyar Nemzeti Múzeummal folytatott levelezése alapján rekonstruálható.
A Magyar Nemzeti Múzeummal (a rendelkezésünkre álló adatok alapján) 1927 augusztusában vette fel a kapcsolatot, méghozzá személyesen, amikor az általa feltárt leleteket, valamint jegyzeteit átadta. Az ezt követő közel 18 évben Horváth igen kiterjedt régészeti kutatásokat végzett a Duna mindkét partján Izsától egészen Vácig. A déli parton igen jelentős volt a pilismaróti Öregek-dűlőben, a református temető mellett általa feltárt 32 sírja egy
késő római temetőnek, melynek leletanyaga a Nemzeti Múzeumba jutott. Emellett 1937-ben a Helemba-szigeten kezdte meg a középkori templom és érseki udvarház feltárását.
Legfontosabb eredményei azonban kétségkívül a szobi kutatásaihoz kapcsolódnak, melyek során nem csupán a szobi kantharosz került elő, hanem számos más korszak régészeti emléke is.
Erről itt írtunk: https://dunakanyarkult.blog.hu/2021/09/05/keltak_a_dunakanyarban
A köztiszteletnek örvendő tanár 1945-ben meghalt és munkásságát Laczus Géza tanító folytatta. A Nemzeti Múzeum megbízott leletmentőjeként számos régészeti anyagot mentett meg a pusztulástól. Tanítványaiból szervezett hírszolgálata jól működött, minden építési munkáról értesült. A szaporodó leletanyag múzeum alapítására serkentette. Többszöri kérésére és szorgos munkájára felfigyelve a helyi szervezetek foglalkozni kezdtek a szobi múzeum alapításának ügyével. Lelkes támogatót találtak a Járási Könyvtár vezetőjének Katona Viktornak a személyében. A múzeum létesítésére 1960. május 12-én került sor.
A gyűjtemény gazdag régészeti, történeti és néprajzi, valamint természettudományi anyagot tartalmaz, amit nagyon érdekes vezetés közben ismerhettünk meg.
(Horváth Fanni fotói)
A múzeumban található Ziman Lajos szobra is és kiállításokat is rendeznek.
Ziman Lajos (Szob, 1941.11.20. – 2018.08.01.)
A MÁV Képzőművészeti Körben és a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában tanult, mestere: Kirchmayer Károly, Benedek György, Paál István, Csíkszentmihályi Róbert és Somogyi József volt.
Így írtak róla egy cikkben:
Szobon nagyon kedves fogadott minket Batizi Zoltán , Börzsöny múzeum vezetője és Árpási Imre helytörténész! Köszönjük! Látogassatok el ti is ebbe a szép dunakanyari városkába...
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Ígérem, meghálálom :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zegernyei 2022.10.12. 09:09:06