Jég kitermelése Nagymaroson, 1934 (Fortepan/Fadgyas Bence)
Vajon hogyan tartották hűvösen az élelmiszert a múlt század eleji nyarakon?
A jég kitermelésének legpontosabb leírása a túlpartról származik:
Nagymaroson is szekérrel szállították a jeget a községi jégverembe:
Jég szállítása Nagymaroson (Döbrössy Mihályné könyvéből)
Az utca végén a hentes háza (1900-as évek eleje)
Az Édeske épülete Heinczinger Mátyás becenevén, Maxi hentes üzleteként működött az 1900-as években. Mivel akkoriban még nem volt fagyasztó szekrény, faluhelyen a húsok hűtésére a télen befagyott Duna természetes jegét használták, amit óriási jégvermekben tároltak – ez az udvar hátsó részében ma is látható, és a koronavírus előtt az étterem részéhez tartozott, ami Szalontai Alíz tulajdonos elmondása alapján lassan újra kinyithat.Az Édeske az eredeti berendezéssel, díszítéssel a régi idők hangulatát szeretné megtartani, amit a jégverembe levezető kapaszkodó is tükröz, az ugyanis abból az eszközből készült, amivel a jégtömböket mozgatták.Innen járt a jeges ember, aki nagymaroson árulta a nyári forróságba a lakosságnak a jeget, amivel a konyhákban fém tárolókba, jéghűtőkbe öntve tudták hidegen tartani az élelmiszert. óriási jégvermünkbe 36 lovas szekér jeget gyűjtöttek be kemény munkával, aminek egész nyáron ki kellett tartania, ezért minden falunak kötelező volt legalább egy községi jégvermet építeni – meséli Alíz.A jégbegyűjtés ráadásul nem csak hűtési, hanem gyógyászati célokból is fontos volt. Még egy érdekessége van a veremnek, hogy kizárólag nagymarosi téglagyárban préselt és égetett címeres téglát használtak fel. Jelenleg óriás méretű éléskamraként is szolgál a helyiség.https://bcmagazin.hu/2021/01/20/bajos-edeske-a-dunakanyarban/
Fotók: Ördög Richárd
De máshol is volt ilyen jégtároló:
Trieb János nagykereskedő a múlt század első felében ennek a háznak a jégvermében tárolta a sört, amit a marosi éttermekbe és kocsmákba szállított.
Egy korai, 1873-as rajzon a jég otthoni felhasználását mutatták be, később már jégszekrényt tartottak a háztartásokban..
Nem mindenki elégedett meg a Dunából kitermelt jéggel, volt olyan is, aki maga hízlalta azt a hűtéshez...
A fényképen a Pirok Dezső hentes „jéggyára” látható Dunakeszi-Alagról, magával a mészárossal.


(Magyar Ifjúság, 1975)
Térjünk vissza az időben! A dunakanyari lakosok persze a folyóba, patakokba, kutakba engedve is hűtöttek dolgokat. De vajon az itt tábort verő, erődüket építő rómaiak hogyan tartották hidegen az italukat? Erre a 2.-3. századból származó, Visegrád-Lepencén talált horpasztott ivóeszközök adták meg a választ.
Az edény oldalának benyomása valószínűleg a felszín növelését szolgálta, mivel a nagyobb felületű tárgyak lassabban melegszenek fel, ezért a bennük lévő ital is tovább maradt hűvös. Az 1-2 dl-es borospoharaktól kezdve a kb. 1 l-es „söröskrigli”-ig sokféle formai változatuk ismert.
Jó hűsölést mindenkinek!
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy érdeklődött a Dunakanyar kultúr- és helytörténete iránt!
Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...
A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatja:
Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 (Adomány megjegyzéssel)
Szeretettel várom sétáimon is! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Medgar 2022.06.29. 19:05:50