1898-ban talált gerinctelen ősmaradvány lelet Zebegényből

16 millió éve a Kárpát-medence formája már nagyobbrészt kialakult, belső területét tengerzárványok jellemezték. A Dunántúlon nagyon sok sziget emelkedett ki a sekély vízből, a Nagyalföld helyén pedig mélyvizű nyílttenger hullámzott.  A Börzsöny hatalmas, közel 3000 méter magas vulkánként emelkedett a magasba, tövében – a mai Dunakanyar területén – színpompás korallzátonyok húzódtak. Vajon hogyan alakult ki a Duna mai folyómedre?

4

(Élet és Tudomány, 1989)

Hazai miocén vulkánjaink közül a Börzsöny maradt fenn a leginkább intakt állapotban. Az óriási, mintegy 600 négyzetkilométer kiterjedésű tűzhányót az ismétlődő kitörések megszilárduló kőzetanyag emelte egyre magasabbra. A Börzsöny kalderáját az előbb említett folyamat eredményeként tipikus sztrato -, azaz rétegvulkánnak tekinthetjük. Fénykorában legmagasabb pontja közel 3000 méterrel emelkedett a Börzsöny tövét mosó, türkiz-smaragd színekben tündöklő szubtrópusi Bádeni-tenger szintje fölé. A napjainkra már megszelídült börzsönyi lankákra felmászva csodálatos panorámában, a Duna-kanyar látványában gyönyörködhetünk.
Azonban ha lehetőségünk adódna visszatérni a miocén derekán még oly büszkén a gomolyfelhők fölé magasodó hegyóriás hajdanvolt csúcsaira, teljesen más, de ugyancsak döbbenetesen szép látványban lenne részünk. A Börzsöny masszív tömegét déli és nyugati irányban a Bádeni-tenger víztömege határolta. A tagolt partvidéket meseszép öblök és lagúnák övezték, amelyek sekély vize a smaragdzöld és a türkiz megannyi, kaleidoszkópszerű színárnyalatában csillogott, hasonlatosan a mai pacifikus déltengeri szigetparadicsomok atolljainak vizéhez. A bádeni korszakban átmenetileg forróvá és szárazabbá vált az éghajlat. A Bádeni-tenger trópusi vízhőmérsékletét a Börzsöny lábainál húzódó kiterjedt korallzátonyok maradványai bizonyítják. Ha a Börzsöny lankáiról átnézünk Visegrádra, a fellegvár mellett felmagasodó Fekete-hegy e korszak legszebb emléke, amely nem más, mint egy fosszilis korallzátony. Az egykori „koralltenger” kézzelfogható bizonyítékaival találkozhatunk például Törökmezőn, ahol zátonyépítő telepes-korallok gyönyörű fosszíliáit gyűjthetjük.

https://www.turistamagazin.hu/hir/a-lankakka-szelidult-vulkanfejedelem

A Visegrádi-hegység létrejötte

A Visegrádi-hegység területe több mint 200 millió éven keresztül változatos, főleg tengeri, részben szárazföldi üledékképződés színtere volt.  Jelenlegi arculatát a középső miocénban működő vulkánosság alakította ki.  Sokkal korábban, a felső triász korban, 225 millió évvel ezelőtt a hegység területén sekélytengeri karbonátos üledékek rakódtak le, s ennek felszíni megjelenései ma is megtalálhatók.  A jura időszakban ez a hegység a tengerszint fölé emelkedett, így egy hosszú, lepusztulási és szárazföldi karsztosodási szakasz indult el.  Ennek következtében a térszínen alumíniumban gazdag, agyagos mállástermékek halmozódtak fel, amelyek hozzájárultak a Pilisszántó közelében lévő bauxitmezők kialakulásához.

A korai oligocén időszakban kb.  35 millió évvel ezelőtt érkezett el a Visegrádi-hegység fejlődéstörténetének, az őstáj kialakulásának igen fontos állomásához.  Ebben az időben területe a mai dunai deltavidékhez hasonló jellegű és nagyságú üledékgyűjtő részévé vált.  A késői oligocénban - 25 millió évvel ezelőtt - tengervízszint-süllyedés következett be.  Ez a folyamat a Visegrádi-hegységet tengerparti, mocsári területté változtatta.  A középső miocén folyamán ebben a mocsári környezetben indult meg a hegység mai arculatát meghatározó vulkáni működés.

A hegység zömét létrehozó késői szakasz két fázisra különíthető.  Ezeknek anyagát a Duna-zugi kettős szomma vulkánja szolgáltatta.  Az első a több mint 10 km átmérőjű andezi-tes rétegvulkán maradványa, amely a Malomvölgytől a 700 m magasra kiemelkedő, hosszan futó dobogókői gerincív.  A geológusok véleménye szerint ebben a romhegységben a fő kitörési centrum a Dobogókő és környéke lehetett.  Működése szerint sok piroklasztit és láva szórásával.  A Dobogókőben, a Keserűsben és a Szabó-hegyen vulkáni üstök (kalderák) alakultak ki.  Láng Sándor szerint nincsenek eredeti vulkáni felhalmozódásformák a Visegrádi-hegységben.  Ennek a hegységcsoportnak a keleti folytatását az Urak asztala környékén, majd a Nagy-Villám gerincvonalában lehet felfedezni.

A második fázisban, nagyjából a mai Dömös területén egy vulkáni üst (kaldera) formájában alakult ki újabb vulkáni építmény, a Keserűs-hegyi rétegvulkán vonalában.  Ennek maradványa a Prédikálószék és az Öreg-Pap-hegytől a Mátyás-bércig húzódó vonulat.  A Visegrádi-hegység fő tömege 14 millió éve végérvényesen kiemelkedett tehát mocsári és tengeri környezetéből.  Mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt megindult a lösz lerakódása is.  Ennek legszebb nyomai a Szob-Pilismaróti süllyedékben, Basaharcnál kerültek elő.

A természeti földrajz néhány tudósában megfogalmazódott olyan vélekedés is, hogy a Visegrádi-hegység az Északi-középhegységhez tartozó Börzsöny folytatása, a belső-kárpátoki újkori koszorú délnyugati tagja.  Szerintük a Duna mélyítő tevékenységének hosszan tartó szakasza után kialakult teraszos völgy választotta el a Börzsönytől.  Ezt a vélekedést a következő fejezetben tárgyalt Duna-meder kialakulásáról szóló ábra is bizonyítja.

A tudósok másik csoportja a gyönyörűséges Duna-szurdok születését a 14 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkánossággal hozza összefüggésbe.  Véleményük szerint akkor alakult ki az Ipolydamásd környéki rétegvulkán és a Szob-Pilismaróti süllyedék, valamint a Dömösön és a Lepence-patak torkolata körül képződött beszakadások, vulkáni üstök, vagyis kalderák.  A Duna mint ősfolyam vízrajzi keletkezése véleményük szerint a pliocén korszak vége és a pleisztocén korszak korai szakasza lehetett.

A Visegrádi-hegység egyetlen, zárt kristály.  Nagysága a tőle délnyugatra fekvő Pilisnél kétszer nagyobb, de domborzatilag nem nagyon különül el a karbonátos kőzetű Pilis csoporttól.  A két hegység közötti törésvonal Esztergomtól a Cserepes-völgyön át Pilisszentlélekig, a Kétbükkfa-nyergen túl pedig a Dera-patak völgyéig húzódik.  A Visegrádi-hegység zöme, különösen az északkeleti szakasza meredeken esik le a Duna völgyére, a gyönyörűséges Dunakanyarra.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/visegrad/visegrad_ezer_eve_almanach/pages/visegrad_05_01.htm

Vulkáni üst (kaldera) maradványai a Prédikálószék és Dömös között.  Andczites rétegvulkán működésére utalnak a Dörnöstől délre fekvő Keserűs-hegy oldalában lévő Vadálló-kövek

A vulkánok lepusztulásának története

Az 1300-1500 m magas vulkánhegy a szubtrópusi éghajlaton  gyors pusztulásnak indulhatott. A lepusztulást a mai Fülöp-szigeteken vagy Kis-Antillákon is megfigyelhető lejtős tömegmozgások, különösen az intenzív csuszamlásos folyamatok irányíthatták, aminek nyomán rövid, széles meredek völgyek alakulhattak ki és futhattak le a környező szigettengerbe. Ugyanakkor a lepusztulást hátráltathatta az erózióbázis gyors feltöltődése (részben a szomszédos börzsönyi, illetve távolabbi vulkáni aktivitás nyomán), valamint a kialakult dús növényzet. A magasabb térszínek tönkösödése a mai lapos hegyhátak elődeinek kialakulását eredményezhette (Dobogókő, Urak asztala, Vörös-kő stb. utóbb tektonikusán kiemelkedett vonulatai).
A térségben a Visegrádi-hegységi és börzsönyi vulkáni fedőüledékek legfeljebb csupán 200 m-es vastagságot érnek el, és vulkáni anyagot nem, vagy csak alárendelten tartalmaznak. Ebből következik, hogy a késő-miocénig keletkezett többszáz méter vastag lepusztulástermék zöme el kellett hogy szállítódjék az ekkor már erőteljesen süllyedő Pannon-medence távolabbi területei felé.
A késő-pannon során a Dunakanyar tágabb térségében is a gyors süllyedés és folyódeltákkal történő üledékfeltöltés lehetett jellemző. Ez az erózió a pliocén elejére a Keserűshegyi vulkán magasságát 600-700 m-es mai abszolút magasságúra csökkenthette, viszont a megemelkedett erózióbázis (azaz üledékborítás) miatt a relatív magassága csak 300-400 m (vagy annál is kevesebb) lehetett. A pannon végére a medencesüllyedés lelassult, majd megállt; a Pannon-tavat a környező hegyláncokból a medence felé tartó vízfolyások fokozatosan feltöltötték. Ezt követően kezdődhetett meg a mai vízhálózat ősének a kialakulása.

A pliocén során az üledékborítás még a Szent Mihály-hegyet is befedhette, és az ősfolyók (Ős-Ipoly, -Vág, -Garam) egynémelyike a mai Visegrádi-szorostól akár jelentősen északra, LÁNG S. (1955) szerint pl. Török-mezőn is áthaladhatott. 

(Karátson Dávid–Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia–Székely Balázs: A Dunakanyar kialakulása az évmilliós vulkáni formák és az évszázezredes folyóvízi erózió tükrében (Földrajzi közlemények, 2007))

Dömös, 1964 (Fortepan, Chuckyeager Tumbrl)

Miért kerüli ki a Duna a Szent Mihály hegyet?

A földtörténeti pliocén korban (kb. 5,3–2,5 millió évvel ezelőtt) a Duna még nem a Visegrádi-szorosban folyt, hanem a Dunántúlon délies irányba tartott a mai Horvátország északi részén elhelyezkedő, a Pannon-tó utódjának számító Horvát-Szlavón-tó irányába. A később bekövetkezett szerkezeti események miatt (bizonyos területek emelkedtek, míg mások süllyedtek) a Duna a pliocén végén vagy a pleisztocén elején jelenhetett meg a Dunakanyar térségében, kb. 2,5–2 millió évvel ezelőtt. Ekkor a terület természetesen nem így nézett ki, mint napjainkban: a Dunát 10–15 km széles tengeri üledékekkel feltöltött síkság kísérte, amelyet a Börzsöny és a Visegrádi-hegység mindössze pár száz méterrel kiemelkedő, erősen lepusztult vulkánjai öveztek. A Dunakanyar látképében ma meghatározó Szent Mihály-hegy mindössze kb. 50–100 m-re dughatta ki a „fejét” a laza üledékek takarója alól.
A komolyabb változás a pleisztocénben (jégkorszakban) vette kezdetét: hiába a vulkánok további lepusztulása a változó éghajlat hatására, a függőleges kéregmozgások miatt a Dunakanyar térségét legalább 300 m-es kiemelkedés érte, viszonylag gyors tempóban. Az emelkedő területtel lépést tartva a Duna lassan belefűrészelte magát a Börzsöny és a Visegrádi-hegység kemény vulkáni kőzeteibe, s az utóbbi 300 ezer évben létrehozta hazánk egyik legkiesebb táját, a folyóteraszokkal kísért Dunakanyart. A kiemelkedés még ma is tart (kb. 2 mm/év), s ezzel párhuzamosan természetesen a Duna mélyebbre vágódása.
De miért Dunakanyar a Dunakanyar? A tájat szemlélve láthatjuk, hogy a folyó a Szent Mihály-hegyet nemes egyszerűséggel kikerüli, egy U alakú kanyart írva le. Ennek az oka, hogy a Duna a területre kerülésekor olyan alacsonyabb és könnyebben „leküzdhető” helyeket keresett, ahol kifolyást tudott találni a Nagyalföld irányába. A Szent Mihály-hegy anyaga kemény andezitbreccsa, amit a Duna inkább kikerült, minthogy átfűrészelte volna. Az iránymutatást segítette a Visegrádi-hegységben található hatalmas, tömegmozgás által kialakult, észak felé nyitott patkó is, amely kb. 15 millió éve jött létre a középső-miocén vulkanizmus során.

http://akovekmeselnek.hu/2019/11/22/a-duna-es-a-kanyar-esete-a-dunakanyarban/