A szobi rév 1920 körül
A dunai átkelés mindig is fontos kérdés volt a Dunakanyarban. Eleink építettek állandónak szánt és ideiglenes hidakat, működtettek komp- és csavargőzösjáratokat is. A mai napig nem tökéletesen megoldott probléma orvoslására alagút- és kötélpályaösszeköttetést terveztek. Blogbejegyzésünkben ezek történetéből adunk válogatást...
Kinszki Imre: A verőcei római hídfőállás romjai (1932)
1600 éve ez a terület nem tartozott a Római Birodalomhoz. Ellenséges kvád területen épült a Barbaricumban, a folyó "rossz" oldalán. Az ide küldött katonák az ismert világ határán egyensúlyoztak. Elhagyatottságukat tovább erősítette, hogy Pannoniától még egy sziget is elválasztotta őket. A Szentendrei-sziget kezdetben nem is tartozott a Birodalomhoz, csak a III. századtól kezdődtek meg errefelé a római katonai építkezések. Kisorosziban kiserőd, Dunakeszivel és Váccal szemben hídfő épült ki, amely a dunai hajóhadat volt hivatott kiszolgálni, valamint a két part közötti forgalmat csatornázták be.
https://dunaiszigetek.blogspot.com/2017/02/romai-hidfo-az-erdoben.html
A római híd feltételezett nyomvonala egy 1770-es térképen Kisoroszi felől
Mikortól működtek a kompok? Mondhatni időtlen idők óta, hisz ez volt az egyetlen lehetőség az átkelésre. A következő 1858-as cikk arról számol be, hogy Árpád vezérék már igénybe vették a szobi révet:
A nagymarosi komp korai ábrázolása
...és a kompot a török időkben is használták. De mi történt azokkal, akik nem jutottak vissza a túlpartra?
Döbrössy Mihályné: Nagymarosi pincék (Honismeret, 2014)
A Verőcén letelepedő Zubovics Fedor kapitány felcsatolható tömlővel oldotta volna meg a biztonságos átkelést. Ez is hathatós segítség lenne, ha van lovunk.
A Pest átkelő csavargőzös Nagymarosnál 1900 körül
1890-ben már akkora volt a forgalom, hogy külön kellett választani a személy- és teherforgalmat:
Visegrád és Nagymaros közt csütörtökön megnyilt a csavargőzös-közlekedés, zeneszóval, mozsárdurrogással, dikciókkal és természetesen bankettel.
(Fővárosi lapok, 1890. május)
Komp Nagymaros és Visegrád között - Uránia vetített képes előadás diája - Erdélyi Mór fényképész kezdeményezte az Uránia Magyar Tudományos Egyesület (1897) megalapítását. Sok diát az ő közvetítésével készítettek és forgalmaztak.
Bizonyára kedvesen fogja Önöket meglepni annak a híre, hogy a negyedik Duna híd elkészült. Egyszerű ez a híd ugyan, de erős és szilárd, ezenfelül pedig megvan az a nagy előnye, hogy három órán belül egyszer fel is lehet állítani és szét is lehet szedni. A baj csupán csak az, hogy nem a belvárosban köti össze Pestet Budával, hanem egy kicsit feljebb: Visegrádot Nagy-Marossal.Egyébként pedig mire e sorokat olvasni méltóztatnak, megint nem lesz negyedik híd. Mert a hogy a bámulatos ügyességű hidászok felállították, azonképpen széjjel is szedik, illetőleg már széjjel is szedték. A híd ugyanis nem a nagyközönség számára készült, hanem csak mint egyik programpontja a most folyó nagy hadgyakorlatoknak, a melyeken jelen van a király is.
Beavatott helyről szerzet értesülésünk szerint Nagymaros és Visegrád között a kormány a közeli időben hidat építtet s a tervezési munkálatokat már az államépitészeti hivatal mérnökei készítik is.Ez a hir Vácra, iparára és kereskedelmére nagy fontosságú, ezért nagyon is megérdemli, hogy most a kezdet kezdetén a vármegyétől kezdve mindenki, a kinek beleszólása van, felvilágosítsa a kormányt, hogy óriási károkat fog okozni a mi városunknak, melyet ipari és gazdasági téren más nem sújthat jobban, mint a nagymaros-visegrádi állandó hid építésével.Eltekintve attól, hogy ez a tervezett hid tisztán két községnek, nyaralóknak, turistáknak adott több milliós ajándék, bizonyos, hogy semmiféle forgalmi utat nem érint, hiszen mindkét oldalon hatalmas hegyek állják el a folytatását. Legfeljebb a Kisduna mellett vivő országút fog rávezetni a hidra s ez lesz a mi nagy sérelmünk a jövőben. A szentendrei sziget és a kisdunai községek természetes központja évszázadok óta Vác volt. Itt vásároltak, ide hozták be termékeiket is. Mindenki előtt ismeretes, hogy a túladunaiak nélkül váci vásár és heti piac nem is képzelhető el s mikor a kompközlekedés, a propellerjárás a jégzajlás miatt szünetel, akkor legkisebb a mi vásárunk, hetipiacunk. Ezeket akarják még kisebbé tenni az új híddal.Évek óta rebesgetik, hogy megépül a kisdunai villamos, már látjuk, mint fog szépen áthaladni a visegrádi hídon és viszi, viszi el Váctól a fogyasztót, termelőt, vásárlót iparunktól, kereskedőinktől, a piacunktól ....Ám legyen meg a kisdunai villamos, a fejlődésnek gátat vetni úgy sem lehet, de ne üssék agyon Vácot a második csapással, hanem építsék meg a tahitótfalusi kisdunai hid okos, helyes és főleg egészen természetes folytatásaként a váci állandó dunai hidat, melyre a szigetség két községe, a túladunaiak jobban várnak, mint a nagymarosira. A tervezett villamos menjen csak akár Esztergomig is, de egy kiágazással a tótfalusi és váci hídon át vezessen el a váci vasúti állomáson! Ez az igazi és természetes fejlődés, igy jut közelebb a szigetség népe a fővároshoz és az ország bármely részéhez is, de nem Nagymaroson át.Félünk, hogy gyenge szavunk nem hallatszik el a hatalmasokhoz, kiknek intézkedniök most,mikor még nem késő, kellene. Szeretnők megmozgatni a váci keresedőket, iparosokat, hogy ne tétlenkedjenek, mert mikor talán megmozdulnak, már a befejezett tények ellen nem tudnak küzdeni.Nincs azonban, semmiféle szervezetük sem kereskedőinknek, sem iparossainknak, a hol szavuk súlyát éreztetnék a nagyfontosságú kérdésben, legfeljebb kocsmákban és kávéházakban fognak ismét búsulni újabb romlásukon és azután napirendre térnek. Úgy gondoljuk, érdemes lenne a városi közgyűlésnek is foglalkozni a nagymaros-visegrádi hid tervével a vármegyét figyelmeztetni, hogy nincs újabb áldozatkészségűnk, pótadónk saját iparunk, kereskedelmünk tönkretételére!(Váci Hírlap)
A dömösi dunai átkelés bizonyítja legjobban, hogy itt a hatóságok mennyire nem törődnek az emberek testi épségével és életbiztonságával. A dömösi átkelési mizéria már évtizedek óta kisért és még ma is csak kézihajtásos komp bonyolítja le a nagy turistaforgalmat a Dunán. Mire várnak, amig egy nagyobb katasztrófa és egy-néhány emberélet nyomatékosabban figyelmezteti majd az illetékeseket arra, hogy mit kell és mit lehet tenni ezen a téren? Vasárnap a turisták nagy tömege, bár idejében ott voltak Dömösön a révnél, lekéste a Budapestre menő esti vonatot, mert a komp nem győzte őket átszállítani.
(Magyar Nemzet, 1930)
A nagymarosi komp még 1930-ban is ugyanúgy nézett ki.
Zebegényben már hídról és a partokat összekötő dunaalagútról vizionáltak:
Járjanak újból nyugat felé a gyorsvonatok, szüntessék meg a Budapest-szobi csonkavonal elszigeteltségét. Hiszen a szobi vonal ma már csak helyi vonatok lebonyolítására szolgál. Az a nézetünk, hogy Szob előtt, Zebegény környékén, egy dunai átkelést kell létesíteni Dömös irányában és a dunai átkeléshez csatlakozzék egy újonnan építendő vonalrész Esztergomig. Mivel Esztergom és Komárom vasúti vonallal amúgy is össze van kötve, az új dunai átkelés létesítésével közvetlen kapcsolat létesülne a Nyugati pályaudvartól Esztergomon át Komáromig. Ezzel megvalósulna az a szép gondolat, hogy a Nyugati-pályaudvar újból a nemzetközi forgalomba jutna. Innen indíthatnák a külföldi közvetlen kocsikat nem továbbitó bécsi gyorsvonatot, valamint a Szombathely—Gráz irányában haladó külföldi közvetlen kocsikat nem továbbitó gyors- és személyvonatokat.
Készakarva használunk dunai átkelés szót, mert vitás, hogy erre a helyre mi volna előnyösebb és olcsóbb, Duna-híd, vagy Duna alatt vezető alagút. Mindenesetre a kérdést úgy kell megoldani, hogy az átkelés úgy a vasúti, mint a közúti közlekedés lebonyolítására alkalmas legyen. Ezzel nem csak a kis Magyarország északi részeit kötnék össze közvetlenül alatta elterülő országrészekkel, hanem a Nyugati-pályaudvart is bekapcsolnák a nemzetközi forgalomba, kihasználnák az árván maradt szobi vonalat, Esztergom fejlődését elősegítenék és kikerülnék a kanyarulattal és emelkedéssel bőven ellátott, tehát a nagyobb sebesség kifejtését akadályozó Kelenföld-tatai vonalrészt.(Ország-világ, 1937)
Helyzetjelentés a kismarosi kompról 1938-ból, csak dereglye járt (most már az sem):
A Helemba és Ipolydamásd közötti rév, szemben Ipolydamásd szélső házai (1939) - Itt épp Magyarország területe...
Kisoroszi rév. Balra a Visegrádi-hegység, szemben a Börzsöny Nagymarosnál (1955, Fortepan)
A dunakanyari kompközlekedést talán 1968-ban fejlesztették utoljára:
(Dunakanyari tájékoztató, 1968)
A Pilismarót-Szob komp (Fortepan, 1961)
A Pilismarót-Zebegény révátkelés
1982-ben elkötöttek egy hajót az átjutáshoz:
A következőt fűzték hozzá kommentben: "45 esztendeje néhányan a szobi kompot kötöttük el, nagy hirtelen-felindulásunkban.Kettő nyomós mentségünk van/volt:
A nagymarosi erőművel kapcsolatban közműalagutat létesítettek a Duna alatt, erről a következő határozat született:
Visegrád és Nagymaros között a mederviszonyokra való tekintettel nem kívánatos a Dunán keresztül vezető közműalagúttal kapcsolatban közúti alagutat létesíteni. Azonban lehetséges esetleg egy csőkomp működtetése, amelyet néhány pályamű javasolt, kizárólag gyalogos és kerékpáros forgalomra. A révátkelések helyének számát és kapacitását növelni kell.
(Dunakanyar, 1991)
Ez a projekt, mely nem híd, nem alagút, csak egy vékony fonal, mely turisztikai célból, de tájba illően összekötheti a két várost. Ez a képletesen mondott fonal nem más, mint egy drótkötél, Visegrád és Nagymaros összekötése függővasúttal - az álmom. Hitem, hogy megvalósulása nemcsak szűkebb hazámat a Dunakanyart szolgálná, hanem újabb lehetőséget biztosítana, mutathassunk minél többet az ide látogatóknak mindabból a természeti csodából, látványból és történelmi kultúrából - mellyel elhalmozott minket itt a teremtő. 2004-ben, immár egy évtizede, hogy megálmodtam. Sokan kérdezik ma is, hogy áll a VINA-projekt? Hogy a kérdésre választ adjak, ezért is fogtam neki az írásnak, meg azért is, mert úgy gondolom, ne adja fel az ember az álmát! 2004-ben támadt az ötletem. Ültem otthon Nagymaroson szokott kis helyemen, a teraszunkon, szemben a gyönyörű Visegrádommal, a Dunával, a várral és bevillant. Az idegenforgalmat szolgáló eszközrendszernek fontos eleme a közlekedési infrastruktúra, melynek fejlettsége, vagy akár a fejlesztés lehetősége egyik városnak sem adatott meg. Híd? - dehogy! - építésére ebben a térségben egyhamar (2004!) biztosan nem kerül sor. Lehet, hogy van olyan közlekedési eszköz, amelyik nemcsak kiszolgálója, de célja is lehet az idegenforgalomnak? Igen, - hát a függővasút, Visegrád és Nagymaros összekötése függővasúttal. Ez is híd, de csak a két város együttműködésének szellemi hídja. Úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy megvalósítható és működtetése a két város, Visegrád és Nagymaros világszínvonalú ismertségéhez, idegenforgalmi fejlődéséhez is nagyságrendű léptékkel hozzájárulhat, hiszen egy ilyen környezet-, táj-, és örökségvédelmi szempontból is ideális idegenforgalmi célt szolgáló közlekedési eszköz önmagában is turisztikai látványosság lenne. Nos, itt kezdődött az álom. Azt hittem akkoriban, hogy majd mindenki rácsap az ötletre, mindenki látja benne az érdekének megfelelő további járulékos fejlesztési lehetőségeket, mindenkinek tetszik, s akkor kollektív akaratból az álom, az ötlettől a megvalósulásig ripsz-ropsz beteljesül. Persze lehet, hogy egy évtized egy ilyen nagy projekt szempontjából nem is nagy távlat, ahogyan akkoriban is írtam; hogy álom-e ez, vagy a jóslat valósággá válik, majd meglátják unokáink, vagy azok unokái. Nekem nagy idő, akkor még nem volt, ma már van unokám, s kérdés látni fogja-e ezt a függővasutat, vagy csak az ő unokái? S látni fogják-e a visegrádi, nagymarosi 2005-ös rajzverseny - az óta felnőtt - gyerekei, vagy csak nekik is a gyerekei, unokái? Egyszer biztosan megvalósul, ez egy itt is papírra vetett és a későbbiekben bebizonyosodó jóslatom! Lehet, hogy még én is megélem? Ötletemet a két város polgármestereinek támogatásával, módomban állt előadni 2004 májusában Nagymaroson, a két város együttműködését is célzó, kezdeményezésemre és szervezésemben megvalósult Visegrád és Nagymaros együttes képviselőtestületi ülésen. Nagymaros város képviselőtestülete 2004-ben határozatban fogalmazta meg támogatását a projekt kidolgozására, Visegrád város még ma sem támogatja a projektet. http://vina.hu/
Ördögh László: Nagymarosi komp
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.