Szob, Csák-hegyi kőbánya (1949, Fortepan/UVATERV)
A Dunakanyarban a (kő)bányászati tevékenység régóta jelen van, tagadhatatlan kulturális örökséggel, és máig jól látható lenyomatokkal a tájon. Ennek volt egy nagy felpörgése, amikor a Dunakanyart nagyipari igények szolgálatába állították, de ez a korszak jórészt lezárult, maradéka a máig működő szobi és a naszályi bánya, valamint a dunabogdányi kőfejtő és a megmaradt tájsebek. Ma már másképp gondolunk a Dunakanyarra... Most épp Pilismarótra terveznek kavicsbányát, de a brutálisan tájromboló ipari beruházás-elképzelések régóta keselyűkként köröznek szegény, szépséges térségünk felett. Nagyszerű lenne, ha a derék honatyák eldöntenék végre, hogy ez itt egy kiemelt turisztikai övezet avagy egy kiemelt ipari övezet, mert mindkettő egyszerre aligha tud lenni... És akkor megtudnánk végre, hogy a térségre ész nélkül ráömlő turizmus és mellékhatásai vagy az ész nélkül ráömlő vasbeton és mellékhatásai jelentik-e a valódi kihívást. - Blogbejegyzésünkben a dunakanyari bányák történetét, környezetszennyezését és az általuk felvetett kérdéseket illusztráljuk néhány szemelvénnyel...
(Élet és Tudomány, 2014)
Dömösi kőfejtők - 1900-as évek eleje (Forrás: sulinet)
Dömösön a kőbányászat a Prépost-hegy oldalában kezdődött a Kis-Keserűs-hegy irányában az 1800-as évek második felében, sok balesettel – a robbantások szabálytalansága miatt. 1880-ban még nem volt kisvasútja, ezért nehézkes volt a kő Dunához szállítása. A fejtés az 1920-as években szűnt meg, pedig ekkor már jól szervezetten biztosította a szállítást az ipari kisvasút. Az itt kibányászott követ leginkább a Duna szabályozásához használták. A munka irányítására olasz mestereket alkalmaztak. Az ott kibányászott kőből építettek számukra a közelben munkásszállást, ezeket a dömösiek „digóházaknak” nevezték. Az itteni kőbányászat egyik technikai érdekessége az volt, hogy egy fiahordó siklót, „ferde kocsit” alkalmaztak, mellyel négy, kővel megpakolt csillét lehetett egyszerre leengedni a völgyben várakozó tehervagonra. A sínre került szállítmányt a dunai hajókhoz saját súlyánál fogva a Duna partjáig eresztették le, fékezők segítették a biztonságos megérkezést. A parton, ahol már nem lejtett az út, kismozdonnyal, majd az 1920 évek elején páros lófogattal vontatták tovább a rakományt. Később a fa szállításakor is így jártak el: fékezéssel lefelé, felfelé pedig a kismozdony helyett lovakkal húzatták a vagonokat egészen a mohási siklóig.
Kisvasút és teherszállító dereglye
A szemközti oldalon, a Szent Mihály hegy oldalában is volt kőbánya...
Sikló a Remete-völgyben, a Dömösi átkelés megálló felett (1920)
A siklót 1903-ban építette Hofbauer Jakab és Lehner Sándor építési vállalkozó. A kőbánya művelését ismeretlen időpontban befejezték, a magára hagyott siklópálya állapota leromlott, így Haltenberger Miklós vállalkozónak teljesen új pályát kellett építenie 1937-ben.
Vác, 1960. július 26. Folt Béla mérnök, Nagy Lajos és Bokcn Lajos segítségével teodolit műszerrel felméri a terepet a Naszály hegység oldalában, ahol megkezdték a Váci Cement- és Mészmű mészkőbányájának feltárását. A mérési munkálatok célja, hogy később a leggazdaságosabb helyen készítsék a fúrólyukakat, ahol kis robbanó töltettel nagytömegű sziklát lehet majd meglazítani. - Azóta sajnos a fél hegyet lebányászták, sebet ütve a tájon...
A Dunai Cement Művek mészkőfejtője a Naszály hegyen (1963 - Fortepan/Ivánkay Kálmán)
...és a gyár környezetszennyezéséről (Magyarország, 1978):
Pilismarót már 1979-ben sem akart bányát (Magyar Hírlap)
1989-ben pedig felmerült az erőmű tervének Pilismarótra tolása:
(Népszabadság)
Pilismaróton most az önkormányzat támogatásával, az üdülőterület mellett közvetlenül 126(!) hektáros kavicsbánya megnyitását tervezik.
Ha a nyilvánosságra került tervek alapján elbányásznák a pilismaróti öböl déli részét, egy lépéssel közelebb kerülnénk a "felvízi átvágáshoz", a kanyar kiegyenesítéséhez, és innen tényleg csak egy tyúklépés elővenni következő elmeroggyant ötletet...
Ne engedjük!
Civilek peticiót indítottak a kavicsbánya megnyitás ellen. "A falu és az üdülő övezet lakóinak háta mögött szerveződött és most, az utolsó pillanatban került nyilvánosság elé: 1,2 milló négyzetméteren terveznek új kavicsbányát a Dunapartra vezető út mentén balra." - írják a bánya ellenzői.
"Ne engedjük, hogy minimum 25 (átlag 50-150) évre tönkretegyék a gyönyörű erdőt-mezőt, ássanak, fúrják a sódert a nehéz munkagépek és döngessék az egyébként is gondozatlan utakat és érzékeny falusi házakat a tonnás teherautók! Pilismaróton nem lehet újra bánya! Írja alá mindenki, aki szeretne még a nagyöbölnél pecázni, kutyát sétáltatni, élvezni a természetet, gyűjteni a gyerekekkel a hatalmas kagylókat! Védjük meg az itt pihenő és az ide költöző állandó lakosok környezetét!"
1961-től Dunakanyar Intéző Bizottság felügyelte a térséget (nem megfelelő módon, de azért a Dunakanyar periodikában fel lehetett vetni a kérdéseket). Jelenleg nincs se hivatalos, se civil képviselete a Dunakanyarnak...
(Dunakanyar, 1993)
Az együttgondolkodásba itt is bekapcsolódhattok:
Köszönöm ifj. Králl Attilának a blogbejegyzésben nyújtott segítséget!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.