DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308

2020. július 03. 18:08 - fabiane

Dunakanyari pezsgőgyártás, borászat és sörfőzés

pg.jpg

A Dunakanyarban már a XVI. században szőlőültetvényekről számoltak be, de van olyan is, akik az itt állomásozó rómaiaktól számítják a gyümölcsfajta betelepítését. Mindenesetre egykor jó pezsgőt, bort készítettek itt, de a helyi sörfőzésnek is fennmaradtak emlékei.

A nagymarosi pezsgő-gyár (Vendéglősök Lapja, 1903)

Néhány újságíróból, vendéglősökből és kereskedőkből álló társasággal kirándulást rendezett Walter Bernát szaktársunk, József-köruti kávéháztulajdonos, dr. Ludwig Willibald nagymarosi pezsgő-gyárába.
Szemben Visegrád romjaival, az itt oly tiszta és mélytekintetü Duna partján, mindjárt a vasúti állomásnál, a szőlőhegy lankáján gyönyörű parkban áll dr. Ludwig Willibald pezsgőgyára.
Szép emeletes épület ez, melynek felső részén a dugaszoló, kupakoló és csomagoló helyiségek vannak a legmodernebb gépekkel fölszerelve.
Innen vezet csigalépcső a kétemeletes pinczébe, hol a borok vannak hordókban és erjesztésre lefejtett üvegekben.
A készlet meglepő nagy, a kezelés mintaszerű.
Dr. Ludwig Willibald Rossi főkönyvelővel magyaros szívességgel fogadta vendégeit, maga kalauzolta őket, bemutatván nekik a pezsgő-gyártásnál való eljárásának különböző pházisait.
A tanulságos szemle után a parkban terített asztalhoz ült a társaság, a hol a ház úrnője s elragadón kedves, szép gyermekei üdvözölték látogatóikat.
Virágokkal és frissítőkkel kedveskedtek nekik, majd frissen főtt, magyaros étkeket szolgáltak föl.
Nemsokára Radics Péter muzsikájára fölhangzottak a busongó magyar nóták, mibe a kitűnő „Préda“ pezsgő durrogása vegyült.

Habár az épület már 1860-ban elkészült, a nagymarosi pezsgőgyár csak 1893-ben nyitott meg 12 alkalmazottal, és a 8 legnagyobb magyar gyártó közé tartozott.

 pezsgogyar.jpg

A pezsgőgyár tulajdonosa, Dr. Ludwig Willibald a nagymarosi szőlőre alapozta a gyárat. A mostani Nagymaros vasútállomásnál a hegyoldalba voltak az ültetvények, pavilonok, pincék. A vasútállomáson megálló gőzmozdonyokba vizet kellett tölteni. Ez időszak alatt csinos fiatal lányok behűtött pezsgőt szolgáltak fel az eltikkadt utasoknak. Azért a régiek is ismerték az üzlet fortélyait. 

pp.jpg
Mikor telepítették be a szőlőt a Dunakanyarba?
Oláh Miklós a 16. század első felében jegyezte fel  - az ekkor még épségben lévő - visegrádi fellegvár ablakából kinézve: ,,[A] Duna túlsó partján elterülő vidéken látható a német telepesek által lakott Nagymaros mezőváros is, felette messzire nyúló, nem túl magas hegy emelkedik, s szőlőkkel végig be van ültetve.”
Az egykori nagyarányú bortermelésről Nagymaros kiterjedt borospincéi is tanúskodnak, nem egyszer kora újkori, de talán akár késő középkori eredettel.
Az újabb nagymarosi szőlőtelepítésre utalhat, hogy 1749-ben a még fiatal (uradalmi) szőlő bevételeit említi az egyik összeírás. Ugyanakkor egy másik forrás 1766-ban az uradalmi szőlőket két részre osztva már nagymarosi ószőlőről beszél, elkülönítve azt a többi szőlőtől. Ugyanebben az évben a szőlőterület további kiterjesztéséről értesülünk, és az új szőlőkért az uradalom külön, készpénzben fizetett. A nagymarosi lakosok a szüreti szőlő maradékából égetett szeszt is készíthettek, s ebből a célból főzőüstöt tarthattak. Az itt található uradalmi földek nagysága körülbelül 125 holdra becsülhető, de a földesúri szőlők jelentős része szintén Nagymaroson volt, mégpedig a Rőz-hegyen. A Rőz-hegy számunkra különösen érdekes, mivel mintaterületünk hegylábi régióit ma is Ruzsemájnak nevezik. Ezt a 18-19. századi térképeken általában „Róza Mál’-ként, illetve Ruzsama dűlőként tartották számon. 
A
település lakóinak egyik bevételi forrását a kocsmáltatás jelentette. A bor gazdasági jelentősége szempontjából további fontos tényező, hogy Nagymaros ekkor az észak-déli kereskedelmi útvonalak fontos csomópontjának számított. Az utak egy része, mint például a Morvaország irányából a Börzsönyön keresztül haladó útvonal a nagymarosi-visegrádi révnél érte el a Dunát. A 18. század második felében a nagymarosi bor fontos felvevőpiaca például Selmecbánya volt.
Pesty
Frigyes leírása alapján a 19. század közepén Nagymaroson jó minőségű fehér borokat és mellette gyümölcsöt termeltek. Pesty a vizsgált mintaterületünket határoló Lator-völgy nevét is említi 1870-ben, ahol ekkoriban még biztosan (így feltehetően mintaterületünk legalább egy részén is) szőlőtermesztés folyt. 
„[A település] hegyeit gesztenyések veszik körül, a hegyoldalban pedig nagy kiterjedésű szőlői vannak, melyek közép minőségű bort bőven adnak.”
1873-ban a megtermelt borok körülbelül 90%-a még mindig fehér. A századforduló környékén elsősorban Bécs és Pest piacaira vitték a megtermelt gyümölcsöt, csemegeszőlőt és gesztenyét, emellett azonban még ekkortájt is jó minőségű borokat termeltek Nagymaroson. A 19. század utolsó évtizedeiben fellépő országos filoxéra járvány a
Dunakanyar térségében is jelentős károkat okozott, mely különösen látványosán mutatkozott meg a nagymarosi szőlőterület hirtelen és drasztikus csökkenésében.
Habár a 20. század első évtizedei országszerte (döntően a homoki területeken) fellendülést hoztak a szőlők kiterjedését illetően, Nagymaros szőlőterülete 1932-ben már csak az összterület körülbelül 10%-át képezte: a filoxéra pusztítása után a szőlő mellett az 1930-as évek végéig már jóval hangsúlyosabb szerep jutott más gyümölcsök (köztük például a ribizli, a málna, a sárga- és őszibarack, illetve a szilva) termesztésének.
Bár Nagymaros már a századfordulótól kezdve igen kedvelt üdülőterületnek számított, a II. világháborút követően azonban ez a szerepe folyamatosan erősödött. A gyorsan szaporodó, s a hegyoldalakon egyre magasabbra hatoló hobbikertek nagyrészt a korábbi szőlőterületek helyét foglalták el, elpusztítva ezzel az egykori történeti tájhasználat nyomait őrző teraszokat és kősorokat. így a 20. században, különösen annak második felében a nagymarosi hegyoldalak táj használat-változásában a termelési módszerek és a birtokviszonyok gyökeres változása mellett az üdülési funkció előretörése játszotta (és játssza máig) az egyik legjelentősebb szerepet, amennyiben a hegyoldalakon az üdülőtelkek és hétvégi házak évente egyre magasabbra kúszó, a mintaterületünket közvetlenül határoló övezete uralkodóvá vált.
(Kiss Andrea - Czinege Anett - Barta Károly - Sümeghy Zoltán  - Grynaeus András: Felhagyott szőlőteraszok, intenzív történeti tájhasználat )
nagym.jpg
Nagymaroson jelentős volt a szőlőkivitel is:

 

A hontmegyei nagymarosiak Bécs, Berlin, Moszkva, Szt.-Pétervár és Boroszlóba kezdtek kereskedést űzni s most évenkint 3 — 4: millió klgr. szőlőt küldenek nevezett városokba.

(Borászati Lapok, 1877)

 ...és azokban az években, amikor nem lett jó a termés, elindultak máshonnan beszerezni:

Nagymaros a szőlőkereskedés európai központja (Váczi Közlöny, 1892)

A hamburgi kolera hirek a nagymarosiak szőlőkereskedését teljesen megrontották. Németországban mindenki kerüli most a szőlőt s igy a marosiak ez idő szerint csak Ausztriába és Budapestre szállíthatják megújított szőlőik termését, mely az idén különösen szép és bőséges volt. Maroson most 98—30 krajczár a szőlő kilója. Pedig a Marosiak ez idén nagy vállalatba bocsátkoztak, csak hogy az éjszakeurópai szőlőpiaczot megtartsák. Miután a tavalyi peronoszporás és fagyos tőkéken kivitelre alkalmas szőlőt sem Magyarországon sem Erdélyben a kellő mennyiségben nem találtak, neki indultak Olaszországnak s Livornótól Nápolyig lefoglalóztak minden szőlőhegyet, melyen fehér szőlő terem. Egész csapatok indultak neki Itáliának s az Appenninek lejtőin és Vezúv alján, mindenütt ott voltak a marosi szőlővágók. Münchenben meg nagy átrakodó telepet rendeztek be, hol az olasz szőlő a magyar szőlő-export czimkéivel lett volna marosi szőlővé átkeresztelendő. A kolera hire e merész vállalatot mind megsemmisítette. A kivitel egészen megszűnt s tegnap már az utolsó csapat is haza érkezett Olaszországból a kárba veszett sok költség és még több deficzit keserves emlékével.

Sajnos a filoxére itt is nagy pusztítást végzett a szőlőkben, de a nagymarosi gyümölcsöt, még 1914-ben is különleges fogásként hírdették:
etl.jpg
A leírások szerint Nógrádverőcén is jó bort készítettek:

Verőczének legtöbb hasznot hoznak a szőlők, s úgyszólván, ezek teszik a határnak legnagyobb részét, és többnyire igen jól fekvő hegyeken létezvén, kellemes illatú zamatos és tartós borokat termenek, különösen az úgynevezett: Borbélhegy, Magyarmál, Fehérhegy, Grunti, Öreg kecskés, Fenyves, és falufeletti hegyeken termett borok felette jók — mig az Eresztény, Lós és Uj-kecskési hegyeken valamivel alább valók termenek.
A szőlőket még a régi mód szerint kezelik; ugyanis : szüret után befedik, tavaszkor felnyitják, lemetszik, és a mennyire lehetséges és szükséges, eldöntik (bujtásolják) 3—4-szer bekapálják, a zöldmunkánál először tisztogatják, azután kötözik, többnyire minden tőkéhez karót használván. Hoibrenk rendszere itt még ismeretlen, de nem is akarnak felőle hallani, mert lehetlennek tartják, hogy a töke ki ne vesszen, s hogy a szőlőt kapálás és trágyázás nélkül jókarban lehessen tartani; a próbát mindenesetre meg fogjuk tenni.
A veröczei borokat leginkább felső vidéki borkereskedők szokták megvenni, és vagy hajókon, vagy gözkocsin elszállitani.

(Vasárnapi Ujság, 1862)

sw.jpg

A helyiek mellett voltak olyan betelepülők is, akik szőlőtermelésbe és borászatba fogtak. Például Swadló Ferenc, a verőcei kastély építője is, akinek Budapesten redőny és egyéb vasárú gyára volt, Verőcén viszont a szőlő- és bor (valamint ingatlan) kereskedés mellett 1906-ban "fagyálló süveg" néven találmányt jelentetett meg a Borászati Lapokban 

Érdekes és a fagy elleni védekezés terén határozott reformot igérő újdonságnak kell azokat a fagyvédő süvegeiket tekintenünk, melyeket Swadló Ferencz nógrád-verőczei nagyszőlőbirtokos talált ki és melyek hat évi gyakorlat után nála tökéletesen beváltak. Mig ugyanis ő azelőtt bizonyos fekvésekben évről-évre fagykárt szenvedett, ezen süvegek alkalmazása óta ilyen kár a tőkéit nem érte. Ezek a védősüvegek jutából készült vedrek, melyeket a tavaszi munkálatok végén minden tőke fölé a karókra kell illeszteni összehúzott állapotban. Ha azután a fagyveszély közel van, ugy a csomókat a madzagokon gyorsan ki lehet bontani és a védősüvegek maguktól leereszkednek a földre és a tőkét teljesen eltakarják, amint azt a 111. ábra mutatja. Egy kis gyakorlattal minden munkás egy óra alatt több száz tőkére tudja a süveget leereszteni s igy a szőlőt a fagy ellen megóvni. Feltaláló kísérletei szerint, melyeket melegágyi palántákkal tett, a védősüvegek még 3 fok hideg esetén is megvédik a betakart növényeket. A védősüvegek tartós, esőálló anyagból készülvén, éveken át használhatók s igy, bár első beszerzésük költséges, néhány év alatt oly szőlőkben, melyek a fagytól gyakran szenvednek, kifizetik magokat. A feltaláló a süvegekből néhány példányt az állami vinczellériskoláknak engedett át kipróbálás végett, de addig is, mig a süvegek alkalmas volta hivatalosan beigazolást nyert, ajánlatos, ha termelőink is tesznek vele exponált helyeken kísérletet. 
szolo.jpg
...aztán máshová került a hangsúly.
"Verőce a tizenkilencedik század végétől lett nyaralófalu. Két tényező találkozott szerencsésen itt: a verőcei parasztok – részben a filoxéra szőlőpusztítása nyomán – felhagytak a gazdálkodással, a jómódra jutó pesti polgárok meg megunták a pesti koszt." - írta a szintén idetelepülő Bächer Iván a Zónázóban.
viss.jpg
Mi volt a helyzet a sörfőzéssel?
vkocsm.png
A visegrádi kocsmában Nagymaros sörét szolgálták fel
Visegrádot Nagymaros éltette - birtokosai már az Anjou-kor óta Visegráddal szerves gazdasági egységként kezelték. Nagymaros XIV. századi városi kiváltságlevelében is az áll: feladata, hogy a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan határú Visegrádot ellássa mezőgazdasági termékekkel és mindennel, amire az akkori királyi székhelynek szüksége volt. Itt volt a sörfőzdéje és vendégfogadója is.
sorf.jpg
Nagymarosi sörfőzde homlok- és alaprajza a XVIII. századból
1700-ban is ez volt a helyzet, a visegrádi kocsma sörét is az uradalom egyetlen serfőzőjében, Nagymaroson állították elő. A nagymarosi serfőzőházat évi 500 Ft-ért bérelte Geiger Mátyás vállalkozó, aki maga látta el sörrel belátása szerint az uradalmi kocsmákat. A serfőző pincéje valószínüleg a könyvtár épülete alatt van. Verőcén is fennmaradt a hasonló serfőző ház pincéje.
 
Címkék: Nagymaros Verőce
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakanyarkult.blog.hu/api/trackback/id/tr2415904354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308
süti beállítások módosítása