Apponyi Franciska Fóton és Zebegényben is építkezett - míg az első helyen szociális bérháztelep épült jóvoltából, a másodikon vendégházakat húzott fel jótékonykodása anyagi fedezetének biztosítására...

A zebegényi virágházak

(Nemzeti Ujság, 1936)

— Hát nem látta még? Azonnal tessék kimenni Zebegénybe és tessék sürgősen megnézni a Virág-nyaralókat! Óriási!
Hát kimegy az ember és csakugyan óriási.
Tessék csak elképzelni: a szélesen hömpölygő, ezerszinben csillogó Duna, jobbra-balra zöld-bozontú, hatalmas hegyek, elérhetetlenül magas ég és mindenütt az az ünnepélyes titokzatosság, amely előtt önkénytelenül is leemeled a kalapod.
A falu kanyargós utakon szaladt neki a hegynek, a hirtelen emelkedéseknél csak egy- egy házacskát hagyott s azok most is tanácstalanul révedeznek társak után. A naiv, promencli cukor színekre meszelt s virágos paraszti viskók mellett feltűnik egy-egy úri villa, de nem kell félni, arra sem kevesebb a sár, a por, a bukolikus hangulatot nem zavarja vízvezeték.
De egyszerre csak megállasz, ha senki sem figyelmeztet is, tudod, célnál vagy: előtted a virágvillák.

A székelyesen faragott kapuban szép szőke lány fogad, meztélláb, népviseletben, de olyan nyelven ahogy akarod. Ne kérdezd, kicsoda, nem mondja meg, elég ha annyit tudsz, amennyit magad látsz; szép, kedvesen, közvetlen, előkelően előzékeny és valami furcsa virág neve van. Az egyik Alma-rózsa, a másik Művész-rózsa, a főrózsa, — bármilyen különös — Napraforgó... De nemcsak a nevekben, mindenben a virágok szelleme illatozik feléd. A virágvillák szépművészeti kiállításnak is beillő faragvány-remekek. A szobák zsúfolva varrottasokkal, szőttesekkel és színesen és gazdagon, hogy csak úgy vibrál tőlük a levegő. A textíliák vörös-fehér-fekete akkordjai között lágyabb színharmóniákat csendít meg az almáriumokon, falakon, polcokon elhelyezett korsók, csuprok, tányérok sárgászöldje. A falakon köszöntések, verses áldomások, a zugokban egy-egy meglepő faragvány, a nagyobb szobákban búbos kemencék, az első helyiségekben nyílt tűzhelyeken, öles fahasábok pattognak, lángolva világítanak és árasztják a jó gyantaszagot.
Olyan az egész, mint valami édes, szép mese, csak éppen minden szobában villanyvilágítás van, luxus fürdőszobák, angol-francia-német- magyar kézikönyvtár, rafinált kényelem és angol előkelőség. Igenis angol ...mert a magyar népművészet szívderítő báját, fűszeres zamatát még soha így és ilyen szerencsésen össze nem házasították az angol house-ok zárkózott és praktikus eleganciájával.
És valamit a kosztról. Étvágyhangoló mázas tányérokon a legremekebb főúri fogások kerülnek a nemes idegen elé, — belföldi vendég ugyanis jóval kevesebb van, mint angol, amerikai, egyiptomi, ausztrál, bosnyák stb., stb. és hogy mennyire el vannak ragadtatva, arról az emlékkönyvek lelkes sorai beszélnek. Azok, akik csak néhány órára mentek oda, hetekig ott ragadtak. A nászutasok a világ legbűbájosabb „Honymoon Hotel“-jének nevezik és viszik is hírét világszerte.

S amibe kerül: naponta 15—25 pengő. Muzeális értékekkel berendezett csodálatos mesekastélyban, remek ellátással, motorossal, csónakázással, teniszezéssel, kuglizással, lovaglással együtt. Hát mi ez dollárban, fontban ... Ki gondolta el s ki teremtette meg szívvel és pénzzel, ötlettel és áldozattal ezt a kis álomvilágot: Napraforgó. Megmondhatjuk róla, már úgy is mindenki tudja: Károlyi László grófné.
Azért csinálta, mert előbb alapított egy jótékony egyletet: Virágegylet, ez volt a címe. Emelni akarta a környék népének erkölcsi és szellemi színvonalát, szépérzékét, ápolni akarta a népművészet el-elhalványuló szépségeit, A virág-villát először magának tervezte, de minthogy a virágegyletnek a jótékonykodáshoz nem volt elég pénze, a saját villából lett ez a csodálatos nyaralóféle. Az egész Napraforgó és virágegylet közös dolga, az előbbié a befektetés, a munka, a gond és a rizikó, — az utóbbié a siker és a haszon. Ők ketten megtalálták számításaikat, de a legnagyobb hasznot mégis a harmadik tényező húzta — az idegenforgalom.

A vendégek is beöltözhettek népviseletbe...

Somerset Maugham Zebegényben (Daily Mail cikke alapján MTI Napi Hírek, 1936. augusztus 1.)

Magyarország egyik legelőkelőbb asszonyának, Károlyi grófnénak kezdeményezése lehetővé tette az idén, hogy angol látogatók részt vegyenek a magyar falusi élet örömeiben. Egy Duna melletti kedves kis faluban Károlyi grófné telepet létesített, amelynek látogatói szállodai kényelemben élhetnek falusi életet. Sohasem láttam nyugodt vakációra csábítóbb helyet, mint a zebegényi híres babaházakat, hatvan kilométerre Budapesttől északra. Fürdés, napozás, halászat és lovaglás tölti be a napot, este pedig a falusiak, akiket megtanítottak angolul, a folyó partján gyújtott tűz köré gyűlnek és magyar dalokat énekelnek. Az angol nászutasok kezdik már felfedezni Zebegény romantikus lehetőségeit.

Somerset Maugham lánya esküvőjén Angliában, amit már Zebegényben is tarthattak volna 1936-ban...

Az egyik teraszon megtaláljuk végre a vendégkönyveket. Hatvannyolc darab vendégkönyve van a virágtelepnek. Emléksorokat irt bele Price Ward, a Daily Mail szerkesztője, aki már megírta lapjában, hogy az angol nászutasok újabban Zebegénybe járnak. De írtak bele perui, brazíliai és uj- zélandi előkelőségek is. Missis Pice verset is irt bele a Dunáról és Molyneux Eilen, a párisi divatkirály lánya, miután belépett a VEZ-be, már uj nevén, mint „Aricon Rose" írta alá magát. Mellette Myra Princess Dimitrij orosz nagyhercegnő Londonból s a következő oldalon Sommerset Maugham. E lap alján szerepel Woolvort Donalme, aki vasárnap este már nemcsak jött, de visszajött Zebegénybe. Most másodszor van itt. Ugyanezen az oldalon szerepel Hayes Helen, a filmszínésznő és Irving Berlin, a komponista.
(Magyarság, 1936. szeptember)

Apponyi Franciska grófnő 1879-ben született egy magyar arisztokrata család sarjaként, s 1897-ben már férjhez ment is a hasonló származású gróf Károlyi Lászlóhoz. A házaspár a füzérradványi Károlyi-kastélyban élt, gazdag körülmények között.

      Az első világháború alatt s az azt követő válságos időkben Franciska grófnő áldozatos munkával segítette a rászorultakat: vezető szerepet vállalt számos jótékonysági rendezvényen, egyesületben-egyletben, ő alapította az ország első csecsemőotthonát Újpesten, s magyar és nemzetközi adakozásból mintaértékű falut építtetett Fóton a rászorulóknak, mely a „Suum Cuique” (Mindenkinek a magáét) nevet kapta.

      Az 1930-as évek végén Zebegénybe költözött, ahol az egyik házat a másik után vette meg, s hozatta rendbe, majd maga köré gyűjtötte a falubeli gyerekeket, s megteremtett egy varázslatos világot, melynek a „Virágegylet Zebegény” (VEZ) nevet adta. A zebegényi gyermekek mellett a Károlyi s az Apponyi család gyermekei is tagok lettek az egyesületben.

(Az Est, 1934)

A VEZ 3 éves kortól fogadta be a gyerekeket, egészen addig, míg be nem fejezték az iskolát. Az óvodás kislányokat éneklőmadarakról, az óvodás kisfiúkat ragadozó madarakról, az iskolás lányokat virágokról az iskolás fiúkat, pedig fákról és cserjékről nevezte el – a gyermekeket pedig természetismeretre oktatta. A Virágegylet hivatalosan 1931. június 25-én alakult meg, s a tagok közé felnőttek is bekerültek. A grófnő mesevilágot varázsolt maga köré az egylet tagjainak: rendszeresen sportoltak, sport- és ügyességi versenyeket rendeztek, úsztak, a kicsiknek mesedélutánokat tartottak, a lányok kötni és varrni tanultak s háztartási ismeretekre is oktatták őket, az egylet tagjai táncolni tanultak, táncoltak, énekeltek, sétakocsiztak, kirándultak, színielőadásokat rendeztek s létrehoztak egy botanikai gyűjteményt (herbárium) is. 

A Napraforgóházak ma (Forrás: termeszetjaro.hu)

Apponyi Franciska számtalan más módon is jótékonykodott...

Kölcsönkönyvtár Fóton a művelődés lehetőségének segítésére - Apponyi Franciska adománya

A grófnő fóti karácsonya - Majdnem azt mondhatnám, hogy boldogság Fóton szegény gyermeknek lenni. „Mindent a gyermekért“, ez a jelszava. Akkor boldog, ha a gyereknek szerezhet örömöt. A karácsonyi Jézuska ajándéka nem maradt el egy szegény fóti házból sem, ahol gyermekek vannak. Tündéri látvány volt mikor karácsony estéjén a grófi kastély udvarából négy ajándékokkal megrakott szekér indult el, mindenikben villanyszórókkal feldíszített szép nagy karácsonyfa. A késő órákig járlak a szekerek a szent estén, a falu csendes utcáit elárasztva örömmel, boldogsággal a sok ártatlan gyermeki szívet. Ugyanakkor a fóti Jószivegyesület egy másik nemesszívű fóti úrhölgy bőkezűsége folytán a jóléti bizottsággal karöltve ruhát, csizmát, cipőt osztott ki a szegény gyermekek között.

(Váci Hirlap, 1916)

Balogh Dávid: Gróf Apponyi Franciska, az I. világháború károsultjainak védelmezője

Gróf Károlyi Lászlóné, született Apponyi Franciska (1879–1958)

A háborús évek nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is hatalmas terhet róttak az itthon maradt családtagokra. A bizonytalanság és kétségbeesés közepén nyújtott segítséget gróf Károlyi Lászlóné, született Apponyi Franciska, aki életét a jótékonyságnak szentelte. A grófnő kiváló szociális érzékének köszönhetően 1914-ben Tanácsadó Irodát hozott létre, melynek ajtaja minden fóti előtt nyitva állt. A fótiak főként szociális gondjaikkal keresték fel őt: segélyezés, özvegyi nyugdíj, levelek, csomagok küldése a frontra, katonai felmentések és szabadságok intézése, beadványok megírása, okmányok igénylése. A Tanácsadó Iroda felkutatta a bevonult katonákat, az időközben hadifogságba esettek ügyeiről gondoskodott. Mindenről pontos adminisztrációt vezettek az iroda dolgozói.

A Tanácsadó Iroda a kastély kertjében

A grófnő már korán felismerte munkájának fontosságát és szinte az első hadba induló férfiakkal egy időben megszervezte a Fót községi segítő és népjóléti bizottságot, mely többek között a családfő nélkül maradt asszonyok megsegítésére alakult.

Apponyi Franciska a segélyek juttatása mellett munkalehetőséget is biztosított azoknak a fóti asszonyoknak, akiknek férje bevonult katonának. A kastély parkjában 25 hold felszántott földön a rászorultak kertgazdálkodást folytathattak. Emellett a nőknek foglalkoztató műhelyt is biztosított, ahol hadi megrendeléseket teljesítettek (cipőkészítés) pénzbeli juttatásért cserébe.

Apponyi Franciska A háborús évek Fóton (1914-1918) című naplótöredékében a gyakorlati tapasztalatait jegyezte le a háború segélyezésével kapcsolatban, melyet a háború után rendszerezett. A napló 193 oldalból áll, különböző feljegyzésekkel, fényképekkel, grafikonokkal, ábrákkal, táblázatokkal, rajzokkal s nem utolsó sorban a segítségnyújtás során elhangzott érdekes fóti vonatkozású történetekkel egészül ki.

A napló 168. oldalán a következő történetet jegyezték le A szentkép címmel:

Beállít hozzám egy mogyoródi menyecske, fóti sógorasszonyánál járt, annál látott egy kis térképet, mit az irodán kapott, nemzetiszínű zászló jelzi rajta, hogy hol van az ura nagy Oroszországban.

- Tekintetes Grófnő Asszony, mit kóstál az a szentkép, amit Kovács sógorasszonyomnak szíveskedett adni?

- Olyat szívesen adok, jó asszony, de nem szentkép az, hanem térkép, azt mutatja hol van az ura Oroszországban.

- Már csak szentkép azt, megkövetem, a Kovács sógorasszony is gyertyát éget előtte, meg imádkozik előtte az uráért, én is azt tenném, ha megajándékozna eggyel a tekintetes Grófné.

A fentiek során ismertetett történet is jól példázza, hogy az itthon maradt asszonyoknak nemcsak anyagi, hanem lelki támaszt is nyújtott a grófnő és Tanácsadó Irodája ezekben a nehéz időkben. 

A Tanácsadó Iroda kimutatásai szerint az 1920-as évek elején 86 hadirokkant, 20 hadiözvegy, 36 hadiárva volt. Apponyi Franciska továbbfejlesztette és kibővítette szociális rendszerét az 1921-ben elkezdett „Suum Cuique telep” nevű nagyszabású projektjében. A világ számos országának adományából épített hatvan ház segítségével lakhatást biztosított a rászorulóknak: hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számára. Ezzel a kezdeményezésével teljesedett ki az első világháború károsultjainak megsegítése.

Hegedűs Éva: „Egy falu, melyet az egész világ épít”- Suum Cuique telep Fóton

Gróf Apponyi Franciska Suum Cuique, vagyis „mindenkinek a magáét” elnevezésű kezdeményezésére ország-, majd világszerte gyűjtést szervezett telkek vásárlására. Megkezdődtek az építkezések, s a telep a Fót-Újfalu nevet kapta, majd az idők során egybe írták: Fótújfaluként ma is egy külön városrész. A házakat Bánszky Mihály budapesti építész tervezte, az ezzel járó minden munkát díjazás nélkül ajánlotta fel; Szesztay László műegyetemi tanár a felmérés munkálatait végezte ingyenesen Káromy Justin mérnökkel.

Helybeliekből létrehoztak egy 23 tagú bizottságot a felépült házak odaítélésére (Suum Cuique alap). A tulajdonos, akinek a bizottság juttatta a házat (sokgyermekes, rokkant családfő vagy félárva család) huszonöt évre kapott kamatmentes kölcsönt.

Fót község Segítő és Népjóléti Bizottság (Suum Cuique Alap segítője), 1922

A parcellázást a vasútállomás közelében a Dunakeszire vezető út mellett kezdték meg. Az első 18 ház már 1921-re elkészült, az építkezés 7-8 évig tartott. A házak kétszáz négyszögöles telken álltak; szoba-konyhás, kamrás, kerttel is rendelkező építmények voltak. Két közepes méretű ablakuk az utcára, egy az udvarra nézett. Oldalukon tornác zárta le a tetőt, melyet három oszlop tartott. és az új településrészhez szolgáltató létesítményeket is terveztek.

Fót-Újfalu alaprajza

A „Mindenki a magáét” jelszó a házak ormán is olvasható volt, továbbá a ház falán zöld növényornamentikával díszített kerámia tábla hirdette, hogy az adott ház, melyik ország adományából épült fel. Az adományozó országok közé tartozott: Amerika, Ausztrália, Törökország, Japán, Brazília, Görögország.    

Suum Cuique házat ábrázoló képeslap

A homokos térségen elterülő telep vasút menti oldalán piros cserepes, egyforma házacskák sorakoztak egymás mellett és mindegyiken annak a nemzetnek a zászlója lengett az ünnepélyes avatáson 1922. május 22-én, amelynek áldozatkészségéből a ház felépülhetett. Már az építkezések elején megásták az első kutat a grófné adományából, és az ünnep napjára a porták java része kerítéssel és gémeskúttal is rendelkezett. A nagyszabású népünnepély napjára a házakat vendégfogadókká alakították át. Az ünnepség fényét műsor, versmondás, mise, az énekkar fellépése emelte. A férfiak, a bíróval az élen, népviseletben, csizmában, fehér bő nadrágban és fekete mellényben; a lányok selyemrojtos vállkendővel, a hajukban fehér selyemszalaggal jelentek meg. Az ősi szokásoknak megfelelően az ökörsütés sem maradhatott el.

Suum Cuique telep egyik kerámiatáblája (Fóti Települési Értéktár Bizottság tulajdona)

A legelső házakból alakult utca a telep nemes lelkű megteremtője előtt tisztelegve a Gróf Apponyi Franciska nevet kapta. A „Suum Cuique" alap 1922-ben adománygyűjtő brosúrát adott ki a telep továbbépítéséhez szükséges anyagi források előteremtéséhez. A kiadvány tíz fekete-fehér képes levelezőlapot tartalmaz a fóti szociális létesítményekről, beleértve a Tanácsadó Irodát, a csecsemőotthont, valamint Fót-Újfalu (a „Suum Cuique" telep) tervét és építését. A jól megtervezett, kisméretű füzetben, ami korabeli „PR-kiadványnak" is beillik, a képeslapok előtt rövid ismertető olvasható magyar, francia és angol nyelven Fót község népességének jellemzőiről, valamint a fóti népjóléti intézmények 1914-1920 közötti működéséről, tényadatokkal. A brosúra címszavakban sorolja fel a fóti szociális intézmények szerteágazó tevékenységét, az anya-és csecsemővédelemtől az egészségügyön és a szegényügyön át a Tanácsadó Iroda hatáskörébe tartozó ügyeikig, s emellett több statisztikai adatot is közöl. Az alap célja a hadirokkantak és hadiözvegyek otthonhoz és foglalkozáshoz juttatása, a munkanélküliség csökkentése, a falu kulturális és egészségügyi továbbfejlesztése volt (terveztek hozzá sportpályát, tüdőgondozót, népfürdőt, orvosi rendelőt, szülőotthont, gyermekotthont és kórházat). A foglalkoztatás elősegítésére szövő- és kosárfonóműhelyt, asztalosműhelyt, varrodát és iparművészeti műhelyt hoztak létre.

Suum Cuique telep korabeli felvételen

Hatvan ház készült el (ebből 24 a magyar adakozóknak köszönhetően). A harmincas években, amikor a munkanélküliség nagy méreteket öltött, a kamatmentes kölcsönt sem bírták sokan, kénytelenek voltak megválni házuktól, telküktől; a források is elapadtak. Mindazonáltal, Fót történetének szerves része a nagyszabású terv emléke. Ma mindössze néhány ház hirdeti e nagyszabású összefogást eredeti állapotában, de átalakított formájukban még most is többen lakják őket. A tulajdonosok közül néhányan, a múltra emlékezve a kerámia táblát is házuk falán őrzik.  

Ma is meglévő Suum Cuique ház

Felhasznált irodalom:

Apponyi Franciska: A háborús évek Fóton, 1914-1918, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, kézirat.

A Fóti Suum Cuique Házépítő Alap telepszabályzata: Kézirat. 6.

Egy falu, melyet az egész világ épít: Fót- Újfalu: A Suum Cuique Alap telepe. Budapest, 1929. 95.

Forró Katalin: Fót a XXI. sz. küszöbén, Ceba Kiadó, Budapest, 2002, 61-62.

Hámori Péter: A fóti Suum cuique-telep története, in: Honismeret, 28. évfolyam 1. szám, 2000, 61-68.

Iványi János: A Károlyi-család fóti és újpesti alapítványai és építkezései, in: Újpesti Helytörténeti Értesítő, XVIII. évfolyam 3. szám, 2011. szeptember, 7-9.

Pellei Enikő: Hogyan indult ki a „Suum Cuique” lakótelep gondolat? in: Fóti Szemle, VII. évfolyam 5. szám, 2000. május, 2-3.

Rehák Ferenc: Fót története, Greger-Delacroix, Budapest, 2000.

Suum Cuique.. BársonyFót: Közéleti Polgári Magazin. II. évf. 2000/4. különszám. 12 + [4]

Szabó Lászlóné: Károlyi Lászlóné, sz. nagyapponyi gr. Apponyi Franciska (szerk. Szűcs Mária), in: Fóti arcképcsarnok (Városunk jeles szülöttei, lakói, alkotói), Fót Városi Könyvtár, Vörösmarty Kulturális Egyesület Könyvtári Tagozata, Fót, 2006, 92-95. 

Urbán Jánosné: Helytörténeti kutatás Fóton 1945-ig.: Egy kiemelkedő szociális tevékenységet végzett neves emberről: gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska. [Fót], 2003. 8. + melléklet [22.]

Vadadi Albert: Épül az Uj Magyarország (Fótujfalu ünnepélyes felavatása, in: Független Újság, V. évf. 24. sz. 1922. június 4.,1-8.

Internetes hivatkozások:

Völgyesi Zoltán: Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények, in: Archívnet XX. századi történeti források.

http://www.archivnet.hu/kuriozumok/grof_apponyi_franciska_es_a_foti_jotekonysagi_intezmenyek.html?oldal=2

http://www.gkrte.hu/public/szmuemlek_show.php?id=13124&ht=&kat=2&musts=1