(Királyrét, 1969)

A gazdasági vasutakat 1876-ban szabadalmaztatta Decanville francia földbirtokos, elterjesztésükben Európa-szerte Arthur Koppel berlini gyáros vállalta a főszerepet. Magyarországon az 1880-as évektől a jogszabályok  is megkönnyítették a „nagyvasutaknál" lényegesen olcsóbban létesíthető és üzemeltethető a kis forgalom mellett is gazdaságos helyi érdekű illetve gazdasági vasutak építését.

A Szokolya község határában fekvő közel 7000 kat.hold területű erdőbirtok 1892-ben egy porosz gróf, Sierstorpff (Franken Siessdorf) Henrik tulajdonába került - a fotón az épp odatartó szekéren áll. Ő építtette meg egy évvel később az erdei iparvasutat Kismaros községből kiindulva Szokolyán és Királyréten (akkori neve: Huta) keresztül az úgynevezett Adolfkuti rakodóig, mintegy 11.5 km hosszban, 600 mm-es nyomközzel.

Az egyre fokozódó kereslet láttán a Roessemann és Kühnemann berlini cég, amely Magyarországra addig vasúti jelző és biztosító berendezéseket szállított 1885-ben üzemet alapított Budapesten és „Koppel Artúr féle" kisvasúti felépítményeket, mozdonyokat, kocsikat kezdtek gyártani.

(Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből)

Arthur Koppel (1851-1908)

1876. április 1-jén Benno Orensteinnel együtt alapította meg az Orenstein & Koppel társaságot, terepi vasúti felszerelések fejlesztése és forgalmazása céljából. 1885-ben összevesztek, cégük felosztásakor Orensteinhez a belföldi, Koppelhez a külföldi piac került. 1897-ig a Koppel által kínált sínrendszerek már a világ minden részén bizonyítottak, többek között a cukor- és kávéültetvényeken, valamint a fejletlen területek művelésénél.

Koppel-féle vasút, Erimai ültetvény, Új-Guiniea

Kinek építettek még kisvasutat Magyarországon?

A több száz kilométernyi vasutak közül, melyeket a gyár eddig szállított, kiemelhetők többek közt: ő Fensége Lajos Károly főherczegé, K.-Tapolcsányon, a m kir. erdőkincstáré, herczeg Pálffy Miklósé, Gróf Pálffy Józsefé, Gróf Nádasdy Ferenczé, Harkányi Frigyesé. Seidner Bernáté, hatvani Deutsché, Karsai Alberté, Schaumburg-Lippe herczegé, Gr.Eszterházy Miklósé, Ürményi Pálé stb.

(Az iparosok és kereskedők név- és lakjegyzéke, 1892)

Roessemann & Kühnemann építette erdei vasút, teherszállító kisvasút Szokolya-Hután, 1898

Az iparvasúton kizárólag csak faanyagot szállítottak. A pályafenntartást és a vasútüzemeltetést teljes mértékben a birtokos végeztette saját dolgozóival. A vasút csak egy fafűtésű Jung gyártmányú mozdonnyal rendelkezett, amit Sándor névre kereszteltek.

A hutai birtokon kastély épült, amely helyén régebben kohó és a vashámor volt. Ezeket Esterházy Antal létesítette 1777-ben. A víz energiáját használták a kohó és a vashámor működtetésére. A működtető erővízrendszer a Nagy-Magyarország akkori legnagyobb ilyen vizierőműve volt. Sajnos vízutánpótlás elégtelensége, az uradalom gazdálkodásának ésszerűsítése és a királyi udvar vámpolitikája megpecsételte a szokolya-hutai vasgyártás sorsát, 1792-ben befejezték a termelést. Később a hámort fafűrészelésre használták. A vasmű egyes részei még 1900-ban látszódtak, majd az enyészeté lettek. A hámor megszűnését követően alakítottak ki egy hazánkban páratlan faúsztatási rendszert, melynek maradványai a Szén-patakon a mai napig is megtalálhatóak. 1803-ban több német család telepedett Hutára. 1892-től pedig Francken Sierstorp Henrik gróf a birtoka fakitermelésének leszállítására építtette a kisvasutat. 

Forrás:https://www.kiralyret.hu/kiralyret-tortenete/

A gróf csak kirándulásként, vagy csak vadászati célból, évente egy- két alkalommal látogatta meg birtokát. 1912-ben Nógrádverőcére tervezett költözni, ahol fejlesztésekbe kezdett.

Nagy áramfejlesztő központ a Duna mentén

Siesstorp gróf német nagybirtokos Nagymaros, Kismaros, Nógrádverőcze, Szokolya és Huta községekkel szerződést kötött egy Nagymaroson létesítendő villanytelepre, a mely hivatva lesz a fent mondott községeken kívül Szob, Márianosztra, továbbá a Dunán át sülyesztett kábelek segítségével Visegrád, Leányfalu, Gizellatelep és Dunabogdány községek világítását és erőátvitelét szolgáltatni. A telep 600 lóerős gépegységgel fog rendelkezni, melyre a szerződést már megkötötték, egy millió koronába kerül.

(Az Ujság, 1912. augusztus)

Végül csak a balparti áramellátást biztosította egy ideig... 

1912-ben birtokos-igazgatót állított az erdőgazdaság élére, Paulovits Jenőt. Ő rátermettségével mind a birtokon, mind a vasúton több változtatást, fejlesztést hajtott végre, ami a vasút fejlődését is eredményezte. Az új igazgató Kismarostól Nógrádverőcére, majd Kismarostól a Duna partjáig kiépítette a kisvasutat. Királyrétről - a régi nyomvonaltól eltérve - a vasútvonalat átépíttette a Cseresznyési-rakodóig. Ugyancsak megépíttette a Bajdázói-kőbányáig vezető szárnyvonalat, és megnyitotta az Inóci és a Bajdázói kőbányákat. Paphegyen javítóműhelyt és kőzúzdát hozott létre. Ebben az időben háromszáz ember dolgozott a birtokon. A vasútvonalon több helyen kitérőket létesített és hét gőzmozdony szállította az erdei termékeket, amelyek naponta akár 70 vasúti teherkocsit is megtöltöttek a pályaudvaron. A birtokon a villamostelep áramát használták. 

(A TRIGLAV-mozdony)

A birtokos 1917-ben bekövetkezett halála után az erdőbirtokot a Kereskedelmi Banknak adták el, akik Jánospusztai Uradalom és Ipartelepek Rt." néven működtették tovább, majd egy cseh embernek adták tovább, aki nem volt gondos gazdája. (Ő hozta magával a TRIGLAV mozdonyt Stájerországból, mely 1920. július 12-én tett műtanrendőri vizsgát az Inóczi Kőbánya és Ipartelepek Rt.-nél.) A tulajdonosról egy uszító hangú cikket találtam:

Csehek Magyarországon - A cseh Csecsovicskától megundorodott a csonka ország

A háború alatt történt, hogy a csehországi Csecsovicska Márton megszerezte a Nógrádverőce mellett fekvő gyönyörű jánospusztai uradalmat. Övé lelt a nagymaros-verőcei villamos mű, két téglagyár, három kőbánya és 7200 hold uradalom roppant erdőségeivel, melyből 28 kilométer hosszú iparvasuton szállították le a kismarosi Dunához az erdőrengetegek termését.
Csecsovicska valószínűleg a cseh zsebrákok leszármazottja, mert az uradalomban olyan rablógazdálkodást kezdett, milyet Nagymagyarországon sem ismertek. Azt  mondják, hogy ha még öt évig ez a notórius cseh marad a birtok tulajdonosa, kő kövön nem marad és évtizedek kellettek volna, hogy helyrehozzák azokat a károkat, melyeket okozott. Rendszer nélkül irtotta a hatalmas erdőket és az ő erkölcsével összefért, hogy a kivágott fát egyszerre négy-öt fakereskedőnek adta el, miből aztán rengeteg pör keletkezett. Most már azt is megértik olvasóink, hogy miért merült fel folyton a Váci Hírlapban a hir, hogy a marosi és verőcei lakosság folyton a váci villamos műből akart áramot kapni. Mert Csecsovicska úr formálisan nyúzta a szegény, de józan, iparkodó népet.
A hutai villannyal világított szép kastélyban, az erdőrengeteg közepén trónolt a cseh zsebrák, azaz Csecsovicska úr. Gyönyörködve nézte, hogyan pusztítják a csonka ország 'megmaradt nemzeti vagyonát és beleegyezését adta mindenbe. Csak akkor ráncolta össze homlokát, ha jöttek a büntetések. Jöttek, még pedig végnélkül. A legutóbb már megszökött tőlük. A szemérmetlen pusztításért legutóbb 130 millió pénzbírságra és három hónapi elzárásra ítélte őt a bíróság.
Ez már több volt, mint a mennyit elbírt a hős cseh. Hamarosan vevőt keresett a jánospusztai uradalomra és meneküli az országból. A vevőt megtalálta Hofer Brúnó (sic!) svájci állampolgárban, vencsellői földbirtokosban, Dessewffy Aladár vejében. A svájci szabadsághős unokája 1.500,000 svájci frankot adott a birtokért, ami bizony nem nagy pénz, ha tudjuk, hogy a 28 kilométeres sinhálózatért magáért milliárdokat lehet kapni. De a csehnek menekülnie kellett s elfogadta az ajánlatot.
Amilyen a gazda, olyan a cselédje; mondja a közmondás. A birtok átvétele múlt hetekben történt meg hivatalosan és a leltárból sok, sok milliós érték hiányzott. Az új gazda nem sokat teketóriázott, hanem az alkalmazottaknál házkutatást rendelt el. És, uram fia micsoda csodával járt. Csecsovicska „jószágigazgatója" valami Lopstokk volt. Ez a derék férfiú mentsünk, amit lehet csatakiáltással gazdája dicstelen elvonulása után fosztogatásba kezdett A hivatalos közegek a jószágigazgató házában három mázsa villamosvezetéket, sok csillárt a hutai kastélyból, egy csomó értékes perzsaszőnyeget, két hatalmas cséplőgépet és más apróságokat találtak és foglaltak le.
Az új tulajdonos azonnal beruházásokat kezdett a szép birtokon, melyet modern gazdasággá akar fejleszteni. A hatezer holdas erdörengeteget pedig Rappensberger Andor miniszteri tanácsosra bízta. Méla akkordul megírhatjuk még azt is, hogy a vételárból félmillió svájci frankot visszatartanak azoknak a pöröknek rendezésére, melyek abból származtak, hogy a kitermelt fát egyszerre 4—5 vevőnek adták el. És a cseh zsebrák ebbe is beleegyezett!

(Váci Hirlap, 1924)

 

Dr. Hofer Kuno svájczi attasé és Gróf Dessewffy Ilona esküvője Tátralomniczon 

Hoffer Kunó földbirtokos és svájci attasé vette meg a birtokot , aki Jánospuszta nevét - annak rossz híre miatt - Királyrétre változtatta. Az új tulajdonos Paphegy és az Inóci bánya között drótkötélpályát építtetet és azon szállította a követ a bányából a paphegyi kőzúzdába, ahonnan vasúti kocsikba ömlesztették. Ő hozta létre Paphegyen azt a két hengerművet is, amely a bitumenes utak megépítéséhez szükséges alapanyagot szolgáltatta. Ezt a zúzalékot még Törökországba is szállították.

Hoffer Kunó építette a kastélyhoz a tavat és a gyönyörű angolparkot, melyet Erzsébet parknak hívtak. A kertészethez pálmaházat építtetett, Benes Mihály volt a főkertész. A tó mellé kápolnát épített, ahol az egyik fiának az esküvőjét tartották. Nagyon szeretett vadászni, foglalkoztatott egy vadászmestert is. A könnyebb közlekedés érdekében komoly kőalappal bíró, úgynevezett grófi utat épített ki a Magastaxi vadászházhoz (Hohe Tax Hütte) és Kóspallagon keresztül Márianosztrára.

A birtokost 1931-ben gyilkolta meg a szeretője Svájcban...

Mit mondanak Szokolyan ?
Bécs, jan. 12. (A Pesti Hírlap tudósitójának távirata.) Dr. Hofer Kunónak nagy érdekeltsége volt egy mezőgazdasági és ipari részvénytársaságban, amely birtokot és kőbányákat kezelt s amelynek központi irodája a szobi járásban fekvő Szokolyán volt. A részvénytársaság titkársága a hozzá intézett kérdezösködésre azt a felvilágosítást adta, hogy Hoferné, amikor Sankt Moritzból történt elutazása után visszaérkezett Magyarországra, azt közölte, hogy férjét kisebb szélütés érte, de közben állapota annyira javult, hogy aggodalomra nem ad okot. Két nappal ezelőtt aztán a santmoritzi Carlton-szálló azt táviratozta Hofernénak, hogy mivel nagy szerencsétlenség történt, utazzék azonnal Sankt Moritzba. Hoferné szombaton elutazott és most már a svájci fürdőhelyen van, ahol szerencsétlen sorsú férjének temetéséről tárgyal. Úgy látszik, hogy a hatóságok beleegyezésével a holttestet Magyarországra fogják hozni. Szokolyán is nyomatékosan hangoztatják, hogy Hofer családi boldogsága zavartalan volt és hogy Hofer soha nem telt semmit, ami Mrs. Boultert megerősítette volna szenvedélyében.

Az örökösök sajnos már nem jól kezeték a birtokot. A bányákat leállították, leszerelték és eladták a kötélpályát, 1941-ben leállították az ipartevékenységet. A hét mozdonyból csak kettő maradt meg, az egyik a híres TRIGLAV.

1946-ban egy máig megvalósítatlan fejlesztés terve fogalmazódott meg:

(Börzsönyliget, 1960)

A kisvasút ugyan újraindult, de gazdasági szerepe csökkent, műszaki állapota romlott. 1954-ben azonban jelentős változás állt be: beindult a személyszállítás Királyrét és Nógrádverőce MÁV-rakodó között. Egy ideig a helybeli, verőcei, kismarosi, szokolyai lakosok vették igénybe, majd egyre több lett a turista.

A kismarosi végállomás

Az állami tulajdonba került erdei vasút kezelője a Váci Erdőgazdaság, később a Börzsönyi Erdőgazdaság lett, végül az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság - a mai Ipoly Erdő Rt. - kezelésébe került, amely aztán 1970-től Királyréti Állami Erdei Vasút néven üzemeltette.

A hetvenes évek közepén úttörővasúttá minősítették át - 1976-ban a Pest megyei gyermek- és ifjúsági szervezetek védnökséget vállaltak felette s a nyári időszakban kétszázötven-háromszáz úttörővasutas adott itt szolgálatot. Az utasforgalom elérte az évi félmilliót, ám ezt már sem a pálya, sem a mozdonyok, sem a kocsik nem bírták. Ekkor ugyan már nyugdíjba vonult a két legendás mozdony, a jó hat évtizedet szolgáló Triglav és Koblav, a pályatest azonban még az eredeti volt. 

A kisvasút felújításáról (Pajtás):

Az életveszélyessé vált vasutat 1978-ban végleg le akarták állítani, ám óriási összefogás alakult ki a vasút megmentésére. Két évig tartó munka és mintegy ötvenmillió forintos beruházás révén új, 760 mm-es nyomvonalon - Ceglédről átszállított síneken -, a Dunakeszi Járműjavítóban felújított kocsikkal és dízelmozdonyokkal, új névvel és emblémával ismét elindulhatott. Az átadás 1981. június 7-én volt . A Börzsönyi Úttörővasútnak négy felújított dízelmozdonya volt, és rendelkezett téli és nyári kocsiparkkal is.

(Ifjusági Magazin, 1981)

Tizenegy évvel később mégis le kellett állítani, ezúttal nem műszaki állapota, hanem gazdaságtalan volta miatt. Amikor 1992. május 18-án, búcsúfütty kíséretében, az utolsó közlekedő szerelvény is beállt a pap-hegyi javítóbázisra, már a derűlátóbbak sem bíztak újbóli megmentésében. Ezúttal a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kezdeményezett akciót a kisvasút életre keltésére, és az Országos Idegenforgalmi Hivataltól kapott ötmillió forint támogatásnak köszönhetően, 1992. augusztus végén ismét elindult az első szerelvény Kismarosról Királyrétre. A megmentéséért addig fáradozók azonban nem voltak nyugodtak, mivel a fennállásának századik évfordulójához közeledő gyermekvasút folyamatos működtetése továbbra sem volt biztosított. Ezért a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány részvételével, Kismaros és Szokolya önkormányzata, a Győri Vasútépítő Kft., valamint Tusnádi Csaba - a kisvasutak ismert fotódokumentátora - létrehozta a Börzsönyi Gyermekvasútért Alapítványt, amely újra működtetni kezdte a kisvasutat.

(Magyar Hírlap, 1993)

Időközben a következő fejlesztések történtek:

- 2002 Kétvágányos mozdonytároló építése Paphegyen

- 2003 Resicai gőzmozdony érkezése

- 2009 Kismarosi állomás felújtása

- 2013 Vili villanyvonat elindulása 

Forrás: http://kiralyret.bloglap.hu/oldalak/a-kisvasut-rovid-tortenete-28542/ 

Az idén új felújításba kezdenek: https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/itthon/1-milliard-460millio-forintbol-ujul-meg-a-kiralyreti-es-a-kemencei-kisvasut/ 

Reméljük, nemsokára újra utazhatunk együtt!