Karinthy és Kosztolányi egy hajóúton

Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső, a többi Nyugatos íróhoz hasonlóan rendszeresen járt a Dunakanyarba Móriczhoz és Babitshoz is. Később évekig együtt nyaraltak Nógrádverőcén, és Karinthy Kosztolányi halála után innen indult utána.

Karinthy kiszáll a Dunából Verőcénél

Csónakon voltunk ma délután a visegrádi Duna-katlanban: a svájci tavak világára emlékeztet. Isteni színjátéka a Természetnek - el tudtalak felejteni? Hálás vagyok a nyomorúságnak, mely visszakényszerített kertedbe! Milyen messze vitt Tőled a hóbortos álom... Régi dalokat dúdoltam közben, a hullámok langyos loccsanása duruzsolta a kísérőzenét.

Aztán vagy két kilométert "csurogtunk" lefelé, úszva a Dunán - mekkora távolság, ha kézzel és lábbal kell legyőznöd, meztelenül, ahogy születtél!

A Nagy Álmot pedig tedd el: este van, a csillagok várnak és hallgatnak, van idejük.

Karinthy Frigyes: Levél egy faluból - Nógrádverőce (Pesti Napló, 1932. augusztus 14.)

Karinthy és Kosztolányi Szentendrén (1929)

Az író Budapesten született, mégis szentendreinek vallotta magát a következő cikk szerint:

(Színházi Élet, 1929)

De milyen kapcsolat fűzhette Karinthyt Szentendréhez? Erről így ír:

Hopp, Lacikám! Álljunk meg azonnal! Vigyél a szállodámba — pakkolok, reggel utazom haza.
Mi ütött beléd?
Semmi — csak eszembe jutott végre, amin két napja töröm a fejem — hogy hol volt az a fa, az a felhő, az a katicabogár...
Szentendrén, barátom, Szentendrén, fent a hegyen, a Staravoda mellett... tizennégyéves koromban ... tudod, ott nyaraltunk ...
Délben Pesten vagyok, délután kimegyek, vicinálison, Szentendrére.

Karinthy Frigyes: Naplóm  - Penklub, kongresszus (Pesti Napló, 1929. június)

Karinthy 1903-ban, 14 évesen

Az említett nyaralásról szól Karinthy Szentendrén játszódó, 1911-ben megjelent "Az asszony" című novellája:

Tizennégy éves koromban, augusztusban, esténként a nyaraló előtt sétálgattam Horovetznével, aki mellettünk lakott és megbarátkozott velem. Halvány, kékszemű gyerek voltam, és akkoriban tengerész akartam lenni. Horovetzné férje három hétre elutazott, a fiatal asszony egészen egyedül volt. Fehérpettyes, világos kék ruha volt rajta, szalaggal a derékon és bő, nyitott ujjak. Az arca most már csak úgy van előttem, mint egy tojásdad, kicsit sárgásfehér folt, pár halvány és derengő vonallal alul - egyebet alig látok belőle. De akkor nagyon jól ismertem és néhány nap múlva nélkülözhetetlen alkatrésze lett annak a ködös, rejtelmes képnek, amit Világról és Jövőről festettem a szemeim elé. ...

Kint a kertben, a barackfák alatt sétálgattam akkor, zsebretett kezekkel sétálgattam és fütyörésztem. A kerítésen túl oly mély és ónszínű volt a Duna: csak néha szikrázott föl valahol. A malom ablaka lélegzett a tompaságban. És egyhangúan zizegtek a csillagok: tücsök és csillag, mindig együtt láttam és hallottam őket és azt hittem, a csillagok zizegnek. 

A teljes novella itt érhető el:

https://epa.oszk.hu/00000/00022/00085/02642.htm

Karinthy Frigyes testvére, Elza is Szentendrén nyaralt, ahogy Dénes Zsófia meséli: 

Ezerkilencszáztizenhetet irtunk és szeptember legeleje volt. Leányfalun hajóra szálltam, a fedélzeten ember ember hátán, gyerek, poggyász, nyugágy, x - szék, ordítás, zsirospapir, túlméretezett vitalitás. Mindenki beszélt és senki se mondott semmit, — amolyan kritikus hurcolkodási nap, amikor az iskolakezdet nyaralásból tereli haza a kispolgárság népes telepeit.
Valakivel összekaptam, hogy hátizsákját tegye a pad alá és családja köpenyeit vegye karjára vagy üljön rájuk, de a velük borított helyet engedje át az utasnak. Azután megadással leültem. Nem, itt nem terem fü. Jaj annak, aki itt csendben ülni és nézni szeretne.
De akkor megláttam valakit, aki épp szemben ült vetem. Asszony? Leány? Nem fontos. Festő. Festő nemcsak azért, mert festékes ládikáját úgy szorítja magáihoz — gondoltam akkor —, mint az orientexpresszen a kokottok az ékszertáskájukat. (Akkoriban ugyanis voltak még félvilági nők, a francia tyukocska-szó, a cocotte, még párisi argóval tapadt is hozzájuk s a nőcskéknek voltak még nagy ékszereik; ma már mindez nincs, divatjamúlt.) Szóval nemcsak a festékes ládika következményeképp festő, gondoltam, hanem azért is, mivel ő sem csinál egyebet, minthogy nézi a vizet. ...

Másnap megírtam ezt az egészet tárcának a „Világ” cimü napilapba. A cikk utolsó sora ez volt: „Ki lehet ez a nő, és hogyan - miért, hogy nem ismerem?”
Harmadnapra választ hozott a posta. A választ Karinthy Frigyes irta. „Kedves Dénes Zsófia” — irta nekem, nem géppel és nem is titkár által, hanem sajátkezűén — „az a nő, akiről a „Világ”-ba irt és akit nem ismer, az én nővérem, Karinthy Elza. Festő. Szentendrén nyaralt, fogalmam nem volt, hogy hazajött, a maga cikkéből tudtam meg, köszönöm. Olyan portré ez róla, hogy millió ember közül rá kell ismerni... (K. E. kisasszony portréjához)

Tehát a Karinthy családnak bevett nyaralóhelye volt ez, és később is visszajárt, amit a Kosztolányival itt készült képei is bizonyítanak.

Karinthy Frigyes és Kosztolányi Móricz Virággal Leányfalun

Móricz Zsigmond Leányfalura költözött, Babits Mihály Esztergomba - Karinthyék többször meglátogatták őket. De miért éppen Nógrádverőcét választották nyaralóhelyükként? Talán az itt élő Rozsnyay Kálmán - Dapsy Gizella házaspárnak is szerepe lehetett benne...

Dapsy Gizella és férje, Rozsnyay Kálmán irodalmi szalont vezetett Szeghalmon. Amikor Tevan Andor bécsi tanulmányai elvégzése után - 1909-ben - átvette és korszerűsítette apja békéscsabai nyomdáját, elsőként a költőnő kötetét adta ki. A képzőművész végzettségű Rozsnyay segített a kiadó arculatának kialakításában, majd ő volt az, aki felvitte Budapestre Tevan Andort, és számos íróval ismertette meg a New York karzatán. (Ő egyébként Nagyváradon a Holnap Társasága kültagjának számított, onnan került a pesti irodalmi vérkeringésbe.) A kiadó kortárs műveket jelentetett meg, a Tevan Könyvtár szerzői sorában találjuk többek között Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula nevét is - voltak közülük olyanok is, akik itt hamarabb jelentek meg, mint Pesten. Később a Rozsnyay-Dapsy házaspárt politikai tevékenységük miatt Nógrádverőcére internálták, ahol számos író barátjuk látogatta meg őket, talán hálából is.

Karinthy Frigyes ismerte Huszár Pufit, az Amerikából hazatért filmszinészt is, aki itt vásárolt kastélyt... 

Karinthy Frigyes - Levél a faluból (Nógrádverőce)

Akár így is kezdhetném, mint Mikes kartárs Rodostóból, "kedves néném". Valamikor ötszáz esztendővel ezelőtt, vagyis 1914-ben nem mertem volna útilevelet írni egy Duna-parti faluból, ha a levél Nagyközönség Nénémhez szólt - akkoriban jöttek divatba a nagy távolságok, s a Holdból és a Marsból keltezett novellák és regények fantasztikumán innen romantikának legalábbis az Északi-sark vagy az ausztráliai sivatag számított: közelebbi helyről egyszerűen telefonált az ember, ha valamit közölni akart. ... Így esett, hogy devizafalak és politikai falak és gazdasági falak és társadalmi falak útvesztőjében nagyon örültem, ha ennyire jutottam el, menekülve a kánikula elől: egyórányira Budapesttől. Ennyire, ahonnan legrosszabb esetben gyalog is vissza lehet kerülni. Mert a vonat nagyon szép találmány, de mit lehet tudni, mikor jön egy vonatrendelet, vonattilalom, sztrájk, rendelkezés, intézkedés, törvény, választás, alkotmánytervezet, pártgyőzelem, abszolút többség, diktátori kisebbség, nemzeti önérzet újjászületése, osztályönérzet retorziója, pápai enciklika, polgári jogszabályozás vagy akármi, amelyből kiderül, hogy barna hajúak és kék szeműek, valamint azok, akiknek a nevük K betűvel kezdődik, holnaptól kezdve nem utazhatnak vonaton, és gyalog is csak fél lábon ugrálhatnak. ...

Ezért okos ember (maga is annak vallja magát) Huszár Pufi, akit tegnap látogattam meg hercegi kastélyában, itt a hegyen, amit potom pénzért vett és kevésbé potom pénzen valóságos paradicsommá varázsolt. Kérlek szépen, magyarázza Pufi, úszónadrágban a filagória emeletén, kérlek szépen, te írtál nemrég egy krokit Letalálás címen, hogy legjobb volna a nagy technikai találmányokat mind visszatalálni: nem is tudod, milyen igazad volt. Nekem ehhez a tizenhét holdhoz mért nincsen autóm, nem fizeti ki magát: két lipicai visz le az állomáshoz, ahol ha néha Pesten akad dolgom, felülök kettőhúszér a harmadik osztályba. Két év múlva ez a kis birtok el fog tartani, aztán már ki se mozdulok innen - visszatérek az ősfoglalkozáshoz: halászat és vadászat. És legfeljebb néha egy hangos film: azt is csak magyar nyelven, házi használatra.

Hát igen. Az Übermenschet nemcsak szárnyas angyal formájában lehet elképzelni. Lehet, hogy inkább fog hasonlítani egy terebélyes fához, aminek esze ágában sincs elmozdulni a helyéről.

 Nógrádverőcei zsidó nyaralókolónia,1930-as évek - (Dorogi János fotója)

Ám a Karinthy család anyagi helyzete folytán (a többi családhoz hasonlóan) nem kastélyban szállt meg: 

Hinnem kell Emilnek, mert Emil egyszerű és igaz lélek, Emil szelíd és béketűrő és Erzsi az ő neje. És ha Emil kivette azt a szobakonyhás nyaralót a verőcei parasztházban, ez is csak azt bizonyítja, hogy Emilben igaz keresztényi alázat és önmegtartóztatás lakozik: mert hiszen Emilnek tudnia kellett, mit és főként mennyit és mégfőkéntebb mekkora hangon fog erről nyilatkozni hű neje, Erzsi, ha meglátja, mit vett ki neki, kéthónapra, csak azért, mert valamivel olcsóbb, mintha a kastélyt bérelte volna, - ezt Emil jól látta előre és ha mégis kivette, ez csak azt mutatja, ismétlem, hogy Emil szándékosan szenvedni és tűrni akarta alázattal és csendesen, amiben hű neje, Erzsi az isteni gondviselés és megpróbáltatás képviseletében részesítette őt, mikor csomagokkal felszerelve megjelentek a verőcei nyaralóban. Ezekről a percekről Emil hallgat, szerényen, mint a gyakorlott, mondhatnám rutinos vértanúk, akik nem szoktak dicsekedni szenvedéseikkel. 

Karinthy Frigyes: Nógrádverőcei legenda (részlet)

 Karinthy Frigyes és Bőhm Aranka

Kinszki Judit néni, Kinszki Imre fotóművész lánya mesélte, hogy a faluban nyaranta a teljes közösség harmóniában élt, hiszen valahogy mindenki értékén kezelte a másikat. A zsidó társaság külön csoportot képezett, amelyben a legnagyobb hullámokat Aranka keltette a mondén viselkedésével...

Karinthy Frigyes viszont jóban volt a gyerekekkel is - a legjobb barátok a Devecseri család gyermekei voltak. Ferenc így emlékezett apja megérkezésére:

Karinthy Frigyes a nógrádverőcei strandon 1937-ben

Karinthy évek múlva visszafizetett hitelből élt a helyi fűszeresnél, Vavrik Gézánál - akit Devecseriné Guthy Erzsébet szerint "Olajbafőtt Szent Wawriknak" neveztek Kosztolányival! Ez ihlette a következő novellát:

Az úszó család

Kétségtelen, hogy a néhány hónap előtt az egész művelt világ figyelmét magára terelő "repülő család" rekordteljesítménye, sportszempontból, nagyobb igényt tarthatott az európai és az amerikai sajtó hasábjaira, de hazai viszonylatban, úgy hisszük, elég szenzációs vállalkozásról számolhatunk be innen a helyszínről, ahol a nyaraló közönség elitjét reggel óta a legnagyobb izgalomban tartja Adós Ágoston magántisztviselő, fürdővendég és családjának vakmerő kísérlete.

Reggel nyolc órakor Adós Ágoston neje és három gyermeke társaságában fürdőtrikóban megjelent a strandon, ami annál is inkább meglepte a szezonvég gyér közönségét, mert köztudomású volt, hogy Adósék tegnap este becsomagoltak, hogy a nyaralást befejezve, visszaköltözzenek a fővárosba. A rejtélyt csakhamar megoldotta Bérváró Zsuzsánna, mindenes, aki három láda becsomagolt nyári holmit gurított taligán, a Dunapart felé és az egészet lerakta, közvetlenül a strand-korlát mellett, a víz közelében. ...

Pontban fél kilenckor jelt adott, az egész család ugyanakkor a vízbe vetette magát, miközben Bérváró Zsuzsánna a három koffert utánuk lökte. A koffertartó zsinegeket a három Adós-gyerek erősítette dereka köré. Maga Zsuzsánna az egyik koffer hátán foglalt helyet.

Az ár azonnal elkapta a társaságot, s a legvidámabb hangulatban indultak el, visszafelé integetve a lelkesült nézőközönségnek.

Kilenc órakor, mikor ezt írom, már eltüntek a láthatáron.

Ugyanakkor megjelentek a strandon a hátramaradottak: a helybeli fűszeres, a mészáros és a parasztház tulajdonosa, akiknél Adósék laktak. Panaszukat egy jelenlévő ügyvéd vette át, aki fenntartja magának a jogot, hogy Adósék képviseletében rágalmazási és kártérítési pert indítson a kósza hírek terjesztői ellen, akik azt állítják, hogy Adóséknak egyszerűen nem volt már pénzük vasútra, azért választották az ingyenes Dunautat...

Milyen hangulatban volt Karinthy ekkoriban? A vidám írások mögött gyakran gondok emésztették. Az agydaganatáról és annak gyógyításáról szóló "Utazás a koponyám" körül című könyve 1937-ben született. 

Szalay Károly írta az utolsó időkről: „A fönnmaradt idő gyorsan pergő hétköznapok, mardosó gondok, félelmek között telt el. A műtét jól sikerült, a vak látó lett, az értelem kitisztult, az alkotókedv újra fölbuzogott. De a sérült agynak, a sérült léleknek nem tett jót a gyilkoló életforma. Az író nem szabadulhatott örökkön szaporodó restanciáitól. Adósságai rohamosabban nőttek, mint megvalósulatlan írói tervei. [...] Ehelyett az újságírói robot emésztette. Kávéházról kávéházra járt. Gyakran rosszkedvű volt és nyugtalan. Egy idő múltán főfájásokról és szédülésekről panaszkodott. Meg-megjelent Leányfalun, Móricz Zsigmondnál. Előbb Tóth Árpád, később Kosztolányi halála amúgy is megviselte. Kosztolányi temetésén annyira elveszítette önuralmát, hogy idegességében cigarettára gyújtott. Móricz a szép és egyre megszépülő múltat jelentette számára, a régi békeidők megmaradt tanújaként.”

Kosztolányi Dezső 1935-ben hunyt el. Karinthy Ferenc Szellemidézés című könyvében egy olyan (fiktív) jelenetet ír meg, amelyben apja átúszik a szigetre, a "Zeusz-liget"-be, és ott találkozik még egyszer barátjával, aki figyelmezteti a halál közeledtére. 

  
Karinthy Ferenc így elevenítette fel apja utolsó útját, ami Verőcéről Leányfalura, Móricz Zsigmondhoz vezetett:

Nyolckor ébredt. Még pára szállt a vizek felett, de a nap szépen sütött. Eszébe jutott, hogy ide nem is messzire barátja, Móricz Zsigmond háza áll Leányfalun. Úgy érezte, sürgősen beszélnie kell vele. Nem is habozott soká, tőlünk elbúcsúzott, s jegyet váltott a tízórás hajóra. A kis móló, amely a kikötőhöz vezetett, fürdött a napfényben. Mikor beszállt a visegrádi hajóba, felülről meg kellett még kerülnie a Szentendrei-szigetet. Sípolás indította útnak a kis gőzöst, s apám a korlátnál kegyes mozdulattal intett felénk, kissé színpadiasan, kissé tréfásan. Világosszürke ruhában állt ott, mindig előrehulló haját most kissé felborzolta a szél, éles profilja a vizes, zöldes háttérbe rajzolódott. Többé nem láttam. 

(Karinthy Ferenc: Szellemidézés)

 "Mit mondjak, Friczi, a legjobbkor" M.Zs. - Móricz Zsigmond így ír búcsúcikkében:

Friczim, hogy még a mult hetekben sem voltam otthon! mikor kint voltál nálam Lányfaluban. A gyerekek azóta mindennap emlegetnek, apró gyerekek, a mi gyerekeink, tehát csak aprók lehetnek, olyan anyácskák s mit számít nekünk ez, hiszen mi valósággal lehetetlenek voltunk az apa szerepben. Mi egyáltalán lehetetlenek voltunk drága Friczim, kezdettől végig csak úgy tettünk, mintha élnénk s mintha komolyan vennénk az életet, egyszer elmondtad a kocsiban, a temetőtől a Kálvin térig a házasságaidat, majd kiestünk a kocsiból, annyit nevettünk mind a ketten, kit is kísértünk ki éppen? Akárki már nem földi rab. Gondoltam akkor, hogy amint hazaérek, leírom szó szerint amit beszéltél, de tudod kész volt az ebéd s le kellett ülni mellé, aztán fel kellett volna állani, a géphez ülni, aztán az ember inkább lefeküdt, hogy majd aztán, de akkor meg más jött már közbe s a fű oly gyorsan benövi a sírt... De hiszen majd elmondod, tíz évvel több időd van az elmondásra, mint nekem a megírásra. És nem is lehet mindent leírni. Akkor kétszer élnénk végig az életet, mikor egyszer is sok.

"A halottaságynál este ketten álltak: Karinthyné és fia, Gábor, a költőnek legobb barátja. Az országúton Siófok felé robogott egy autóban másik fia, Karinthy Frigyes (sic!), a nyolcadikos gimnazista, aki apjában szintén a legjobb barátját vesztette el. Többet, mint apát, pajtását, azt a nagy írót, aki nyáron gyakran meglátogatta fiát Nógrádverőcén, ahol diáktársaival nyaralt s diák volt a diákok között."

Kinszki Imre: Verőcei hajóállomás (1938)