Az Encián Turisták által létrehozott kilátópont - ekkor még Kőrösi Csoma pihenő néven

A Dél-Börzsöny hosszú ideig teljesen elzárt volt a turisták elől. A Magyar Turista Szövetség 1932-ben a koronauradalomtól 10 évre bérbe vette a Börzsöny Hegyestető - Szt. Mihály-hegy - Zebegény - Nagymaros közti területet, hogy megnyissa azt a kirándulók előtt, és átadta az Encián Turisták 1914 egyesület részére egy turista mintaterület kialakítása céljából. Ők építették fel itt 1938-ban a Julianus barátról elnevezett kilátótornyot. A koronauradalom a mintaterület létrehozása után is csak az MTSz igazolvánnyal rendelkezők részére engedélyezte a jelzett utakon a közlekedést.

„Turista-mintaterület” a Hegyestetőn (Turistaság és Alpinizmus, 1932)
A visegrád-dömösi híres Dunakanyar félkörben teljesen körülöleli a Börzsönyi hegység déli szigetszerü nyúlványát, a Nógrádverőce, Nagymaros, Zebegény közé szorult Szentmihályhegy-Hegyestetőt. Budapest környékének ez a régi szép kirándulóhelye az utolsó évtizedekben szigorúan zárt koronauradalmi vadászterület volt.
Most ismét megnyílt a turisták részére a természet e csodás paradicsoma, siker koronázta a szövetség szívós törekvését és Dr. Karafiáth Jenő turista-kultuszminiszternek, még mint OTT elnöknek ügybuzgó fáradozását: Horthy Miklós kormányzó hozzájárult, hogy e terület a MTSz-nek adassék 10 esztendőre bérbe.
Mint legutolsó számunkban röviden beszámoltunk róla, a MTSz a vadászbérletet oly feltételekkel adta albérletbe, amelyek a turistaforgalom szabadságát biztosítják és alkalmasak a vadász- és turistaellentétek mintaszerű kiküszöbölésére. A területet a szövetség egyébként is mintaterületnek tekinti és turistamüszaki munkálatainak végrehajtásával egyik csekély taglétszámú, de alkotó munkára készségéről jól ismert tagegyesületét, az Encián Turistákat bízta meg.
Az Enciánok a néhány tavaszi hónap alatt rengeteg fáradsággal, igazán csekély költséggel, jól irányított munkáscsapattal s minden tagjuk kezemunkájával tényleg mintaszerűt alkottak. Erről tanúskodnak a rendbeszedett, kitakarított, szélesített, sokhelyt újjáépített ösvények s utak, a szabályos átjelzések, útjelzőtáblák, a kényelmes, csinos pihenők, védkunyhók, az ízléses jelmondatos táblák, hulladékgyűjtő kosarak, — az új turistakultúra mindmegannyi példás „mintaobjektumai“, — melyeket most, május 29.-én készen adott át az egyesület a MTSz elnökségének s hatósági kiküldötteknek és ezek révén a turistanagyközönségnek.
A meghivottak kicsiny, de lelkes és szakértő társasága, a meg-megújuló esőtől sem riadva vissza, Nagymarosról a Rigóhegyen át délre ért fel a 487 m magas Hegyestetőre, ahol már várta őket a nagyrészt a Nemzeti Szinház régi művészgárdájából rekrutálódott 6 tagú vadászbérlőtársaság, míg az erdésztársadalmat a tulajdonos koronauradalom erdészein kívül a legfőbb erdész, a földmív. min. erdészeti osztályának vezetője: Papp Béla min. főtanácsos képviselte.
A turista-, vadász- és erdészérdekeltség eme ünnepélyes összejövetelén, a pompás kilátású hegytető új, eső ellen védő kunyhójának gyakorlati főpróbája mellett Dr. Bing György, az Enciánok elnöke ismertette az előzményeket és méltatta a mintaterület jelentőségét.
„A természet örök könyvének forgatása közben szemünk megakadt egy lapon, hol ez állt: Hegyestető. Minden szépet, amit a természet a középhegységben alkotott, megtalálunk itt. Árnyas erdő, pázsitos hegyi rét, csodás kilátás, szegélyezve a Duna ezüst szalagjával. Hálás szívvel, friss energiával láttunk munkához, midőn a szövetség tanácsa azt mondotta: a könyv e lapját rátok bízom. A legragyogóbb színeket kerestük, hogy mint évszázadok előtt a szorgos barátok, a lap iniciáléját megrajzoljuk. Amit künn a tiroli alpesek, Svájc havasai között láttunk és tanultunk, amit természetszeretetünk sugalt, igyekeztünk itt valóra váltani.
Azt akartuk, hogy a kezdő turista, ki eddig a budai hegyekben sétált, önbizalmat nyerve mehessen itt végig és megrészegedve a látott szépségektől, a mi gárdánk fanatikus harcosa legyen. Fel akartunk tárni egy hegyet, hova a Pestre utazó külföldi kijöhessen és egynapi kényelmes túra keretében oly vidéket láthasson, mely felülmúlja a Wachaut és a Rajna legfestöibb szakaszát. És azt akartuk, hogy a társegyesületek a Hegyestetőn, melyet a szövetség mintaterületének nevez, megtaláljanak mintaképen mindent, amivel az ő munkaterületük kultúráját emelhetik, kiválasztva, ami területük jellegének legjobban megfelel . . .
E hármas szempont vezetett munkálkodásunknál, mely munkálkodásnál a terület vadászbérlőivel és a hatóságokkal való összemüködésre igen nagy súlyt helyeztünk.
A terület nyugalmának, békéjének megóvására vasárnaponként ügyeletes szolgálatot rendszeresítettünk. Az ügyeletes udvarias szóval figyelmezteti a turista tízparancsolat ellen vétőket, hogy a szövetség területén vannak és viselkedésük a turistaság ügyét desavuálja. Az ügyeletes részére a szövetség igazolványt adott, melyet a szobi főszolgabíró hivatalosan láttamozott. Ez igazolványnak nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert első eset, hogy hatóság turistarendészetet elismer és úgy érezzük, hogy megtaláltuk a helyes utat, melyen haladva a turistaőrség intézménye gyors ütemben megvalósítható. A turistaérdekek nem térnek el a területtulajdonosok és vadászbérlők érdekeitől. Mindhárman a hegyek, erdők nyugalmát, rendjét akarják és mi turisták tízparancsolatunk első pontjában hirdetjük: áhítattal lépj a természet szentélyébe. De ahogy a vallásra, mely pedig évezredes gyökérrel bír a lélekben, nevelni kell az embereket, ép úgy kell és hiszem teljes meggyőződéssel, lehet nevelni a lármás kirándulókat áhítatos szívű, csendes turistává. Erre kérünk módot és lehetőséget . . .“

Kik voltak az Encián Turisták?

Az Encián Turisták 1914 nevű egyesület 1919. január 28-án nyert felvételt a Magyar Turista Szövetség rendes tagjai sorába. Noha távol állt tőlük a politika, illegalitásba kellett vonulniuk: a Tanácsköztársaság ugyanis betiltotta a polgári egyesületeket, így az Enciánt is. „Turistatevékenységünk azonban – talán éppen a városi viszonyok lezüllése folytán – polgári foglalkozásukban tétlenségre kényszerült tagjaink élénkebb részvétele következtében állandó továbbfejlődésben volt. A gyülekezési tilalom folytán magánlakásokban találkoztunk, hogy túraterveinket megbeszéljük. (…) Elrejtőzve, titokban, bujkálva éltük felfüggesztésre ítélt egyesületünk életét, és midőn a gyászos kommün ideje lejárt, fellélegezve indultunk első szabad túránkra” – emlékeztek vissza később. Az 1919-es trauma még jobban összekovácsolta a társaságot. Ez szintén nem volt példa nélküli abban az időben, az már sokkal inkább – különösen a Tanácsköztársaság akkori és mai megítélésének tükrében –, hogy az Encián tagságának túlnyomó része zsidó származású volt. Az egyesület 1920-ban úgy kapcsolódott be az újjáalakuló, és a korszak politikai irányvonalát teljes mellszélességgel magáénak érző „hivatalos” turistamozgalomba, hogy „faji kérdések” fel sem merültek. (Magyar Narancs)

A mintaterület megnyitása (1932)

Magyar világjárók emléke a hegyestetői mintaterületen (Turisták Lapja, 1932)

Már többízben beszámoltunk a Turista Szövetség mintaterületén eszközölt lelkes munkáról, amely az Encián Turisták ügyszeretetét dicséri. Ennek a munkának során készültek el régebben az igen jól jelzett utak, amelyek Zebegény, Dömös és Nagymaros bájos vidékének legszebb pontjait kötik össze. Ujabban az Enciánok két kilátókorlátot létesítettek (a Hosszúbércen és a Remetekeresztbércen), ahol szép kidolgozású vésett rézlapok a látható panoráma egyes körszelvényeit szemléltetik praktikus módon. Tervezőjük, dr. Strömpl Gábor egyetemi m. tanár, választmányi tagtársunk, aki szakavatott kézzel oldotta meg ezt az érdekes, külföldön nagyon meghonosodott és bevált problémát. — A Hegyestetőn épült kilátó-terasz és védkunyhó ugyancsak gondos és ízléses munka. - Legutóbb négy pihenő is létesült, amelyeknél az Enciánok egy-egy magyar világjáró emlékének állítottak táblát. A Remetekeresztbércen Juliánus barátról, a Hegyestetön Körösi Csorna Sándorról, a Hosszúbércen Benyovszky Móric grófról és a Rigómezön Vámbéry Árminról nevezték el a pihenőket. 
A gondosan ápolt utak, a pontos átjelzések, a jó irányítótáblák és a fentemlített egyéb turistalétesítmények valóban mintaterületté varázsolták ezt a közelmúltban felszabadított hegyvidéket, ahol a vadászok, erdőhatóságok és turisták harmonikus együttműködése azt is kézzelfoghatóan demonstrálja, hogy a „tilos területek" drótakadályait csak félszeg és egyoldalú, mondvacsinált érdekek tartják még fenn...

A Hegyestetőn ekkor még Kőrösi Csoma pihenő szerepelt, később cserélt helyet a Julianussal

Színes térképvázlatot mellékelünk mai lapunkhoz. A Hegyestető új jelzéseivel és a szövetség megbízásából a mintaterületi kezeléssel megbízott Encián Turisták kibővült munkaterületének sematikus rajzával ellátott térképet a Magyar Turista Szövetség felkérésére Kellner Géza mérnök, az „Encián Turisták 1914" műszaki előadó tagja tervezte és készítette el. A kezdő turista térkép nélkül elindul a Hegyestető vagy a Törökmező—Békásirét vidékére, tarsolyában e háromszínű rajzzal és szorosan ragaszkodva az amúgyis előírásos jelzett turistautakhoz, bebarangolhatja a Turista Szövetségnek a Dunakanyarban lévő mintaterületét. A MTSz Hivatalos Értesítője is mellékleteként hozza ez újszerű térképrajzot, mely ilymódon sokezer turista kezébe kerül és még népszerűbbé fogja tenni azokat az útvonalakat, melyeket annyi szeretettel és áldozattal hozott jókarba, gondoz és fejleszti környéküket a kezelő egyesület. Ugyancsak az ő kezdeményezésük folytatásaképen a Magyar Turista Szövetségnek szándékában van időközönként forgalmasabb menedékházak környékét, fontosabb hegyvidékeknek útjelzéshálózatát ugyanebben a kivitelben, fentemlített célok elérhetésére megjelentetni. (Turisták Lapja, 1935)

Dobogókő - az ország két végéről induló Szent István Vándorlás csapatainak találkozása

A börzsönyi turistajelzések felfestését az Encián turisták kezdték meg 1932-ben, ők az akkoriban szokásos kék és piros közül a második színt választották - vesztükre. Ugyanis 1935-ben, amikor az országos túraútvonal egységesítése kezdődött, a kékpártiak győztek, hiszen ebből tudtak többet összekötni. Ekkor az Encián Turistaegyesület tagjai festhették újra a jeleket Zebegénytől Verőcéig.
Az országos Kék-jelzést (aminek eredetileg az Árpád út nevet szánták) végülis 1938-ban avatták fel "Országos Szent István Vándorlás"-sal, amely alatt a két végpontról indulva 800 turista stafétaszerűen váltva egymást, járta be az utat.

A szövetség börzsönyi mintaterületének kibővített részét az Encián T. szeptemberi vándorgyűlésükön adták át a turistatársadalomnak. Az új mintaterület jelzéseit és berendezéseit az agilis egyesület eddigi törzsterületéhez hasonlóan eszközölte. A terület kibővítéséhez a TIT által átengedett Nagymaros-Törökmező-Békásrét-útjelzés árnyasabb útra való áthelyezése is nagyrészt szükségesnek mutatkozott, amit a TIT készsége, valamint a tulajdonos Korona-uradalom szívessége tett lehetővé. A TTE-től átvett Zebegény-békásréti jelzést szintén átjelezték, és az országos kék-jelzést, megfelelően a létesítéskor elhatározott eredeti alapelveknek, keresztülvezették a Hegyestetőn. Ez a régi, kb. 4 éves jelzés-hálózat teljes átdolgozását vonta maga után. (Turisták Lapja, 1935)

Elkészült az új kilátótorony (Uj Magyarság, 1938. július)
A Hegyestetőn, a Nagymaros és Zebegény közötti Dunafélsziget középpontjában, 482 méter magasságban, tehát mintegy 400 méternyire a Duna tükre fölött, teljesen elkészült az új kilátótorony épülete s a nappali órákban, mikor a környező erdőkben a közlekedés meg van engedve, szabadon látogatható. A bástyatoronyszerü épület kapubboltozat fölé emelkedik. A torony belsejében lévő szoba fölött kiszélesített köralakú erkély van, kömellvéddel, ahová a tornyon körülfutó kőlépcsőn lehet feljutni. A kilátás páratlanul szép és változatos, a környéket jól ismerő turistáknak is nyújt újat és meglepőt. A nyugati részen két-három fa ma még elveszi a kilátás egyes részeit, de összel ezeket kivágják, úgyhogy a körkép teljes lesz. Az építtető Encián Turisták címere díszíti a tornyot, amelynek helyéről az esővédő kunyhót áthelyezték kissé dél felé, hogy a pihenő és falatozó közönségnek legyen helye és menedéke a tornyon kívül is. Az enciánosok a torony belső berendezése során itt is megrajzoltatják a torony mellvédjére a panoráma magyarázó vázlatát, mint ahogyan például a Benyovszky Móric-pihenő és a régi Juliánus barát-kilátó számára annak idején Strömpl Gábor tanár oly sikerültén megrajzolta. Ezek a bronzba vésett panorámák a nemturista nagyközönséget is hozzásegítik ahhoz, hogy tájékozottan élvezhesse a megragadó kilátást Az enciánosok egyébként a magyar világjárókról elnevezett többi pihenőnél is gondoskodtak arról, hogy az arrajáró az okosan megszövegezett emléktáblák szövegéből okulást meríthessen a régebbi századok magyar kutatóinak példájából. A torony ünnepélyes felavatásáról a turistaszövetség szeptemberi tanácsülésén határoz.

 A Juliánus-kilátó (Fortepan)

1942. május 8-án a Magyar Turisták Országos Szövetségének tanácsülésén a Magyarországi Kárpát Egyesület és a Magyar Turista Egyesület indítványozta, hogy a szövetség menedékházaiban táblákat helyezzenek el, amelyek figyelmeztetik a zsidó látogatókat arra, hogy jelenlétük nem kívánatos. Az Országos Szövetség útjelző bizottsága javasolta, hogy miután az Encián Turisták Egyesülete a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazoltatásnak nem tudott eleget tenni, nem maradhat a Szövetség kötelékében, és a hegyestetői koronauradalmi mintaterület gondozását át kell adnia a Magyarországi Kárpát Egyesületnek.

Kinszki Imre fotografál

4 évvel azelőtt, 1938-ban ugyanez a Magyarországi Kárpát Szövetség fotószakosztályának fogadta be a Modern Magyar Fényképezők Csoportját - ekkor még nem jelentett akadályt a művészek zsidó származása. A természetfotózást is művelő Kinszki Imre, Vadas Ernő és Seiden Gusztáv egy nagyszabású, nemzetközi kiállítást akart létrehozni, aminek engedélyét a minisztérium az utolsó napokban visszavonta, talán a külföldi fotósokkal való kapcsolattartást akarta megakadályozni. A Kárpát Szövetség segítségével mégis megrendezhették azt. 

Tehát utána romlottak el a dolgok...

Olvasd el a következő posztunkat is: https://dunakanyarkult.blog.hu/2021/05/09/a_borzsonyi_turistajelek_festoi

 ...és a szemközti oldalról: Dobogókő - Kilátás a Dunakanyarra (1937)

Márai Sándor - Dobogókő (Négy évszak) "Egy lépés még, s a kerítésen túl a táj egyszerre színpadias lesz, súlyos és egyensúlytalan. Mintha az erdő lezuhant volna a mélybe. A tragikus táj fölött összefont karokkal áll egy ember és hallgat. A táj felemelte a magasba, köznapja és végzete fölé. Komoran áll, mint aki gondolatban egy kiáltvány harsány mondatait szövegezi. A Duna a mélyben, közönyösen; mintha nem is tudná, hogy nevéhez politikai tervek tapadnak. Egy borjú szalad a kerítéshez, lenéz a mélybe, elbődül. Mint aki váratlanul megértette végzetét a világban. Az erdőt belepi az őszesti köd. A rozsdás lomb parazsa csillogni kezd e ködön át; mintha a mélyben az őzek tüzet raktak volna." (1938)