A Lánchíd és a pesti Dunapart a Várhegy felől nézve (Heidenhaus Ede, 1859-60)
Az 1857 áprilisában a kocsiforgalomnak átadott Alagút tetején állította fel fényképezőgépét Heidenhaus Ede. Életéről keveset tudunk. Festőnek és fotográfusnak nevezte magát, műterme 1859-1870 között Budán, a Vízivárosban volt, 1880-ban már Bécsben működött. A fővárosról 1858-59 fordulóján készített fotográfiáit a legrégibb, magyar közgyűjteményben őrzött Budapestet ábrázoló papírképek között tartjuk számon.
1860 végén Fényrajzi képek Magyarországból címmel megjelent egy dunai utazás állomásait idéző, 43 nagy méretű lapból álló gyűjteménye is, amelyet a grafikai lapok mintájára mappában árusítottak. Ezekből fogunk válogatni...
A Lánchíd finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő adta a klasszicista stílusban tervezett híd megépítésére. Sina György a nagy befektetésre tekintettel 87 évre kapott hídvám-szedési jogot, ami azonban csak 20 évig tartott, mert az 1867-es kiegyezés után a magyar kormány megváltotta a hidat Sina fiától és örökösétől. Ezen a felvételen az akkor még működő vámszedő-épületeket is láthatjuk...
Budai látkép a Mátyás templommal a pesti Dunapartról nézve
(Heidenhaus Ede, 1859-60)
A szemközti oldalról készített felvételen a Mátyás templom még a volt jezsuita épületek közé szorítva látható. Mai állapotát a Schulek Frigyes vezette 1874-1896-os nagyarányú újjáépítés során nyerte el. A szomszédos épületeket lebontották. 1875 és 1883 között épült fel fel a Várkert Bazár is, Ybl Miklós tervei alapján, ugyanekkor lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát. .
Előtérben a Szent István gőzhajó, a budai oldalon a Gellért-hegy az 1854-ben épített Citadellával. A felvételt 1890 után készítette Klösz György
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.016 )
Luczenbacher Pál szobi vállalkozó a Szent István gőzössel indította el a Pest-Esztergom hajójáratot 1860-ban - akár ezen is utazhatott Heidenhaus Ede. Ekkor már üzemelt párhuzamosan a vasút: a Pest-Vác vonalat 1846-ban adták át, az első magyarországi gőzvontatású pályaként. Ezt 1850-ben hosszabbították meg Párkánynánáig. Egy idevágó cikk:
Közlekedési verseny a Dunán. Nógrádból, júl. 10. (Politikai Ujdonságok, 1861)
"Vácz városa többször folyamodott az igazgatósághoz, hogy Vácz és Pest között járasson egy kisded hajót, de kérésük soha figyelemre nem méltattatott, mig végre, midőn a Luczenbacher testvérek a versenyt megkezdették, ők is járattak egy külön gőzöst, de biz azt utazók hiányában csakhamar ismét leállíták. Most újra síkra szállnak, először oly nyomasztott árszabály mellett, hogy azzal középszerű részvételnél sem lehet kár nélkül existálni, s másodszor egyik legszebb hajójukat tűzik ki hivogatónak, azzal akarják fogdosní az utazókat — holott egy pár évvel ezelőtt a legegyszerűbbel is beértük volna. — Igen jól tudjuk, hogy a tiszt. szab. társulat többnyire előre számitó spekuláns emberekből áll, kik úgy vélekedhetnek: mit árthat nekünk, ha az idén egy pár ezer forintot vesztünk, de ha azáltal megdönthetjük gyengébb versenytársunkat, tízszeresen meg fogja azt nekünk téríteni a közönség .... Azt mondja a magyar példabeszéd: kibújik a szeg a zsákból; mondani sem szükség, hogy a közönség is belátja a csalfa számítást, és bizonyosan nem fogja magát rövid ideig tartó kedvezés által tévútra vezettetni; annál is inkább, mivel a pártolás minden áldozat nélkül önérdekkel is össze van kötve; de fogadni mernék, hogy az a czifra hajó is úgy jár, mint a m. évi, t. i. hogy egy pár hónap múlva le lesz állitva. Egyébiránt kiszámithatlan már is a nyeremény az utazóközönségre nézve, a mit ezen kis verseny, nem egyedül a gőzhajóknál, hanem a vasúti közlekedésnél is kisajtolt, midőn tudjuk, hogy azon téreken, hova Luczenbacher testvérek gőzösei járnak, az árakat nevezetesen leszállították; s különösen a vasúti társaság oly nevetséges és feltűnő modorban, például: Pestről Verőczéig — hol a Luczenbacher gőzös meg nem áll, a II. hely ára 1 ft. 93 kr., és N.-Marosig, a mi távolabb van Pestről, a II. hely 1 ft. 60 kr., e szerint a Verőczére utazó kénytelen N.-Marosra szóló jegyet váltani, ha 33 kral nem akar többet fizetni. Szűnjék meg a Luczenbacher gőzös, akkor majd megveszik rajtunk a mit eddig elengedtek; — de ez nem fog megtörténni, mert nem egyedül a Luczenbacher testvérek érdeme és érdeke forog kérdésben, hanem leginkább tulajdon érdekünk, mit hasztalanul koczkáztatni senki sem fog."
Vác látképe a Duna felől a székesegyházzal (Heidenhaus Ede, 1859-60)
Vác épp 1859-től már nem ikerváros, akkor egyesítették Püspök-Vácot és Káptalan-Vácot. Az itt többször megálló Mikszáth Kálmán 1873-ban írta ezt a karcolatott
KÉTSZÁZ ÉV MÚLVA - – Gondolatok a váci hajón –
"A hajóról kiszállok Vácon. Szépen ki van aszfaltírozva a kikötőhely. Az indóháznál a »Nógrádi Lapok« reggeli számával kínál a trafikárusleány. A kiszélesített, hatalmas Nógrád megye orgánumát mindennap ötezer példányban nyomja a gyarmati villany-nyomda. Éppen most éli a kétszázadik évfolyamot. Készül is a szerkesztői személyzet az első alapító szerkesztő emlékére ünnepélyt rendezni…
A hajó fütyül. Igazán Vácon vagyunk. A fantázia ragyogó köde, melyen keresztül olyan rózsaszínűnek látszott minden, apró foszlányokban kezd eltünedezni. Nagyot zökken a hajó és – kétszáz évvel vet hátra. Ott vagyok, ahol voltam. Absteigen! – ordítja a magyar dunagőzhajózási társulat hivatalnoka. Kiszállok, váci kocsit keresni, lelkemet csendes mormogással az istennek ajánlva, ha valahogy útközben vagy Vácon vagy Gyarmaton találnék fúlni a sárba."
(Beszédes Sándor, 1870)
Ez egy vendégfotós, az Esztergomból átlátogató Beszédes Sándor felvétele 1870-ből.
A szabadságharc leverését szörnyű megtorlás követte Vácon: halálbüntetés, fogság és kényszersorozás. A város vezetőit elbocsátották hivatalukból. A fővárosból száműzöttek közül sokan – Landerer, Degré Alajos - találtak otthonra Vácott. A kiegyezést követő politikai enyhülés a nemzeti érzelmek bátrabb kinyilvánítását is lehetővé tette. A szabadságharc emlékére itt állították az első emlékművet, melyre a száműzetésben lévő Kossuth is küldött pénzadományt. Az ünnepélyes felavatásra 1868. július 19-én került sor. Mesterséges halmon emelték. A vasgúla tetején ágyúgolyó látható. Oldalán a város egykori országgyűlési képviselőjének, Degré Alajosnak a verse olvasható.
Vác látképe a "dolgozó ház"-zal, azaz a fegyházzal (Heidenhaus Ede, 1859-60)
1762-en Mária Terézia rendelkezett arról, hogy a tiszteletére épített diadalkapu melletti épületben "nemesi ifjak nevelőintézete” létesüljön. 1808-ban az országgyűlés itt alapította meg a Ludovika Akadémiát, de azt végül 1825-ben Pesten nyitották meg. Ezután hosszabb ideig nem volt igazi gazdája az épületnek, állaga leromlott. A ma is létező büntetőintézet jogelődjének létrehozásáról az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után, 1854-ben döntött az Osztrák Igazságügyi Minisztérium hatósági fogház létrehozásáról szóló rendeletében. Az első fegyencet a következő év novemberében fogadták be.
Mindeközben magánhajók is indulnak a Dunakanyarba, pl. a Guttenberg-évfordulót is itt ünnepelték...
A budapesti nyomdászok kirándulása Pestről Visegrádra, s a Migazzi-kastélyba (Vasárnapi Ujság, 1860)
"Guttenberg, s a Velenczéből behivott első magyar nyomdász, Hesz András nevei egymás mellett emlittetének a hóditók palotáinak maradványai között. Azok karddal győzték le a népeket, ezek pedig azon gépet kezelik, melynek akadálytalan működése által a rabiga lehull, s a szellem győzelmet vesz az anyag erőszakán.
A midőn aztán a társaság megtekinté a romokat, s a jelenlevők kicserélék kölcsönös észrevételeiket, a midőn az idő telte visszaindulásra emlékeztetett, mindnyájan kalapot emelének, s elénekelték a „Szózat” minden versszakát; aztán egy más uton, mely a lejövetelre alkalmasabb volt, a vidék megragadó szépségének folytonos élvezete mellett lejöttek a hegyről.
A nap órái ugy voltak felosztva, mint midőn ünnepet szoktunk tartani. A reggel a szellemé volt, a délután felderitő mulatságokra lett szánva. Az irók, szerkesztők és nyomdászok asztal mellé vezették a hölgyeket, csörgött a kanál, csörgött a kés-villa, csengett a pohár, et fecerunt magnum áldomás!
Ebéd után rögtönzött sorsjáték rendeztetett, mely a számos nyereményen kivül, még a beteg nyomdászok javára, mintegy 120 forintot eredményezett.
Délután négy és öt óra között a hajó Verőcze alatt kikötvén, a társaság az innen egy negyedórányira eső Migazzi-féle kastélyba indult. E kastély bár még egészen ép, mégis a földszint egyes szobáit kivéve, üresen áll. Az épület körül gyep terül el, s a közel erdő terebélyes lombjai árnyékkal kinálkoznak. A szomszéd verőcziek ekkor már nagy számmal gyültek itt egybe. Hihetőleg azelőtt is jól mulattak, de csak most kezdődött az igazi vigalom, a midőn a pestiek hatalmas muzsikát hoztak magukkal. A meglehetősen letapodott gyep tehát rögtön tánczteremmé alakittatott, s mint szokás, egyremásra következének a csárdások, mikben a verőczei csinos menyecskék és leányok is résztvettek. Valóban ugy látszott, e napra Pest Verőczével szoros barátságot kötött; mikor elbucsuztunk tőlök, elkisérének minket a hajóig, s mig a gyors gőzös messze el nem ragadott minket, folyvást üdvkiáltásokat hangoztatánk egymás felé, a mit végre a kendők lobogtatása s kalappali integetések fejezének be.
Az ünnepély apróbb részletei mind egyenkint sikerültek. A hajón, Guttenberg, Széchenyi és Kazinczy koszorus keretbe foglalt arczképei előtt Kovács, Rothberger és Solymosy betűszedők szónoklottak. Verőczén a Guttenberg nevű léghajó, csinosan felszökkent a magasba, s csak akkor égett el, a midőn ugyis közel volt hozzá, hogy elrejtezzék a láthatárt képező hegygerincz háta mögé."
A visegrádi vár romjai (Klösz György, 1873)
Ez szintén egy későbbi felvétel - a pesti városfotós, Klösz György készített itt sztereofelvétel sorozatot, amelynek ez az egyik fennmaradt darabja. A török háborúk után elhagyatott visegrádi várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott.
A szobi vasúti híd (Heidenhaus Ede, 1859-60)
Eredetileg fából készült vasúti híd ívelt át az Ipoly felett. Ezt 1859-ben hegeszvasból készült rácsos vashíddal váltották fel. Az új híd 1859. április 7-én készült el. A hidat 1859-ben kétvágányúra építették, holott magát a második vasúti vágányt csak később, 1872 és 1885 között építették meg a Párkánynána-Pozsony szakaszon. A vonal egyéb szakaszain már a MÁV végezte el a második vágány kiépítését az államosítás után, 1893-ban.
Ily módon a kétvágányú vasúti híd mintegy három évtizeddel korábban épült, mintsem elkészült volna a vasútvonal második vágánya. Bár a híd 1867-ig a Kárpát-medence legnagyobb nyílású vasúti hídja volt, kis teherbírása miatt hamarosan korszerűtlenné vált és végül 1900-ban elbontották.
Esztergom város látképe, fahíddal a vár lábánál (Heidenhaus Ede, 1859-60)
Már a 16-19. századi metszeteken jól látható, hogy a Vízivárost és a sziget északi csúcsát híd kötötte össze. A mai Kossuth híd helyén 1897-ben készült el a hercegprímásról elnevezett vasszerkezetű Kolos híd egy középkor óta ott álló fahíd vonalában. Nevét a városért sokat tett hercegprímásról, Vaszary Kolosról a Kolos nevet kapta, aki a Mária Valéria híd építéséhez is nagy összeggel hozzájárult. A régi és az új híd gyakorlatilag megegyeztek egymással.
Az esztergomi Bazilika (Beszédes Sándor, 1871)
Ezen a fotón még nem látható a Prímási palota, a következőn már igen. Ezt Simor János érsek emeltette egy régi jezsuita kolostor és gimnázium helyén. A palota ennek az épületnek az alapjaira épült 1881-1883 között, ugyanis ekkor dőlt el, hogy az egyházi központ nem a bazilika mellett, hanem a Vízivárosban lesz. A Várhegy nem bírta volna el a főszékesegyház melletti hatalmas érseki palotát.
Visszafelé egy 1900 körül készített fotokróm képeslapsorozattal haladunk a térben és időben...
Esztergom a Bazilikával és a Prímási palotával
Visegrád Nagymarosról nézve, előtérben egy rönkszállító uszállyal
Vác a Szentendrei-szigetről fotózva
A budai vár a Dunával és a Ferenc József híddal. A mai Szabadság hidat 1896-ban adták át.
Ezek a képek már a XX. századba kalauzolnak!
Fotók forrása: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
További XIX. századi képeket láthatsz a Dunakanyarról itt:
https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/03/30/a_dunakanyar_fototortenete
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.27. 19:42:58