DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308

2020. április 21. 17:03 - fabiane

Dunai halóriások és egyéb nagy fogások

hn.jpg

Horgászó gyerekek Nagymaroson, 1910 körül

A képen épp sneciznek, de azért mást is lehetett fogni a régebben nagyobb halgazdagságú Dunában...

 

viza.jpg

(A kép illusztráció!)

Dunai viza (Vasárnapi Ujság – 1856)
Köztudomásra van, hogy a viza tengeri hal de a Dunában feluszkál szintén Esztergomig és halászhálókba kerül. Nemrég a Duna bal partján lakozó nagy-marosi halászok voltak szerencsések egy olly nagy vizát fogni, melly két mázsát nyomott. E halat ők elszállították Váczra és az ottani haltözséreknek jó pénzért elárulták. A viza, noha fejére erős kötél hurkoltatott, ezzel együtt elszabadult és a Duna árjaiba visszamerült. Azonban alig mult egy hét, azon kötelestül a zebegényi halászok hálójába került, kik aztán jobban gondját viselték, mint a váczi haltözsérek. Es most pör foly a vácziak és zebegényiek között, hogy mellyiké legyen ez a viza?

Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.

A (tarthatatlan) viza mozgóképen - (Népakarat, 1957) "A paksi halászok által kifogott 135 kilós viza rosszul érzi magát a fogságban, nem eszik, és szemmel láthatóan fogy. Nincs messze tehát az idő, amikor visszaadják a paksiaknak, hogy budapesti halászcsárdájukban 550 adag halászlét, és 25 kiló kaviárt »termeljenek« belőle." 

bo.jpg

Egy újabb óriáshal:


Két és félméter hosszú halat fogtak ki a Dunából (Esztergom és Vidéke, 1930.1.1.) 

Borz Kálmán halászmester a legutóbbi halászáskor egy 86 kilós harcsát fogott ki Tátnál a Dunából. A hal hossza 2 m 44 cm, szélessége 1 m volt. Az óriási hal csodájára jártak az emberek és érdeklődéssel nézték a ritka példányt. Borz Pestre szállította a harcsát Zimmer halüzletébe. Két napig kirakatban volt, azután felerészben az Opera-étteremnek, felerészben pedig a Várba szállították. Esztergomban nem akadt vevő.

De nézzük csak, Borz Kálmánnak már egy évvel előbb is sikerült óriásharcsát fognia:

Kis-Duna szenzációja (Esztergom és Vidéke, 1928.12.08.)

Csernoch János-úti lakosok Kis Dunán úszkáló kacsái rohamosan vesztek. Mindenki ügyes tolvajra gondolt, amig ki nem pattant a titok. Rendőrök helyett most az egyszer Borz Kálmán közkedvelt halászmesternek sikerült egy óriás harcsa alakjában elfogni a rablót, melynek gyomrában sok szelíd kacsán kívül három hírlapi kacsa is pihen. Az óriási állat Borz Kálmán bárkájában várja a karácsonyi halvásárt. A halászmester e harcsán kivül már most fogad el előjegyzést karácsonyi halra.

...és a hirdetések fenegyereke egy újdonsággal is előállt:

Tudomány világából (Esztergom és Vidéke, 1929)

Tudósok azt állítják, hogy a halevés rendkívül élénkíti az agy működését. Egy híres költő minden nap evett halat, amit megtudott egy holdvilágnál sápadozó fűzfapoéta. Elment egyik, szerinte remek költeményével a híres költőhöz, akinek bemutatta és azt kérdezte, hogy mennyi halat egyék meg naponta, hogy olyan sikere legyen a költészet terén, mint a hírneves költőnek. Emez átolvasta a költeményt és csak ennyit válaszolt: Ha utól akar érni, mindennap egyék meg egy cethalat. - Esztergomban nem kell minden nap egy cethalat megennie annak, aki költő akar lenni. Borz Kálmán halaiban sűrítve van a költészet eme széruma. Mindenki okos költő lesz, aki nála vesz halat, mert kevés pénzéért jó, ízletes és tápláló ételhez juthat Borz Kálmán halászmesternél.

Úgy látszik rá is hatott az irodalmi elixir:

Borz nóta (Esztergom és Vidéke, 1932) 

Esztergomban uj slágernóta járja most. Már az egész város énekli. A tiroli zenekar karmestere komponálta és „Megy a zös..." dallamára kell énekelni. Így szól:

Borz Kálmánnak van a legjobb hala mostan

Annak is mozog a farka igen gyorsan.

Ki halat vesz, oda menjen,

Hatvan fillér a kilója,

Sokat vegyen.


Hölgyek és az urak ide hallgassanak,

Jöjjenek a piacra, mert sokan vannak.

Bors kezében egy nagy harcsa

A jó Isten a szokását

Így megtartsa.


Konkurrense nem leltet a Borz mesternek,

A halak árai jaj, de jó leestek.

Borz mester a hal kilóját

Majd ingyen adja a pontyot,

Csukát, harcsát.


Pénteken nézze meg mindenki a nagy tolongást a Borz mester halstandján."

 

 

kecs.jpg

Viza és kecsege

A kecsegét többször is visszatelepítették a Dunába (1988, 2003) - vajon most fogható-e?

...és akinek nem jutott a halból, az még próbálkozhatott más állatok kifogásával. Karinthy Frigyes így mesélte el Nógrádverőcéről induló, magyarkúti kalandját:

kar_1.jpg

RÁKÁSZOK (Színházi Élet, 1933)

Huszár Pufié a kastély és a tízholdas birtok és a kétlovas cséza, valamint a halászhálók, azonkívül a kétlovas cséza (vagy azt már mondtam?), amin a kastélyból kirobogunk Magyarkút felé rákvadászatra. Lulué a tekintély (azonos azzal a Bálint Lajossal, aki a Nemzeti Színház dramaturgja), valamint egy olyan Londonban készült vadászdressz, amilyenben Bennet lord jár, és peerjei és earljai szoktak "megvadászni" reggelenként.

Magam a tudást és alaposságot, tehát a szellemi tőkét képviselem a részvénytársaságban, a romantikus erdők közt trappolva fel a hegyekbe, részletesen kifejtem a rákokról, skorpiókról és tetvekről (egy család!) összegyűjtött ismereteim, például a rák különleges egyensúlyszervéről és térérzékéről, amit vadásztársaim tiszteletteljes undorral hallgatnak végig, csak Pufi jegyzi meg némi éllel (ki se nézne az ember ilyen élt, ilyen gömbölyű termetből), hogy nyilván a rákkutató intézetben töltöttem néhány esztendőt, mielőtt rászántam magam, hogy velük tartok. Mértékletesen felvilágosítom, hogy ez megint más dolog.

*

Kies vidék, déli elhajlású hegyek. Hátrafordulva a visegrádi vár bukkan elő, két hegy között. Kanyargós út, svájci táj, de Svájcban itt ezerszemélyes szállodákat építenének. Nálunk minden forgalomból kiesik ez a vidék. Kiesik e vidék, mondom.

Viszont hosszú fasorok merednek csupaszon és letaroltan az ég felé: apácalepke pusztítása. Egész hegyoldalak, mint rühes állat hátán a szőr, felborzolva, kihullott csomókkal. A fenyvesekben, hallom, vaddisznó, őz, róka és pisztráng. Komoly vadaskert. A nyári délután aranymártása önti el az egészet, mint sodó a kuglófot.

Nagyon jól érzem magam, egyelőre.

*

Kiszállni. Helyben vagyunk.

Erdőben, a fák közti árokban sötéten csobog a rejtelmes patak: vadászterületünk. A kocsis három ágat nyes botnak, három hálót akaszt a botok boldogabb végére. A hálók fenekére marhalépet köt, egy-egy jókora darabot. (Ezért hívják a lépet lépnek? Most veszem észre!) Átvesszük a felszerelést a kavicsos patakparton, ünnepélyes hangulat villanyozza fel a társaságot, amelynek izgalmában észre se vesszük, hogy fényképeznek bennünket, különféle pózokban, amelyeknek
beállításával jókora idő telik el, de ezt a vadászbecsvágy lázában észre se veszi az ember.

Ezekután kezdődik.

Megfelelő távolságban mind a hárman lemászunk a patakba. Az ember lecsúszik, a hálót bemártja olyan helyen, ahol sok a kő és a gyökér - állítólag a fűzfa gyökerei közt tartózkodnak legszívesebben. Szentimentális népség!

Most várni kell. Halk telegrafálás. A kocsis hozza és viszi az üzeneteket.

Negyedóra múlva bal szélről jelzés. Az apró rákok a hálóban. Mit tegyünk? Nagyon aprók? Az egyik. Vissza kell dobni - megy az utasítás. A másikat csalán közé, a varsába.

További két perc múlva diadalmas ordítás jobb szélről. Két óriási szólórák. Idegesen és most már irigyen kapom ki a magamét, én vagyok a középcsatár. Nincs benne semmi.

Felmászom, megnézni a zsákmányt. Csakugyan gyönyörű példányok. Bátran megfogom az egyiket, derekánál, észre se veszem, hogy közben lefotografáltak megint, nyitott blendével két másodpercet exponálva.

Ebben a pillanatban Pufi jelentkezik. Ide gyertek, megint egy óriás, valóságos languszta. Csakugyan, a kiemelt háló fenekéről riadtan igyekszik kibújni, eleresztve a lépet, egy hatalmas példány. Lulu izgatottan figyelmeztet, nézzem meg, most láthatom, hátrafelé akart kibújni.

Kunszt! Nem is volt ideje megfordulni, és a háló nyílása se engedte. Hasonló körülmények között, emlékszem, egyszer magam is hátrafelé próbáltam menekülni egy... izé... hölgy hálójából. Pedig én csak egyenes ember vagyok. Egy szó se igaz a ráklegendából.

*

Félóra alatt tizenegy nagy rák. A kocsis szinte unottan dugdosta őket a csalán közé. Lenéző jóakarattal szól rájuk, mikor belekapaszkodnak a hálóba: "Na, ne okoskodj már!" Öreg cselédünk jut eszembe, aki csirkevágás közben szinte anyai szeretettel, fejcsóválva intette le a csapkodó madarat: "Mit físz úgy, te buta?" Mire a csirke csakugyan elröstelte magát, s bűnbánóan tűrte, hogy átvágják a nyakát. Ez a
kocsis különben is talpraesett ember. Miközben Lulut lent hagyva a parton, Pufival felhajtunk megkóstolni Magyarkút vizét, így pirongatja a makrancoskodó lovat:
- Hé-é! te... azt a primadonna szülédet... de büszke vagy...
megszagoltad, hogy bekerülsz a Színházi Élet-be.

*

Félóra múlva térünk vissza, találgatva, mennyi lett azóta. Lulu
diadallal vár bennünket. Na, mondjatok egy számot! Én harmincra tippelek. Pufi pesszimistább. Harminc. Huszonnyolc. Huszonöt.
- Pancserek! Pont ötven, egy tetűvel se kevesebb!

*

Diadalmenetben hazafelé, az alkonyodó erdőkön át. A távoli országúton, túl a töltésen, gyerekcsapat bukkan elő, derékhoz szorított karokkal futnak. Távcsövemmel felismerem Devecseri Pétert, Karinthy Cinit és Kondor Jánost. Mindent értek. A verőcei olimpiászra készülő sportifjúság tart tréninget. Magyarkútról futnak haza, öt kilométert, egy szuszra. Az a gyanúm, otthon kissé elnadrágolom a bajnokjelöltet,
mondanom sem kell, ki az, ki lehetne más? Fut úgy, mint fentemlített primadonnatársa, a Színházi Élet jóvoltából.

Nézzük a rákokat. Nedvesen mászkálnak a kosár fenekén. Szép barnák. Nem szívesen gondolok rá, milyen vörösek lesznek nemsokára. Barnától vörösig egy lépés - mindenütt, Németországban is. Egyébként hatalmas ollóikkal leginkább újságírókra emlékeztetnek.

*

Apropó, olló.

Ezúton közlöm Pufival és Luluval, hogy megvan róluk a véleményem, összesen egy, mondd és írd: egy darabot adtak át nekem, nagy kegyesen a zsákmányból. Az is csak afféle manikűr-rákkörömollóval.

A többi negyvenkilencen ők osztoztak.

Annál is inkább csodálkozom, mert Pufi vendégszeretete országos hírű: ökörsütést rendezett, nekem is, uzsonnára, a kastély lovagtermében.

Persze, ez megint más. Vadászbecsületben nincs barátság.

De azért gyanús a dolog.

Színházi dramaturg és színész, pláne, komikus. Úgy érzem, kibántak az íróval.

A nagy ollókat ők tartották meg.

Olló az ollónak nem vágja át a nyakát.

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakanyarkult.blog.hu/api/trackback/id/tr3615628586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.21. 21:03:29

Az a nóta szenzációs! :) Ezek szerint nem csak választási kortesnótákat faragtak közismert dalok dallamára.
(Nekem egy rábai nagy harcsafogásról van egy fotóm 1938-ból: kugi.blog.hu/2017/03/13/746_halaszati_jog_berbe_adasa )

fabiane 2020.04.21. 21:05:21

@kugi: Nagyon tetszik a fotó és a log is - bekövettelek :)

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.21. 22:05:52

@fabiane: Köszönöm!
Én már követlek egy-két hete. :)
DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308
süti beállítások módosítása