A zebegényi sziklatemplom (1904) "A jelenlegi kápolna, mondja a nyaraló úr, »a betlehemi istállót« juttatja eszébe és keserű fájdalom tölti el szivét annak láttára. A nyaraló úr nem az első, aki e megjegyzést teszi, csak azt sajnálnám, ha »a betlehemi istállóra« való gondolat ezt a keserű fájdalmat mérsékelni, azt legyőzni nem tudná. Mi papok, akik e barlangban álljuk a hideget, tűrjük a tikkasztó hőséget és veszélyeztetjük egészségünket, leginkább, volnánk jogosítva arra, hogy panaszkodjunk. És mégis tudja a jó Isten, e barlangnak is megvan a poézise. Sohasem tudom az ország e legegyszerűbb, e legalázatosabb templomában a meghatottság érzése nélkül az én kedves zebegényi híveimet e szavakkal üdvözölni, hogy »Dominus vobiscum«, az Ur veletek ! Ebből a barlangból - elárulom ezt az óhajomat is - szeretnék idővel, ha eszmémet a jó lelkek felkarolják és méltányolják és ha az új templom elkészül, »lourdesi grottat« létesíttetni. Kevés helye van az országnak, mely erre a célra alkalmasabb volna!" Dr. Robitsek Ferenc esperes

A templomépítésre összegyűjtött kövek zebegényi útakadályként...
(Esztergom és Vidéke, 1905) "Zebegény község képviselőtestülete f. évi március 23-án Fieszl János elnöklete alatt azt a határozatot hozta, hogy az iskola előtti téren a róm. kath. templom építésére felhalmozott nagymennyiségű követ a tulajdonos egyház nyolc nap alatt hordja el, mert vele a közlekedés és setét időben a személybiztonság és testi épség veszélyeztetve van. A követ a földmivelésügyi kormány ajándékozta a hitközségnek, a melynek egyes buzgó tagjai a követ a zebegényi kincstári bányából befuvarozták és az elöljáróság útmutatására az iskola előtti téren elhelyezték. Ez a kőtömeg egyszerre útjában áll a biró urnak és társainak, zavarja a közlekedést, pedig mellette halad az út a maga teljes szélességében; veszélyezteti a személybiztonságot, dacára annak, hogy a községi biró ott jár ki-be korán-későn a házába, melyen szemben a szabadon hagyott út melletti téren van lerakva a szóban forgó kőanyag; veszélyezteti a testi épséget dacára annak, hogy nem gerenda, mely a lábak alá kerülhet, se nem sötétben lévő tárgy, miután a község az utcák kivilágítására áldoz és nem tehető fel, hogy a biró a lámpákat fel nem gyújtatja pláne sötét éjjeleken. Különben Zebegény igazán rossz karban tartott utain a lakosság annyira megszokhatta a turistáskodást, hogy ez a nemes célból összehordott kőanyag alig fog a szabadon hagyott útról letérő sport embereknek veszedelmül szolgálni. A fentemlitett határozat igazán fényes illusztrálására szolgál annak, hogy a jelenlegi zebegényi elöljáróság, de főleg a községi biró, ki alatt Zebegény községe, az anyagi tönk szélére jutott, mily szánandó szerepre vállalkozott, midőn a helyett, hogy a község belső zilált ügyeinek rendezésére fordítaná figyelmét, a kath, egyház bolygatására vállalkozik. Fiesz Jánosból idővel még zebegényi kis Bismark is lehet."

A hulló freskók titka... Az újonnan felépített zebegényi templom falképeit Körösfői-Kriesch Aladár és végzős Iparművészeti Iskolai tanítványai festették 1914-ben. „Az egész templom dekorációjának - mint ideának - megoldását két év előtt végzett tanítványomra - és akkori tanársegédemre - Leszkovszky Györgyre - bíztam. Neki kellett az egész templom színakkordját, a folt- és vonalelosztást - úgyszintén a figurális freskók kompozícióit - számos, kísérletező, kisebb vázlatokban megállapítani - úgyszintén az ornamentális részekhez is apróbb vázlatokat készíteni. A kivitelezésnél a technikákat persze praktice mutattam meg. A freskófestés gyors technikai megmunkálást kíván. Itt nem lehet aprólékoskodni, részletekbe elmélyedni, pepecselni, miniátormunkát végezni. Kicsinyeskedésre nincs idő, mert a száradó habarcsalap kidolgozásra és befejezésre sürget.” - írta Körösfői-Kriesch a templomfestés készüléséről. A freskókat kivitelező tanítványok nem voltak gyakorlottak, a habarcs sokszor megszáradt a kép elkészülése előtt, így azt más technikával folytatták. Így történhetett, hogy a nagyméretű figurális falképek egyes részein sakktáblaszerűen eltűntek részletek: freskóban kezdték és enyvessel fejezték be, ami az idő múlásával eltűnt, levált. Az alakokkal, azon belül is az arcokkal kezdték a festést, majd haladtak tovább a ruházattal, amire Szent Ilona alakjánál is látható. Konstantin anyjának arca, valamint a ruhájának nyakrésze, amit freskó technikával festettek, kiválóan megmaradt, míg a mészkazeinnel végül enyves festékkel folytatott ruházat rész festése néhány részen kagylósan levált. A templom díszítése azóta több restauráláson esett át.

https://bzs-arthistory.webnode.hu/tanulmanyok/a-zebegenyi-templom-kifestese-mint-muveszetpedagogiai-folyamat/?fbclid=IwAR2HDCy8shxEd9L571viOaUDXgrOmvqwZMnlFOghZKwTHzJMrOjLdfGTh44

Kisértet a toronyban (Pesti Napló, 1895) "Nagy-Maros békés lakosságát a múlt éjjel, mint tudósítónk írja, rémes harangkongás riasztotta fel álmából. Az éjjeli őrök a tüzifecskendőért szaladtak s a tűzoltók harcra készen kutattak, hogy hol is van a tűz. De tűz nem volt sehol. Elmentek tehát a toronyhoz, amelyből még mindig hallatszott a rémes kongás. Nagy meglepetésre azt vették észre, hogy a toronyajtó nyitva van. Csakhamar sok nép verődött össze a torony aljában s az öreg anyókák dideregve konstatálták, hogy oda fenn kisértet van. Megerősítette őket ebben a véleményben, hogy a kongás nehány percre megszűnt s ekkor kalapácsolás zaja hallatszott. Végre a kisbiró is mint legbátrabb ember felszólt a toronyba s megható egyszerűséggel kérdezte a sötétben működő lélektől:
- Ki van odafenn?
- Nos hát én vagyok az órás. Az órát reperálom, hangzott az éppoly egyszerű, mint világos felelet.
Néhány pillanat múlva csakugyan megjelent a nagymarosi órás alakja a toronyajtóban. A törvénybiró szigorúan rárivallt, hogy mért reperálja éjjel az órát, Mire az órás kijelentette, hogy eddig az órát mindig józan állapotban javította s még se járt soha. Most egyszer megpróbálta berúgott állapotban megjavítani. És az óra azóta tényleg jól jár. Amiből az órások ne vonjanak le tanulságot maguknak."

A nagymarosi templomtorony 2018-as felújításakor a toronygomb időkapszulájában talált üzenet 1937-ből:

A verőcei református templom harangjainak kálváriája...

"A harangra 1787 óta gyűjtöttek, erre a célra Kiss András és társai adakoztak először 15 Ft 10 krajcárt. 1790 május 8-án kész volt a harang, amelyet Besztercén öntöttek, súlya 3 mázsa 12 font volt, ára 187 Ft 12 krajcár. Négy lovas kocsival mentek a harangért Besztercére, és egy hétig tartó út után hozták haza. Harangjukkal nem voltak szerencsések, mert az 1820 után megrepedt. Ujjá öntötték, és az új harang 1856-ben szintén megrepedt. Most újat készítettek.

Ez a harang meg 1890 szeptember 25-én repedt meg. A két régi harangot ezután beadták, és csináltattak két újat: egy kisharangot, amely 185 kg és egy nagyharangot, amely 300 kg-os volt. Azt az új nagyharangot háborús körülmények között 1917-ben elrekvirálták, ezután 4 évig harang nélkül volt az egyház, amíg 1921-ben adakozásból készítettek egy 340 kg-os harangot." Kovács László helytörténete

https://honlap.parokia.hu/lap/veroceref/cikk/mutat/a-verocei-reformatus-egyhaz-tortenet

Az 1936-ban eltolt kápolna - Nógrádverőce
1. A kápolna az eredeti helyén, az Árpád utcában (1900-as évek eleje)
2. Ugyanaz az épület ravatalozóként a temetőben
3. A helyére épült, Giergl Kálmán tervezte új kápolna
A régi kápolnát a pestisjárvány megszűnése miatt érzett hálából emelték 1738-ban a falu egyik legforgalmasabb utcáján. Szent Rókus csodatevő ferences szerzetesnek, a pestisből kigyógyulók védőszentjének tiszteletére szentelték fel. Azonban egy idő után szűkösnek bizonyult a kis templom, így 1936-ban egy Giergl Kálmán által tervezett modernebb, nagyobb méretű kápolnát építettek a helyére, az eredetit pedig szétbontották, majd a temetőben ravatalozóként ismét felállították.

A verőcei Szent András katolikus templom harangjának fotójával kívánok reményteljes Húsvétot!

A felirata ma is érvényes...