A Szentendrei szigeten 1942-ben

Baktay Ervin (1890–1963) gyermekkori élményei, a Buffalo Bill vadnyugati show-jával való találkozás (és a művészek között akkoriban divatos beöltözős összejövetelek) révén barátaival 1931-ben alapította meg az indián-játékokat, melyet az észak-amerikai indián törzsi tanács is elismert. Táboruk előbb Zebegényben, majd a kismarosi szigeten, végül Verőcén, a római romokkal szemben volt.

Baktay Ervin 1890-ben született, Dunaharasztin. Fiatalkorában megismerkedett az akkoriban közdvelt teozófiával, ez a különféle „keleti” szellemi irányzatok összeolvasztásának igényével fellépő áramlat sok embert vonzott a századfordulón.  Vajda János, Balázs Béla, és a gödöllői művésztelep alkotói is hívei voltak, valamint Weöres Sándor gyermekkorának is meghatározó élménye volt, akit édesanyja vezetett be a teozófiába. Amikor Baktay festőtanoncként a Képzőművészeti Főiskoláról Münchenbe került az addigra már inkább a buddhizmus világában élő Hollósy Simonhoz, azonnal szellemi társra talált benne.

1919-ben írta a következőket: „Román bevonulás. (…) Festészet vége. Cikkek, simán át az írásra. India.”

Baktay Ervin testvére, Gottesmann Marie-Antoinette egy szikh nemessel, Umrao Sher-Gillel (a képen) kötött házasságot (gyermekeik: a később híres festővé váló Amrita és húga, Indira) - ő tanította meg a későbbi indológust szankszritül.  A tudós 1926-ban indult első indiai útjára.

Baktay 1928-as Nyugat-Tibeti útján Kőrösi Csoma Sándor nyomában járva gyűjtött adatokat a híres magyar utazóról - emléktáblát helyezett el a zanglai és a phuktáli kolostorok falán. Erről az útjáról írta első jelentős útleírását, amely 1930-ban meg is jelent Budapesten, „A világ tetején” címmel. 1929-ben maláriás lett és ezért hazatért Magyarországra.

A könyvben Dr. Fieszl Istvánnak, Nógrádverőce körorvosának szóló dedikáció szerepel.

Zebegény, 1931

Baktay Ervin 1930 után telepedett le a Dunakanyarban és ettől fogva Amritáék is itt töltötték a nyaraikat.

Van egy rejtélyes André Kertész kép, amely szerint az egészségmozgalom már 1915-ben megjelent Zebegényben. 

Mirkovszky Mária mozdulatművész "Csillagtáncos" néven vett részt a Baktay Ervin zebegényi indiántáboraiban - Dienes Valéria tanítványa volt - "Miként a meztelenség, a természetközeliség, a természettel való közvetlen kapcsolat sem a mozdulatművészet elidegeníthetetlen sajátja. Dienes Valéria először tisztviselőtelepi házuk kertjében tanította ismerőseit, barátait, és ahogy ez másik iskolákban vagy nyári tanfolyamokon később is előfordult, a tanítványok nemegyszer a szabadban gyakoroltak. Gyakran készültek fotók is, melyek festői ligetes, esetenként drámai sziklás környezetben mutatják a táncosokat…"
(Rejtett történetek – az életreform-mozgalmak és a művészetek)

Baktay írta: „Az észak-amerikai indián a világ minden népe között a legigazibb sportember, mondhatni született sportember, mégpedig a sport legnemesebb értelmében. Mert a Sport tisztult fogalma magasrendű etikát tartalmaz. Indián szempontból például az az igazi sportszerű magatartás, ha a vadász tökéletesen ismeri a természet életét, a vadak szokásait, jellemét, otthonosan érzi magát a természetben, segíteni tud magán minden körülmények között ‚viharban, fergetegben éppúgy, mint Szép időben, de ezt a sokoldalú ismeretét nem arra használja fel, hogy a természetet pusztítsa, szegényebbé tegye beavatkozásával. Az indián vadászetika például nem ismeri azt a büszkeséget, hogy «ennyi meg ennyi vadat ejtett el», hogy «ilyen meg olyan pompás példányt zsákmányolt». Ellenkezőleg: csak a parancsoló szükség készteti arra az indiánt, hogy a természet teremtményei közül egyet elejtsen. Az indián sohasem ejtett el több vadat, mint amennyire magának és családjának feltétlenül szüksége volt. S minden élőlényben isteni teremtményt, tehát testvérlényt látott... Az indián hagyományokban gyökerező felfogás a tökéletes gentleman és sportember fogalmának felel meg azzal a lényeges jellemvonással, hogy az indián mindezt nem civilizált, mesterkélt városi életben, hanem a természet ősi, romlatlan és sokkal viszontagságosabb környezetében valósította meg. Vagyis lelki értelemben valóban kulturált ember volt anélkül, hogy a materiális értelemben vett kultúra és civilizáció hibái, bűnei hozzátapadtak volna. S ez éppen azért volt lehetséges, mert az indián sohasem szakadt el a természettől, hanem minden idegszálával Isten szabad világába kapcsolódott. A természet szelleme, a természeti élet ősi szabadsága, de ugyancsak a természet parancsolta Szigorú önfegyelem s a közösség kötelességtudata jellemezte az indiánok életét mindaddig, amíg a fehér civilizáció erőnek erejével rá nem kényszerítette őket az Új, idegen, mesterkélt életformák elfogadására, megfosztva őket szabadságuktól."

...és egy történet a mindennapokról: A hadiflotta látogatása Baktay indiántáborában (1935)
"Igen nevezetes történet volt ez időből, amikor a dunai hadiflotta nagygyakorlatát áthelyezték másüvé, hogy ne legyen megzavarva az indián tábor. Élvezettel mesélte a Főnök, hogy amikor az egyik dunai monitor azzal a szándékkal kötött ki, hogy eltanácsolja az indiánokat a szigetről, a Főnökék hirtelen egy vadnyugati történeti replikát rögtönöztek. A Marshal játszotta a körözött csavargó szerepét, és a barátságos indiánok a megkötözött bűnőzőt csatakiáltások közepette átadták a flotta meglepett tisztjeinek. A parancsnok rögtön megértette a játékot, belekapcsolódott ő is, és a sápadtarcúak kegyességével meghívta a vezérhajóra a derék indiánokat és volt ottan tüzesvíz-fogyasztás késő éjszakáig. Aminek végül is az lett a következménye, hogy távirat ment a flotta főparancsnokságához, hogy a Duna kedvezőtlen vízállása miatt máshová kell áthelyezni a hadgyakorlatot."

(Az indológus indián - Baktay emlékezete)

A Kismarosi-szigeten, ahova azért költöztek, mert Zebegényben túlságosan szem előtt voltak...

A SÁPADT ARCÚ VARÁZSLÓ (1935, amatőrfilm) - Doc Alonzo, a nagyfőnök felesége, a nagyfőnök, őrszem (Básthy István, Barsi Ödönné, Baktay Ervin, O'Egan Viktor / Básthy István hagyatékából)

Básthy István díszlettervező és fia tagjai voltak a Baktay Ervin szervezte Duna-menti nyári indián "Zree-meetingeeknek", ahol számos ismert művész is megfordult, így Barsi Ödön rádiórendező és Baktay unokatestvére, Gottesmann Ernő filmproducer is. Közösen amatőr játékfilmeket is készítettek.

A további szereplők:

Szeleczky Piroska, a forgatókönyviró Barsi Ödön felesége - ő Gorkánál kerámiázott is.

„A törzs tagjai közfelkiáltással Bélát választották meg törzsfőnöknek. Béla elérzékenyülten tette fejére a díszes tollbokrétát, aztán méltóságteljesen letelepedett az egyik láda tetejére. – Köszönöm a bizalmatokat, rézbőrű testvéreim… most pedig engedjétek meg, hogy néhány szóval ismertessem a tábori életet, ami ránk vár: ébresztő reggel hét órakor, utána mosdás, majd reggeli, bevásárlás és főzés, aztán ebéd. Ebéd után mindenki kedvére pihenhet, fürödhet, halászhat és vadászhat, a vacsora után tábortűz a totemoszlopnál és csöndes tervezgetés… Valahogy így képzelem az indián-életet. Vállaljátok mindazt, amit elmondtam? – Vállaljuk! – mondták a fiúk kórusban. – Köszönöm, rézbőrű testvéreim – nézett körül a főnök lelkes pillantással. – Akkor közölhetem azt is, hogy egy nagylelkű pártfogót találtam, aki hajlandó minket élelmezni. Egyébként a szigetet is ő bocsátotta a rendelkezésünkre…” Barsi Ödön: Indiánok a Dunán

Dr. Frohner Román üzletember, Gorka tulajdonostársa a Keramos-ban, helyi nyaraló

Egan Viktor, aki Amrita Sher-Gil férje és Baktay unokaöccse volt

 A film itt megtekinthető:

 A következő cikk 1938-ban jelent meg a Tolnai Világlapjában - érdemes elolvasni, habár tévedéseket tartalmaz!

Itt kell megemlítenem, hogy megtaláltam Nagy Ernő erdőtanácsos villáját, de ezt majd egy posztban megírom...

  Amrita Napimádása a Szentendrei- szigeten - sajnos ez nem korabeli kép, egy kortárs művésznő montázsolta, akibe Janák Vendel szelleme költözött bele ideiglenesen...

Haranglábi Nemes József: Nógrádverőce

Haranglábi Nemes József eredetileg Baktayval együtt Hollósy Simon tanítványa volt Nagybányán, majd Técsőn, és a tábor életében is tevékenyen részt vett.

...és hogyan folytatódott a történet? Baktay 1946-ban vett részt utoljára a játékokban, de az tőle függetlenül is fennmaradt. Én ismerek olyan lányt, akinek szülei a 70-es években itt jöttek össze... Egyes források szerint a dunai indiánélet 2005-ben szűnt meg, mások szerint ma is virágzik...

Képek a tábor életéből, 1961 - a középpontban már Haranglábi...

Kapcsolódó könyvek:

Az indológus indián (Baktay Ervin emlékezetére) https://moly.hu/konyvek/kelenyi-bela-szerk-az-indologus-indian

Indiánok a Duna partján. Baktay Ervin indián könyve https://moly.hu/konyvek/fozy-vilma-kelenyi-bela-szerk-indianok-a-duna-partjan

edves Olvasó!

Köszönöm, hogy érdeklődsz a Dunakanyar kultúrtörténete iránt!

Küldetésemnek tartom, hogy bemutassam ezt a szívemhez közel álló helyet...

A blogposzt önkéntes munkával jött létre, aminek folytatását itt támogathatod:

Fábián Erika OTP Bank 11773119-15463812 

Előre is köszönöm! Szeretettel várlak dunakanyari sétáinkon: https://seta.dunakanyarkult.hu/