Szürreális fordulatokban gazdag, vidám válogatás a múlt századfordulóról... Jó fellélegzést! :)
Madary Gábor és a vasúti kalauz (Magyarország, 1908. március)
"Kellemetlen affairje támadt a múlt évi márczius 25-én Madary Gábornak, a Józsefváros volt képviselőjelöltjének. Két fia kíséretében Verőczéről utazott haza a városba s a nagy tolongás közben véletlenül egy női szakaszba szállt be, ahonnan Boschek Károly vasúti kalauz durva hangon kiutasította. Erre Madary Gábor és két fia átmentek egy másik szakaszba. A kalauz azonban oda is utánuk ment s rárivallt Madary egyik fiára, aki éppen egy czigarettára gyújtott rá:
— Ez meg nem dohányzó, menjenek tovább!
Madary Kálmán eldobta a czigarettát s rászólt a kalauzra, hogy ne gorombáskodjék. A harczias kalauz azonban tovább is erélyesen követelte Madaryéktól, hogy más szakaszba menjenek át, mire az öreg Madary is beleszólt a vitába, miközben a kalauz jegylyukasztó vasával Madary fejére vágott. A két Madary fiú erre neki támadt a kalauznak s az egyik kezével, a másik botjával megütötte. A kalauz feljelentésére az ügyészség hatóság elleni erőszak vétsége czimén vádat emelt Madary Gábor és két fia ellen. Ma tartotta ebben az ügyben a főtárgyalást a pestvidéki büntetőtörvény szék Bánó József elnöklete alatt. A vádlottak kihallgatása után azonban Bonia Károly dr. védő kérelmére elnapolták a tárgyalást s az iratokat a tényállás bővebb részleteinek felderítése czéljából visszaadták a vizsgálóbírónak."
Később már kissé felnagyítva mesélik el ugyanezt a történetet: (Pesti Napló, 1908. május) "...Az öreg Madaryt a folytonos küldözgetés és a kalauznak nem épen udvarias hangja kihozta a türelméből és elkezdett káromkodni. A kalauz se hagyta magát és Madaryt szidalmazta. A szóváltásnak az lett a vége, hogy Madary a kalauzt pofonvágta, mire a fiai is munkába vették a vasútit, még pedig oly alaposan, hogy teljes egy hónapig sinlette meg a végzetes találkozást. Madary Gábor a két fiával súlyos testi sértésért és hatóság elleni erőszak bűntettéért a pestvidéki törvényszék elé került, amely a vádlottakat egyenkint tizennégy napi fogházra Ítélte. A budapesti kir. ítélőtábla ma Horváth Béla elnöklésével, dr. Baloghy György főügyészhelyettes felszólalása után a két Madary- fiu büntetését nyolc napra szállította le. Madary Gábor büntetését azonban jóváhagyta. Az ítélet ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be."
Madary Gábor, asztalos, szül. Budapesten 1844. Saját erejéből küzdötte föl magát. 1881. a budapesti asztalosipar társulatnak, majd a testületnek elnöke lett s e tisztet azóta folyvást belölti. Több ízben képviselőjelölt volt : a kereskedelmi s iparkamara beltagja s a közügyekben élénk részt vesz. 1911-ben halt meg.
Egy verőcei villatulajdonos »ikertestvére« (Pesti Napló, 1928. december)
"Pálffy Endrének, akinek Nógrádverőcén van földbirtoka, Budán a Cakó uccában is van egy elegánsan berendezett villája. A földbirtokos havonként egy-két napig szokott Budapesten tartózkodni. A nyár folyamán történt, hogy feljött Budapestre és miután sok dolga volt, nem ment azonnal villájába, hanem besietett az egyik kávéházba. A kávéház ablakából meglátta autóját, amelyben a legnagyobb megdöbbenésére — saját magát pillantotta meg. Egy ember ült az autóban aki meglepetésszerűen hasonlított Pálffyhoz. Megállíttatta az autót és a sofőrtől megkérdezte, hogy kit visz. A nagyságos úr »ikertestvérét«, — hangzott a válasz. Pálffy erre. akinek ikertestvére nincs, kitessékelte az autóból alteregóját és szóváltás közben botjával többször megütötte. Az egész társaságot rendőr kísérte be a kapitányságra, ahol kiderült, hogy az ál-Pálffy Kenessey Pál menekült tisztviselő. Hosszú ideje volt állás nélkül, amikor egyszer meglátta a hozzá teljesen hasonló arcvonású Pálffyt, így jutott eszébe az ötlet, hogy Pálffy villájában fog lakni, mint az ikertestvére. Miután tudta, hogy Pálffy csak ritkán tartózkodik Budapesten, tervét végrehajtotta, hetekig élt a Cakó-uccai -villában, ahol a nagy hasonlóság folytán senki sem gyanakodott rá. A büntetőjárásbírósági tárgyaláson, ahová az eset került. Pálffyt fölmentették a könnyű testi sértés vádja alól, ellenben Kenesseyt, akinek megbüntetését a földbirtokos nem kívánta, magánlaksértés címén 200 pengő pénzbüntetésre ítélték."
A balesetért Heronai György műszaki segédmunkást vonták felelősségre, akit a balassagyarmati törvényszék gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt az enyhítő körülményekre való tekintettel száz pengő pénzbüntetésre ítélt. A bíróság ugyanis nyomatékos enyhítő körülménynek vette a vádlott öreg korát, büntetlen előéletét és azt, hogy csupán mint egyszerű alkalmi munkás dolgozott a villanyszerelésnél. A tábla most a pénzbüntetést ötven pengőre mérsékelte. A tábla ítélete jogerős."
Szabad-e fürdőhelyeken bokáig érő köpenyben járni, avagy nem!? (Magyar közélet, 1937)
"Hogy is történt az én esetem? Álljon itt szóról- szóra annak a bejelentésnek idevonatkozó része, amelyet a fentebb említett csendőrhatósági eljárás miatt intéztem a miniszteriális fórumhoz, ahol most az eset kivizsgálás alatt áll. íme: "...eljárásuk okául ... egy állítólagos Zebegényben elkövetett kihágásomat jelölték meg ... egy ízben ú. n. „dressing gown“-ban (reggeli köpeny) jártam a ... vasúti állomáson. Legyen szabad mély tisztelettel előadni ennek az incidensnek hiteles történetét. Ez év július 3-tól július 16-ig Zebegényben nyaraltam. Július 10-én délután 4 óra körül történt, hogy a lakásomtól kb. 15 lépés távolságra fekvő vasúti állomásra mentem, hogy az ott lévő postaszékrénybe egy levelet dobjak. A vasúti állomás sétánya, amely alig 50 lépésre van a Dunától, tele volt, - mint mindig - shortot, fürdödresszt viselő hölgyekkel és urakkal. Amikor a perronon áthaladtam, berobogott a Szobról Budapestre igyekvő vonat, amelynek egyik ablakából egy úr odakiáltott a perronon sétálgató csendőr járőrnek: „Figyelmeztessék azt az urat, hogy így ne járjon a községben!“ A járőr utánam jött, tiszteletteljesen megszólított és azt mondta: „Ne tessék így járni a községben!“ (A község az állomás mögött terül el.) Én tökéletes udvariassággal válaszoltam: „Tudomásul veszem.“ És egyben, mivel furcsának találtam a dolgot és a köz érdekeibe is ütközőnek! - megkérdeztem a járőrt, ki volt az az úr, aki nékik az utasítást adta. A járőr szerint ez az úr vitéz Vadas Rezső, a szobi járás főszolgabírója volt.
Ezt az esetet közérdekűnek véltem és lapom 1937 augusztus 2-i számában, amelynek egyik példányát tisztelettel idemellékelem, kellő formában megírtam.
Majd egy hónap telt el és most keresett ez ügyben a nagymarosi csendőrjárőr. ... az eset után majd egy hónappal indíttat ellenem vizsgálatot, holott
a) csak figyelmeztettetett és ezzel a dolog akkor kvázi befejezést nyert;
b) az eset után még több mint egy hétig tartózkodtam Zebegényben, mód lett volna tehát az eljárás megindítására, nevezetesen figyelmeztetés helyett igazoltatásomra, stb.
c) Zebegényben általánosan járnak hölgyek és urak, a legelőkelőbb budapesti körök tagjai (rengeteg székesfővárosi főtisztviselő: tanácsnok, főjegyző ösnyaralók ott, saját villájuk van) shortban, fürdődresszben, rajtam pedig bokág érő köpeny volt ... stb. ... stb.!!
Vegyük tehát elő az incidens egyik vonatkozását.
Tehát X. Y. nyaraló úr, civilben esetleg magas állású közfunkcionárius, egy szép júliusi reggelen, amikor szabadságát Z. dunai fürdőhelyen tölti, kisétál szórakozottan és mitsem sejtően bokáig érő „dressing gown“-ban a kertje alatt csobogó Dunához = 25 lépés. Arra megy a helyi bíró és ott poroszkál véletlenül a parton (szokott így lenni) nagyszerű csendőrségünk egy járőre. A helyi bírónak nem tetszik X. Y. balfüle melletti szemölcs, nem találván azonban e szemölcs miatt más lehetőséget, felkéri a járőrt, figyelmeztessék X. Y.-t, hogy nem szabad szerinte „strandköpenyben“ járkálni. A járőr a magyar csendőr veleszületett kifogástalan udvariasságával szól X. Y.-nak, szalutál és megy. X. Y. csodálkozik és körülnéz. A part tele anno 1937-es divatú fürdőkosztümökbe „vetkőzött“ hölgyekkel, evezős- nadrágos urakkal, stb. Dühös lesz és méltatlankodását elmeséli nyárilakás-gazdájának, aki egy hónap múlva visszapletykázza a bírónak, aki erre — X. Y. már régen elfelejtette az esetet és Pesten közfunkciónál — feljelentést tesz és íme egy hónap múlva X. Y.-t pesti ötszobás lakásán szuronyos járőr keresi a házbeliek nagy megdöbbenésére: „vajjon kit gyilkolhatott meg a vidéken X.Y.!?“
Hát lehet ezt így kérem!?"
(A fotók tulajdonosa Daróczi János.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.