Jancsó Miklós (Vác, 1921− Budapest, 2014) és a Dunakanyar
"Apám 1916-tól az erdélyi kormánybiztos titkáraként tevékenykedett. Az impériumváltáskor távollétében a románok halálra ítélték, ezért jött át a családjával Magyarországra. A 20-as években vissza akart apám menni Erdélybe, de a család közölte vele, hogy ez lehetetlen, mert halálra van ítélve. Apám akkor ezt kérte: "Intézzétek el!" A család pénzt adott össze, és az egyik nagybátyám - Fogaras polgármestere - elment Bukarestbe a parasztpárti tagtársához, az akkor belügyminiszterhez. Két értékes ház árát adták össze, azt tette Jenő bácsi egy borítékba, ahogy még a Monarchiában tanulta, és csúsztatva átadta. A belügyminiszter azt mondta: "Tedd csak nyugodtan az asztalra a pénzt!" Megnézte, megszámolta, és azt mondta: "Rendben van, jöhet". De akkor már apám nagyon ritkán ment vissza, mert már itt volt állása. Átmenetileg Vácon dolgozott, ahol megszülettem. Ezért teljesen véletlenül vagyok váci születésű. Rövidesen Székesfehérvárra kerültünk, ahol apám elnyerte a város főszámvevői állását."

A Még kér a nép (1972) forgatási helyszínei között is szerepel Nógrádverőce - Ezért a filmjéért Jancsó elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál rendezői díját.

Nem ez volt az első Nógrádverőcén forgatott film. 1932-ben Huszár Pufi, a némafilmek sztárja megvásárolta a Swadló-kastélyt, és beindította a filmes életet.

Ezen a 30-as években Nógrádverőcén készült fotón érdesmes megkeresni a filmes stábtagokat!

...és Pufinál állandosult a vendégjárás. Járt itt Székely István, a "Hyppolit, a lakáj" rendezője is. Sőt, ő forgatott is!

A forgatásról így számol be az újság: Segítség, örököltem! — Bemutatja a Csaba-mozgó — Békésmegyei közlöny, 1938.I.8. "Igazi vígjátéki fordulattal értek véget a Hunnia uj magyar filmjének, a „Segítség, örököltem!„ cimü bohozat felvételei. Székely István rendezővel együtt a szereplők kivonultak a még hiányzó külső felvételekre Nógrádverőcére, Huszár Puffi villájába és odavárták Rajnay Gábort is, aki az egyik délutáni gyorsvonattal érkezett. A vonat azonban nem állt meg Nógrádverőcén s a kivonult színészsereg harsogó nevetéssel üdvözölte az elámult Rajnay Gábort, akit elvitt a vonat. Rajnay azonban nem jött zavarba, meghúzta a vészféket — és mégis csak leszállt Verőczén, bár ez a szórakozása többe került, mintha bérautón jött volna a társaság után."

De készültek filmek a környező településeken is:

"Kovács András a Kolozs megyei Kidén született, tanulmányait is éveken keresztül Erdélyben folytatta. A Bolyai Egyetemen pszichológiát, szociológiát, esztétikát tanult, mielőtt a budapesti Pázmány Péter Egyetemre került volna, hogy aztán 1946-ban felvételt nyerjen a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. Amikor 1950-ben diplomázott, rögtön a Mafilmhez került, itt indult el a szakmai ranglétrán. A filmgyárban előbb dramaturg, majd évekig a dramaturgiai osztály vezetője volt. 1952–54 között már tanított is a filmművészetin, majd 1957-ben inkább lemondott az osztályvezetői tisztségéről, s dramaturgként, rendezőasszisztensként lépegetett tovább a rendezői pálya felé. Első játékfilmje a Zápor volt 1960-ban, egy keserédes melodráma, amelyben Bessenyei Ferenc és Páger Antal rivalizált Bara Margit kegyeiért, s a szerelmi háromszög tagjai egy zápor elől egy présházba visszahúzódva feszülnek nyíltan egymásnak." Kárpáti György: A magyar film aranykorának óriása ment el

Nagymaros, Sólyom-sziget - Pécsi Ildikó színművésznő az Aranyember című film forgatásán (1962)

Gertler Viktor alkotása Jókai Mór Az arany ember című regényének harmadik filmváltozata, operatőre Forgács Ottó volt. A címszerepet Csorba András, erdélyi színész játszotta. Béres Ilona a forgatás idején még a Színművészeti Főiskolára járt. Latinovits Zoltán két év kényszerszünet után Krisztyán Tódor szerepében tért vissza a filmvászonra. Az aranyember volt az első magyar szélesvásznú film, a forgatáshoz szükséges Agascope-kamerákat Svédországból kölcsönözték. A dunai felvételeknél a Magyar Hajózás működött közre.

A filmben szereplő sír még ma is megvan.

A film itt megnézhető: https://vimeo.com/398547383

Zebegény: Sztrogoff Mihály (1975)

Szob - Valamit visz a víz (1943)

"Zilahy Lajos (1891-1974) nagysikerű regényének filmváltozata 1943-ban készült. A Magyar Királyi Operaház vezető főrendezője, Oláh Gusztáv rendezte, akinek ez az első próbálkozása a film területén. Az eredeti díszletterveivel, modern színpadtechnikai megoldásaival már jelentős sikereket elért sokoldalú művész, ezen a számára teljesen új területen is kiemelkedő alkotást produkált. A film természetes fényben fotografált gyönyörű vízparti jelenetei Makay Árpád (1911-2004) kiemelkedő operatőri munkáját dicsérik. Munkáját feltehetőleg Zilahy Lajos aktív közreműködése is segítette, aki nemcsak írója volt a filmnek, hanem forgatókönyvírója és producere is. Zilahy már a húszas években bekapcsolódott a filmgyártásba, a Rongyosok (1925) című film írójaként. 1937-ben az Egy lány elindul című színdarabját, 1938-ban a Két fogoly című regényét filmesítették meg.

1939-ben hozta létre filmvállalatát, a Pegazus Film-et, melynek első produkcióját Zilahy Süt a nap című színdarabjának filmváltozatát Bolváry Géza rendezte. Második filmje, a Halálos tavasz új korszakot nyitott a magyar filmtörténetben. A film sikere után megszűnt a komédia egyeduralma, egyre nagyobb teret hódított a melodráma, melyben a korábbinál nagyobb szerepet játszott az erotika. Zilahy filmjében jelent meg először a végzet asszonya, a Karády Katalin által megformált szenvedélyes, erotikus, független nőalak, akinek nem elég egy férfi, akinek mindig a másé kell, akiért önmagukat vagy egymást pusztítják a férfiak, s aki mellett anyagi és erkölcsi csődbe jutnak férjek, szeretők. Zilahy indította útjára, és a Valamit visz a víz-ben megalkotta ennek a nőalaknak mitikus szintre emelt változatát, Anadát. Zilahy filmjének hősnője az ókori görög mitológiában szereplő, gyilkos természetű tengeri nimfákhoz, szirénekhez hasonló vízi démon. Éppúgy, mint ókori elődei, a kísértés, a világi örömök és érzéki vágyak megtestesítője. Varázslatos hangjával csábítja el a férfiakat, majd tönkreteszi és elhagyja őket. A realitás talajától eltávolodó, meseszerű elemekből építkező, valahol az időtlen időben játszódó történet a mindent elsöprő, romba döntő szenvedélyről szól."
(Balogh Gyöngyi)

+1 film: 

...és ezekkel az indiánokkal találkozott Péger Antal is a Kettesben című film forgatásakor.