A Bartóky család a zebegényi nyaraló udvarán. Már elkészült a terasz a fa oszlopokkal. Balról-jobbra: Bartóky Melinda (Duci), aki 1924-ben feleségül ment Szőnyi Istvánhoz. Bartókyné Székács Julianna, Bartóky József földművelődésügyi államtitkár és író, és a nagyobbik lány, akinek Kós udvarolt
Kós Károly Zebegényben Bartóky Magdával
Kós Károly életrajzából: „Tavasz vége felé, nyár elején kezdtek kirándulni azok a pestiek is, akiknek Zebegényben nyaralójuk volt: a lakásokat takarították, szellőztettek, az udvarokat, kertecskéket rendbe szedték. Közülük két családdal már ősz óta szorosabb ösmeretségbe kerültem: Györgyi Dénes barátom szüleinek családjával és a Békéscsabáról származó Bartóky József földművelésügyi államtitkár családjával. (Református létére Bartóky volt az új katolikus templom építésénekfő indítója, főpatrónusa és az építés egész tartama alatt legszorgalmasabb építési ellenőrzője. Egyébként típusa volt az eszes, művelt, joviális »jóféle« magyar úrnak. Kitűnő humorú, aktív tagja volt a Borsszem Jankó vicclap szerkesztő-társaságának is.
Ennek a két családnak mindig szívesen látott vendége lettem, és én is, akinek Budapesten »se rokona, se ismerőse« nem volt, ennél a két családnál kaptam meg, éreztem meg a közvetlen, meleg, emberi, sőt baráti levegővel együtt azt a magasabb rendű kultúrát is, melyet itt Pesten eddig nélkülöztem. (De mindkét családnál volt egy-egy leányka is; Györgyiéknél szőke, kék szemű, csupa érzés, Bartókyéknál fekete hajú, fekete szemű, szellemes, eleven, kacagó kis ördög. Mind a kettővel igen-igen összebarátkoztam.)
S hogy jött a nyár, és Zebegény megnépesedett, e két család révén természetesen megismerkedtem itt nyaraló barátaikkal, s a hét végén ide kiránduló vendégeikkel is. Mind jó modorú, jól öltözködő, jórészt állami és fővárosi kulturális intézményekben fungáló családos tisztviselőkkel, akik - ez volt az érzésem - a Györgyi Kálmán, valamint Bartóky József által nyilvánvalóan pártfogolt fiatal (huszonnégy éves), jól induló építőművész-ígéretet szívesen látták maguk között. Ami természetesen hízelgett hiúságomnak, és igyekeztem is magam abban a kicsit nagyképű, feszes társaságban otthonosan érezni.”
Bartókyról államtitkár úrról a Borsszem Jankóban:
"Kedves Borsszem Jankó!
A földművelésügyi minisztérium két kipróbált államtitkára, Bartóky József és Ottlyk Iván otthagyják helyüket. A köz érdekében fölkérem a kormányt, ám hagyja távozni Bartókyt, de ne sajnáljon áldozatot, hogy Ottlykot visszatartsa a minisztériumban. Sőt. Bizonyára van a kormánypárt valamely befolyásos tagjának egy Csettlyk nevű rokona. Javaslom, hogy ezt nevezzék ki Bartóky utódjának. Gondoljuk csak el! Ha Serényi grófnak Csettlyk, Ottlyk, Bottlik lennének az államtitkárai!... Elképzelhető-e stílusosabb körités az ő miniszteri ténykedéséhez?"
Bartóky József , mint író (A Pesti Hirlap Kincsesháza, 1927)
"Néhány évvel ezelőtt mint földmivelésügyi államtitkár vonult nyugalomba arról a hivatalnoki pályáról, amelyen példaadó buzgalommal, hozzáértéssel és nagy tudással szolgálta nemzetét. Eleinte csak szociálpolitikai irodalommal foglalkozik és csak érettebb korában tért át szépirodalmi munkákra. Egyéni, jóízűen magyar tanitómeséivel tűnt fel először. Mesélő kedve gazdag és közvetlen, humora jóízű. Heltay Gáspár és Fáy András nemes hagyományainak folytatója szellemes fabuláiban; elbeszéléseiben pedig tiszta erkölcsi világszemléletét élvezhetjük. A legnemesebb értelemben veti konzervatív magyar irodalom kiváló reprezentánsa ő és meleg ember szeretettől sugárzó Írásai mind szélesebb utal találnak a közönséghez. Nevezetes kötetei: „Magyar Fabulák”, „Mécsvirág”, „Őszi Esték”, „Piros rózsák”, „Szivárvány”. A Nemzeti Színház nagy sikerrel adta elő „Zsuzsi” című darabját. Az író legjava novellái a Pesti hírlapban jelennek meg."
Bartóky József: Magyar fabulák című könyve a következő linken olvasható:
http://mtdaportal.extra.hu/books/bartoky_jozsef_magyar_fabulak.pdf
Képeslap 1910-ből
"Talán kevesek tudják, hogy a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum épületének első részét, ami egy felföldi paraszt ház volt eredetileg, annak tornácát, homlokzatát a festőművész apósa, Bartóky József, Kós Károllyal a a római katolikus templommal közel egy időben terveztette meg, alakíttatta át. Ezért aztán az épület meglepőmód a Dunakanyarban az erdélyi építészet stílusjegyeit őrzi." Köpöczi Rózsa
Györgyi Kálmán és családja zebegényi villájuk kertjében
"Az új plébános, Portelki Tivadar, 1907. április 10-én jelenti főhatóságának, hogy a templomépítésre 32 ezer korona áll rendelkezésére. Az újjáalakított Templomépítő Bizottságból hiányzik Czobor Béla, helyette – az idevonatkozó okmány szerint – „a nyaralók részéről” beválasztva ott találjuk Györgyi Dénes műépítészt és Bartóky Józsefet, a Földművelésügyi Minisztérium egyik titkárát. Előbbi a „Fiatalok” csoportjának illusztris tagja, az utóbbi református vallása ellenére a bizottság társelnöke és mindvégig a templomépítés ügyének legaktívabb mozgatója. (Érdekességként kell megjegyeznünk, hogy Bartóky József leánya, Melinda volt Szőnyi István festőművész második felesége.) Bartókynak és Györgyinek köszönhető az a szerencsés fordulat, hogy a Gyalus-terv helyett 1908. augusztus 4-én a két fiatal építész, Kós (Kósch) Károly és Jánszky Béla vázlatait terjesztik a bizottság elé. Kós Károly néhány hónappal előbb fejezte be az óbudai református parókia és imaház építését, és a zebegényi templomterve is ennek a népies építészetnek a szellemében fogant. A felvett jegyzőkönyv sejteni engedi, hogy az új, de főleg újszerű terv elfogadtatása nem ment zökkenők nélkül. Györgyi Dénes – minden bizonnyal „a kedélyek megnyugtatására” – némi köntörfalazással mutatta be a vázlatokat. Idézzük a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét: „A Györgyi Dénes úr által bemutatott tervvázlathoz szólt hozzá a főtiszt. Elnök úr, a mélt. Társelnök úr és Légrády János jegyző, az eszmecsere eredményeképp Györgyi úr kijelenti, hogy a műépítész urakkal együtt, alapul véve a jelen tervet, román stílben fogják tervezni a templomot. Györgyi úr e kijelentését megnyugvással és bizalommal vette tudomásul a bizottság. Végül Bartóky társelnök úr azt indítványozta: mondja ki a bizottság, hogy a Forgács-féle telekre épít…, készíttesse el a terveket, mutassa be a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek fölülbírálásra, az egyházi hatóságnak pedig jóváhagyás céljából, hogy a templom az idei ősz végén tető alatt legyen.”
Minden bizonnyal az is nehézséget okozott, hogy a főtervező – Kós Károly – református vallású volt. Ennek némi palástolására szolgálhatott az a megoldás, hogy a zebegényi plébánia irattárában őrzött tervrajzokon Jánszky Béla aláírása szerepel elsőként, Kósé másodikként. Jánszky csupán a torony tervezésén hajtott végre némi módosítást. A gyakorlati nehézségeket Bartóky kitűnő érzékkel oldotta meg: a Magyar Mérnök és Építész Egylet ajánló bírálatát az érseki főhatóság természetesen elfogadta, s a terveket jóváhagyta. Állami támogatásból nagyösszegű segélyeket szerzett: így a Földművelésügyi Minisztériumtól 8 000 koronát, a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól 7 000 koronát."
http://epa.oszk.hu/…/EPA02952_orszagepito_2005_4m_002-024.p…
A zebegényi templom átadásakor, 1910-ben
„Februárban szólt nekem Györgyi Dénes, hogy sürgősen készítsek vázlatot egy Zebegényben építendő katolikus templomocskára. A zebegényi nyaralók (Györgyiék is azok voltak) azt szeretnék, ha oda egy magyaros templom épülne.” - írta Kós Károly. - „...amikor nyáron a templom jórészt elkészült, és a még hátralevő felszerelő és berendező, díszítő stb. munkákperfektuálását Györgyi és Jánszky vállalták és végezték is, én nemcsak további hűséges vendége maradtam Zebegénynek, de komolyan arra kezdtem gondolni, hogy amennyiben úgyis Budapesten fogok megtelepedni - más lehetőséget a magam építészi jövője érdekében egyelőre el sem tudtam gondolni -, akkor itt, Zebegényben kell szereznem egy kis Duna-parti telkecskét, melyre víkendházat építhessek magamnak minél hamarább, megfelelő csónakházzal természetesen.”
Aztán mégis máshogy történtek a dolgok - Kóst talán kikosarazták, 1909 nyarától hazalátogatása után megszakította Zebegénnyel ezt a bensőséges kapcsolatot. „Zebegénybe pedig többet az életben be nem tettem a lábamat, még a templom szentelésekor sem. Kidobtam mindent és mindenkit, aki reá emlékeztetett is volna...” - írja. „1910-ben kicsi földecskét vásárolhattam szűkebb erdélyi hazámban: Kalotaszegen, Sztánán, s felépíthettem reá víkendházamat.(!) Aztán feleségül vettem régi választottamat, a kalotaszegi türei református lelkész leányát, Balázs Idát.”
Kós zebegényi látogatásai alkalmával egy másik építésszel is találkozhatott - Maróti Géza korábban főnöke volt. Ő is villát épített itt. Később az ő tervei alapján készült el (töredékesen) a Kálvária-hegyi emlékmű 1938-ban.
A fotóról így ír Maróti: „Közben Kós Károly volt tanítványommal egyszer elkerültünk Prinkipo szigetére és éppen valami nagy leányiskola féle tömegkirándulásba pottyantunk bele. Mivel ott találkoztunk egy háton vihető verklivel, úgy eszembe jutottak a szép certosai és prágai idők. Kibéreltem tehát a 'hangszert' és felváltva vittük a hátunkon és verkliztünk a jókedvű, fickándozó és vihogó leányseregnek." Maróti Géza emlékiratai
A Bartóky vezette művésztársaság sok csínyben vett részt - az egyik a következő volt:
A zebegényi Szabadságharc-szobor (Uj Idők, 1907)
"A zebegényiek házi emlékműve - Zebegényben, a Duna partján, szintén van művészet, de csak nyáron. Néhány művész tanyát ütött ott s ezzel megindult a művészeti élet is a kánikula jegyében. Hogy ez mily rendkívüli formákkal lepi meg a gyanútlanul odavetődő embert, arról a ,.Zebegényi Szabadságharc-szobor", amelynek képét e számban közöljük, ad számot. Az egyik zebegényi nyaraló, Maróti Géza, tudvalevőleg feltűnt a budapesti Szabadságharc-szoborpályáz
Még az is lehet, hogy a szobor emberfiguráját maga Bartóky alakította...
Szőnyi István és Bartóky Melinda Aba-Novák Vilmos, Jeges Ernő és más barátaik társaságában - Zebegény, 1925
"A táj és az ember összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg Zebegényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeim témája ez a két dolog a világon, amihez legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom..." - írta az 1924-ben Zebegénybe házasodó és költöző Szőnyi István. Ő és barátai lettek a továbbiakban a zebegényi művész- és társasági élet folytatói.
...és még egy érdekesség:
Évekig beazonosítatlan alkotásként lógott Zebegényben Szulimán Jolán, Bartóky József édesanyjának arcképe, akit még maga a 17 éves Munkácsy Mihály rajzolt le Békéscsabán
A Szulimán család jó ismerőse volt Munkácsy Mihály gyámjának, Reök Istvánnak. A Szulimán fiúk pedig megértő, jó pajtásai a művészi hajlamokkal megáldott-megvert Miskának, aki egy alkalommal arra kérte leánytestvérüket, Jolánt, engedné meg, hogy lerajzolhassa. „Édesanyám szívesen vállalkozott erre - írta az 1900-ban harmincöt éves Bartóky József -, s mialatt Munkácsy rajzolt, évődött vele, hogy a gyöngyöket a nyakán szépen megrajzolja ám! Munkácsy elkészült a rajzolással, s volt nagy nevetés, hogy egy- pár gyöngyszemet csak azért is négyszögletesre rajzolt. Az arckép hasonlósága ellen nem volt kifogás, és a képet be is rámázták. A kép azóta megszakítás nélkül a mi tulajdonunkban van.”
Források:
Kós Károly: Életrajz. Szerk.: Benkő Samu. Szépirodalmi
Könyvkiadó-Kriterion, Budapest-Bukarest, 1991.
Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.