Radnóti dobsinai kirándulás Krasznahorka várával a háttérben 1926 júliusában. Valószínűleg az ekkor már halott édesapjának rokonságánál járt. A költő az autó fellépőjén ül, bricsesznadrágban, 17 évesen.

Gyarmati Fanni - 1927. augusztus 21., Komárom

Radnóti 1926-ban ismerkedett meg Fannival, először a Nem volt anyám című versét mutatta meg neki. Hosszú udvarlás után Fanni 1927-ben már leveleket ír neki a komáromi, rokonoknál töltött nyaralásáról. Fanni nővére  Komáromba házasodott, ők többször meglátogatták őket.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni friss házasokként a Duna-parti strandon 1935. augusztus 13-án. A kép hátoldalán Gyarmati Fanni kézírásával: „3 napos házasok!”. 
"Végtelen boldogság és öröm reggel. Éjjel tele voltam félelemmel és rossz emlékkel az előző éjjelről, aztán elmúlt. Ölelkeztünk, és utána nagy kibeszélés jött, olyan, mint amikor gondolkozik az ember egyedül. Talán még eggyebbek lettünk evvel, mint a testünkkel lehettünk. Olyan mindenem nekem Mik, egyetlen társam, annyira az enyém, olyan boldogság ez. Éjjel még sírás is volt, nagy riadt sírás, de már ez is csak örömből fakadt..." 

Radnóti Miklós Fannival evezőstúrán Szigetszentmiklóson  
Gyakran feleveztek a budai csónakházak valamelyikéből másod-harmadmagukkal Gödre vagy Szentendrére, ahol barátaik, ismerőseik, főként festők, töltötték a nyarakat, és ahol műtermeik is voltak.

Radnóti Miklós naplójából - az utolsó látogatás Babitsnál, Esztergomban

„1941. jún. 14. Esztergom. Babitséknál. Gyulával és Pistával.
Társaskocsin megyünk, délben indul, megérkezünk, rögtön nekivágunk a hegynek. Fenn a ház elhagyottnak látszik, a verandáról kinyílik a táj. Szétnézünk és kilihegjük magunkat.

Aztán Gyula benyit a hallgató házba. Kis idő múlva kijön, bevisz.
Mihály az oldalsó szobában fekszik, fájdalmasan sovány és barna. Két kézzel fogja meg a kezünket. Leülünk az ágy körül, én Ildikó kis székére. Szájáról olvassuk a szót, néha nem sikerül, ilyenkor ír. Egymás között beszélgetünk. Ilonka jön be, nem vártak, Gellért elfelejtett bejelenteni. Sört hoz, cigarettát tölt. Könnyebben megy a beszélgetés, Ilonka jobban érti Mihályt, tolmácsol. Irodalomról (a Csizma az asztalon-t olvassa) és a háborúról beszélgetünk. Mihály néha fájdalmas, gyötrődő szájpattintgatással mozdul az ágyban. Gyomrán táplálják, beszélni nem tud és még új fájdalmai is vannak, a veseköve megmozdult, vesemedence gyulladás, zsába, irtózatos. Hamar elfárad, búcsúzunk, jövünk, gyakran kijövünk… gyógyulj meg Mihály!. … Gyula új angol detektívregényeket ígér…

Ilonka kikísér. Nincs kedve már élni, – panaszolja elgyötörten. Még megnézzük Tündért, a kutyát, (köhög, aszpirint kapott) és a két kölykét, gyönyörű komondorfarkas keverékek. Felírom a nevem a falra, Ilonka virágzó olajágat vág nekünk búcsúzóul, a ‘béke olaj ágát’, s lemegyünk”.

Beck Judit (csíkos ruhában), Gyarmati Fanni, Vas István és Radnóti Miklós egy szentendrei kiránduláson

Radnóti házassága alatt viszonyba bonyolódott felesége barátnőjével, Beck Judit festőművésszel. Később ezért a kalandjáért így kért bocsánatot Fannitól:

“Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Teljesen helytelenül látsz! Helytelenül látod a ‘J-ügyet’ is. Igen, ez van… Inkább volt! De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is neked, Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a Harmadik eclogáért.”

Radnóti Miklósék szentendrei kiránduláson (1941)  

A költő naplója 1942-ből:

„Július 1. Behívtak.
Július 4. Szentendrén. A ref. leányinternátusban.
Július 5. Sárga karszalagot kapunk és katonasapkát. Holnap tífuszoltás. Mély közönyben élek. A sárga szalagot hordom, még büszke sem vagyok rá, mint sokan itt. De nem is szégyellem. Jobb lenne büszkének lenni.
Július 8. "Kiszúrnak" az állomásra rakodni. Jó hírek, állítólag hazai a század. Délután fürdés. Húsz tonna fát rakunk le tízen vagonból.
Július 12. Szörnyű üresség és idegesség van bennem. Fogoly vagyok. Délután lézengek, a Toldi estéjét délelőtt végigolvasom újra, most a Buda halálát kezdem. De nem tudok olvasni.
Július 13. Menetkészültség. Kettő után indulunk.”

A váci pályaudvarról indult az a szerelvény, amely utolsó útjára vitte a költőt.

Gyarmati Fanni naplójából (1946):

"Augusztus 24-től szeptember 1-ig Visegrádon voltam Anyuskával egy hét szabadságon, és attól eltekintve, hogy nem túl tiszta volt a hely, ahol laktunk, és keveset adtak enni, igen jól rendbe jöttem. Persze hullámokban jöttek a kínok. Egyszer volt egy éjszakám, amikor megint kínzott: kit is hoztam én haza tulajdonképpen abban a faládában? Talán semmi köze Miklóshoz annak a néhány csontdarabnak és sárnak az idegen rongyok közt. Talán éppen egyik társát kaparták bele a ládába, akivel az exhumálás után egy ládába tették, és dacára az előadott nagy gondosságnak, hogy egyik fejtől, másik lábtól fektetve, számokkal ellátva feküdt, mégse ő volt az, összecserélték, és sietségükben már nem változtattak rajta. Ezért nyitották fel olyan ímmel-ámmal a ládát, mikor odamentünk. Aztán azt álmodtam, hogy valaki idegen értesített, hogy az ő halottja helyén más van, és az biztos az enyém. Erre szörnyű nyugtalanság fogott el álmomban, hogy hát most mit lehet tenni? Végül az jutott eszembe, hogy csak hozassa haza azt az idegent az illető, itthon majd csendben, suttyomban kicseréltetjük halottainkat. – Nyomasztó, gondterhelt álom volt, egész idegenül jöttem vissza ebbe a világba, ha felszabadulva is, hogy már vége van az álmodásnak. Szóval, voltak Visegrádon rettenetes mélypontjaim, alig beszélgettem, szegény Anyuska nagyon unatkozott velem, de vigasztalták kicsit a séták és a csodálatos táj. Micsoda ősz volt, milyen földig rogyó teli gyümölcsfák, csodálatos mély, buja kertek, és örökké zokogtam belülről, hogy Mik nem látja ezt a békét, ami itt van. Megérkezett a tájba úgy, ahogy megírta, zászlós sörényű száguldó lovakkal, visongó gyermekekkel, ahol „kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész dió”."

(Gyarmati Fanni naplójának nagy részét leányfalui nyaralójában írta...)