DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308

2020. március 11. 23:44 - fabiane

„De Nógrádverőcét csak látta?“ - Kosztolányi Dezső a Dunakanyarban

 

kovi_1.jpg

 1930 - Visegrád-Gizellatelep, a kép jobb szélén Kosztolányi Dezső áll 

Fortepan/ Magyar Bálint

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél - 16. fejezet, melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe (részlet)
A fürdőzők mindig beúsztak a Duna közepéig, a bécsi hajó elé, és sikongva ringottak, hintáztak az óriási hullámokban. Esti, aki délutánonként úszónadrágban heverészett a parton, irigykedve szemlélte a vidám társaságot. Jobban úszott, mint itt akárki, viszont képzelete is jobban működött, mint itt akárkié. Ennélfogva gyáva volt.
Egyszer elhatározta, hogy törik-szakad, átúszik a másik partra.
Izmos karjai hadarták a vizet. Észre se vette, máris a Duna közepéig ért. Ott egy kicsit megállapodott. Figyelni kezdte önmagát. Nem lihegett, szíve rendesen működött. Még bírta volna sokáig. De eszébe jutott, hogy nem fél, és ettől a gondolattól, hogy nem fél, annyira megijedt, hogy nyomban félni kezdett.
Vissza is fordult. Csakhogy a part, ahonnan indult, még távolabbnak látszott, mint a túlsó part. Ezért a túlsó part felé igyekezett. A víz errefelé idegenszerű volt, mély és hideg. Bal lábát megfogta a görcs. Amikor kirúgta a jobb lábát, azon is összecsomósodtak az izmok. Amint szokta, a hátára akart feküdni, de csak ide-oda hánykolódott, forgott, lebukott, ivott pár kortyot, egy-egy pillanatra fel-feltűnt, majd a víz sötét fátyolaiba bonyolódva merült-merült lefelé. Kezei kétségbeesetten hadonásztak.
A parton ezt észrevették. Kiabáltak, hogy valaki a folyó közepén fuldoklik.
Egy kék nadrágos fiatalember, aki a fürdőház korlátjára könyökölt, már a hullámok közé vetette magát, s hatalmas irammal úszott a fuldokló felé.
Még idején odaérkezett.
Esti feje éppen kibukkant a vízből. Az életmentő belemarkolt hosszú hajába, és a partra vonszolta.
Ott hamarosan visszakapta eszméletét.
Amikor kinyitotta a szemét, először az eget pillantotta meg, aztán a homokot, aztán az embereket, akik az arany verőfényben álltak, ezüstösen fénylő, meztelen testükkel. Egy szintén meztelen úr, aki fekete szemüveget viselt, mellette térdepelt, s az ütőerét vizsgálta. Nyilván valami orvos.
Az a csoport, mely körülötte alakult, nagy érdeklődéssel tekintett a kék nadrágos fiatalemberre, arra, aki - mint megtudta - az imént a közönség izgatott kíváncsisága közepette kihozta őt a halál torkából.
Ez odalépett hozzá, s kezét feléje nyújtva így szólt:
- Elinger.
- Esti - mutatkozott be Esti.
- Ó, mester - szerénykedett a fiatalember -, ki ne ismerné a mestert?
Esti próbált úgy viselkedni, mint akit „mindenki ismer”.
Zavarban volt.
Folytatás itt: https://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.pdf

241182536_4263480000356394_3011912766460892288_n_3.jpg

Dömös - 1923. július

Kosztolányi Dezső, Kosztolányi Ádám, Babits Mihály, Bodor Aladár, Kosztolányi Dezsőné és Bodor Aladárné

Kosztolányi Dezső és a Nyugatos írók dunakanyari látogatásainak sorát talán Babits indította el, aki 1924-ben nyaralót is vásárolt Esztergomban - itt töltötte aztán utolsó éveit. A költő Visegrádon először egy szanatóriumban üdült, majd a túlparton, Nógrádverőcén Karinthyval töltött néhány nyarat. Később már a visegrádi alkotóházba tért vissza - itt ismerte meg utolsó szerelmét, Radákovich Máriát... 

Babits a kártyavár írása közben - Dömös, 1923

 Kosztolányi Rippl-Rónai József kiállítása kapcsán (Színházi Élet, 1923. október.):

"Nyáron Babits Mihállyal találkoztam a dömösi papkertben, hol a magas fűben, szilvafák alatt már hajnalban kopogott szorgalmas írógépe. Feltűnően nagy volt a haja, s azt tanácsoltam, kissé nyírassa le. Ő rázta fejét. Nem szabad, panaszolta, nem lehet, megtiltotta valaki. Az orvos? Nem. A költő? Az sem. Kicsoda? A mester, ki pingálni kezdte. Két hónapig láttam aztán, amint viseli, rendeletre, meleg és zilált, természetes parókáját, melyet ősz elején el is vitt a művésznek. Becsületesen sáfárkodott. Egyetlen hajaszála sem hiányzott. Mégis valami baj történt. Ő, ki betegen ült le a képhez, közben a vidéki nyugalomban megedződött, lesült. Orvosa nagyon meg volt vele elégedve. De a festő nem. Az kétségbeesetten látta, hogy arcáról eltűnt a gyönyörű naspolyaszín, szemgödreiből az érdekes rozsdazöld árnyék, s meggyógyult, ami egy modelltől legalábbis tapintatlanság. Sokáig kellett dolgoznia a piktornak, míg a képet is valahogy kigyógyította."

 

bb.jpg

 

De Nógrádverőcét csak látta?“ - Kosztolányi Dezső: Irodalmi levél (Napló, 1933. október)

Minap angolok, londoni írók jártak itt, akik a filléres — vagy pennys? — gyorssal érkeztek és én velük töltöttem egy estét. Csodálatos nép ez. A legpeckesebb és legmerevebb, de a legközvetlenebb is. Ha közvetlen, akkor olyan, mint egy gyermek. Az egyik a vacsora közben átszól hozzám: „Szeretném önt részegen látni.“ Miért? Csak. A másik bemutatkozás helyett ezt a tanácsot adja: „Thomas Hardy-nak inkább a verseit olvassa.“ Családi körben vagyok. Mellettem egy bájos, finom hölgy ül, Lord Kitchener keresztleánya, így kezdi a társalgást: „Volt már Egyiptomban?“ Nem, kérem. „Hát Itáliában?" Ott sem. Tányéromra meredek, melyből egy kecsege mered rám s ezt gondolom: Hiába, mégis más család ez, gazdag és nagy család, az övé az egész világ. Én így szoktam kezdeni a társalgást: „Volt már Zamárdiban? De Nógrádverőcét csak látta?“ No mindegy. Ahány ház, annyi szokás..."

 kosztolanyi.jpg

Kosztolányi, Kosztolányiné, Hatvany és Hatvanyné, Rozsnyay Kálmán házában Nógrádverőcén (1936)

 

Hogyan került Kosztolányi és Karinthy Nógrádverőcére? A békéscsabai szál...

Tevan Andor bécsi tanulmányai elvégzése után - 1909-ben - átvette és korszerűsítette apja békéscsabai nyomdáját. Dapsy Gizella és férje, Rozsnyay Kálmán irodalmi szalont vezetett a közeli Szeghalmon. Tevan elsőként a költőnő kötetét adta ki. A képzőművész végzettségű Rozsnyay segített a kiadó arculatának kialakításában, majd ő volt az, aki felvitte Budapestre Tevan Andort, és számos íróval ismertette meg a New York karzatán. A kiadó kortárs műveket jelentetett meg, a Tevan Könyvtár szerzői sorában találjuk többek között Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula nevét is. Közülük volt olyan, akinek előbb jelent meg könyve Békéscsabán, mint Pesten.
Később a Rozsnyay-Dapsy házaspárt politikai tevékenységük miatt Nógrádverőcére internálták, ahol számos író barátjuk látogatta meg őket - többek között Kosztolányi és Karinthy is, akik két nyarat is eltöltöttek itt. 

rada.jpg

Kosztolányi a Radákovich Máriával való visegrádi találkozásáról a következőket írta 1935 augusztusában. „Először is megpillantottam magát. Úgy ült a magányában, a csöndjében elzárva, mint a hősnő egy dán regény fejezetében, a legcsöndesebb lámpafénytől aranyozva. Aztán a kikötőhídon hevert, a verőfényben. Később zenét hallottam magam körött – Beethoven Sonata pathéique-ét és Schumann dalait –, akár gyermekkorom családi összejövetelein. Végül a Dunaparton egy este fehér, pirosbabos ruhában jött elém, a tűzfényben, fáradt, kék szemekkel, a vidék és a természet minden varázsát hozva. Feledhetetlen, örökkévaló.” - írta Kosztolányi a Radákovich Máriával, utolsó szerelmével való visegrádi találkozásáról, 1935 augusztusában. Az alkotóházban találkoztak. 

s.jpg

Kosztolányi Visegrádon Radákovich Máriával, utolsó szerelmével való megismerkedésekor (a fotót Mária készítette, és a fia szerepel még rajta) - 1935

Kosztolányi Dezső Máriához - 1935.augusztus 8.
"Maga el sem képzeli, milyen kígyói ravaszsággal mozogtam a visegrádi sakktábla ellenségektől körülvett kis kockáin, hogy mégis találkozzunk itt és ott, a folyosó lépcsőin vagy a kikötőhídon egy-két pillanatra. Ez jelkép, ízelítője volt leendő sorsunknak. Gondolkozzék, Édes, milyen módon lehetünk együtt itthon. Minden magától függ. Írja meg, mit tervez. Jaj, ha egyszer néhány napra elutazhatnánk külföldre. Párizsba vagy Londonba, s én mutathatnám magának azt, amit még nem látott, és amit én már ismerek.

Akárhogyan lesz, szeretem. Szeretem őszintén, tisztán, taktika nélkül. Maga az én kishúgom, és kislányom, életem és szenvedésem várt jutalma, vidéki lélek, mint én, testvérem, minden ember közül a leginkább rokonom. Írjon, de csak akkor, ha kedve tartja. Köztünk sohase legyen „kötelesség” a szeretet, hanem szabadság és fényűzés. Ne nyargalásszunk nagy szavakon, s vigyázzunk, hogy ne keltsünk túlontúl nagy várakozást, melyet a valóság be nem válthat. Mindenem, ne hagyjon el, csak ezt kérem, aludjék jól, hozza vissza magát nekem szeptemberre, tisztán, tisztán, tisztán. A világ pedig álljon tótágast, mindegy, mi győzedelmeskedünk."

Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona levele Radákovich Máriához, 1935. szeptember 30.

"Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől - sajnos joggal - rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.

Figyelmeztetem, hogy az én uram, aki - sajnos - súlyosan beteg és idegbeteg, alig várja, hogy megszabaduljon magától. Ezt nekem - maga jól tudja, hogy én nem szoktam hazudni - többször hangoztatta, s csak tévesen értelmezett férfiúi büszkeségből s a maga aprócska méregadagjaitól és eltűnéseitől nem tudta a döntő lépést megtenni. Szégyellje magát, még szép emléket sem tud hagyni egy férfiban, még elmenni se tud szépen. Van arról magának sejtelme, hogy micsoda tragikomikus helyzetet idézett fel szenvelgő ostobaságával?
Egyébként, ha az uram erről a levélről tudomást szerez - én nem félek, csak őt szeretném megkímélni -, akkor ez annak a bizonyítéka lesz, hogy maguk holmi unokanővére vagy az uram egy állítólagos barátja révén mégis érintkeztek. Az én uram nem tud titkot tartani, ahhoz nem eléggé férfias. Én minden apró részletet tudok, még azt is, ami az erdőben történt.
Egyébként aziránt megnyugtathatom, az uram nem lesz öngyilkos, s ha lesz, csak miattam, mert ezek után bizonyára alaposan meg fogom gyötörni, joggal.

Még egyet. Az uram összes leveleit, valamennyit, 24 órán belül juttassa el Kiss tanársegéd úrhoz. Ha nem tudná véletlenül, az Ernánál vannak. Irodalmi romantikát nem csinálunk, kedvesem.
Magának pedig azt az emberi tanácsot adhatom, hogy vagy azonnal ugorjon a Dunába, de jól, vagy pedig tanuljon, és próbálja megtudni, mi van a látszatok mögött. Ez talán még rendes embert csinálhat magából."

[missing "en.site.object.main-img-alt" translation] 'A Nyugatosok Esztergomban'

A Nyugatosok Esztergomban: A felső sorban többek között: Szabó Lőrinc és Kosztolányi Dezső Ülnek: Babits Mihály (ő alszik is), Babitsné és Kosztolányiné  

Az esztergomi Balassa Társaság és a politikamentes irodalmat hírdető Vajda János Társaság találkozóján készülhetettt a kép, 1935-ben. "A két társaság kézfogását államalapító királyunk városában a közös cél értelmében természetesnek és jelképesnek tekintették."
A Balassa Társaság 1926-ban alakult meg, mint Esztergom irodalmi, művészeti, történelmi, helytörténeti, társadalmi életét ismertető, fejlesztő polgári társulás, tagja volt Babits is.
A Vajda János Társaság (1926-1952) magyar irodalmi társaság volt, melynek tagjai Vajda János magyar költőt tekintették példaképüknek, szellemi vezérüknek. Céljuk olyan költők, írók, művészek egybegyűjtése volt, akik a politikától mentes irodalmat képviselték és népszerűsítették.

A képen a következők lehetnek: 3 ember, ülő emberek

Babits Mihályéknál Esztergomban, 1935-ben
(A felső sorban: Szabó Lőrinc és Babits Mihály, lent: Gellért Oszkár és Kosztolányi Dezső)


"Babits házának falait idézetek is díszítették, ez volt az egyik: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet". A házigazda szerette „vizsgáztatni" látogatóit, akiknek általában ez fejtörést okozott. Szerb Antal egyik látogatása alkalmával azonban megfejtette a feladványt: a részlet a Szigeti veszedelemből származik, ahol a török ifjú énekében, az évszakvers-betét nyárra vonatkozó, láttató leírásában olvasható. A többiek vélekedése szerint Szerb Antal csak azért tudta megmondani az idézet szerzőjét és helyét, mert éppen akkor írta a Magyar Irodalomtörténet Zrínyi-fejezetét." G. Tóth Franciska: Esztergomi falfirkák

fust.jpeg

Füst Milán és felesége - 1936

Radákovich Mária Füst Milánhoz, a leveleik közvetítőjéhez, Kosztolányiról  - 1936.I.16.
"Ugye most róla is szeretne hallani? Nem szívesen bár (!) – de mesélek kicsikét. Hát gyönyörű és szép és egyetlen, és rajta kívül nem lehet más a világon. És egészségesnek kell lennie, mert nem nem és nem engedem őt át a betegségnek. Tegnap megcsókoltam őt olyan érzéssel és olyan akarattal, szeretettel, szerelemmel, hogy vagy el kell tűnni a betegségének a torkáról, nyakáról, vagy pedig én kell, hogy átvegyem tőle. Őrültség, amit itt össze-vissza írok, de így van. Neki meg kell gyógyulnia rövidesen, tökéletesen. Más most egyáltalán nem fontos. – Jól érzi magát, és jól néz ki. Néhány keserves nap és éjszaka után megnyugodott. Kell, hogy megérezze az én föltétlen bizalmamat és erős akaratomat az ő egészségében. Nagyokat járunk ebben a csípős, januári tavaszban, és szeretjük egymást igazán és mélyen.

Látja – Maga kedves jó Milán – lesz ami lesz! Ha januárban tavasz lehet, ha a Logody utcában és Attila utcában megindul a föld, meginognak a házak, megrepednek az úttestek, akkor egyszercsak még Kosztolányi Dezső is megindulhat az én nagy szerelmemtől és elindulhat ide hozzám.

Nem tudom, olvasta-e, hogy az Attila utca és Logody utcában 27 cm-re tolódott el a föld. A napokban történt. Azóta már semmit se tartok lehetetlennek. Szinte szimbólumnak tekintem ezt a két földindulást éppen ebben a két utcában."


karinthy-frigyes-kosztolanyi-dezso.jpg

1936.II.11. Stockholm
"Édes Máriám,
tengeren át, országokon át küldöm hozzád ezeket a sietős sorokat. Megérkezésem óta, az első kezelések hatása alatt ágybanfekvő, magammal tehetetlen beteg voltam, álmatlan, szenvedő, de most már javul az állapotom, kijárok, s reménykedem is. Breven tanár úr bízik a felgyógyulásomban. Jégszekrény ez a Skandinávia. Fagyos lepedők csapdossák arcomat, amint délután hatkor kezelésre bandukolok.
Visegrád és Stockholm.
Istenem, milyen rikoltó ellentét"

Kosztolányi Dezső 1936. november 3.-án hunyt el.

koka.jpg

Móricz Virág, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső
(1929, Leányfalu) - Ekkoriban jártak Nógrádverőcére is...

Karinthy Ferenc: "Szellemidézés" című könyvében apja és Kosztolányi Dezső újra találkozott 1937-ben a Nógrádverőcével szembeni szigeten. "Úgy kezdődik, hogy az apa szólongatja halott barátját, Kosztolányit, aki meg is jelenik előtte, de mint a halál kissé már elfásult ügynöke, hogy tudtára adja, az ő ideje is lejárt, s hűvös értetlenséggel figyeli barátjának könyörgését még némi haladékért, kétségbeesett és kisszerű ragaszkodását a földi dolgokhoz. Ezek után az apa halála már csak olyan, mint egy haladvány végpontja, minden hősiesség és nagyszerűség nélküli bukás. Mindez akár szenvtelenségnek vagy kegyetlenségnek hathat, valójában azonban inkább egy formakérdés megoldása: fölülkerekedés a primer életanyagon, melynek során az apafigura tehetetlenül adja magát az irodalmi alakításnak."  - Karinthy Frigyes abban az évben halt meg...

 

Szeptemberi áhítat 

A csillagok ma, mond, miért nagyobbak,
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján, miért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre véle,
hogy századok emlékét visszaélem?

Az Orion süvegje miért parázsló?
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?
Ki lette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?

Szép életem lobogj, lobogj,
tovább Cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
Röpüljetek az ünnepi magasban.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakanyarkult.blog.hu/api/trackback/id/tr9515514296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sándor Malik 2023.11.10. 09:00:38

köszönet a gyűjtésért!
DUNAKANYARKULT /Nem tartozik a hasonnevű egyesülethez!/ Fábián Erika 06-70-3129308
süti beállítások módosítása