Dunakanyarkult

2021. június 06. 18:06 - fabiane

Csónak- és hajófelvonulások a Dunán

fortepan_54210_1.jpgSzent István Emlékév, hajófelvonulás a Dunán - 1938 (Fortepan/Nagy Gyula)

A dunai vízi felvonulások a múlt század elején indultak a frissen alakult evezős egyletek rendezésében, és természetesen nemsokára a Dunakanyarban is elterjedtek. Csak később kaptak ezek a rendezvények politikai, vallási felhangot...

Egy korai híradás 1905-ből:

nemzetis1.jpg

evegy.jpg

nemzetisp2.jpg

Tóth László helytörténész így írt a 20-as évektől a pesti nyaralók által szervezett verőcei felvonulásokról:
A terrénum, amelyben a verőcei társaság igazi kedvét lelte, az ünnepségek és mulatságok szervezése volt. Ebben páratlan tökélyre vitték nyári szerepléseiket. Az Anna bálok, a Szent István napi ünnepségek megszervezésében és lebonyolításában Frohner Románnak vezető szerep jutott. Ő vezette le az elmaradhatatlan tüzijátékokat, a dunai lampionos csónakfelvonulást, amelynek záró csónakjában, amely egy nagyméretű molnárladik volt, Pitykó cigány és bandája húzta az indulót. Ebben a vízi járműben, mint kormányos foglalt helyet helyet Frohner Román, aki innen dirigálta az egész felvonulást és gyújtotta meg a tüzijáték kezdetét jelző első rakétát. A parti villák kertjeiben a lampionok százai egészítették ki a tüzijáték fényeit, és ebben az utolsó fázisban meggyújtott görögtüzes hangulatban ért véget a mulatság a nagyvendéglő nagytermében. Ez egyben a hangulat tetőfokát is jelentette.
Zebegény sem maradhatott le, ott sportversenyekkel párosították a víziünnepélyt - a védnök politikusok, egyházi személyek közül Koperniczky zebegényi, Keve Károly szobi születésű volt, a többiek pesti nyaralók:
zebip.jpg

fb_img_1622976875428.jpg

A 30-as években Apponyi grófnő is szervezett dunai ünnepségeket a Virágegylete számára:

 

fb_img_1622976582649.jpg

 


Mikulás jön át a Dunán (1934) - Zebegény nagyasszonya, gróf Károlyi Lászlóné szül. gr. Apponyi Franciska, mint Napraforgó, virágegylete számára az idén is érdekes és eredeti elgondolású Mikulás-estét rendezett december 6-án, melyen nemcsak a háromszáznál több tagot számláló virágegylet vett részt, hanem az egész község is. Az ünnepély az enyhe, sötét esti órákban, a Dunaparton zajlott le. Pilismaróti Dunapartról tűzijáték jelezte az onnan Zebegénybe igyekvő Mikulás indulását, ki feldíszitett és villamoslámpákkal kivilágított nagy csónakon helyezkedett el segítő társaival. Remek, felejthetetlen látvány volt a sötétben lassan közeledő kivilágított csónak, melyen fényes nagy kereszt és ragyogó csillag alatt állott csillogó ruhában a magas Mikulás, sok szeretetcsornagja közölt. A fűtött meleg szobákban várakozó gyermeksereg álmélkodva vonult a Duna- partra, ahol már elhelyezkedtek a szülők és más érdeklődők. Rövid ima és kisebb beszéd után szétosztották az édességeket tartalmazó sok csomagot. Minden egyleti tag, kicsi és nagy, kapott 1-1 csomagot. A Mikulás érkezését végignézte a kegyelmes asszony is két kis unokájával.

A fővárosban 1935-re már turisztikai rendezvénnyé vált a felvonulás, és a politikai jelképek is megjelentek:

0001.jpg

0002.jpg

csf.jpg

A pesti nézőközönség

1934-ben politikai hajófelvonulást rendeztek Horthy tiszteletére - ide motoros járműveket vártak:

hod.jpg

Egy szemtanú leírása szerint a korabeli dunakanyari csónakfelvonulás leképezte a politikai fenyegetést is:

Ízléstelen tüntetés Szent István napján  
Igen tisztelt Szerkesztőség! Szent István napján kínos látványnak voltam a tanúja. Nagyobb társasággal - többek között két külföldi vendéggel - csónakkirándulást tettünk Nógrádverőcére, ahol a Duna-partról néztük a nagy nemzeti ünnep alkalmából rendezett lampionos csónakfelvonulást. Legnagyobb meglepetésünkre az egyik csónakról egy két méter átmérőjű hártyapapíron percenként egy nyilaskereszt rajza villant fel. Ez a szent-istváni gondolattal ellentétes szimbólum a parton álló nézőközönségben meglepetést és felháborodást váltott ki. Mindenki elítélte ezt az eljárást, amely minden magyar magasztos ünnepét pártagitációra akarta kihasználni. Külföldi vendégeinknek, akik behatóan érdeklődtek a nyilaskereszt szerepe iránt, nem tudtam megmagyarázni, mi köze van Szent István kettős keresztjének a nyilaskereszthez.
Tisztelettel: (Aláírás).
(Esti Kurir, 1937. augusztus)
A felvonulások pompájáról a következő rendszer sem mondott le:

 vv.jpg

(Népszava, 1958)


fb_img_1623040541008.jpg

Lampionos kajakfelvonulás - Verőce, 2015 (Fotó: Zirig Árpád)

A Dunakanyarban napjainkban is megrendezik a Szent István napi lampionos csónakfelvonulást. Verőcén ezt mindig trombitaszó kíséri, ennek története a következő:

sc_1.jpg

Schuppauer Anita írta a Verőce Anno oldalra: "Apukám először 1967-ben játszotta el a lampionos csónakfelvonuláson az Il silenzio-t. Ami azóta is nagy siker az ünnepségsorozatban. 17 éves volt mikor egy fellépésről épp a Dunára érkezett. Tömör Gyuszi bácsi mondta neki: - Gyerek ülj be a csónakba és fújjál valamit. Azóta átadta a stafétát a fiának és sok éve már ő fújja."

dka.jpg

A csónakfelvonulások hagyománya a mai napig él. Most "hagyományteremtő szándékkal" hajófelvonulást hirdetnek - mi jobban szeretnénk, ha a környezetkímélés szempontja miatt is maradnánk az emberi erővel meghajtott járműveknél...

Dunakanyarkult Egyesület az egymeder csoport tagja, amely azért jött létre, hogy segítse egy mederbe terelni azon törekvéseket, amelyek a Dunakanyar fenntartható fejlődését tűzték ki célul. Legyen szó környezetvédelemről vagy fenntartható turizmusról. 

Szívesen megrendeznénk szezonindításként egy evezős hagyományőrző találkozót!

 

 

 

 

 

Címkék: Verőce Zebegény
Szólj hozzá!
2021. május 24. 17:46 - fabiane

Gizella-telep - Szanatórium és vízgyógyintézet Lepencén

san2.jpg

A Visegrád melletti kórházat és gyógyfürdőt az 1910-es évek elején létesítették. Csak 1973-ban derült ki, hogy termálvízlelőhely felett fekszik.

gizi.jpeg

vis_pap.jpg

Az intézet történetének első szakasza, Riegler József Ede nagyiparos idejére esik.  Az első világháború előtti időszakban a Gizella-telepi Kórház területén működött Riegler József Ede Papírneműgyár Részvénytársasága.  Riegler ott teremtette meg feltételeit egy gyógyintézetnek.  Felismerte, hogy a Duna jobb partján emelkedő hegyvidék legszebb részlete Visegrád és Dömös között található.  A történelmi emlékek lábainál hömpölyögnek az északról dél felé tartó Duna hullámai.  Ezen romok vidékén, köz vétlenül a Duna mellett, egy gyönyörű árnyas erdővel borított hegy lábánál, minden zajtól félre eső, derült éghajlatú tiszta és pormentes levegőjű, regényes szépségű helyen fekszik Gizella-telepfürdő klimatikus gyógyhely és vízgyógyintézet - írta tájékoztatójában Riegler.  A fürdőtelepet övező árnyas erdőnek jól gondozott séta útjai a legszebb kilátáshoz vezetnek.  Ezek sűrűn el vannak látva pihenőpadokkal, és lugasokkal - írja ismertetőjében a Gizella-telep gondnoksága.  A Gizella-telep fürdőre az ország bármely részéről, vasúton és a Dunán hajóval, könnyen el lehet jutni - folytatja a tájékoztató.  Külön ágyért naponta 1,2 korona, kiszolgálásért személyenként naponta 50 fillér a fizetendő összeg.  Részletesen ismerteti a tájékoztató a napi étrendeket, fürdő árakat, és egyéb gyógyászati ellátásokat.  „Ragályos betegségben" szenvedő betegek a fürdőtelepen lakást nem kaphatnak.  Mindennemű hazárdjáték szigorúan tilos.  A tenisz, tekepálya és - „csónakda jegyek" a fürdő igazgatóság irodájában előre váltandók.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/visegrad/visegrad_ezer_eve_almanach/pages/visegrad_75_06.htm

gizi2.jpg

A vízgyógyintézetek divatja

lig.jpg

Az egyik legrégebbi műintézetben, dr. Batizfalvynál az Aréna út 82. alatt - a Velodrommal szemközt - az idegbetegek gyógyultak. A Városligeti fasor 15.-ben épült föl az Elektromágneses gyógyintézet, ahol az álmatlanságtól az isiászig, a gyomoridegességtől az ideges viszketésig gyakorlatilag minden tünetet sikerrel kezeltek a modern villamos eljárások segedelmével. A nőbetegekre szakosodott a szomszédban dr. Grünwald Mór, míg egy kicsit odébb sebészetet és belgyógyászatot is működtettek dr. Herczelnél.

A kúramódszerek zöme igen varázslatos képzeteket kelt, habár a "villamozás (galvan, faradikus és Franklin-áram)", akárcsak a "massage (diaetetikus és orvosi, vibratiós és rotatiós)" és a Svéd-gymnastika is lefordítható mai magyar nyelvre. Az olvasót mégis az lepi meg igazán, hogy a legtöbb szanatórium neve mellett még egy meghatározás olvasható: vízgyógyintézet. Manapság, amikor a fürdő automatikusan termálvizet jelent, és Budapest fürdőváros is elsősorban a gyógyvizeire büszke, már csak a régi könyvek segítenek felidézni, hogy egykor Pest-szerte számos intézmény épült a bőséges hozamú, tiszta vizet adó erekre. Ezt a forrást aknázta ki a Hungária fürdő, akárcsak a Hársfa utcai vagy az Erzsébet körúti tisztasági fürdő, erre alapozott dr. Renner, amikor létrehozta a Valeró - ma Kürt - utca 4. alatti vízgyógyintézetet, és ezt a pompás hideg nedűt használták a Fasor-környéki szanatóriumokban is.

Kádakban és medencékben gyógyult itt a tehetős pesti lakosság, alkalmaztak jódfürdőt, taposófürdőt és vízsugárfürdőt - avagy skótspriccet -, sőt a Liget keleti sarkában, egy tágas parkban kiépített István úti szanatóriumban mindezt olyannyira tökélyre fejlesztették, hogy a vízgyógyintézet "valósággal látványosságszámba ment". Ez persze nem volt olcsó mulatság. A Fasor Szanatóriumban például 1 korona 20 fillér volt az egyszeri vízgyógymód, 50 fillér az ülőfürdő, ugyanannyi a lábfürdő és a zuhanyozás; 3 koronát kértek viszont a szénsavas fürdőért, 2 és 6 korona között az orvosi masszázsért.

Mindennek ma már nyoma sincs. Az István úti vízgyógyintézet helyén iskola épült, Batizfalvy szanatóriuma idősek otthona. Ami megmaradt az egymás mellett sorakozó egykori Grünwald-, Glück- és Herczel-féle intézményből, az a Belügyminisztérium kórházaként szolgál. Dr. Renner vízgyógyintézete élt a legtovább, Kürt utcai tisztasági fürdő néven ismerhették.

Akkor, 1909-ben persze még sejteni sem lehetett a majdani végkifejletet. A szanatóriumok virágkorukat élték, és az, amelyik majd a legnevesebb lesz közülük, épp csak készülődött a nyár végi nyitásra. Természetesen ott is építettek vízgyógyintézetet. A Nagy János - ma Benczúr - utca 47. alatti Liget Szanatóriumban többek között mechanoterápiás és testegyenészeti osztállyal, szénsavas és villamos fürdőkkel, iszapkezeléssel várta betegeit az alapító, dr. Jakab László.

Vízgyógymód a Liget szélén

Ebben a Liget Szanatóriumban töltötte Ady utolsó napjait, de járt itt Krúdy Gyula is.

A ligeti fürdők egyikének tulajdonosa az a dr. Renner volt, aki aztán Gizella telepen is feltűnt.

 

zsidoanyag_multesjovo1911_1912-1600372782_pages181-181.jpg

(Múlt és Jövő, 1912)

Renner Adolfról a következőket írták: orvosdoktor, tanársegéd a m. kir. egyetemen és okleveles tanár, orvos Budapesten, vízgyógyintézeti tulajdonos; 1879-ben Bécsben nyert orvosdoktori oklevelet.

san.jpg

1920-ban majdnem elkelt a szanatórium: 

 azujsag_1920_12_pages60-60.jpg

De aztán új főorvossal megint népszerű lett:

szinhazielet_1922_22_pages41-41_1.jpg

(Színházi Élet, 1922)

...és újabb házak is épültek:

gt2.png

azestharmaskonyve1923_pages446-446.jpg

(Az Est Hármaskönyve, 1922)

ko_5.jpg

(Fortepan, Magyar Bálint)

Itt töltött időt Magyar Elek (a kép bal alsó sarkán), az Ínyesmester szakácskönyvének írója és Kosztolányi Dezső: 

 https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/03/11/kosztolanyi_a_dunakanyarban

1927-ben az OTI megvásárolta a 25 holdnyi területen fekvő intézetet.  Ekkor nevezték el a gyógyintézetet Horthy Miklós Munkásszanatóriumnak.  A csupán nyári üdülésre alkalmas gyógyintézményt az OTI télre-nyárra lakhatóvá tette.  Az épületeket megfelelően átalakítva 1929.  július 19-én adta át rendeltetésének.  Addig a biztosítottak nyaralásra szoruló kiskorú gyermekeit (400 fiút, 200 leányt) nyaraltatták három három héten keresztül.

gt20.png

OTI szanatórium parkja, 1930 (Fortepan/Kurutz Márton)

gize.png

1930-ban medencét építettek, amelybe majd több mint 40 év után érkezett termálvíz

 

1933-ban a fürdő és szanatórium közti térségen emeletes toldaléképület létesült, és a szanatórium röntgenlaboratóriummal bővült.

1937-ben nagyobb szabású építkezésre került sor.  A szanatórium épületével összefüggő emeletes új épület létesült és tető alá került a művészi kivitelben épült, 160 személyt befogadó kápolna is.

A II.  világháború alatt is működött az intézet, de szerencsére csak kevés kárt szenvedett.  1950-ben mint állami szanatórium, az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá került, majd 1951-ben a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya vette tulajdonba.  A szervezett ágyak száma az idők folyamán 240-re emelkedett, majd komfortosítás után 200 ra csökkent.  Később - átépítést követően - ismét 250 ággyal működött.

Gyomor- és bélfekélyes betegek mellett beutalást nyertek könnyebb természetű idült betegségben szenvedők is.  A gyomor- és bélfekélyes betegek gyógyításához szükséges nagy tejmennyiséget az intézet a helyszínen beszerezni nem tudta, ezért az ingatlan mellett saját gazdaságot, így tehenészetet is létesített - ugyancsak a kórház gazdaságában sertéshizlalda is működött.  Szépen tevékenykedett a konyha kertészet is.  Innen kapta az intézet a friss zöldségeket.

Több országszerte ismert személyiség keresett az intézetben panaszaira enyhülést.  Például Sánta Ferenc Kossuth díjas író, Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor, Kamondi László, Hegedűs Géza írók stb.  Éle le utolsó heteiben itt kezeltük Áprily Lajos költőt.  Megfordult intézetünkben Tamási Áron író is.

(A Visegrádi Szakkórház története)

le_1.jpg

 

Termálvíz a Dunakanyarban!

 


A Visegrád, Lepence-völgyi hévízkút műszaki átadás-átvételén, 1973. október 1-én minden érdekelt intézmény képviseltette magát. Ez az esemény azért is volt igen jelentős, mert már az első nagyobb mélységű, 632 m mély kutatófúrás az 1956-57-es években szénfeltárásra irányult ugyan, de a medencealjzatot képviselő triász időszaki üledéket nem érte el. Az újabb kutatófúrás létesítésének gondolata 1968-ban merült fel ismét és elsősorban azért, hogy a nagyközség és az akkor Lepencén kialakított Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) Alkotóháza a talajmechanikai laboratóriummal együtt, majd a szerény kivitelű üdülőrészleggel kiegészült telep hévízellátása megoldódjon. 
A több évig tartó tervezés és előkészület után végül sikerült biztosítani egy 1200 m mély kutatófúrás pénzügyi fedezetét, így azután 1973. május 2-án elkezdte a fúrást a Lepence-völgyben. A változatos földtani felépítésű területen a kemény vulkáni és ugyancsak kemény mészkő rétegek harántolása komolyabb gondot nem okozott a kivitelezéskor és még fél év sem telt el, máris sikeresen befejeződött szeptember végére az 1300 m mély hévízkút 

A
hévíz a VIKUV-telepi hasznosítással (1974) közel egy időben kapcsolódott be a Gizella-telepi Gyógyintézet. Ekkor a Pilisi Parkerdőgazdaság csővezetéket épített ki a Gyógyintézetig, amely két éven át hévízzel látta el az ottani, több évtizeddel korábban létesített szabadtéri medencét. Ez idő alatt nem csak az intézetiek, hanem még a községbeliek is szorgalmasan látogatták a termálvizes medencét. A medence állapota ezután fokozatosan romlott, majd teljesen tönkrement, és így egy időre megszűnt a további hévízfelhasználás. A gyógyvíz fölé 1977-ben emeltek fantáziadús találékonysággal teraszos kialakítású, igaz, a kor építészetét magán viselő strandot.

(Hidrológiai tájékoztató, 2003 - Dr. Dobos Irma: A visegrádi hévíz hasznosítása)

Ez a strand sajnos ma már a múltté, bezárásának történetét itt lehet elolvasni: 

https://magyarnemzet.hu/archivum/hetvegi-magazin/ujranyithat-e-valaha-az-orszag-talan-legszebb-strandja-3992263/

És hogy valaha újranyit-e? Abban még most is csak reménykedni lehet!

Címkék: Visegrád
1 komment
2021. május 17. 19:24 - fabiane

Pestre szállító kofák és dunakanyari termelői piacok

kofahajo.jpg

Kofahajó (képtul.: Fajkusz József)

A gyümölcstermesztés sokáig meghatározó tevékenysége volt a helyieknek, akik Bécsbe és Pestre vitték árujukat. Később, a nyaralók megérkeztével, a helyi piacok is felfejlődni kezdtek.
kf_1.jpg
Kismarosi férfiak a bécsi Naschmarkon szőlőt árulnak (Kismarosi Falumúzeum)
A XIX. században a svábok Európa-szerte árulták szőlőjüket. Érdekes információ, hogy a szállítókosarakat rabokkal készíttették:

 


A
szőlő-üzlet óriási mérvekben mozog, ha egyéb adatot nem is hoznék fel ennek illusztrálására, elegendő volna felemlítenem Kozma Sándor királyi főügyésznek azt az adatát, hogy a felügyelete alatt álló fogházakban a múlt évben 26,000 forint árú kosár készült szőlőszállitási czélokra, melyek legnagyobb részét a nagymarosi exportőrök vették igénybe. Mint tudjuk, Nagy-Maros vidékén a filloxera pusztitó művét már majdnem teljesen befejezte, de ez nem akadályozza a nagymarosiakat, hogy a kivitelt nagyban űzzék, utána járnak az árunak, sőt, mint értesültem hajórakományokban oda helybe is szállították nekik a termelők. A nagymarosi szőlőkereskedők teljes vaggon terheket szállítanak, e vaggonok átrakodás nélkül mennek át az idegen vonalakra; szőlőjük teljesen és sértetlen állapotban érkezik meg rendeltetési helyökre, Berlin, Hamburg és a többi külföldi piaczra és eltekintve a sporadikus ritka esetektől, melyekben néha előre nem látott eshetőségek, úgymint: a szőlő hirtelen megromlása vagy az idegen ismeretlen vevő nem szolid eljárása miatt a törekvő szállító kárt szenved, általán véve nincs panaszuk s az üzletek eredményével meg vannak elégedve.
(Borászati Lapok, 1888)
Később Pestre szállították a terményeiket:
Még sötétben indul ez a hajó abból a kanyarodóból, ahol Visegrád és Nagymaros nézegetnek át egymáshoz jó szomszédok módjára. Itt még kéknek mondják manapság is a Dunát, különösen azok, akik a kocsmacégéreket pingálják. De ennek a hajónak az utasai nem sokat törődnek a Duna színével. Félálomban helyezkednek el a hajón batyuikkal, kosaraikkal. Alusznak, mint a káposztafejek. Kendőkbe, szoknyákba burkolóznak, mintha csak ezt az egyféle ágyat ismernék életükben. Nekik ugyan hiába szólal meg a harangszó Óbudán; nekik ugyan tutulhat a kapitány; addig nem jönnek vissza az álmok országából, amíg a hajó nagyot kanyarodva ki nem köt a nagyvásárcsarnok előtt.
A tavasz hajója viszi el a pénzt Pestről (1925)

kpi.jpg
1910-es évek
kof1.jpg
kof2.jpg
kof_1.jpg
 
A hajós áruszállítás évtizedekig divatban volt, több cikk is beszámolt róla:
nepszava_1933_08_pages126-126.jpg

ep19.jpg

Esztergomi piac 1899-ben (Fortepan/Glatz Ödön)

A nyaralók megérkeztével megnőtt a helyi kereslet - volt olyan dolog, amit a közeli városokból vittek Nagymarosra.

Nagymarosi piac hatása Esztergomra 
Kedves jó Szerkesztő ur! Kérem szépen, ez így nem tarthat tovább; bizonyos vagyok benne, hogy tömérdek válóper lesz a vége. Égnek áll a hajam szála, ha arra gondolok, hogyan fogok én az uracskámnak a jövő héten paprikás csibével, vajas pogácsával szolgálhatni. Nyolc órakor mentem ma a piacra és már sem csirke, sem vaj nem volt kapható. "Miért?" — kérdik Önök. Hát azért, kérem szépen, mert a hídnál, a vámnál aufpasszolnak a nagymarosi kofák s a beszállingózó vidékektől már ott összevásárolnak mindent, csirkét is, vajat is — a nagymarosi nyaralók részére. Kérem szerkesztő ur, írjon ez ellen egy vezércikket, addig, amíg férjeink be nem adják ellenünk a válókeresetet.
Hálás lesz érte:
Sok menyecske
(Esztergom és Vidéke, 1896)
vp.png
Váci piac a múlt századfordulón
Más helyről is panaszkodtak:
vacihirlap_1930_pages240-240.jpg
(Váci Hírlap, 1930)
 
zpi.jpg
Szőnyi István festményén a békés zebegényi piacot láthatjuk az 1920-as, 30-as évekből...
np_3.jpg
Vörös Géza pedig a nagymarosi piacteret festette le 1958-ban.
397d0a12c368ed09071d5b1c11314d9a-juhasz-erika-1926-2018-nagymarosi-vasar-c-olaj-vaszon-festmenye-86x66cm-eredeti-garanciaval-.jpg
Juhász Erika is ezt a témát ábrázolta megkapóan...
ludasmatyi_1960_pages469-469.jpg
(Ludas Matyi, 1960)
...és a jelen? A legjobb, ami a könyéken történhetett, az a helyi igényeket is kielégítő nagymarosi termelői piac megalapítása, amelynek most ünnepeltük évfordulóját:
tp_1.jpg
Létrehozásáról a Magyar Hírlap 2012-es cikkében olvashatunk:
mn.jpg
A piac azóta is él és virul...
tpn.jpg
...és a környéken egyre többen kapnak újra kedvet a termelésre, így a szomszédos településeken is nyílnak piacok. A verőcei tavaly kezdte meg működését:
verter.jpg
Most, hogy pályázat jelent meg a termelői piacok fejlesztésére, örülnénk, ha az önkormányzatok támogatnák ezeket a közösségi kezdeményezéseket!
Szólj hozzá!
2021. május 09. 19:35 - fabiane

A börzsönyi turistajelzések (fel)festői

jelfes.jpg

(Természetjárás, 1956)

Az első hazai turistajelzéseket valószínűleg a Téry Ödön alapította Magyar Kárpát Egyesület Selmecbányai osztálya helyezte ki 1882-es megalakulása után. A börzsönyi "vörös"-ről először 1889-ben írtak...

Kirándulásajánlat:

kk_6.jpg

(Kirándulók Kalauza, 1889 - Turisták lapja)

 

ter_1.jpg

Babós Imre (első turistajelzéses térképünk elkészítője) így emlékezett a Magyar Turista Egyesület útjelzéseire:

tu1.jpg

tu2.jpg

(Turisták Lapja, 1938 - MTE jubileumi száma)

A turistautak nyomvonala sokszor a magánterületek elhelyezkedésétől függött. Gróf Esterházy Miklós így panaszkodott a nagyszámú rendetlen érkezőre:

 

pt.jpgtu3.jpg

(Turisták Lapja, 1922)

 1928-ban az ország legtöbb részén megszaporodtak a turistautak, de a Börzsönyben nem ez történt:

uj_1.jpg

uj2.jpg

(Pesti Napló, 1928)

bh.jpg

A turistajelzés felfestőinek Lakner Károly adott gyakorlati tanácsokat:

ut1.jpg

ut2.jpg

ut3.jpg

(Turisták Lapja, 1929)

A Börzsöny tiltott területei csak 1932-ben szabadultak fel:

heg.jpg

Turista-mintaterület” a Hegyestetőn


A visegrád-dömösi híres Dunakanyar félkörben teljesen körülöleli a Börzsönyi hegység déli szigetszerű nyúlványát, a Nógrádverőce, Nagymaros, Zebegény közé szorult Szentmihályhegy-Hegyestetőt. Budapest környékének ez a régi szép kirándulóhelye az utolsó évtizedekben szigorúan zárt koronauradalmi vadászterület volt.
Most ismét megnyílt a turisták részére a természet e csodás paradicsoma, siker koronázta a szövetség szívós törekvését és Dr. Karafiáth Jenő turista-kultuszminiszternek, még mint OTT elnöknek ügybuzgó fáradozását: Horthy Miklós kormányzó hozzájárult, hogy e terület a MTSz-nek adassék 10 esztendőre bérbe.
Mint legutolsó számunkban röviden beszámoltunk róla, a MTSz a vadászbérletet oly feltételekkel adta albérletbe, amelyek a turistaforgalom szabadságát biztosítják és alkalmasak a vadász- és turistaellentétek mintaszerű kiküszöbölésére. A területet a szövetség egyébként is mintaterületnek tekinti és turistaműszaki munkálatainak végrehajtásával egyik csekély taglétszámú, de alkotó munkára készségéről jól ismert tagegyesületét, az Encián Turistákat bízta meg.
Az Enciánok a néhány tavaszi hónap alatt rengeteg fáradsággal, igazán csekély költséggel, jól irányított munkáscsapattal s minden tagjuk kezemunkájával tényleg mintaszerűt alkottak. Erről tanúskodnak a rendbeszedett, kitakarított, szélesített, sokhelyt újjáépített ösvények s utak, a szabályos átjelzések, útjelzőtáblák, a kényelmes, csinos pihenők, védkunyhók, az ízléses jelmondatos táblák, hulladékgyűjtő kosarak, — az új turistakultura mindmegannyi példás „mintaobjektumai“, — melyeket most, május 29.-én készen adott át az egyesület a MTSz elnökségének s hatósági kiküldötteknek és ezek révén a turistanagyközönségnek.

(Turistaság és Alpinizmus, 1932)

terk_1.jpg

 A börzsönyi mintaterületről itt írtunk: 

https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/05/08/borzsonyi_mintaterulet

Érdekesség: A börzsönyi "vörös" jelzést módosítani kellett - ugyanis 1935-ben, amikor az országos túraútvonal egységesítése kezdődött, a kékpártiak győztek, hiszen ebből tudtak többet összekötni. Ekkor az Encián Turistaegyesület tagjai festhették újra a jeleket Zebegénytől Verőcéig.
Az országos Kék-jelzést (aminek eredetileg az Árpád út nevet szánták) végülis 1938-ban avatták fel "Országos Szent István Vándorlás"-sal, amely alatt a két végpontról indulva 800 turista stafétaszerűen váltva egymást, járta be az utat.

20210508_165957.jpg

(Turisták Lapja, 1938)

A jelzett utak száma egyre nőtt:

turistaklapja_1938.jpg

(Turisták Lapja, 1939)

...és már a térképen is feltűntek ezek a jelzések:

t1.jpg

t2.jpg

(Turisták Lapja, 1939)

A turistautak rendszerét az 1950-es években is tovább bővítették: 

 

te_1.jpg

(Természetjárás és Turistaság, 1958)

...és ez a munka a mai napig folyik.

jelzesfesto_sablonok-p1170344.jpg

A jelenlegi turistajelzések kihelyezéséhez alkalmazható segédletek itt találhatók:

http://mtsz.org/szakmai_fuzetek_sorozat

jelzesfesto_sablonok-p1170339.jpg

 

Búcsúzásul egy olyan, még XIX. századi Börzsönyi túra leírását idézzük, ahol nem a turistajelzések nyomában haladtak. Úttörőink nekünk is kijelölték az utat, jó kirándulást mindenkinek!

 

v1.jpg

v2.jpg

v3.jpg

v4.jpgv5.jpg

(Turisták Lapja, 1898)

1 komment
2021. május 03. 17:05 - fabiane

Csónakdák, uszodák, csúszdák és egyéb vízi attrakciók a Dunakanyarban

 

 

uszo.jpg

Magyar Nemzet, 1901 � Nagymarosról kis éllel írnak, Kismarost degradálják... Verőcét dícsérik - az utolsó megjegyzés azonban kellőképpen durva!
Remélem, most már nem ez a szint az újságirásban! Amúgy épp eaz ilyen cikkek miatt elkélne a belső nézőpontú útikönyv - mi mondjuk el, amit szeretnénk közölni magunkról - őslakosok és betelepülők együtt!

 

uszoda.jpg

esztu.jpg

Amikor az uszodát elviszi a víz - Esztergom 1896. június 14
"Az úszó uszoda.
Pénteken délután a szigeten sétálók érdekes jelenetnek voltak tanúi. A megáradt kis-Duna hömpölygő vize ugyanis a Korányi-féle uszoda láncait elszakítván, mint valami dióhéjat, ugy vitte a rabláncairól fölszabadított uszodát. Az uszodában épen akkor lubickoló közvitéz hadfiak megrettenve a nem várt dunai mozgósítástól, lélekjelenlétöket mint hadfiakhoz illik, nem vesztették el. mert az uszó alkotmányt az új vashidnál szerencsésen elfogták és diadalmasan húzták vissza a régi helyére."
Hova úszott az uszoda a nógrádverőcei kikötőből? - Váci Hirlap, 1907 �
"Elúszott uszoda. A nógrádverőceieknek múlt héten az volt a szenzációjuk, hogy elúszott egy viharos éjszakán a felállításban levő uszodájuk. Lengyel Mór volt az uszoda gazdája, a ki szomorúan nézte néhány napig a vizen igazán hült helyét vízi alkotmányának. Ámde arca örömet mutatott, mert hirt vittek neki, hogy Vácnál kifogták az uszodát. Rögtön lejött Vácra és azt a két embert, ki a nyári vízi alkalmatosságot kifogta, de a rendőrségnek nem jelentette, ő jelentette fel a bíróságnál." Vácon tényleg volt hajóuszoda - lehet, hogy a miénk...

pr.jpg

Visegrádi csónakház, 1942 (Fortepan/Preisich család)

 

Kettős Tamás gondolatait idézzük Kulturtáj című kondepciójából:

A Dunakanyar utoljára a 19. század és a 20. század elején mutatott olyan összképet, amely építészeti és élet-stílusában is messze egységesebbnek tűnik, mint a mai kép; mintha egy közös Képet látva alkottak volna életformát kép-viselői, akár tudva tudtak erről, akár tudattalanul mívelték volna ezt el.

oh_1.jpg

Nógrádverőce, Dunapart,strand - öltözőkabin hajó 1920. körül (Daróczi János saját gyűjteményi fotója)

  

dv_1.jpg

Bécs, 1909 

nst.png

nmcs.jpg

 Nagymaros, 1935 (Fortepan, Gara Andor)

ujsag.png

 

vi.jpgtp.jpg

tv1906.jpg

nagym_1.jpg

Nagymarosi csónakház, 60-as évek

1 komment
2021. április 26. 10:07 - fabiane

Dunai víz- és jégáradások

av2.jpg
"bámultam a Dunát, megáradt,/ libegtetett leveles ágat,/ úgy kanyarított sok fodort,/ deszkát harapdált és sodort"
A gyakran érkező árvízeket még József Attila is versbe foglalta. Mi a Dunakanyart érintő híresebbeknek járunk utána...

tat2.jpg
(A később átnevezett Tatár hajó - ezen szolgált a költő)
József Attila: FLÓRÁNAK (részlet)
Hajósinas koromban, nyáron,
a zörgő, vontató Tatáron,
egy szép napon munkátlanul,
mint aki örömöt tanul,
bámultam a Dunát, megáradt,
libegtetett leveles ágat,
úgy kanyarított sok fodort,
deszkát harapdált és sodort
olyan sok szép villogó dinnyét
a sárga ár, hogy el se hinnéd
és én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.
Piros almák is ringatóztak,
zöld paprikák bicegve úsztak,
most ez, majd az lett volna jó.
S állt és bólintott a hajó.
Ilyen lenne az űri szemle.
Milyen szép! - bólintva mindenre,
meglátnám, milyen kéken ég
az ég, mely hozzád illenék.
Mert a mindenség ráadás csak,
az élet mint az áradás csap
a halál partszegélyein
túl, űrök, szívek mélyein
túl, túl a hallgatag határon,
akár a Duna akkor nyáron...
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked én be is vallhatom
az elmulástól tetten érten,
hogy önmagamba én se fértem,
a lelkem azért közvagyon
s azért szeretlek ily nagyon.
(1937. március)
vizm.jpg
(Nagymarosi árvízjelző tábla - Mándli Gyula felvétele)
szo_3.jpg
(Szobi árvíztábla)

 

A leghíresebb, táblákkal is is jelölt árvíz 1838-ban volt. Így számolt be róla a korabeli sajtó:

 

je.jpg

je2_1.jpg

na_1.jpg

(Árvíztábla Nagymaroson)

kep_2.jpg

A nagymarosi Dám az 1838-as nagy jégár után épült gróf Széchenyi István kezdeményezésére, az ő tiszteletére kapta nevét. Nemcsak a parton lévő gát, hanem a mederben egymásnak támasztott 3, lemezzel borított hatalmas faoszlop is a jég elleni védelmet szolgálta. A lemezen felcsúszó jégtáblák a túloldalon leesve darabokra törtek. Valószínűleg a pontonok védelmét is szolgálta.

ea.png

Az 1876. évi jeges árvíz, majd az azt követő olvadás által okozott kár jócskán meghaladta az 1838. évit. Nem csak a Duna öntötte el az árterét, de a mellékfolyói is, beleértve az egész Tisza-vízgyűjtőt. Ezért méltán nevezhetjük ezt az árvizet a Kárpát-medence legnagyobb természeti katasztrófájának. Tetőzése február végére, március elejére esett. Ebben az időben Esztergomban Beszédes Sándor fényképész rendíthetetlenül rótta Esztergom városainak utcáit és dokumentálta az árvíz pusztítását.

https://dunaiszigetek.blogspot.com/2018/03/esztergomi-arvizi-album-1876.html

besz.jpg

ver_13.jpg

A verőcei árvíztábla is ennek állít emléket...

gimp.jpg

1885-ben a Börzsönyből érkező vízáradás pusztított Verőcze mellett...
A nógrádmegyei Gimpl patakon átvezető „Gimpl“-féle hídnak ár által való leromboltatása 
A Gimpl-patak és az út 7-031 kilométerén az utat átszelő Morgó-patak Hont- megyének az úthoz nem messze fekvő hegyeiből erednek és Nódrádmegyébe átfolyva, rövid futás után a Dunába ömlenek. Amily rövid azonban Nógrádmegyére eső részük, oly nagy károkat okoznak, úgy hogy a Kis- Maros község és a honti hegyek közt fekvő völgyelet pusztulása egyedül azon kavics és görgeteg hordásából következtethető, mely a gyakori mederváltoztatás eredménye. Ez úton is akarom és kívánom figyelmeztetni az érdekelteket azon roppant károkra, melyeket egy elkésett szabályozás vagy talán a patak szabályozásának mellőzése hozna az illetőkre, s mely károk semmiképen sem állíthatók szembe azokkal a költségekkel, melybe a két patak szabályozása kerülne.
A völgyeletet, mely a Dunához ferde irányban Kis-Maros községtől Verőce felé vezet, egy gát zárja el, s ez az osztrákmagyar államvasút töltése, mely párhuzamosan haladva a Dunával, két áteresztőn engedi átömleni a nyári esőzések alkalmával felduzzadt Morgó és Gimpl patakokat.
A legelső támadást az út és különösen a Gimpl-híd ellen a Duna intézte 1883. év telén, amikor is január 1-től 6-ig az azon tájon legmélyebben fekvő úttest több helyütt koronájáig volt víz alatt. Az áradásra következett fagy tönkre tette a híd ellenfalait is, melyek a morgói bányából nyert — nem épen jó minőségű — kővel burkoltattak.
Ez volt az első kár, melyet a Gimpl- híd szenvedett, de ez vetette meg alapját annak a katasztrófának, mely 1884. évi augusztus 10-én a híd teljes lerombolásában be is következett.
Amint a belyszínrajz is mutatja, a Gimpl-patak csaknem derékszög alatt tér el irányától, midőn a vasút töltésén keresztül folyik; hogy ott torlódás támad, az előrelátható volt és be is következett, úgy, hogy az a pontnál — elég magasan — fekvő gazdasági épület mintegy félmagasságban elöntetett. A patak árja itt a dombnak és a vasúti híd ellenfalának b pontjával ütközött és vesztett sebességéből, ami azonban nem történhetett meg anélkül, hogy ezen ellenfal ha nem is nagy mértékben, de meg ne rongáltassék. Az ár itt forgót képezett és c pontnál mosott, de azután csendesebben folytatta útját, úgy, hogy ez tekinthető épen döntő oknak, mely a katasztrophát előidézte; ez csak a vasúti híd kőhányásait szedte el nagy részben, úgy, hogy e hiány mintegy 10—14 waggon kő által volt pótolható.
(A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1885)
Zerbegényt 1893-ban sodorta el a hegyekből érkező ár, amely sziklákat görgetett maga előtt:

ze1.jpg

ze2.jpg

ze3.jpg

 

 1895-ben műegyetemi vízmérőállomást hoztak létre a Dunán, hogy jobban kiismerhessék a folyót:

vm.png

Cholnoky Jenő tudós írása Nagymarosról a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (1895):
Mint Klimm műegyetemi tanár asszisztense háromszor vettem részt a műegyetemi hallgatók vízmérő-gyakorlatán s miután éppen ez alatt az idő alatt kaptunk a gyakorlatok számára állandó telket és ismerem a régi és új állapotot: indíttatva érzem magamat arra, hogy néhány szóval ezeket a gyakorlatokat megismertessem.
A királyi József-műegyetem vízmérő állomása Nagy-Maroson, a község felső (déli) végén van, mintegy 600 • ölnyi területen.
Ily mérőgyakorlatok céljaira alkalmas helyet találni a Duna partján nagyon nehéz. Magas part nem felel meg, mert nehéz a szárazföld és víz közt a közlekedés; alacsony partoknál pedig már kisebb árvizek is veszélyeztetik a felszerelést. Az a hely, ahol közvetetlenűl a parton megy a vasút, mint pl. Nagy-Marosnál és Párkánynál, vagy ahol közút vagy vontató út van, mint az egész jobbparton a fővárostól felfelé, vagy pedig ahol hajómalmok állnak, teljesen használhatatlan.
A hajómalmokat nemcsak azért kell kerülni, mert útban vannak, hanem azért is, mert kisebb bajok, evezőtörés, horgonykötélszakadás esetén igen nagy szerencsétlenséget okozhatnak.
mp.jpg
Szükséges, hogy a mérőállomás valamely nagyobb helység közelében legyen, ahol a hallgatók kellő ellátást nyerhetnek. Ezért nem lehetett pl. Battán letelepedni, mert ámbár egyéb tekintetben alkalmas hely volna, de maga a falu oly szegény, hogy 20—25 emberből álló csapatnak ellátást és éji szállást nem adhat.
Végül pedig, amit először kellett volna említenem, a fővárostól nagyon messze nem lehet elmenni, mert az oda és vissza utazás aránylag nagy költségbe és sok időbe kerül, különösen ha a közlekedő eszközök hiányosak vagy rossz csatlakozásuak.
Addig, ameddig nem arról volt szó, hogy az állandó állomás számára, hanem csak a gyakorlatok tartamára kell a hely, tehát amíg évről évre ki kellett hurcolkodni az összes felszereléssel az alkalmasnak kínálkozó partszélre, addig könnyebb volt helyet találni, mert hiszen csak a mérőgyakorlatoknak, sajnos, nagyon rövidre szabott ideje alatt voltak szabad ég alatt az eszközök, ladikok stb. Annál több nehézségbe ütközött aztán, mikor a végleges állomás számára kellett helyet keresni. Egyik helyen kitűnő alakulású a part, de elfoglalta a vasút, vagy a kőszállító, más helyen üres, puszta a part, de távol minden emberi lakástól, vagy olyan mélyen fekszik, hogy az árvíz és jég korlátlanul pusztíthatnak rajta. Vácz mellett pedig a telkek magas ára akadályozta meg az állandó letelepedést.
Végre sok tapogatózás, körültekintés után, mikor már a szükséges költségeket megkaptuk, sikerült a nagy-marosi telekhez jutni. Ez a hely egy kellemetlenség kivételével egészen megfelel a kívánalmaknak. Nincs messze a fővárostól van vasúti és vízi közlekedése; a part elég magas, hogy csak a legmagasabb árvizek jöhetnek fel az udvarra és Nagy-Maroson mindig lehet elég éjjeli szállást, jó ellátást kapni. Hibája csak az, hogy a Duna nyugati partján van, tehát délelőtt a nap a vízre nézőknek mindig szembe süt, ami egy kissé kellemetlen és fárasztó.
Ezen a telken már állandó épületek vannak, külön a tanárnak és asszisztenseinek, külön a felügyelőnek; ezeken kívül raktárépület és matróz-sátor.
Kőépület! Milyen haladás! Az első gyakorlatokon felfordított ladikok alatt, széltől, esőtől alig védve kellett hálni a tanárnak. Nagy haladást képviselt az első fasátor, melyben a műszerek helyet nyertek, azután kaptuk a második, 4 m hosszú, 4 m széles sátort, melyben a tanári és az asszisztensi szobán kívül egy ebédlő is volt, mely a finomabb műszerek raktárául is szolgált. A tanárszobának nevezett helyiségéből az ágy több mint felét vette el, még kisebb volt az asszisztensi szoba s az ebédlő akkora, mint a kettő együttvéve. Az egyszerű deszkasátort egy óra alatt fel lehet állítani s noha részei pontosan illettek össze, mégis szellős tanya volt, mely a levegő hőmérsékleti változásait hamar megérezte. Ha a gyakorlatokkor zivatar érte ott a hallgatóságot, bizony szűknek bizonyult a 8 m hosszú és 4 m széles raktárépület. A mai mérőállomás olyan magasan fekszik, hogy a Duna felől erős kőpartfallal kerített udvarára csak a legnagyobb árvizek nyomulnak fel. Az 1838-i árvíz magassága a község egyik házán meg van jelölve. Ezt benivelláltuk a lakóház padlózatához: úgy hogy az 1838-ki árvízhez hasonló veszedelem sem tenne nagy kárt.
cj.jpg
Cholnoky Jenő családjával

...A mérő - gyakorlatok lefolyása röviden a következő. A negyedéves hallgatók 20—20-as csoportokba osztva négy-négy napot töltenek kint az állomáson. Hogy mennyire szükség van ezekre a vízmérő-gyakorlatokra, az rendesen már az első estén, a gyakorlatok előtt tapasztalható. A hallgatók az állomáshoz jönnek, nézik az eszközöket, találgatnak, s hallani sokszor olyan véleményeket, a melyek felett csak az nem csodálkozik, a ki tudja, hogy van negyedéves műegyetemi hallgató, a ki még sohasem ült ladikon.
Másnap azután korán reggel megkezdődik a munka s ha az idő kedvez, 3—4 nap alatt láthatják a hallgatók a profil-felvételt, sebesség-méréseket, szituáció-felvételt stb., általában mindazoknak az adatoknak beszerzés-módját, a melyek a folyóvíz természetének megismeréséhez szükségesek.
...Sebességmérés közben a hallgatók figyelmét a tanár mindig felhívja azokra a jelenségekre, melyeket csak hoszszabb gyakorlat után, tapasztalt szem vesz észre. A víz mozgásáról a mathematikai elméletek alapján sok helytelen képzet támad az ifjú előtt, ki még a természetet nem figyelte meg. Rendesen meg vannak lepve, mikor saját méréseik eredményeit felrajzolják és a függők sebességábrája éppen nem hasonlít a parabolához, hanem egy zegzugos, szabálytalan vonal az. A Pitot-Darcy cső vízszíneinek szüntelen való mozgásai, ugyanazon helyen való méréseik sokszor erősen elütő volta, egészen más színben láttatják a folyóvíz mozgásait.
így nyílik ki lassankint a hallgatók szeme, meglátva nemcsak azokat a dolgokat, melyekről félszeg fogalmaik voltak, hanem belátják azon kicsinységeknek látszó teendők nagy fontosságát is, melyeket az előadásban ugyan eléggé hangsúlyozva hallanak, de mégsem vehetik észre maguktól, s ezért nem is fordítanak reá kellő figyelmet.
Az egész idő alatt a tanár a legnagyobb rendet és fegyelmet tartja, hogy a leendő mérnökök már itt hozzászokjanak a mérnöki, de különösen a vízi munkákhoz szükséges rendhez és fegyelemhez. Másrészt azért is nélkülözhetetlen ez, mert a vízmérés csakugyan némely tekintetben veszélyes munka s a tapasztalatlan emberek könnyen szerencsétlenül járhatnak.
A napi munka befejezése után a tanár és hallgatói együtt töltik rendesen az estét, hogy a fárasztó napi munkát kellemes szórakozással fejezzék be. E közben a zászlót, mely lomhán hanyatlik le zsinórján, bevonják, az éjjeli strázsák megkapják az ellenőrző órát s csikorogva húzódik fel a lámpás a ponton őrfájára.
jegh.jpg
(Visegrád-nagymarosi jéghelyzet 1929-ben)
1929-ben a jég annyira eltorlaszolta a Dunakanyart, hogy végül robbantani kellett:
magy.jpg

 

da.jpg

 (Nagymaros, 1929)

A nógrádverőcei jéghelyzetről híradórészlet is fennmaradt:

szigetm.jpg

A befagyott Duna Szigetmonostornál 1929-ben

 

Később is rendszeresen érkeztek áradások. A 2003-as alatt kitartottak a Panoráma sörözőben:

apan.jpg

apan2.jpg

 

Az árvízek közül talán a 2013-as jött fel a legmagasabbra:

a13.jpg

(Nagymarosi árvízhelyzet 2013-ban, Hegedűs Róbert felvétele)

 arv.jpg

(Árvízjelzés Verőcén)

 

vel.jpg

...és hogy miért nem tervezett Ybl Miklós velocipédutat a  támfal elé 1893-ban?

Hát mert elmosta volna a víz!

nv_2.png

Az 1897-ben épített verőcei támfal szerencsére azóta is biztos védelmet nyújt a vízár ellen. 

Szólj hozzá!
2021. április 11. 19:38 - fabiane

Irodalmi hajóút a Dunakanyarban

 

 otl.jpg

 Ottlik Géza baráti társasággal a fedélzeten, az író a katona mögött áll (1933)

Az "Iskola a határon" utolsó fejezete egy Komáromból induló dunai hajóúton játszódik. Képzeletben velük lefelé csorogva a Dunakanyarban találkozó írók gondolataiból idézünk:

1926-ban, lezártuk az évet, tornaünnepéllyel, nagy díszmenettel Kovách Garibaldi előtt, fáklyászenével este, Colalto leszerelte ágysodronyáról a rádiót, az első emeleti árnyékszék falán otthagytuk Medve tenyere nyomát feketén, és tíznapos tanulmányi kirándulásfélére mentünk, végzett negyedévesek. Komáromtól hajón jöttünk le.

Mindig matematikai hasonlatokkal hozakodott elő, ha érezte, hogy megint elég undok volt, mert azokat én nem értettem. Megmondtam neki a hajó korlátjánál, hogy mit csináljon a tízezer lelkével. Szeredy leült egy kötélcsomóra, a kajütfalnak támasztotta a hátát, és halkan pöcögtette új hangszerét. Inkább őt hallgattam. Előszedtem a cigarettámat.

Medve is elhallgatott. Aztán gondolt egyet, felém fordult, és elkezdte mondani elölről, rendesen a Miatyánkot, talán hogy ezzel szereljen le, vagy békítsen ki, vagy értesse meg magát. "Add meg a mi mindennapi kenyerünket ma... mindenkinek, a Bébének, Szeredynek, Zsoldosnak, és akkor már nekem is, mert akkor mégis fontos, én is ott akarok lenni, megszoktam a vén hülye pofájukat..."

Szeredy felnézett egy pillanatra, aztán megint lehajtotta a fejét, játszott tovább. Medvének voltak ilyen érzelmi rohamai. Bár nem mondom, hogy gyakran életében. Biztosan cigarettát akar tőlem, gondoltam. De nem bántam. Semmit sem bántam már. Langyos volt az éjszaka, s a hajó langyos deszkái közé becsapott a folyó csípősebb levegője, nyakunkba mart finom hűvösségével, bujkált a fedélzeten. Felültem a korlátra. Medve csakugyan felélénkült hirtelen, és pimaszul, jókedvűen rimánkodni kezdett egy cigarettáért.
Éppen bele akartam hajítani az üres dobozt a vízbe. Szeredy már egészen folyamatosan pengette az új tangót, amit tegnap éjjel a főreál földszinti folyosóján is hallottunk kiszűrődni a negyedévesek társalgójából. "Simulj hozzám - ha üt az óra."
Uramisten, gondolta Medve, hogy megszoktam őket. Mint a patyolat, gondolta nagyjából. Memphis, Nílus, Tutankhamen. Keresztrejtvények, kórház. Uramisten, gondolta, tulajdonképpen micsoda lappangó, rejtett, megbízható boldogság ez, velük lenni. Igazán kinyalhatják a fenekemet, de ha ez a vén marha most beleesne a korlátról a vízbe, utána ugranék, mint a mindennapi kenyeremért. Nem is a szép szeméért. De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedig nem erről volt szó eredetileg. Nemcsak kenyérről.

(Ottlik Géza: Iskola a határon)

A regény utolsó fejezete: http://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.htm?fbclid=IwAR2mpSjGlM5JGm8Fs9Sa5kYr6i0a_YgJfziY3t2pZ8g0el3OHDQpoGigf7o#68

Két zebegényi költő: Rákos Sándor és Tomaji Attila 

Valachi Anna így ír róluk a Literán: "Attila barátságát közvetve Rákos Sándornak köszönhetem, noha ők ketten életükben sohasem találkoztak. A szellemi rokonok azonban – egyidejűleg vagy posztumusz – észrevétlenül mégis mindig kiválasztódnak. Zebegény számomra nemcsak a festők – Szőnyi István (1894–1960), Berény Róbert (1887–1953), Bernáth Aurél (1895–1982) –, hanem a költők alkotóhelye is. Rákos Sándoré (1921–1999) – aki a hetvenes évek óta a Patak utca 5. szám alatti lombárnyékos-kertes házában töltötte minden nyarát –, és az ő halála után néhány évvel Zuglóból ideköltöző Tomaji Attiláé, aki 2003-ban a Kossuth-díjas írók sorozatban kötetbe válogatta Rákos Sándor költői életművének legjavát – és aki évek óta szorgalmazza a helyi polgármesternél, hogy a Patak utcát Rákos Sándorról nevezzék el (mindeddig hiába)."

rakos.jpg

Rákos Sándor (Kálmánháza, 1921. november 25. – Budapest, 1999. december 25.) magyar költő, műfordító, esszéíró, kiadói szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Rákos Sándor: Szerelmes (második) szülőföldem, Zebegény


Hegyvölgy-arc, tisztás-arc, óriásfenyő-arc
Ez a fenyő önmagában teljes birodalom. Tisztás szélén áll, egyedül. Külön vihara és külön szélcsöndje van. Külön esője, külön jege-hava. Talán reménytelenül hősi (vagy hősien reménytelen), de mindenképp kemény próbára kényszerítő, tehát jó helyre került. Nem eleve-szándékból, nem is elkülönülési vágyból, s a legkevésbé sem önzésből. A maga tisztásán csak azt teheti, amit tesz, csak olyan lehet, amilyen. Megállsz alatta, s mint láthatatlan burok, körülzár növényi halhatatlansága. Zebegényben is, másutt is, sok fát mondhatok meghitt barátomnak. (A fák általában túlélnek bennünket, már csak azért is alkalmasak a sírig – részükről még sírunkon túl is – tartó barátságra.) A magányos fenyőóriás legjobb fabarátaim közül is toronyként kimagaslik.

A tisztás, amelyen áll, vályú alakú völgy lejtőjén zöldell. Kétfelől nem túl magas – mondhatnám: emberhez illő méretű – hegyek. Ki tudja, hány száz vagy hány ezer hasonló völgye van a Börzsönynek? Egyszer épp amiatt tévedtünk el barangolás közben, mert szinte hajszálnyira hasonlít egyik a másikhoz. Hajszálnyira? A hajunk szála sem egyforma, hát még a Börzsöny völgyei! Csak a felületes szemlélőt tévesztheti meg a természet azzal, hogy egy szerzői ötletet tréfás kacsintással rövid távon sokszor megismétel.

Amióta jobban ismerem e domborművű táj völgyeit (s persze a hegyeit is – nemcsak, mert hegy nélkül nincsen völgy, de mert lelkem mélyén elszánt hegymászó vagyok, szenvedélyes, bár könnyen fáradó), e hegyek-völgyek alakzataiban azt csodálom leginkább, amit, mondjuk, a remekművű szonettekben. Kötöttségen túli kötetlenségüket, szerkezetük változatlan pillérein a kifogyhatatlan leleményű változatosságot.

Íme, a Duna-arcú, a tisztás-arcú, az óriásfenyő-arcú Zebegény. S hányféle arca van még! Nagy, szabad térségek szántóföldjei, széleik a látóhatár kék páráiba vesznek, fölöttük mérhetetlen ég, felhőfürtök közt a Duna pántlikája, távol (sötétebb felhőként) a haragos Dobogókő. Vagy az arénára emlékeztető fennsík, messze körben a sejtelmesen kéklő hegyek, végtelen gabonatáblát ringat a szél, helyenként vihar (vagy lakmározó vaddisznó) döntötte meg a szárakat. S mintha tudatosan komponálták volna így, a szélesvásznú tájképeket meghitt miniatűrök keretezik: gyümölcsöskertek a dombon, apró házacskák, szerszámosok, bennük a kertészkedés ősi eszközei, körülöttük áhítatos munkába mélyedt kertészkedők, odább a még kerítetlen rét, alig taposott csak-gondolom-ösvény vág rajta át, fácánpár robajlik föl közvetlenül a lábad előtt a térdig érő fűből, s tart a mindenkinek termő, gazdátlan cseresznyefák földiglombsátora felé. Vagy a dombháton az új telepesek házikói, vagy a Völgy utca mély lélegzetű kertjei. Vagy a nosztrai út, nádasával, legelőivel, alkonyatonként emlékcsalogató kolompszóval megtérő birkanyájával. Két szamár – egy szürke és egy kese – megy elöl (juhász nélkül), vezéri méltósággal: ők vezetik el a sok száz juhot türelmesen kacskaringós utakon az akolig. Vagy a szobi emelkedő! Akárcsak a nagymaros-zebegényi utat, gyalogszerrel (is) meg kell tenni, mert csak így értékelhetjük igazán a folyton támadó szél bárdjával féloldalasra hasogatott koronájú, a kemény fagyok gyalujával fényesre simított kérgű fákat, a kétfelől velünk lépő panorámát – a bal kéz felőli, a dunai, egyike a szememben őrzött legszebbeknek! –, a szelíden közeledő szobi lankákat, s csípős hidegben, a rév felől bezuhogó szélnek dőlve, még azt a pár lépésnyi könnysajtoló menetelést is, a vendégfogadó cserépkályhás melegéig.

 

zevrak.jpg


Tomaji Attila net-naplója Zebegényből (Rákos Sándor gyönyörű verssoraival):

Lementünk a Dunához, hosszú séta a bicikliúton az Újvölgy felé, majd vissza, fel a régi szlovák parasztházsorhoz, ahová, az egyikbe, ha lehet, szeretnék egyszer megérkezni. A folyó mellett tologatva a babakocsit, Duna-verseimre gondoltam, amelyeket februárban hoz le a Holmi, meg Masaru Emota kis könyvecskéjére, aki szerint gondolataink, szavaink hatással vannak a vízmolekulák szerkezetére, és a víz válaszol nekünk. Mintha a tudomány Orpheus nyomába eredt volna.
Ebéd után a lányok aludtak, végre asztalomhoz ülhettem.
Rákos Sándor kiadatlan naplóit, megkezdett, majd félbe-szerbe hagyott verseit olvasgatom. Vannak felejthetetlen versek, de vannak felejthetetlen verssorok is. Nézd ezt: találhattál volna alva is / találhattál volna halva is / ágyam fejénél megálltál / köszönöm hogy ébren találtál // (…) / szavak nélkül is szólítlak / halálos ágyamon is hívlak / nagy csöndem akkor sem ereszt el / csordultig megtelik neveddel. Vagy ezt: majd ha gyúl világra vak / hályogos ég szeme a Nap / majd égeti nyomunkat porba / ahogy bolyongunk megbotolva / majd jajgatunk fentről kizártak / hogy lent sem találjuk hazánkat.
Szívesen összeállítanék egy olyan antológiát, amibe csak sorokat mentenék át, amelyek valami miatt nem álltak össze versnyi remekművé, mégis fontosak lehetnének az olvasók, de a szakma számára is. Hányszor vagy úgy te is, hogy mész az utcán, és hirtelen dobogni kezd benned egy sor, amit talán már nem is kapcsolsz egy költőhöz, főleg nem az életművéhez, amelynek pedig elidegeníthetetlenül szerves része, hanem attól különváltan dobban benned, különös erővel, magyarul vagy valamelyik más nyelven. Hallod a sorokat, és boldogan időzöl el a nyelvben, tanult és átörökölt hazádban, aztán, ha szerencséd van, (mert a költészethez szerintem szerencse is kell, ma verset írsz, aztán, lehet, hogy holnap már nem és soha többé), leírod az első sort, a saját szavaidat.
https://litera.hu/irodalom/netnaplo/roppanasok.html 

rakota.jpg
A 2003-ban megjelent kötetet Tomaji Attila szerkesztette.
Győrffy Ákos és Hamvas Béla, valamint Weöres Sándor
Győrffy Ákos Nagymaroson Hamvast olvas (12 éve)
Tizenkét évvel ezelőtt olvastam először Hamvast, és azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan. Pontosan emlékszem, ahogy ott állok a nagymarosi vasútállomás peronján egy májusi délutánon, a vonat kihúz mellettem Zebegény felé, lassan mindenki szétszéled, én meg a korlátnak dőlve olvasom a Babérligetkönyvet. Nem voltam képes hazamenni, előbb el kellett olvasnom a hátralevő ötven oldalt még ott, a vasútállomáson. Néha felpillantottam a könyvből, láttam körben a frissen zöldbe borult hegyoldalakat. Mintha abban a látványban folytatódott volna tovább a könyv. A Hegyes-tető nem különbözött a mondatoktól. Azt olvastam, ami körbevett. Számolatlanul szívtam a cigiket a peronon, hol a hegyekre néztem, hol a könyvbe. Mi az, hogy valaki megírja hatvan évvel korábban, amit én most látok. Azon túl, amit az úgynevezett jó könyvek olvasása közben érez az ember, valami más is volt még, ami tényleg személyesen nekem szólónak tűnt. Ezt nekem írta, nem vitás. Soha előtte nem olvastam könyvet, ami ennyire felkavart volna. A felkavarással együtt ugyanakkor mélységesen meg is nyugtatott. Volt itt valaki, aki arról beszélt, amiről én naphosszat gondolkodtam. Ugyanazt mondta.
Győrffy Ákos: Ha egy lettem volna - Mindennapi metafizika XIII. 
Hamvas nagy útra indító, vagy mondhatnám úgy is, hogy nagy seggberúgó.

Figyelmesen olvasni őt olyan, mintha valaki a lehető legnagyobb szeretettel jól valagba rúgná az embert. Miheztartás végett.

Az embert nem lehet eléggé valagba rúgni, ez evidencia.

Az irodalom – eltekintve az igazán kevés kivételtől – már jó ideje teljességgel képtelen erre a valagba rúgásra, a legjobb esetben is legfeljebb csak súrolni képes a hátsó felünket. Hogy mindez miért alakult így, az egy külön történet,

Hamvas is behatóan foglalkozik a jelenséggel, amely nem független a már emlegetett jelenkori önimádattól. Jelentősnek mondható írónk manapság alig akad, igaz, ezzel más nemzetek is hasonlóképp vannak. Költők még csak akadnak, köztük jelentékenyek is, de még a legjelentékenyebbek is mintha magukban motyognának inkább. Mintha a mondatokból kiveszett volna az állítmány – ahogy Pilinszky írja.

Egy magáról semmit sem gondoló (vagyis a semmit gondoló) világ

persze nem is teremhet mást, mint jobbára semmit sem gondoló irodalmat.

Hamvashoz csak költők érnek fel a magyar irodalomban. Babits, József Attila, Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós. A sort nyilván lehetne folytatni, de közel sem a végtelenségig. Mondanom sem kell, hogy mindaz, amiről Hamvas egész életében írt, milyen óriási jelentőségű mindannyiunkra nézve. Amiről beszél, azt jobbára másoktól tanulta, de önmagán ellenőrizte. Egy ember, aki végül is eljut oda, hogy egyszerűen csak keresztény szeretne lenni.

„Csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettő közül, és őt hallottam volna” – írja az Unicornisban. Nem tudtam megállni, hogy ezt az egy árva mondatát ne idézzem mégis. Ebben a mondatban van valami végtelenül megrendítő. Valami fokozhatatlan árvaság járja át ezt a mondatot, a mi fokozhatatlan árvaságunk, mondhatnám.

Régóta nem olvasom már a könyveit. Ami nem azt jelenti, hogy megtagadtam, sőt. Talán túlságosan közel van, azért nem tudom elviselni a mondatait. Százhuszonnégy éve született, ami már csak azért is röhejes, mert épp az életműve az egyik bizonyítéka annak, hogy nincs se születés, se halál.

https://mandiner.hu/cikk/20210325_ha_egy_lettem_volna?fbclid=IwAR1xqiJj0IzwGS0-tsIT4mN9PdOQ7kyVtLiaXKxNmkazxn8yUgDuFC9vZG8

ham_1.jpg
Hamvas Bélára Szokolyán zsidó munkaszolgálatosokat bíztak. Erről bővebben itt: http://drot.eu/.../hamvas-es-zsidosag-weiner-sennyey...
Weöres Sándornak írta a következő levelet onnan 1944-ben:

Kedves Sándorom, vasárnap délután öt óra van, éppen megfürödtem a patakban, s ez az első nyugodt órám, amióta elmentél. Szerettem volna, ha csak néhány szót is írsz a sok függőben levő dolog miatt is, amelyek mind nyíltak voltak, mikor elbúcsúztunk. Különösen kettő érdekel: hogyan vagy bevonulásoddal? És: milyen volt feleségemmel való találkozásod? Táviratodat elég későn, a nagy légitámadás miatt csak kedden kaptam meg. (...) Régebben sem igen „gondolkoztam” lényeden. Azóta meg éppen semmit. Időnként megjelensz, de olyan közvetlenül, mintha belülről jönnél, és anélkül, hogy bármit is mondanál, a legtöbb a jelenléted. (...) Két igen meleg nap volt, de csodálatosképpen a rigók még szólnak, és este még a fülemüle is megszólal néhány percre. A szolgálat elég nehéz, teljesen bizonytalan, hogy mikor tudok csak egy fél napra is Pestre menni. Eddig ilyesmiről szó sem lehetett. Még vasárnap is munkanap van – ma kivételesen vagyunk szabadok: délután. Leveledet várom és szeretettel ölellek. Béla. [Szokolya], 1944. VII. 9.
Válasz:

Hamvas Bélát köszönti Weöres Sándor disznópásztor. Foglalkozásom idilli és aranykori-királyi, csak az a kár, hogy ha egy- egy levél megírására megszakítom, mindjárt szidnak-fenyegetnek érte; este, vagy éjjel írni pedig nem lehet, világítóeszköz és külön szoba híján. (...) Lehet, hogy augusztusban vagy szeptemberben fel tudok utazni Pestre, de ez egyelőre nagyon bizonytalan. Se pénz, se utazási engedély, stb. Feleségednek kézcsók. Ölel, Sándor. Csönge, 1945. július 24.


Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról itt olvashattok:
http://drot.eu/.../teljesseg-hianya-avagy-weores-sandor...


 Nemes Nagy Ágnes és Áprily Lajos találkozása Visegrádon

 

kortars_1975_1_pages498-498.jpg

kortars_1975_1_pages499-499.jpg

(Kortárs, 1975)

nenaa_1.jpg

Nemes Nagy Ágnes
A KERTBEN

Áprily Lajosnak, Jékely Zoltánnak

A kertre kell, a kertre mindig,
Emlékezni. Vagy inkább
a mintha-most-is, mintha-volna mellől
eltörölni a minthát.

Tulajdonképpen azt hihetné az ember,
hogy a múlt lecseng. De nem,
eltűnik, aztán visszatér,
a földet megkerülve visszatér,
akár az évszakok, melyek
hol maggá tömörülnek, hol kinőnek,
pontatlan útjain a téridőnek
statisztikai átlagban újranőnek,
pontatlan törvények szerint.

Ott járnak ők, az épp megint kinőtt
kertben, szórt fényben, fasorokban,
szelíd faóriások alján
s a lentibb szintek sorfala között,
a cirmos-arcú árvácskák között,
tigris-pofácskák voltaképp, de még
kicsik, még serdületlenek.
Kábeltekercs egy sziklakőre téve;
egy villanyszerelés emléke vagy jövője.

Ott járnak ők, ott járnak a visszatérők,
körvonalakban, sétájuk hossza által
többnyire háttal,
de néha visszafordulnak felénk,
arcukkal megvilágosulva,
mint egy tisztás a rengetegben,
mint áram, ázott kábelekben
kigyúlva, elhomályosulva,
az idő spiráltekercsei
mentén el –, visszakanyarulva,
el, vissza, jönnek:
Újra, újra, újra.

vincen.jpg

Stanislaw Vincenz lengyel menekült filozófus így írt Verőcéről:

Ezen a vidéken a Duna néhány hatalmas kanyar után, sziklakapukon keresztül tör át a hegyeken, aztán, nagy homokdűnét alkotva, két hatalmas ágra szakad szét. E heroikus küzdelemben a folyó olyan idillt hozott létre, amilyen kevés van. A települések, erdők, gyümölcsösök és csendes mellékfolyók együttélése reményt ébresztett a háborúktól sújtott hajótöröttekben. 

Egy kitűnő költőnél, akivel a Duna mentén ismerkedtem meg, megértésre találtam, és tudatosíthattam magamban, mi is a magyarság. Egyebek mellett az volt a véleménye, hogy az országa küldetésével tisztában levő magyarnak ismernie kell egy szláv nyelvet, hogy megérthesse Magyarország helyzetét.
A költő, aki átjárt hozzá Visegrádról, Áprily Lajos volt. Ő tőle tanult lengyelül, Vincenz pedig részt vett az 1944-ben kiadott lengyel Áprily-kötet szerkesztésében, sőt tucatnyi verset is lefordított.

kar_7.jpg

 ...és egy kakukktojás képpár a Színpadi szerzők világkrongresszusa alkalmából rendezett visegrádi hajóútról 1930-ból - az utasok között volt Karinthy, Heltai, Kálmán és Mr.Woodhouse. Az aló képen a bajszos úr pedig maga Trebitsch Ignác nemzetközi szélhámos, aki az írókkal tartott a Dunakanyarba 

Az ő életéről itt olvashattok: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Trebitsch_Ign%C3%A1c

tre_1.jpg

 

A záróidézetet Ottlik Géza Iskola a határon című művéből választottuk:

...Lassan, méltóságos nyugalommal úszott velünk a hajó a csillagos nyári éjszakában. A bordái, palánkjai, kajütjei, valamennyi fa, vas, réz és kóc alkatrésze, egész teste finoman, szakadatlanul, tetten nem érhetően remegett. Mintha nem is a hajó remegését éreznénk, hanem belül, saját testünk sejtfalainak, vagy csupán a gondolatainknak, vagy csupán a vágyainknak, emlékeinknek lüktetését, vibrálását, eleven, örök lobogását a nyugalom biztos hajósúlyába zárva. Medvével a korlátnak támaszkodtunk. Szeredy magába merülve pöcögtette krómtölcséres, furcsa hegedűjét, egészen halkan. Ha sorra került, beleszippantott közös Memphisünkbe, melynek a parazsa nagyra nőtt, ahogy adogattuk körbe, s megvilágította az arcát egy másodpercre, talán az ujját is égette, mert már inkább csutka volt, mint cigaretta, de takarékosan végigszívtuk.

 

(Ottlik Géza: Iskola a határon)

 

 

Szólj hozzá!
2021. április 04. 16:36 - fabiane

Hátyi és krakszli - magyarok és svábok hátikosárral a Börzsöny környékén

haty.jpg

A hátikosarat a Dunakanyarban a magyarok és a svábok is használták gyerek- és terményhordozásra. Vajon honnan érkezhetett ez a hordozási mód, azonos gyökerű-e a hátyi és a krakszli?

haha.jpg

A "hátyi" módosabb változata 1925-ből (Fortepan/Zagyva Tiborné)

 

Első forrásunkban egy felvidéki szál jelenik meg: 

hatyo.jpg

 

 

Akit bővebben érdekel a téma, annak a következő tanulmányt ajánlom a figyelmébe:

Liszka József: Adalékok a hátikosárra vonatkozó ismereteinkhez

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_24/?query=bernecebar%C3%A1ti%20kosarak&pg=156&layout=s

kos_1.jpg

A képen börzsönyi/ bernecebaráti-i típusú négyszögletes hátikosár látható. A finomabb háncsból készült kosár keresztmetszete trapéz alakú, jellegzetessége pedig a puttonnyal ellentétes, sarkos formájú kialakítás A fotó rögzítésének alkalmával Paládi-Kovács Attila az MTA Néprajzi Kutatóintézet kutatójaként Nógrád és Heves megyei településeken végzett közös kutatást Kósa Lászlóval és Filep Antallal 1970 októberében.

hat.jpg

Menyecske háti kosárral (hátyi), Hont vármegye 1940. Fotó: Erdődi Mihály

vilkos.jpg

(Népszabadság, 1958)

 verh.jpg

Nógrádverőcén 1972-ben is használtak hátyit (Fotó: Szabó Jenő)

A következő cikkből kiderül, hogy ki volt az utolsó hátyikészítő Bernecebarátiban:

mali.png

(Földgömb, 2013)

 

...és hogyan került a svábok hátára a kosár, amit ők krakszlinak neveznek? Hát úgy, hogy ők már magukkal hozták ezt a hagyományt!

kanne_hausierer_um_1747.jpg

Hátihordozó ábrázolása 1747-ből

hati.jpg

Ők is szállítottak benne terményt.

gmo.png

A krakszli ábrázolása megjelenik a nagymarosi elköszönő táblán is. A következőket mesélték helyiek: "nagymaméknak is volt. Ha mentek a határba, felfordítva asztalként szolgált.Tetején vágták össze az ebédre valo szalonnát stb- és hozzá uborkát ecet nélkül sóval paprikával,ezt krakszlisalatnak hívták." "A Lehel piacra hordta a nagyim a gyümölcsöt ,és sokszor mi is hajnalban keltünk,és az első vonattal,mentünk, mi is vittük a málnát! Kisebb kézikosárral hármat bírtunk,vinni ,egy a kis krakszli tetejébe,és egy egy a kezeinkbe." "Mindig elzsibbadt benne a lábunk..." "Amikor nem gyerek volt benne, akkor szőlő, krumpli, termöföld (hegyen laktunk, az eső levitte a földet, a Nagyapa napokig meg fel) es egyebek!" 

 

bk_1.jpg

Hátikosár - Szendehely, Német Nemzetiségi Múzeum

gag.jpg

Ausztria, Rauris-völgy - 1935

A hátikosárhoz kapcsolódóan egy osztrák hagyományos ünnepi játékot is találtam. A Rauris-völgyben a Háromkirályok napjának előestéjén, január 5.-én csőrös fejfedőben és hátikosárban járták körül a települést, azt ellenőrizve, hogy mindenhol rendesen kitakarítottak-e. Ez a szokás a régi bányászoktól indult, akik híján voltak a fegyelemnek... 

fort_1.jpg

Ezen az 1934-es nagymarosi fotón is feltűnik egy krakszlit viselő ember az utca túloldalán (Fortepan/Gara Andor)

fb_img_1617554159562.jpg

Zebegényben a "kosaras" Szabó család gyártotta a krakszlikat.

hatikos.jpg

...és még a közelmúltban is használták a marosi svábok!

 

1951 (fotó Molnár Balázs, Néprajzi Múzeum)

 

hot.jpg

...és a hátikosárral bármit lehetett szállítani :) (1968 - fotó: Kunkovács László)

Úgy hallottuk, hogy felevenítik hátyikészítést Bernecebarátiban - sok sikert hozzá!

Szólj hozzá!
2021. március 28. 19:56 - fabiane

A börzsönyi turistaházak története

kisi2.jpg

Kisinóci turistaház 1932-ben, 3 évvel a felépülése után (Fortepan/Schermann Ákos)

Eladóvá vált a Kisinóci és a Törökmezei Turistaház is. Vajon mikor és kik építették ezeket? Mi volt az átfogó cél a börzsönyi turizmussal kapcsolatban?

Az első börzsönyi turistaházat, a Kisinócit, a Természetimádók Társasága épitette meg 1929-ben. Az 1873-ban megalakult Magyar Kárpát-egyesület nyomdokain jártak, akik főként a Tátrát térképezték föl, és látták el szálláshelyekkel.

ki.jpg

 (Turistaság és Alpinizmus, 1930)

kosp_1.jpg

Kóspallag, a turistaház mögötti terület - 1935 (Fortepan/Révay József)

turistaklapja_1931_pages138-138.jpg

(Turisták lapja, 1931)

Mint azt korábbi posztunkban megírtuk, a Dél-Börzsöny hosszú ideig teljesen elzárt volt a turisták elől. A Magyar Turista Szövetség 1932-ben a koronauradalomtól 10 évre bérbe vette a Börzsöny Hegyestető - Szt. Mihály-hegy - Zebegény - Nagymaros közti területet, hogy megnyissa azt a kirándulók előtt, és átadta az Encián Turisták 1914 egyesület részére egy turista mintaterület kialakítása céljából. A koronauradalom a mintaterület létrehozása után is csak az MTSz igazolvánnyal rendelkezők részére engedélyezte a jelzett utakon a közlekedést.

 

csov_2.jpg

kisv.jpg

Ekkor festették fel az első turistaútjeleket is, és idővel egyre nagyobb számú kiránduló érkezett ide a Börzsönyt meghódítani. 

Turistaszempontból óriási jelentősége volna annak, ha a Börzsöny hegység szívébe vezető számos iparvasút személyforgalom lebonyolításával foglalkozna..., s csak remélhetjük, hogy ha az illetékes körök a belső idegenforgalom nemzetgazdasági fontosságát felismerik, úgy a viszonyok meg fognak változni.

Börzsöny útikalauz (1931)

Ekkor már a főváros is beszállt az építkezésbe...

magyarorszag_1936_08_pages184-184.jpg

(Magyarország, 1936)


nhh.jpg

 A Nagy-Hideg-hegyi Turistaház építkezése

turistaklapja_1935_pages293-293.jpg

 

Ugyanekkor hozták létre a Törökmezei Turistaházat is.


tm.jpg

Törökmezei turistaház

tor.jpg

kit.jpg

A zsidótörvény meghoztala után a Magyar Kárpát Szövetség kitiltotta őket a turistaházból...

A háború után újra látogatni kezdték az erdőt a turisták, és újabb menedékházak is létesültek:

mk_5.jpg

magas.jpg

 A Magas-Tax-i Turistaház megnyitása - 1962

A Forte-gyári dolgozóké az érdem: több száz óra társadalmi munkát vállaltak a Királyrét—Hideghegy között épült 33 férőhelyes turistaház létesítésénél. Vizet, villanyt szereltek, kőművesmunkát, festést, üvegezést vállaltak munkaidőn túl. Ezért a tulajdonos Vegyipari Dolgozók Szakszervezete a vasárnapi jól sikerült avatóünnepség után a turistaházat a Forte természetbarát szakosztályának adta kezelésbe.

kis.jpg

(Kóspallag - háttérben a Kisinóci Turistaház, 1963)

A turistaházak népszerűsége a rendszerváltás után kezdett csökkenni, és a péztelenség sok esetben állagromlást is eredményezett. A Törökmezei Turistaház mellé kalandparkot is létesítettek, de úgy látszik, így sem vált kifizetődővé a működtetés. Várjuk feltámadásukat, és nagyon reméljük, hogy a továbbiakban is a közt fogják szolgálni!

1 komment
2021. március 15. 16:02 - fabiane

Hogyan került Görgei a visegrádi napfényfürdőbe?


art.jpgGörgei a visegrádi kertben

Visegrádon töltötte utolsó évtizedeit önkéntes száműzetésben, a szabadságharc legendás tábornoka, Görgei Artúr.  Visszavonultságában idejét filozófiai és más tárgyú művek tanulmányozásába fektette, angol nyelven, amit 70 éves korában tanult meg. Később kertészkedni kezdett. De vajon ki által került a Dunakanyarba?

Willetz Erna ezt a következőképpen meséli a Pesti Hírlapban, 1939-ben

fa_2.jpg

bak.jpgA budapesti Bethesda kórház megalapítója

reg.jpg

(Világ, 1920)

lat_1.jpg

A Latinovits villa Visegrádon

Visegrád dinamikus fejlődését a 19.  század második felében már nem lehetett megállítani. A 19.  század utolsó negyedében kisebb palotákat építettek azok a családok is, amelyek az év nagyobb részét Visegrádon akarták eltölteni.  Ezek között a legigényesebb volt Dr.  Latinovits Frigyes felsőházi tag palotája, amelyet a romantika korának nagy építésze, Feszl Frigyes tervezett. A Latinovits család ennek a teleknek a Dunára néző oldalán vadászházat is épített.  Ennek a háznak a stílusa még másik két visegrádi házon is felismerhető. Latinovits Frigyes  egy lakrészt biztosított Görgey Artúr tábornok, az 1848-49-es szabadságharc hadtörténelmének legkiemelkedőbb egyénisége számára, ahol naponta találkozhat régi barátaival és az őt felkereső tisztelőivel.  Csaknem másfél évtizeden keresztül élvezte Latinovits Frigyes vendégszeretetét a Feszl Frigyes által tervezett palotában, amikor István öccse úgy határozott, hogy ő is rangos házat építtet Visegrád villanegyedében. 

https://elherdaltorokseg.blog.hu/2018/12/04/latinovits_villa_visegrad

gav.jpg

Görgei Artur Visegrádon 1890-ben

Visegrád, 1892. Sept. 25.

Tisztelt barátom!
A »Fővárosi Lapok« mai számában a következőket olvasom: »Még a délután folyamán Görgei Arthur egy tálcza pompás gyümölcsöt küldött az erdész lakba őfelsége számára.«
Ha a többi lapok akármit hazudnak rólam: fel sem veszem. Másképen áll a dolog ha a te lapod hoz vagy átvesz efféle lapos hazugságokat.
Mert téged én eddig sokkal ügyesebb s különösen velem szemben sokkal tapintatosabb lapszerkesztőnek ismertelek, semhogy oly szellemdús ostobaságokra szorulhatnál lapodnak érdekesebbé tétele czéljából.
Kétségtelen hogy én is szivest-örömest küldenék, ha volna miből.
Neked, tisztelt barátom, a köztünk fenálló viszonynál fogva tudnod kell hogy e földkerekségén én, akár tulajdonul, akár bérben egy tenyérnyi darabka földet sem bírok, tenyeremen pedig nem terem semmiféle élvezhető gyümölcs.
Dixít és keserves vezeklésed reményében ez egyszer megbocsát
őszinte barátod Görgei Arthur.

gk_2.jpg

Később mégis legnagyobb örömét a kertészkedésben lelte. Testvérének szentgyörgypusztai birtokán, barátai által csak "Bulgáriának" nevezett virágzó kertészetet alakított ki. 

gorg.jpg

"Bulgária"

 

A visegrádi múzeum gyűjteményében található eredeti Görgei-levél már erről szenvedélyéről szól:

Visegrád 1897. április 30.
Igen Tisztelt Nagysád!
Méltóztatott egyszer egekig dicsérni előttünk azt a bizonyos babot mely zölden sárga hüvelyű.
Azóta csak azzal álmodom éjjel-nappal.
Elragadó szép álmok azok, de mit érnek, ha nincs nyugtom tőlük?
Könyörüljön meg rajtam édes Nagysám! s juttasson nekem konyha kertje e remekének magvából akár csak egy marékkal is.
Ha nem szívesen teszi és mégis küld: e nemes önmegtagadásért majd égető forrósággal fogja kezeit csókolni
sírjáig hálás tisztelője
Görgei Artúr 

 

Közben sorra látogatja a barátait is:

 

gor_3.jpg
Cseresznyeszüret Leányfalván. Pirosodik, érik a cseresznye a leányfalvi östelepítő, Gyulai Pál gyümölcsös kertjében. Vendégei voltak a mult héten s azok jól megszedték a fáit, onnan való, Gyulai Pál cseresznyefájáról az az ág is, melylyel az Uj Idők címlapját ékesítettük föl e hétre. Verset is kértünk tőle, de azt nem adott, azt mondta : nincs verse, egy szem se . . . de majd ad, ha lesz. 
(Uj Idők, 1900) 
Szendrey Ignác leányát, Máriát 1858-ban vette feleségül Gyulai Pál, a jeles író, kritikus. Szendrey Ignác, Júlia édesapja az elsők között vásárolt telket Leányfalun, jó 20 ével Petőfi halála után és 1872 körül építtette fel a ma is látható villát. Leginkább a birtok felső részén lévő kicsiny présházban szeretett lenni, s a jó klímának hála 1895-ben, 95 éves korában hunyta végleg le szemeit. Gyulai Pál az 1870-es évek elején járt először Leányfalun, a két Szendrey lány és Petőfi Zoltán halála után. Majd egyre több időt töltött apósa villájában, ahol pezsgő irodalmi-művészi társasági élet alakult ki egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig. Ha Petőfi Sándor és Szendrey Júlia nem is, a szabadságharc egy másik – máig vitatott – nagy alakja, Görgei Artúr viszont sok időt töltött Leányfalun. Visegrádi „belső emigrációjából” heti rendszerességgel látogatta meg barátját, Szendrey Ignácot, Petőfi egykori apósát.
iv.jpg
Krúdy Gyula így írt róla:
Annyi bizonyos, hogy Görgey olyan ember volt, mint akár Ferenc József, akár Kossuth Lajos, akit a tizenkilencedik században mindenki ismerni vélt, még az is, aki sohasem látta őt. Tudtak kopasz fejéről, amelyen egy halálig vöröslő félhold alakú kardvágás nyoma húzódott végig, a legenda szerint ama magyar huszár kardjának vágása, aki Komáromnál árulás gyanúja miatt agyonsújtani akarta a fővezért. Tudtak a pápaszeméről, a farkasosan ritkás szakálláról, kertészásóval komplikált sétabotjáról, mérnöki tudományáról, amellyel korábban az ágyúgolyók járását, későbben pedig a hangyák sebességét számítgatja talán a visegrádi kertben. Itt „tábornoknak” nevezték őt, és még magam is láttam néha a Pap-féle vendéglőben majálisokon megjelengetni farmer-ruhában, szalmakalapban, amelynek levételekor mindenki kíváncsian kereste ama történelmi sebet. Ah, ott piroslott a seb: a nők csuklottak az izgalomtól, a férfiak elborongtak, az ifjúság tisztelkedett. Majd a mulatság hevében a cigánybanda néha a Kossuth-nótát játszotta, ami elkerülhetetlen volt a századeleji mulatságokon, és ilyenkor is minden szem kutatón, kíváncsian, emberien érthető tapintatlansággal Görgey felé fordult: vajon haragszik-e a tábornok a nótáért. A tábornoknak esze ágában sem volt haragudni, sőt életvidám öregember módjára gyönyörködött a fiatalság mulatozásában. De voltak más okoskodók is az ilyen visegrádi majálisokon (aminthogy ez időben még okos ember hírében állott az is, aki dugóhúzót hordott a zsebében), akik más oldalról vetették alá próbának a tábornokot. Vidéki rendezők módjára hirtelen csendet kértek, és rendszerint felállították a helybeli gyógyszerészt, a nyugalmazott iskolaigazgatót, vagy más honoráciort, aki mindig készen volt egy toaszttal, amelyet Ferenc Józsefre lehet elmondani. Megint csak a tábornokot figyelték a kandi szemek. Nem, a jólelkű, egyszerű, kedves mosolyú öregúr egyetlen arcvonásával sem árulta el, hogy eszébe jutnának a klagenfurti napok, amikor éppen Ferenc József parancsára internálták.
gf.png
1908-ban film is készült a tábornok 90. születésnapjának hivatalos megünnepléséről Budapesten, illetve a Visegrád felé tartó hajón, majd családja körében. A film Görgei halála alkalmából jelent meg a mozikban, 1916. május 21-én, Epizódok Görgey tábornok életéből címen. Itt megtekinthető:
https://vimeo.com/253611929
azerdekesujsag_1914-2-1590436829_pages80-80_1.jpg
Érdekes Ujság, 1914
goh_1.jpg
(Uj Idők, 1916)
visv.jpg
Szólj hozzá!
Dunakanyarkult
süti beállítások módosítása