Dunakanyarkult

2022. november 20. 15:24 - fabiane

Dunakanyari focibajnokság Nagymarosi Mihállyal

focnagy50.jpg

A nagymarosi focicsapat . 1950-es évek

A leghíresebb innen kikerült focista Nagymarosi Mihály volt, de a helyi lakosok is szívesen rúgták a labdát.

misa.jpg

"CZISZLER MIHÁLY (N.K.M.S.E). Később NAGYMAROSI MIHÁLY foci legenda. Még később MISA papa. A Nagypapám." - írta Csengery Árpád egy facebook-posztban. 

10_nagymarosi-mihaly-01.jpg

Nagymarosi Mihály (1919-2002) így nyilatkozott pályakezdéséről: „Csepp legényként már kergettem a rongylabdát, később a Postakertbe jártam a környékbeli srácokkal. Hatéves koromtól nagy dribliző voltam, soha nem tudták elvenni tőlem a labdát. Megkaptam, végigcseleztem a pályát, és berúgtam a két tégla közé. Egy idő után már nem is engedtek játszani, mert túl jó voltam hozzájuk képest. Tizenkét éves lehettem, amikor a falu válogatottjával a nyaralók csapata ellen mérkőztünk. Csupa nagydarab ember játszott körülöttem, engem egy kétméteres turista fogott. Mégis rúgtam nekik két gólt.” Így esett hát, hogy a nyaralók által felfedezett tehetség a Phoebushoz került, onnan pedig fradista édesapja szándéka ellenére a Ferencváros helyett az Újpesthez. Döntő érv volt, hogy a fővárosi csapatok közül a lila-fehér esett a legközelebb a Dunakanyarhoz.

nagymarosi-mihaly-strafschopdoelpunt.jpg

Nagymarosi specialitása a 11-es rúgás volt

11_nagymarosi-mihaly-hongarije-3-10-1948.jpg

A magyar válogatott, amely 1948. október 3-án Budapesten Ausztria ellen játszott, 2-1-re nyert.

 

Méltatása így hangzott:

Nagymarosi "Cziszler" Mihály

Nagymarosinak hívták (Nagymaros, 1919. október 6.Nagymaros, 2002. szeptember 7.) válogatott labdarúgó, jobbfedezet.

Egy Újpest-klasszis, akit édesapja a Ferencvárosba szánt. Egy bohém sváb, akivel a borospohár mellett bármikor el lehetett dalolni. Egy futballista, akinek házához német ellenfele ötven évvel meccsük után küldött tisztelgő küldöttséget. Egy ember, aki semmi pénzért nem hagyta volna el a Dunakanyart.

Bozsik József példaképe, a negyvenes évek Újpestjének legendás fedezete 1919-ben született, virágkorát a világháború árnyékában élte, éppen a két világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott (1938, 1954) közötti holt térben bontakozott ki – mondhatjuk, ő a meg nem rendezett 1942-es és az 1946-os vb képzeletbeli királya.

A nyaralók által felfedezett tehetség a Phoebushoz került, onnan pedig fradista édesapja szándéka ellenére a Ferencváros helyett az Újpesthez. Döntő érv volt, hogy a fővárosi csapatok közül a lila-fehér esett a legközelebb a Dunakanyarhoz.

Első mérkőzését 23 évesen, a németek ellen játszotta a válogatottban. Az Üllői úton, 1942. május 3-án gólt is szerzett, a találkozó kitörölhetetlen emléket hagyott a huszadik század legjobb német csapatának választott 1954-es válogatott csapatkapitányában, Fritz Walterben.

Sohasem beszélt arról, még családi körben sem, mi történt vele a második világháború során a romániai hadifogolytáborban. A moldvai Focsaniban tartották fogva, és állítólag futballban szerzett népszerűsége valamiféle könnyebbséget jelentett neki. Hogy pontosan mit, nem derült ki, még akkor sem, amikor öregkorában elevenítette fel a régmúlt időket a nagymarosi Diófa borozóban vagy kedves bortermelő barátjánál és römipartnerénél, Heiningernél.

Nagymaros szívébe zárta kedves szülöttjét, aki öreg korában – egykori driblikirályként! – szívesen járt a környékbeliekhez fát vágni.

Hogy mit jelentett neki Nagymaros? Felesége, Danis Margit néni szerint: „Mindent!” Soha nem hagyta el, hiába hívták Olaszországba, Németországba, Törökországba zsíros ajánlatokkal, képtelen lett volna hátat fordítani a Dunakanyarnak, ahol annak idején a Nagymarosi Katolikus Ifjúsági Egyletben kezdte el a futballt, és ahol 44 évesen, sok-sok fényes siker után abbahagyta. A lokálpatrióta mesterkélt, csúnya jelző, őrá egyszerűbb ezt mondani: Nagymarosi...

 

 

nagymarosise.jpg

A Nagymaros SE (Misa balról a 6.)

Focikarriere után Nagymaroson élt:nmbus.jpg

Hogyan indult a labdarúgás a Dunakanyarban? Erről a Tragor Ignác Múzeum írt:

vaczi.jpg

A labda lábbal továbbítása több ezer éves múltra tekint vissza, a mai értelemben vett labdarúgás azonban a 19. századi Angliában jött létre. 1857-ben alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az első általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozására pedig 1862-ben került sor. Magyarországon az első futballmérkőzést 1897. május 9-én játszották le, a Budapesti Torna Club két csapata között. Ehhez képest csak két év telt el, és Vácon is megalakult a város sportegyesülete.
Kezdetben ugyan furcsállották, sőt gúnyolták azokat, akik a lábukkal meg a fejükkel rugdosták a labdát, de a labdarúgás mégis helyet kapott a VSE első 5 szakosztálya közt. A szervezés azonban nem ment gyorsan, első meccsüket csak 1904-ben játszották a Műegyetem csapatával, bajnokságban pedig csak 1912-től szerepeltek. A városban csakhamar nagy népszerűséget vívott ki a Váci Sport Egyesület futball csapata. A szakosztály vezetője Haraszti Ernő állatorvos volt. A csapat a Pokol szigeti pályán vívta mérkőzéseit. A mérkőzésekről rendszeresen beszámoltak a helyi lapok. A vörös-kék színekben játszó váciak győzelmeit nagy népünnepély kísérte.
A VSE futballcsapatának nagy riválisa volt a VAC (Váci Atlétikai Club) csapata, melynek megalapítása a horganyhengermű igazgatójának, Hitzigrad Károlynak nevéhez fűződik.
Nemsokára Verőcén, Kismaroson, Nagymaroson és Zebegényben is alakultak klubbok:

focver19.jpg

Verőcei focicsapat - Janák Vendel felvétele, 1919

Goldberger Jenő pék  volt a menedzser fehér felsőben, balról a harmadik elegánsabb figura pedig Péntek hentes.

"Akkoriban történt, hogy a falu villanypóznáira színes plakátokat ragasztottak: vasárnap mind ott voltunk a futballpályán, hogy megnézzük a vendég visegrádi csapatot. Az oldal- és alapvonalakat ez alkalomra mésszel húzták ki, tenyérnyi pöttyöt ejtettek a tizenegyesre, a kapukra háló került. Igazi mérkőzés volt, futballcipővel, bíróval, közönséggel." - írta Karinthy Ferenc a 30-as évek verőcei emlékeiből született "Labdarúgók" című novellájában.

127819056_3478438968860505_488211061711886602_n.jpg

A Nógrádverőcei Remény Sc. 1928-as meccse

 

A novella az 1948-as Uj Időkben jelent meg először:

ujidok_1948_2_pages217-217.jpg

ujidok_1948_2_pages218-218.jpg

ujidok_1948_2_pages219-219.jpg

focnagy28.jpg

Nagymarosi focicsapat, 1928

A verőcei felkészülés után végül kikapott az Újpest Olaszországban, így többet nem nálunk készültek - de akkor egyszer legalább jól érezték magukat a Willoner panzióban (Nemzeti Sport, 1930)

nemzetisport_1930_07_pages151-151.jpg

 

...és persze az itt üdülők is fociztak (1947): 

vfoc2.png

 

foc_zeb.jpg

Zebegényi focicsapat (képtulajdonos: Forján Hock Magdolna)

foc_ver_60.jpg

Verőcei focicsapat 1960 körül -(képtulajdonos: Barabás Tamás)

foc_nagy_60.jpg

Nagymarosi focicsapat, 1960 (fotótulajdonos: Jung Erzsébet)

Egy verőcei művész, aki érdekelt a labdarúgás:

gfoci.jpg

foc_kism.jpg

...és a kismarosi focicsapat

 Jelenleg Kismaroson, Zebegényben és Szobon folyik utánpótlásnevelés! Hajrá fiatalok!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakanyarkult.blog.hu/api/trackback/id/tr4717983330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Dunakanyarkult
süti beállítások módosítása