Dunakanyarkult

2021. július 14. 16:53 - fabiane

Esterházy Péter Dunához fűződő kapcsolata

 epdunar.jpg

(Kép forrása: moly.hu)

Öt éve hunyt el az író, aki még regényt is szentelt szeretett folyójának. Posztunkban a Dunához és az itt élő emberekhez kapcsolódó írásaiból, valamint a rá emlékező szövegekből válogatunk.

ag_1.jpg

Andreas Gursky, 1999. (Kanyartalan Duna)
Az asszony, aki amúgy egyedül élt, kis fiolákba gyűjtötte a Dunát. Volt neki esti Dunája, hajnali Dunája, tavaszi Dunája, haragos Dunája, zajló Dunája (ezt a jégszekrényben tartotta), volt zöld Dunája, szőke, szürke és kék Dunája, és ki tudná mind felsorolni; ott sorakoztak az ágya fölött egy kézzel faragott polcon, és aki ott járt, az asszony minden tisztelőjének végig kellett nézni a kollekciót.
Ez a Duna, morogták a férfiak.
(Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása)

estcsalad.jpg

A négy Esterházy gyerek (a kép jobb szélén az író)
Van egy családi legenda egy elsüllyedt dunai uszályról, amelyről csak dédapám tudta, hogy szögrakománya rozsdamentes – ebből vette meg vaskereskedését. Borászattal is foglalkoztak. Ez ági nagyapám tanította meg édesapám fiát lepkét gyűjteni és lombfűrészelni. Egyszer a zebegényi erdőben elveszett a lepketartó ciánosüveg. Volt izgalom.
(Esterházy Péter: Harmonia Celestis)
es_1.png
A csillaghegyi focicsapatban: az álló sorban balról harmadik Esterházy Márton, mellette Péter, 1974
Tényleg minden áldott nap fociztunk. Ha épp nem voltak ott a haverok, akkor négyen játszottunk, ketten-ketten egymás ellen. A Rómain laktunk, a stranddal szemben, csak átmásztunk a kerítésen, és éjjel-nappal fociztunk. – meséli Esterházy Márton.
(Hogyan focizott Esterházy Péter? - Eurosport)

Nádas Péter mesélte:

Voltam kint a pályán Esterházyval, fényképezni akartam őt anno ’78-ban talán. A múlt században, „még láttam Lenin elvtársat” – ez egy Esterházy-mondat. Kimentem egyszer a pályára, amikor játszott, Csillaghegyre, de a második vagy a harmadik percben kiállították. Csak azt tudtam lefényképezni, amint már felöltözve dúlt-fúlt a pálya szélén. Rám ordított, hogy hagyjam abba ezt a hülyeséget, mármint ezt a fényképezést. Soha többé nem láttam ilyen leplezetlenül. Mélyen fel volt háborodva. Nagyon szomorú, de nagyon vicces dolog volt a kiállítása, és ez az egész csillaghegyi futballklub. És nagyon érthető.

(Közösek voltak a céduláink (in: Litera))

ena.png

A fiatal Esterházy Péter és Nádas Péter Kisorosziban 1979-ben

Nádas Esterházyról Kisorosziban (Talált cetli):
Mindez persze, egy azóta sem múló belső szégyenkezés kíséretében, csak akkor juthatott eszembe, amikor a Váci-utcai könyvesbolt polca mellett állva elolvastam tizenöt oldalt Esterházy első könyvéből, aztán a többit a buszon, Kisorosziba zötykölődve.
Most is itt ülök.
Őt bizony a szívembe zártam.
Este van, gyertyafény.
Esterházy első két könyvének mondataiban az csapott meg, ami belőlem, s nyugodtan mondhatom, hogy belőlünk hiányzik. Ezeknek a mondatoknak nem kell senkitől és semmitől kikényszeríteniük a szabadságukat.
Görcstelenül és derűsen szabad.
eme.png
Esterházy Péter átveszi az Örley-díjat Mészöly Miklóstól
Esterházy a másik Kisorosziban alkotó íróval is kapcsolatban állt:

MM is változtatott a magyar mondaton. Nem szelídítette meg, mint a zseniálisan plump Mikszáth, nem bontotta ki, mint Krúdy, nem nyeste meg, mint Kosztolányi, ennyi tér már nincs. Húzott rajta egy kicsit. Megfeszítette (magát, hogy stb.). Lett egy kis hajlás a mondatban; mint egy íj, pattanás előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a mondat.

(Esterházy Péter)

mm_hl.jpg

Mészöly Miklós az Örley-hajón

Mindketten tagjai voltak az Örley-körnek, és együtt hajóztak a Dunán:
Az Örley Kör kétségtelenül legnagyobb „dobása” azonban a tiltások–tűrések–támogatások korában az a bizonyos hajó volt. Az ötlet, hogy béreljenek hajót, Hekerle Lászlótól származott – mesélte Rácz Péter –, és az volt benne szenzációs, hogy kijátszhatták általa a cenzúrát. A nyolcvanas években ugyanis – folytatta a magyarázatot Györe – mind a lap-, mind a kiadóalapítás, vagyis minden, írásos publikációt feltételező tevékenység tilos volt. Felolvasni előzetes engedélyeztetéssel lehetett művelődési házakban. „A hajó egy kiskapu volt – magyarázta Györe –, ahhoz csak pénz kellett.” Az örleysek négy órára bérelték ki a négyszáz főt befogadó dunai sétahajót, amely zsúfolásig meg is telt érdeklődőkkel. „Azért mentünk a Dunára, mert ott voltunk szabadok” – summázta a hajózások jelentőségét Szkárosi Endre. Az Örley-hajóból négy is kifutott a vízre az évek során, Tábor Ádám felsorolta az esteket és azok központi témáját. Az 1985-ös első hajón többek között Kornis Mihály olvasta fel máig emlékezetes és felkavaró Dunasirató című novelláját. 1986-ban indult a Vitahajó – itt Mészöly Miklós tartott vitaindító beszédet a hagyományok megőrzése és a világirodalmi kitekintés párhuzamáról. 1987-ben a Jövő-hajón gyűltek össze a résztvevők, itt Varga János környezetvédő is felszólalt. Végül az 1988-as Duna-hajón már kimondottan a bős–nagymarosi vízlépcső volt a téma, ahol számos Duna-körös is jelen volt. Ebben az évben a már jelentősen lazuló cenzúra közepette épp a Duna-kör adta ki a felolvasásokból összeálló Duna-antológiát.
("Azért mentünk a Dunára, mert ott voltunk szabadok!" (Irodalmi jelen))
ant.jpg
Visegrád büszke várának magasából évszázadokon át kedvtelve figyelték a magyar királyok, ahogy a Duna éppen bekanyarodik. Ez a szép kanyarodás lett most elkúrva a vízlépcső által. Az írók bánatukat egy Duna-antológiába fojtották. Amelyet azután az idők zúdulásos szellemében nyilvánosan dedikáltak.
(Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat)
edun.jpg
...és Esterházy megírta a maga Duna-könyvét is:

P. s. Ha a Duna, mint nagy integrátor nincs, hol vannak akkor a Habsburgok? Sehol. De azt már nem merem mondani, hogy Európa sincs sehol. És nem fogadom el, hogy a történelemnek vége volna. Vagy halott volna.

Ne feledje: víz és folyó közt az a különbség, hogy utóbbinak van emlékezete, múltja, történelme. Nincs fejlődés. Nincs történet. De van sors.

Írjon Hessnek. A különlenyomatot Campe elküldi. Ne legyen türelmetlen. Öregedjen meg egy kicsit. Lassacskán olyan leszek, mint egy nőíró. Ismeri?! Egyik szemük a papírra függesztve, a másik mindig egy férfiúra. Kivétel Hahn-Hahn grófnő, aki félszemű.

Híve. H. Heine

 

Teljes könyv: 

https://konyvtar.dia.hu/xhtml/esterhazy_peter/Esterhazy_Peter-Hahn-Hahn_grofno_pillantasa.xhtml

„Duna-regény” — akárcsak a Termelési-regény (a „futball-regény”) vagy a Harmonia Caelestis (az „apa-regény”) címéhez, így a Hahn-Hahn...-éhoz is könynyedén hozzátapadt egy jól csengő, talán túlságosan gyakran használt szószerkezet. A földrajzi név és a műfajelnevezés összekapcsolása azonban beleillik a könyv teremtette kontextusba: arról árulkodik, hogy a Duna a regényben szövegek helyeként tárul fel. Az anekdotafüzérekből, elbeszélés-töredékekből, fiktív levelekből úgy bomlik ki két (vagy inkább számtalan) Duna-kaland története, hogy az útleírás szövegek, beszédmódok, történelmi korok közti barangolássá válik.
Az efféle, „szövegek közti barangolásról” beszámoló mondatok is arról tanúskodnak, nehéz szabadulni az utazás és szövegformálás folyamatát egymásra vonatkoztató, az utazás képzetköréhez tartozó kifejezéseket a metafiktív alakzatok játékterébe bevonó regénynyelv hatása alól. írás/olvasás és utazás metaforikus azonosíthatósága az európai (nyomtatott könyvön nyugvó) kultúrában minden bizonnyal a lineráris, előrehaladó mozgás képzetén alapszik, melyhez hozzájárul az is, hogy mindkét tevékenység esetében kitüntetett szereppel bír a vizuális érzékelés. Az analógiára irányuló reflexió régtől fogva visszaíródott magukba az irodalmi művekbe is: az Esterházy regénye előtt egy jó évtizeddel megjelenő Calvino-regény, a Ha egy téli éjszakán egy utazó különösen emlékezetes módon aknázta ki az olvasás/utazás analógiában rejlő poétikai potenciált. Azt, hogy a közép-kelet-európai térség kultúráját meghatározó Duna-toposz bevonásával különösen gazdag és kiterjedt hagyományrendszer mozgósítására vállalkozik, a szöveg maga is bejelenti: „Ekkor megértettem, hogy én mindent meg fogok ettől a folyótól kapni, hegy- s vízrajzot, történelmet, néprajzot, idegenforgalmat, anekdotákkal, reményekkel, halottakkal együtt, lesz minden, múlt, jelen, jövendő, árvíz és aszály, lesz buzgár és halászlé, és lesznek emberek”.

covers_41371.jpg

 

A magyar férfi áll egy nővel egy New York-i felhőkarcoló ötvenedik emeleti üres irodájában, a férfi megpróbálja a nő arcára rárajzolni Magyarországot. Ujjával finom vonalat húz a homlokon végig (Győr,Komárom), bekanyarodva a szemgödörbe (Visegrád), le a remegő orr mentén a korallpiros ajkakig (Baja).
- Duna - mondja a nőnek bizakodva.

A következő videóban Esterházy Péterről készített képek közül fia, a képzőművész Esterházy Marcell válogatott. “Bár a fotók lehetnének egy kiállítás falain, de helyette most videón nézhetjük meg a képeket, miközben Bán Zsófia Aparchívum című szövegét olvassa fel.”

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakanyarkult.blog.hu/api/trackback/id/tr3316627452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Dunakanyarkult
süti beállítások módosítása